Korábban valahogy nem szívesen mondtam ki... Úgy hittem, hogy elinflálódik a kifejezés, minél többször mondom.

Akkor még nem tudtam, hogy képtelen vagyok tartalommal megtölteni, ezért önmagam előtt is hamisnak tűnt, ha kimondom. Vagy talán túl kevésszer éreztem magamat úgy, hogy hitelesen kimondhassam. Aztán meg ott van a nevelés, hogy a férfi ne legyen érzelgős... és szép csendben szokássoddá válik, hogy nem mondod ki "Szeretlek".

Milyen jó, hogy közben rájöttem az ízére! Nem baj, ha nem mindig van mögötte pillanatnyilag teljesen hiteles tartalom. A szó mágiája erősíti a szeretetteljes kapcsolatot.

Miért hazudná bárki, hogy szeret? Ha valaki kimondja vagy leírja, akkor szerintem úgy is gondolja. Láttam már itt a fórumon néha, hogy teljesen ellentmondani látszik a "szeretettel" és a leírt tartalom, mégsem vonnám kétségbe, hogy valóban a szeretet inspirálta a gondolatot...

Van aki könnyebben, van aki nehezebben mondja ki, írja le. Nekem semmi gondot nem okoz, és ha úgy érzem ott a helye, akkor simán bevállalom.

Lehet, hogy néhányan szégyellik, leginkább persze a férfiak közül, de szerintem ettől a szótól, még inkább az érzéstől nem lesz "férfiatlanabb" senki. Sőt!

Lehet attól még, hogy az érzelemszegényebb embernek túlzónak, érthetetlennek tűnik, de hát embere válogatja. Nekem kifejezetten jólesik adni és kapni is... :)

Nagyon örülök, hogy a Fiúk is hozzászóltak a témához. Meglepett, hogy így látjátok, hogy a szeretet amolyan érzelgős nem elég férfias dolog, merthogy nagyon is az. Sőt be kell vallanom, hogy a férfiakat látva lehet igazán kiteljesíteni önmagunkban a szeretetet. Jobb, ha tudjátok, hogy nagyon nagy szükségünk van rátok és mindarra, amit akár partnerként, akár barátként, akár jóakaróként adni tudtok! Hála és köszönet érte, mert ez segít bennünket önmagunk mind mélyebb kiteljesítésében...merthogy mi is tanuljuk a szeretet adását és elfogadását. Véleményem szerint míg a Krisztusi önzetlen szeretet szintjéig nem jutunk el, addig van mit tanulnunk.

Bea!
Nagyon örülök Neked és a kedves, szeretetteljes hozzászólásodnak!
Hogy, s mint vagy/vagytok?

Kati!
Köszi, hogy leírtad, hogy szeretsz, én is szeretlek Téged és több mindenkit itt a blogolók közül.
Igen, Izit is megszerettem és nagyon hiányzik innen Ő is, meg az írásai is és nagyon fáj, hogy "így" ment el közülünk, hogy többen még csak meg sem értették (őt sem).
Azt viszont nagyon remélem, hogy a leckét igyekeztünk megtanulni és több ilyen elmenetelt már nem provokálunk (reménykedem, míg az ellenkezője ki nem derül)
A sebezhetőséget mint bevállalandót írtam én is, mert épp a bevállaláson keresztül válunk védetté (ez a bevállalás elején azonban még nem tudható).

Nem a saját szeretethiányom megélése íratta velem a blogot, hanem az a számomra szomorú tény, hogy még mindig nem vagyunk képesek egymás másságát szeretettel elfogadni és tolerálni.
Fejlődnöm viszont van még hova, mert én sem vagyok még képes mindenkit egyformán szeretni:)

Szeretlek Benneteket Kedveseim!

A szeretet erénye az, amiről sokmilliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk. Persze tudnunk kell, hogy azt nem is a könyvekben fogjuk megtalálni...

A szeretet értelmezése például két szinten történhet, és jelentős különbségek figyelhetőek meg a változatok között. Az egyik szint a szellemtudomány szintje, a másik pedig a való élet, ahol a szellemtudomány kristálytiszta igazságait próbáljuk több-kevesebb sikerrel alkalmazni.

