"Én" és a "Magam"
Sokszor nehezen igazodom ki a spirituális írások szavain ahol az "Én"-t mint ego-t állítják be.
Jómagam pl. az "Én" alatt mindig önmagamat mint határtalant és végtelent "élem" meg, és egyáltalán nem tűnik egy korlátozó egónak. Számomra a Tudat végtelensége érvényesül benne. A "Magam" pedig sokkal inkább ennek az állapotát, intenzitását érezteti, olykor a "Magam" magára a testre mutat, nem a Tudatra.
Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de ebben a tekintetben kicsit olyan, mintha az egyes ezotérikus és spirituális írások kifejezetten "destruktív" hatással lennének, hiszen azok pont a fent említett határtalan Én-t (Tudatot) korlátozzák be azzal, hogy ego-nak állítják be. Mintha a visszájára fordulna a tanítás...
Érdekelne, hogy nektek egyénileg hogy nyilvánul meg ez a két dolog. Mi a véleményetek az "Én"-ről és a "Magam"-ról? Pontosabban, hogyan tapasztaljátok, értelmezitek, érzitek ezeket a szavakat, ha pl. kimondjátok?
Remélem érthető volt!
Tiszteltettel:
Ademon
Hozzászólások
51 hozzászólásSajna, én azonban csak hétfőtől tudok visszacsatlakozni, mert holnap Nagyváradra utazom.
Nagy érdeklődéssel várom az írásaitokat, és majd én is írok természetesen! Üdv.
Kutyasétáltatás közben gondolkodtam el azon, ha a világ tényleg csak egy illúzió, akkor tulajdonképpen az egész "okoskodás" értelmetlen. Csak addig van értelme, amíg "színpadiasan" élvezzük. Különben meg miért nem megyünk ki és futkározunk egyet réten? De komolyan... az többet érne egy ilyen kozmikus videójátékban :)
Szia Ademon
Nálatok van rét?
Nincs, de van helyette beton meg mozi, boltok, parkok és folyó. Ezeken is lehet sok mindent csinálni.
Egyébként miért kérded? :)
Azért, mert vidáman hivtál mindenkit, hogy réten szaladgáljunk, nem?
De okés, szaladgálhatunk a boltba is, a betonba is, a moziba is.....
Újabb ötletek, gondolatok kaptak szárnyra bennem. Lehet akár viccnek is venni, mert kissé furák is egyben, de elgondolkodtatók.
Tehát:
Megvilágosodásra alapvetően csak a lelki-sérült emberek törekednek. Akik nem, azok nem is foglalkoznak vele...
Vagy a fizikai világ nem más, mint a tudatok elmegyógyintézete, ahová a magasabb dimenziókban megőrült vagy oda nem illő, sérült isteneket dobják be, míg azok meg nem gyógyulnak?
Esetleg a megvilágosodás pusztán egy lehetőség az Életben, de nem a Lényeg?
Viszont a legérdekesebb és egyben számomra legreálisabb:
A megvilágosult állapot nem más, mint amikor egy tudat rákapcsolódik az "Egyetemes Internetre" (magyarul az fizikai világ szerkezetét alkotó részecske-energia kapcsolat-hálóra), mellyel az elméje egy időre azonosulva kiterjedt elmeként, kiegészülve a hálózattal az Egyéni intelligencia Egyetemes Intelligenciaként kezd funkcionálni. Mivel az elme tudattartalma behatárolt, így az Alany csak azokról az információkról tud melyekkel rendelkezik a tudása, a többi a "hálózatból" jön intuitívan. Kb. mint amikor a cyberpunk filmekben a szereplő egy csatlakozóval rákapcsolódik egy hálózatra és érezni kezdi az egészet. Ez esetben az agy a Processzor,az érzékszervek a Modem, a szív és a keringési rendszer Tápegység, az emlékezet a Merevlemez, és a világegyetem a Hálózat. Így a test egy "android", ami képes a hálózat erejével s működni, a tudat pedig maga az Alany aki mindezt irányítja és szabadon mozog vele.
