Szerintem a jó a és rossz álltalában egy helyzet függvényében értlemezhető. Minél objektívebben tekintünk a dolgokra, a "jó" és a "rossz" annál inkább átalakul "pozitívvá" és "negítívvá", majd aztán csak "ballá" és "jobbá" (vagy "erre és arra").
Szerintem minden relatív és a dolgok szilárd mibenléte csak időleges.
Amit mi relatívan jónak és rosznak értlemezünk, azok pusztán lehetőségek az élet színpadán. Azonban mégis vannak olyan igazságok mint pl:

- a boldogság jobb érzés mint a keserűség
- a szeretetteljes embert álltalában jobban szeretik mint a gyűlölködőt
- a bátorság jobb mint a félelem
- több ember boldogsága magasabb rendűbb mint egy emberé.
- egy ember boldogsága a többi kárára pedig sokkal inkább önzés, mint szeretet.

Persze jogos kérdés lehet, hogy vajon egy boldog társadalom idővel nem kényelmesedik és gyengül-e el a boldogság hatására?

Éppen ezért mondanám inkább azt, hogy minden relatív. Mivel mindkettő megvan bennünk, így szerintem nem a jó és a rossz megítélése a fontos, hanem inkább a kettő közötti egyensúly megteremtése. A jó és a rossz fogalmát érdemesebb a saját életünkre alkalmazni, minthogy világigazságként kiiáltani.

Mógusnak igaza volt, csak épp azt felejtette hozzátenni, hogy a hatalma is csak addig tartós, amíg a a "többiek" is beleegyeznek, hogy rendelkezzen vele. Az öncélú hatalom végül könnyen önmaga ellen fordulhat.

Jó és rossz van is meg nincs is . Nekem ennek a megértéséhez a kulcsmegfogalmazás az volt , hogy "hol tartózkodik éppen a tudatod " . Ebbe a világba kiszakadva lett egy testem , ami alapvetően két állapotú , egy jól beszabályozott sávban eszményi , ezen kívül iszonyat . Vele könnyű megállapítanom , hogy mi a jó , és mi a rossz . Az engem átható érzelmek szintén címkézhetők a testem segítség megtanult két állapottal .
De az érzelmeim már kevertebbek , nem annyira egyértelműen válnak szét , ráadásul a testi állapotom megélését is hol tompítják , hol erősítik . Rendelkezem gondolatokkal is . Ezek közvetett hatásuk , vagyis a megcselekedésükből fakadó eredmények szerint szintén feloszthatóak jóra - rosszra , bár itt már még nagyobb a keveredés , összefonódás . Gondolataimmal befolyásolhatom az érzelmeimet ( de viszont még inkább ) , így előfordulhat , hogy egy testi fájdalmat közömbösnek , vagy felszabadítónak élek meg . pl . egy beavatási szertartásnál . Lelki szinten szinte összeolvad a jó és a rossz , villódzik a két arc , mint egy optikai csalódásos tesztképen . Innen nézve sokkal élvezetesebb a világ , bár egy hirtelen , vagy tartós fájdalom lehúz a testi megéléshez .
Egy küzdősport testi szinten gyilkolás lenne , ha nem lelkes lények adnák bele teljességüket .
Ha testileg megtanultam , hogy mi a rossz és a jó , és az érzelmeimet is sikerült két rakásba hasogatnom , valamint hozzáválogatnom a gondolataimat , akkor már nincs más dolgom , mint a nem tetsző felét jól lebetonoznom magamba . Ennek a helyzetnek a fenntartásával ; a virgonc kriptaszökevények féken tartásával olyan mennyiségű energiával veszem körül őket , leválasztott magamat , hogy egy egész világot teremtenek körém . Ez az én világom , amilyennek látom , amit meglátok a lehetségesekből . Üdvözlettel : felacsó

Kedves Kati! Ne haragudj, hogy vitázok, csak szeretném leírni, ami megfogalmazódott bennem. Az én meglátásom és tapasztalatom szerint nem csak azt az embert találják meg szélhámosok, akinek a lelkében zavar van. Nem hiszem, hogy feltétlenül mindig az áldozatok lelkében kellene keresni a bajt, inkább a szélhámos nézzen magába. Én nem fedeztem fel, hogy az írás plágium, de nem azért, mert lelkemben zavar, szélhámosság lakik (ez az, amiről tudom, hogy biztosan nem), hanem mert egyszerűen nem tudtam róla, hogy lerágott csont a dolog, egyszerűen ennyi.
A világ tele van olyan emberekkel, akiknek lelke még hajlamos a szélhámosságra, és ennek a levét a legbecsületesebbek is szívják, ami rajtunk múlik, az az, hogy hogyan dolgozzuk fel a jelenséget. Én ezt a nézetet vallom, és semmiről sem állítom biztosra, hogy tudom. Én nem hiszek olyan mértékben a vonzás törvényében, vagyis nem így, és azt sem hiszem, hogy minden "megvilágosodott" "meg van teljesen világosodva". Mindannyian emberek vagyunk, együtt fejlődünk, próbálunk rájönni igazságokra és egyre boldogabban élni, kinek jobban megy, kinek még kevésbé. Én ezt gondolom, de mindenki hitét tiszteletben tartom, főleg, hogy egyiket sem tekinthetjük abszolút igazságnak. :)