Egó - a kisördög nem alszik...
Sziasztok!
Ugye van nekünk egy egónk, amikor valami jót kitalálsz, hogy véghezviszel és megteszed és lépsz is, de jönnek az elbizonytalanodások és egy kis idő után az ugysem fog nekem sikerülni mondattal leülsz és az egó nyert..megint. 1-0 oda... Vagy valamit a pl a hétköznapokban megpróbálsz megtenni, pl leszokni ill felkelni korán, vagy bizonyos dolgokat nem napi szinten végezni vagy korábban menni aludni, elhatározod és valahogy azt veszed észre, hogy nem sikerült és majd legközelebb vagy holnap esküszöm, hogy ezt és ezt csinálom ill. nem csinálom meg.....DE jön az olyan jó, vagy úgy szeretek sokaig aludni, vagy még ezt megcsinálom és akkor megyek aludni...stb...ismerős,ugye? :)
Na, szóval kérdésem: hogyan lehet a drága egónkat lecsendesítani, ill kiakpcsolni vagy meggyőzni, hogy nem úgy van, ahogy azt "ő" gondolja ill korlátoz ill nehezen enged ki bizonyos köreinkből?
Szép napot nektek!
üdv: Péter
Az egónk a földi szinház irányítója, ha háttérbe akarod szorítani az csak annyira sikerül, amennyire belső igényed van a függöny mögé betekinteni. Amit ott találsz ahhoz pedig az önismeret rendező elveire van szükség, hogy értelmezni és építkezni tudj belőle.
Ezért nem működik az utcai hittérítés. Sokszor megtapasztaltam, hogy olyan olvasmányt amit én spirituális utamon járva építőnek találtam, azt másnak átadva mellőzött, félredobott mű lett.
Ha ma mindent megtudhatnál és felfoghatnál amit a lelkiség útján megtudhatsz, odalenne a szinház élvezete. Lehet gyorsan jólakni, de az ínyencek minden falatot élveznek és kihasználnak.
Egy szó mit száz, csak annyira tudod félreállítani az egódat, amennyire spirituális fejlődésed azt kiszorítja életedből.
Erotikus. :-)))))) Az élvezet és a mélység néha ugyanaz.
Az egó jól ki lett találva, mert ez a mozgatórugó. Ez kényszerít arra, hogy élj.
Eleinte utáltam létezését, és nem értettem mi a fenének van. Állandó küzdést láttam benne. Ma már tudom, hogy azért létezik, mert ezáltal tudom tudatosan élni életem, és így a sikereim is mélyebbek. Nem csak beleélek a világba. Nem küzdök egommal, hanem megkérdezem, hogy no akkor mit üzen, mire figyeljek, mibe akar belevinni, és az jó-e.
A döntést én hozom, egom szavára vagy hallgatok, vagy nem. Ez az egész folyanmat a csiszolódásom szolgálja.
Szia Péter!
Próbáld meg elolvasni a következőt: http://sites.google.com/site/nisargadattahu/Home/koenyvek/az-oeroek-bold... ! Sok sikert!
Üdv
Nisargadattin
Azt tapasztaltam, hogy másod vagy harmadlagosan a döntést motiváló cél értéke, azaz tulajdonképpen a "motiváció" ad elsősorban erőt az elhatározások megvalósitásához, mindamellett ugy vettem észre, hogy az ego, vagy akármilyen cimet is adtok neki, egy nagyon plasztikus, valahol engedelmes dolog, ami egy ellenpontja lehet a szemlélődőnek. És a kérdésedre konkrét válaszom: mindenki képes "felejteni", igy ujrairni magát, ha nagyon akarja.
És természetesen ez csak egy vélemény, ha tudod, használd, és ha gondolod, reagálj.