Létezik egy filozófiai irányzat:szolipszizmus. Arról szól, hogy csak én létezem önmagam számára,minden más ,maga az egész világ is csak egy látszatvilág.Egy virtuális valóság ,ahol semmi és senki nem valós csak én ,mintha csak a saját álmomban élnék.(Hasonló a mátrixhoz).Szerinted hülyeség?Lehet-e rá bizonyíték ,hogy nem igaz.Mert szerintem akár igaz is lehet
Szerintem a világ úgy valós ahogy van. Mert ha illúzió, akkor meg mi van? :) Csak a nevét változtattuk meg a valóságnak.
Szerintem a szolipszizmus igaz is meg nem is. Attól függ hogyan értelmezzük a dolgokat:
Vegyük a Tudat végtelenségét és osszuk fel 10 egyenlő részre. Ez esetben 10 egyenlő végtelent kapunk, vagyis tíz Tudatot (mivel a végtelen önmagában végtelen részekből áll). Ez kb. olyan mintha azt mondanánk hány valós szám van a 10-es számban mint számhalmazban? Végtelen sok (a törteket is számoljuk bele). És egy 1-es ben? Abban is. Mégis a 10-es nagyobb, mint az 1-es. Pedig mindkettőben végtelen számú elemek vannak.
A Tudatot is így képzelem el a világban: Van az Abszolút Tudat és az Egyéni Tudat. Mindkettő rendelkezik önmaga végtelenségével mégsem teljesen azonosak, mivel az egyéni tudat egy végtelenség a Végtelenségben. Magát a szeparációt pedig a fizikai világ minden létezőjének "egyéni" létezése adja. Minden létező dolog önmagában egy végtelenséget "hasít" ki az Abszolútból. Mint egy lenyomat, árnyék a falon. Maga a hasítás abból adódik, hogy minden létező dolog (nem csak élőlény hanem akár tárgy is) "megéli önmagát", mint létezőt, éppen ezért a "lét-tudat" hozza létre virtuálisan a Végtelenben a végtelent.
(Ez igaz az "üres" végtelenekre is. Önmaga virtuális megélése/létezése akár egy részecskévé is manifesztálhatja a térben, azonban ha nincs olyan fizikai forma (ami ugyanígy végtelenekből áll) ami "megkösse" akkor valószinüleg fel is szívódik azonnal.)
Azt mondhatjuk, hogy mi vagyunk Isten mert megéljük isteni természetünket. Azonban mi csak önmagunk istenségét éljük meg ezzel, önmagunk végtelenségét. Éppen ezért becsapós a dolog. Mivel Önmagunk végtelensége szakasztott ugyanazt a tapasztalatot hordozza magában, mint az Abszolút végtelensége, hiszen minőségében ugyanaz, "mennyiségében" mégsem ugyanaz (paradox módon Végtelen és végtelen között nincs különbség).
Ez esetben kérdéses, hogy a mély meditációban vajon a mester tényleg az Abszolút Istennel azonosul vagy pusztán (a fentiek alapján) saját végtelen Egyéni Istenével? Végül is a tapasztalat ugyanaz, az Értelem meg ekkor már nincs ami megkülönböztesse a kettőt. Ez esetben az egyéni tudat saját isteni fényének "félreértésébe" esik.
Ebben a megközelítésben az egó pedig az egyéni tudaton belüli résztudatot jelenti. Azonban ezt a résztudatot nem a végtelenség építi fel hanem a forma koncepciója, Így nem igazi tudat, hanem csak egy "koncepció".
Tehát az Egyéni Tudat természetét tekintve ugyanaz, mint az Egyetemes-Abszolút Tudat, térben mégis különbözik tőle. Vagyis nem mi vagyunk az Atyaúristen hanem "csak" egy Isten. Így az Én-ből is lehet több, gyakorlatilag "Isten klónok" vagyunk a Egyetemességben. Minden Egy, de ebben az Egy-ben minden egyben különálló "Egy" is. Így mindenkinek igaza van, annak is aki magát Istennek tartja és annak is, aki nem. Mert mihez képest?
Ez lenne a jelenlegi elméletem :) Fogalmam sincs, hogy a gyakorlatban mennyi az igaz belőle, de most logikusnak tűnik.
