MISSZIÓ
A szeretet, önzésből fakad.
Minden önzésből fakad az emberi természetben.
Nincs önzetlenség. A fejlődni akarás is egyéni célokat szolgál.
A megvilágosodott ember talán mást lát mert képes az emberin túltekinteni és ismeri a teljességben való extázis erejét.
De ebben a tekintetben is indivídum, mivel arra törekszik hogy a számára ismert önzés nélküli állapotban létezhessen.
Tehát önös érdek nélkül nincs emberi létforma.
A gondolkodás állapota maga az önzés megnyilvánulása.
De ebben nincs semmi rossz.
A fejlődés e nélkül nem hozható be.
A misszionárius ,mert mind azok vagyunk, a környezetet változtatja meg, hogy a kitűzött cél megvalósulhasson abban a körülményben. Megteremti a hatást. A mikrohullám működésének fordítottja.
Kívülről befelé halad.
Ez a MISSZIÓ lényege.
Hozzászólások
7 hozzászólásMiért a misszió a cím?
Nekem mindegy hogy a szeretet (szerinted) önzés.
Fonntosabbnak tartom, hogy ha az embert szeretik, jól érzi magát.
Az ember azért él a földön, hogy minél több, szereteten alapuló jó érzést adhasson.., kaphasson...
Szerintem.
De én még lehet hogy gyalogos vagyok azon a szellemi úton, amin Te már repülővel jársz....
Természetes, hogy mindannyiunkban akik valaha is átéltünk kudarcot más ember által, az önzés valami negatív asszociációt vált ki. Naná.
Pedig ez csak úgy van mint a fájdalom, ösztön, reakció....stb. Tudatalatti leképzés. Sokan úgy élik meg az önzést mintha , még ha ők maguk is gyakorolják, mintha ez valami jellem hiba lenne.
NEM AZ!
Én is a nekem jó és örömteli dolgok megélésére törekszem. Önérdekből. Természetesen.
Én szeretem magam, és azt is szeretem magamban ha másoknak örömöt és jót tudok adni. A szeretet jó.
És kell. Állandóan.
Hogy miért élünk a földön?
Vannak rossz tanulók és vannak jó tanulók.
Ez van.
Csak akkor lehetsz jó tanuló ha érdekel amit tanulsz.
Tehát egyetértek veled.
További szép napot!
Ez az önzés dolog nekem így még nem forgolódott a fejemben, pedig már sok egyéb igen. Érdekes és nagyon is helyénvaló gondolat.
Hisz ezért vagyunk a földön. Ezért teremtettük meg (teremttettük meg) magunknak ezt a fizikai birodalmat, hogy az önzésünk útjában álló gátakat letörjük. Ezt az utat természetesen lefelé és felfelé is járhatjuk. Mi ezoterikusan gondolkodók természetszerűleg felfelé szeretnénk megvalósítani, mert mi már megcsömörlöttünk attól, hogy kizárólag a gyarló, egyéni vágyaink után futkossunk. Ezért találtunk rá erre az útra, amit már méltán nevezhetünk a szeretet útjának, vagyis a mások vágyainak segítését. Ezzel segítünk hozzá másokat is ahhoz, hogy legyőzzék vágyaik fogságát, és örömmel legyenek képesek kielégíteni azokat, ráadásul mások igazi gyönyörködtetésére, és nem megbotránkoztatására, vagy rajtuk átgázolva.
Ügyes nézőpont a tied, jó volt 'hallani'.
Nekem úgy tűnik, hogy ez a szeretet valóban egy küzdelmekkel teli misszió, vagy, hogy a szót magyarítsuk: küldetés. Ha így vizsgálod a témát, akkor talán neked is feltűnik, hogy földi életünk valóban arról szól, hogy mindenféle próbák, mindenféle emberi és egyéb kapcsolatok útján megtanuljunk szeretni. Megtanuljuk szeretni elsősorban önmagunkat, hogy ezen keresztül megtanulhassuk mások megszeretését is. Te nem így látod. Ez talán nem küldetés? Nem misszió????
... mégpedig azért,mert szeretek jót tenni,szeretek adni,stb...,mindazt szeretem,amivel másoknak örömet okozhatok,de legalábbis amivel sikerül másokat a boldogság valamely dimenziójába eljuttatnom.Miért teszem?Mert önző vagyok...Önző módon magamra gondolok,mikor jót cselekszem,mert igenis nekem talán jobban esik,mert akkor én is boldog vagyok és örömteli.Tehát önmagam boldogsága rejlik a másoknak nyújtott jóban,örömben,boldogságban,s magam önzetlensége mögött így bújik meg önzőségem.
Ezt jól gondolod. Isten is így gondolja. Éppen így. Azért teremtett bennünket, hogy lelkét legeltesse a mi játszadozásunk közepette. Gyönyörűségét leli bennünk (már akiben). De legalább közelebb kerülünk ahhoz, hogy okos különbséget tegyünk az ostoba gőg és az isteni önérdek között. Mert, mint látszik, van különbség. Ha egyre többen lesznek ilyen önzők, mint te is, akkor egyre boldogabban fogok tekinteni erre a világra, és egyre szeretetteljesebben lesz segítségünkre az a boldog Isten is, aki mindebben a legnagyobb önző kedvét leli. Hát adjunk rá okot neki, egymással való törődésünkön át.
A világ MINDEN nyelvében a SZEMÉLYES NÉVmások sorrendje a következő:
ÉN - Te - Ő - Mi - Ti - Ők ....
Mindennek csupán egyetlen középpontja létezik. A kiindulás. Az esszencia. És a végpont is ugyanez. Magunkon kezdhetjük a változást/változtatást, "magunkból indulunk ki" a gondolkodásunkban, magunknak állítjuk a célt, mércét, és magunkkal kell elszámolni is, ha....
Magunkon kívül hatásunk se igen van másokra, hatalmunk se.
Az öröm is bennünk keletkezik, hogy magunkból indítva megoszthassuk másokkal.
És ez így jó.
Akkor hogyan is vagyunk az "önzéssel", ha van ilyen?
Az "ÉN" jól-léte, tulajdonképp legfőbb emberi missziónk, egyáltalán nem is mellékesen :-)))
Szerintem :D