Avagy apró betekintés az életembe :)

ÉJJEL

A beton nem volt kemény, ellenben nagyon kellemes meleget árasztott magából, így az éjszaka igazán nem volt hűvösnek mondható.
A kissé felhős, csillagos ég és a beton között feküdni kényelmesebb volt, mint a saját ágyamban.
Halkan énekeltem égi testvéreimnek, s közben feltűnt, hogy látok egy központi csillagot, mely köré az összes többi spirálként csavarodik.
A kutyák néha ellenőrizték, jól vagyok-e. A vizsla aggódása, vagy inkább kíváncsisága már lassan zavaróvá kezdett válni. Az én kiskutyám kevesebbszer jött oda hozzám, akkor viszont szelíden lehajtotta a fejét, és hagyta, hogy simogassam.

Csöndesen beszélni kezdtem az égbolthoz, de közben Őhozzá intéztem a szavaimat. Megmondtam, hogy szeretem, hogy Ő számomra a legfontosabb, nem tudom, hogyan és miért alakult így, de mindennel elégedett vagyok.
Aztán fohászkodni kezdtem:
-Kérlek, ha Ő boldog, küldjetek egy hullócsillagot, küldjetek jelet a boldogságáról! Kérem, nagyon szépen kérem!
És pár perc múlva felragyogott egy narancssárga üstökös! Nem értek az ilyesmihez, nem tudom, hogy ,,működnek" a hullócsillagok, de úgy látszott, csak pár pillanatot töltött ebben a dimenzióban, aztán ment is tovább.
Felugrottam, nevettem, hüledeztem.
Fejemet forgattam az ég felé, izgatott öröm szikrázott át rajtam.
-Ő boldog! Boldog! Isteneem! Köszönöm! -lelkendeztem. -Lha gyal lo!
Aztán kissé megkésve jó utat kívántam a hatalmas fénylénynek. Mert ezek az üstökösök azok lehetnek, bár a mozgásuk nem hasonlít, de ahogy csöndben felbukkannak, majd pár pillanat múlva el is tűnnek... épp olyanok mint a kicsi, bájos fénylények.
A kutyák nem értették boldog kitörésemet, izgatottan felugráltak.
Én azonban csak arra tudtam gondolni: Ő boldog! Még, még, még több hullócsillagot!
Az ég azonban kezdett elfelhősödni, így bementem. De később a szobámban még addig ültem álmosan az ablak alatt, míg nem láttam egy újabb üstököst.
Ő más volt, hosszú és sápadtabb. Pár pillanat... mégis mennyivel gazdagabb lettem!
Ez volt az első alkalom, az első éjszaka, hogy hullócsillagot láttam életemben. Ott kint, a betonon a csillag-barátaim alatt heverve akaratlanul is valami olyanná váltam, amit nem ismertem. De szerettem.

Végül eszembe se jutott kívánni. Ami fontos volt, azt meg tudtam az első hullócsillagból...