Igen, Ademon, valami ilyesmit találtam én is, csak hasonlat formájában.
Állitólag, olyan ez, mintha az egész Teremtés egy szoba lenne, ahol mindenki ott van. A szobában az egyéni tudatok olyanok, mintha mindenki egy-egy fényképezőgépbe nézne és a szobában azt fedezné fel, amire az ő lencséje fordul és fókuszál. Mindenki ugyanazt a szobát nézi, de más-más fókuszból és más-más felé nézve. Szóval a szoba az ugyanaz, de egyénileg különböző a részlet, az élesség, a kép nagysága,és még egy csomó minden, amit nézünk.
Van egy Objektiv Valóság - mondja ez a forrás - és vannak tehát a szubjektiv, egyéni Valóságok.
A szubjektiv Valóságban élünk, amig a földön élünk testben.
A szubjektivitás az mindenféle hitrendszerek ,itéletek, minősitések, elméletek és tapasztalatok halmaza az emberi lényben.
Aztán szükségünk van átlépni - időről-időre - az Objektiv Valóságba, amely a nem fizikai lét.( vagyis a halál utáni lét)
Ott nincsenek a fentebb emlitett hitrendszerek, itéletek, minősitések stb.
A Valóság, legyen az szubjektiv vagy objektiv, az egy és ugyanaz. ( a szoba egy és ugyanaz)
Remélem érthetőre sikerült...... :-)
Az én meglátásom abban különbözik, hogy szerintem a fizikai valóság is az objektív valóság, csak formákba öntve. A fizikai valóság teljesen ugyanaz tér, mint az objektív valóság csak a szubjektív érzékelés miatt válik "rész-szerűvé". Mindkettő ugyanazon a "helyen" van. Nyilván ha meghal a tested, idővel feloldódik a kapcsolat közted és az objektív valóság fizikai megnyilvánulása között, de továbbra is ugyanott maradsz, csak az fizikai észlelésed szívódik fel egy időre. A fizikai megnyilvánulás "helyén" pedig maga a végtelenség tűnik fel, mint teljesség.
Így tudnám elképzelni. Minél többet érzékelsz a fizikai valóságból annál jobban beleolvad az a végtelenbe. Ha pl. az érzékszerveink észlelését képesek lennénk folyamatosan tágítani, akkor azt vennénk észre, hogy egyre jobban belevesznének a formák egy nagy fehérségbe (vagy végtelenségbe) míg végül valóban minden egy lenne, színek és formák nélkül. Látnánk, hogy továbbra is ugyanott vagyunk, de mégsem lenne a világnak megkülönböztethető tartalma.
Hogy angyalok meg egyéb spirituális lények vannak-e azt nem tudom, de hajlok rá, hogy nagy részük csak a képzelet szüleményei.
Nagyjából a védikus tanítások filozófiáját követed. Számomra az a hihetetlen, hogy több ezer éve is eljutottak már idáig egyes emberi tudatok. (Ezzel nem a Te elegáns okfejtésedet szeretném csorbítani ..:)
Az elméletednél maradva, annyival egészíteném ki, hogy az Abszolút Tudat tökéletességét csak az Egyéni Tudatok együttes sokasága tudja megközelíteni, amíg a formai világban tartózkodik (és ezalatt még a gondolatformákat is értem). Mert ahogyan írod, az 1 végtelensége mégis kevesebb a 10 végtelenségénél, vagy inkább mondjuk úgy, hogy a 0,1 végtelenségél az Egy végtelensége sokkal tágabb valami.
Az Egyéni Tudatok "kevesebbsége" éppen hogy az ebből adódó "mennyiségi" korlátozottságából fakad az Egy-hez képest. A saját fejlődésében az Egyéni Tudat is közelít a saját tökéletessége felé, de csak az adott formai korlátain belül.
A lényeg, ahová el szerettem volna jutna - saját korlátain belül, amíg a formát áthatja, annál inkább megközelíti az általa elérhető tökéletességet, minél inkább felismeri a saját helyét és feladatát az Egy-ben, az Egészben.
És ez ránk, emberi lényekre többszörösen igaz, mert mi az Ő képmására teremtettünk.
