A halál felszabadít
Tegnap délután vasalás közben ment a tévében egy műsor. Kórházas film volt. Később rájöttem, hogy a sokat emlegetett Grace Klinika , amit én akkor láttam először.
Érdekes sztori volt az egyik, amit este elmeséltem a páromnak , amire azt mondta, hogy ezt jó lenne megírni az oldalon! Én szófogadó vagyok, így most pötyögök nektek!:-)
A doktornő és az idősebb rezidens egy papírról kinézik, hogy melyik emelet, melyik kórtermében, kell megmondani egy betegnek, hogy halálos beteg és hamarosan meg fog halni. A rezidensnek elmondja a tapasztalt doktornő, hogy nem szabad érzelgősen, túlságosan együttérzően közölni a szomorú hírt, mert akkor teljesen kiborulnak a betegek... A következő snit az, hogy egy hölgy ül a betegágyon és szívszaggatóan sír. A rezidens kevésbé sikeresen teljesítette a feladatát. Később a főorvos kérdezi ä doktornőt és a rezidenst, hogy a férfi beteg, mennyire férfiasan fogadta a halálhírt. Összenéz a dokinő és az idősebb rezidens és dermedten veszik tudomásul, hogy ők bizony egy nőnek mondták, hogy meg fog halni! Kiderül, hogy a kézzel írt kórteremszámot félreolvasták. Visszamennek a nőhöz, de addigra már elhagyta a kórházat. Végül sikerül megtalálnia hölgyet, aki fülig érő szájjal, csillogó szemekkel, vidáman meséli a dokiknak, hogy ő bizony felmondott az unalmas munkahelyén,csúf albérletét is leadta, kidobta a lúzer barátját és most utazik a régóta vágyott Hawaira, mert hát olyan rövid az élet és ő még annyi mindent szeretne megélni, csinálni! Ezt egy szusszal, lelkesen mesélte.
Erre a dokinő, közli vele, hogy félreértés történt és semmi baja nincs, nem fog meghalni! Az eddig örömtől ittas nő lemerevedik, sírásra görbül a szája és zokogva mondja: Ó, most se munkahelyem, se barátom, se lakásom! Tudják maguk, milyen nehéz új lakást keresni...?! És csak zokogott és sopánkodott a nő!
Nah, mi ebből a tanulság?
Csak akkor merem a számomra jót választani és a rosszakat lerakni, ha már látom a közelgő halálomat? Ha nem tudom, hogy hamarost meghalok, akkor inkább dagonyázom a kakiban?
- Inyó blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
4 hozzászólásabbahagyta az egyszeri nő, megvette a Problémamegoldás 1-2 cd-t, laza kis garzont kibérelt, a pénzt befektette, és a következő nyáron már a haszonból ment nyaralni Hawaiira... :-))
Nekem Hellingeren ezt mondták, tudod Kati, amikor a 3 E együtt van...
Erő változtatni
Elhatározást meghozni
Felismerni hogy a helyzet Elviselhetetlen...( pont fordított sorrendben )
Mert a bibi a 4. E, Emberből vagyunk...félelemből és bátorságból összegyúrva...
Mert nem tudta, hogyan kell boldognak lenni. A Hawaii-szigeteknek önmagában csak szenvedélyhez van köze, de hol benne a szeretet, család, szerelem meg ilyenek?. Így, ha megtudnám, hogy hamar meg fogok halni, biztos, hogy azokkal foglalkoznék, akiket szeretek, próbálnám őket felkészíteni a távozásomra, vagy ilyesmi. Így, ha kiderül, mégse halok meg, semmi veszteség nem érne. :)
A baj az, hogy fontos számunkra a jövő, ami persze fontos is kell, hogy legyen. Csak az a baj, hogy elfelejtjük, hogy a jelenben éljünk.
Így volt ez a filmben is, a betegségtudat visszahozta a mostba, majd mikor kiderült a tévedés újra a jövő lett fontos.
Nekem erről a Sanyi meditációs kártyájából az " Utolsó hét " című jut eszembe.
Ahonnan jöttünk , oda megyünk ? " A halál úgyis csak a születés ellentéte , nem az életé "
Ha még sincs odaát , akkor sem kár a mennyei poklot itthagyni .
Ha meg van odaát , akkor fölkötni haldoklók a gatyaszárat , mert ahogy fent , úgy lent , és ez sok jót és nem sok jót ígér .
A leggyakorlatiasabb feloldása a bizonytalanságnak az , hogy a túlontúllal eltelve éljük totálisan meg ezt a világot , egyszerre minden percben az öröklétet és a véget . üdvözlettel . felacsó