A hétköznapokban sajnos megfigyelhető, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendő. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk és tapasztalhatjuk meg a szeretetet. Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételhez kötjük az általunk kiárasztott szeretetenergiákat, akkor máris elszakadunk az örök isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illető tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük őt. Nem könnyű, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.

Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor, ha átadjuk. A szeretet mint energiaáramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan, ami kell. Ez a legmagasabb szintű rezgés, ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szójáték: SZERETET = SZER, ami ETET). A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemű lényre. És persze sokan ennek megfelelően a szeretetet az ágyékukban próbálják érezni, pedig annak a helye a szívcsakra! A szeretetre való ráhangolódás egy nagyon hosszú tanulási folyamat része, gyakorlatok segítségével kell annyira nyitottá és befogadóvá válnunk, hogy észrevegyük a világból felénk áradó energiát.

A szeretet megélésnek általában négy szintjét különböztethetjük meg. Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebből adódóan, önmagában egyik sem rossz, sőt inkább szükségesek és jók az élet teljességéhez. A baj csak akkor kezdődik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba, és letérünk az arany középútról.

1. Szexus: ilyenkor a testi szerelem kerül előtérbe. Fontossá válik az, hogy az ember testileg is megélje vágyait. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a kettes csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, így ennek az erőnek az áttranszformálása nem mindenkinek könnyű feladat. Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e eszményi párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó-e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemző ekkor a túlfűtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, egymásnak ellentmondó érzelmek megjelenése, és általában a terhelt és intenzív asztrális működés.

3. Filia: ez már a szeretet egy magasabb formája, az úgynevezett szociális szeretet. Ilyenkor a párkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek, és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: a szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amiről a következőkben szólunk.

Szellemtudományi megközelítésben a szeretetről mint a legmagasabb energiáról, rezgésről beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket átmanná. Ha ez sikerül, akkor intuitív tudatszintre léphetünk. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy eggyé olvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetről mint legfőbb megismerési erőről beszélhetünk. Az átman kialakítása az archék segítségével történik, akik a fizikai testet szellemesítik át. Ezáltal egy archét csatlakoztathat be az ember, és buddha szintre léphet. Ekkor már a szellem társmegváltói szerepet tölt be, és tudatosan segíthet be Krisztusnak, a karma urának munkájába. Ezért a folyamatért Michael, a Nap-arché, az archék vezetője a felelős lény.

A hetedik (későbbi) kultúrkorszak feladata lesz majd, hogy mindenki a fizikai testébe is befogadja a Krisztus-impulzust, és a kialakuló intuitív tudattal átélje a találkozást a Krisztusi szellemmel.

Fontos tudnunk, hogy a halál legyőzése is csak a szeretet erők befogadása révén valósulhat meg az emberi életben.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az, aki a szeretet ősképeként és jelképeként jelenik meg. Minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg, ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe ő, aki életét is feláldozta szeretetből, az emberiség bűneiért. Persze a mai embertől nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendő cél kell, hogy legyen.

Csehi István
Megjelent a Manifesztum 10. számában.

Számomra ahhoz, hogy valakinek kimondjam; "szeretlek" - és itt nem a szerelem érzésére gondolok - igazi, átélt szeretet-érzés kell. Nagyon kevés embernek mondtam még, sajnos azoknak sem, akiket szívből szeretek. Magamnak meg végképp nem, valószínűleg itt kell keresnem a "visszafogottságomat".

Nekem nélkülözhetetlen a személyes ismeretség és nem csak felszínesen, hanem mélyből jövően. Itt a fórumon még soha senkinek nem írtam, még nem tudnám megtenni, márpedig máshogy nincs értelme, csak ha igazi szeretetet érzek közben. Az teljesen más, hogy sok mindenkit kedvelek itt, de ez óriási különbség.

A szeretet nálam megmelengeti, megmozgatja, átjárja a szívemet, lelkemet, ha ezt nem érzem, akkor nem is írom le.
Hát ez elég kategorikus válasz volt.:) Talán hagynom kellene, hogy az érzések szabadon áramoljanak bennem és akkor a szeretet sem akadna el, hanem végre a felszínre törne.