Oh, akkor vajon most kinek a reinkarnációja vagyok? :) Valamelyik Véda, vagy Krisna? Ezek szerint nem véletlenül csináltam anno intuitívan magamból a kék fejű profilképet? :D
szia.
a véleményem szerint a külömbség az én -tudat ami az egó és a lékek tudat között hogy az egó vagyis az én a jelen világra korlátozódik a lélek tudat viszont a végtelenre ami azt jelenti ,hogy az én elmúlása esetén
a lélek megmarad !
ehhez viszonyitva viszont az én székhelye a fejbe a lélek székhelye a szívben keresendő mivel az ember csak a szívével lát rendesen,tehát amit a fej mondat vagy cselekszik mi általunk az nem mindig helyes cselekedet ezért ha a szívre hallgatva cselekszünk kevesebb hibát követünk el ez lehet ezoterikus tanítási forma legalább is elődeink így tanították az emberiséget akik erre születtek ,hogy át adják a határtalan tudást különböző időszakokra osztva ha csak a történelmet vesszük alapul. ez csak a szerény véleményem.de ha a lelki ismeret megszólal vagyis szerintem volt már mindenkinél ilyen jelenség, csak hajlamosak vagyunk elsiklani felette akkor csak van benne valami igaz ,hogy nem az egó a lényeg hanem a tudatos tudat ami már nem az "ÉN".
köszönöm :zoltns3
Szerintem az "ÉN" az magának a Lét-Tudat személyes kifejeződése. Az "ego" ennek a torzult változata, csak a tudattartalmak valamilyen részleges összegződése. Hogy a tudat helye hol van, azt meg mindenki döntse el maga. Szerintem nincs konkrét helye; az is inkább egy sablon, hogy a szívben van. Valakinek az elméjében, valakinek ez egész testében. Attól függ mi domináns nála. A tudat maga a létezés, így nem érdemes mindenhová beosztani.
(most már bejelentkezve)
Hozzátenném még, hogy ha nagyon földi nyelven nézzük akkor, a szívben vannak az érzések, az agyban az értelem + a test különböző részei, és ez az egész maga adja a tudatot (persze valójában az érzelmek is az agyban keletkeznek csak lent érezzük őket).
Pontosabban a Lélek letükröződött emberi részének (ami az energiatest, az érzelmi és gondolattest összessége, vagyis a psziché) van egy magja, ami köré a személyiség felépül.
Ez a belső mag az, ahonnan képesek vagyunk a torokcsakrás fejlődési szinttől kezdve megfigyelni a saját tudati folyamatainkat. Ez a lelki mag tényleg lehet a fejben (a nyugati embernél általában ott van), vagy a szívben (inkább a keletieknél), vagy bárhol, ahová koncentrálunk a testünkben. lehet az egész testben is, ha a testtudatosság és az energiák érzékelése fejletté vált.
Ha ezt összekötjük a felső részével, akkor onnan jön az intuíció, ami a szívcsakra körüli táguló érzésben nyilvánul meg. Ez a helyes szívből döntés.
Azt amit érzelemből, vágyból, félelemből, elégedetlenségből hozunk (vagyis gondolatból eredően) - ugyanott lehet érezni. De ez a nem jó "szívből hozott" döntés.
a lélektudat elfogadja a személyes ÉN más irárányú megnyilvánulását !
1. az öt pránát (életerőt)
2. az öt érzéket (az öt cselekvőt és az öt megértést)
3. az elmét
4. az észt
5. az egot
hogy elérjük a tényleges isteni tudatot ezeket fel kell adnunk hogy az elelmek megtudjanak nyilvánulni,vagyis a levegő a víz a föld és a tűz , ami az éteri síkon működik.
Ugyan így érzek. Az Én ami szorosabban megélhető, az a belső tudat, a végtelen minden, a korlátlan, behatárolhatatlan. A magam pedig olyan mint az otthon a test, az egó, azaz az épp aktuális megnyilvánulás körbezárása, határolása.
De maga a szó is érezteti, az Én számomra sokkal határtalanabb mint a Magam. A magam olyan mint egy tégla...