A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.

De kanyarodjunk vissza a két angol hölgyhöz, akik többször fogyasztottak a repülés alatt gin-tonicot, vodka-tonicot. Egyszer csak jött egy érzés, egy infó - biztos a megnyílás miatt tudtam felfogni -, hogy fizetnek nekem egy italt. Egy kör 12 fontba került. Az első alkalommal a mellettem ülő hölgy 22 fonttal fizetett és így 10-et visszakapott az egyik stewardesstől, a másik pont nem figyelt, így egy-két pillanattal később ő is visszaadott 10 fontot. Persze, aki először visszaadott, ezt nem vette észre. A hölgy egy kicsit zavartan, de végül is elfogadta a 2x10 fontot, bár nem tette bele a tárcájába, meg hezitált, hogy mit is tegyen. Úgy, mint én. Mindent láttam, de most mit tegyek?! Aztán vettem a bátorságot és szóltam a hölgynek, hogy kétszer kapott vissza, de a döntést, hogy mit tesz, azt igazából ráhagytam. Zavarba jött, de az útitársa gyorsan kapcsolt és csak ennyit mondott:

- Do you want a drink? :)