Boldogság a pokolban
"A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret." (Wass Albert)
Ez szerintem nagyon igaz. Persze a boldogság belőlünk fakad, azáltal, hogy szerethetünk. Olyan egyszerű ez, mégis hajlamosak vagyunk néha azt gondolni, a boldogságot elérni nem könnyű.
Hozzászólások
10 hozzászólásHogy fér össze a pokol a szeretettel???
És mi a pokol?
Hol a pokol? Bennünk? Körülöttünk? Alattunk? Fölöttünk?
Milyen a pokol? Sötét vagy tüzes? Negatív? Tele szorongással és félelemmel???
A pokolban is szeretni? A pokolban lehet boldognak lenni?
De mi a szeretet?
És mi a boldogság? Egy megelégedett állapot? Vagy annál több? Valami más?
A poklot lehet szeretni?
(Kati, ez nem ellened irányuló kekeckedés, csak ezeket a kérdéseket hozta fel a téma bennem!)
Szia! Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, most vettem észre a hozzászólást. Ez szerintem úgy értendő, hogy ugye ha megnézed a világ mostani állapotát, tele van felháborító igazságtalansággal, hazugsággal. Így értelmezem azt, amikor a pokol van jelen (szóval az nem egy hely, hanem állapot). A szeretet a mennyország állapota, amit akkor is létrehozhatunk, ha sok pokol vesz minket körül. Jelenleg mindkettő jelen van a Földön, de kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor erősen jelen van a pokol. Például amikor hosszabb ideig fekszik betegen valaki egy állandóan veszekedős család környezetében, és nem tud elmenekülni. Mégis lehet boldog, ha szeret. Valami ilyesmire gondolok, így értelmezem a Wass Albert-idézetet. Mi a szeretet? Azt érezni kell, nem igazán tudnám megfogalmazni, de nem is törekedtem rá soha. Csak annyit tudok, hogy magában foglal az igazi szeretet valami feltétel nélküliséget, főbb jellemzője, hogy nem is lehet szavakkal jól kifejezni.
Szia Kati! Kedves vagy. :) Ugyan miért haragudnék?
Értettem az értelmezésed, csak megfogott egy-két gondolat, és feltörtek belőlem a kérdések, és próbáltam más szemszögből, megközelítésből átrágni a témát. Pl. mi van a vonzás törvényével? Vagy amint bent, úgy kint? stb, stb...
A vonzás törvényéhez úgy tudom kapcsolni, hogy ha tudatában vagyunk annak, hogy mennyire tudunk szeretni, akkor bevonzzuk a lehetőséget. Így lehet szerintem bevonzani a szerelmet is, vagyis nekem így működött mindig. Az más kérdés, hogy ezt még ki kell egészíteni, hogy a megfelelő személyt vonzzuk be, ezt én párszor elfelejtettem, vagy nem figyeltem rá eléggé, az eredménye meg is lett...
Ami bent, úgy kint: ez szerintem nem mindig van így, a bent nagy hatással tud lenni a kintre, de például ha valaki boldog családi életet szeretne, annak az energiája él benne, de azt látja, a szülei gyakran veszekednek, hiába él benne más energia, nem nagyon tud mit tenni. Inkább majd a saját családnál tud jobban kibontakozni a hatása, de akkor sem mindig, mert nem vagyunk mindenhatók szerencsére (baj is lenne, ha akkora hatalmunk lenne:), az életünket együtt alakítjuk.
Szerintem azt vonzod be, azt a minőséget, ami benned is jelen van, ami benned domináns, függetlenül attól, hogy tudatában vagy, vagy sem.
Az asztrál sík legdurvább két alsó alsíkja, ahová az emberi lélekrész a halál után visszahúzódva ugyanolyan testi vágyaknak hódolna, mint életében, csak nincs fizikai teste a kielégüléshez.
Annál hosszabb ideig lesz itt valaki halála után, minél inkább ilyeneknek hódolt életében, magasabb lelki összetevők teljes hiánya mellett. Amíg ezen asztrális burkai el nem kopnak, nem tud magasabbra emelkedni.
Az összes többi kérdést lehet ebből a szemszögből értékelni.
Ismét igazad van. :) Ebből a szemszögből van mit koptatnom még. Köszi H… – hogy is van tovább? He… Hu… Hupssszz, hova lett a hangom??? Úgy tűnik, a túl sok gyors fény elvitte... :P Megyek is megkeresni, talán még utolérem valahol… :P
Szívemből kívánok egyre felemelőbb koptatást! :DDD
Ezzel egyetértek, legalábbis azoknál a dolgoknál, amik tőlünk függnek. Hogy minden tőlünk függene, abban én nem hiszek, mondhatnám úgyis, ettől eltérő a "vallási felfogásom". Rengeteg ember szenved el méltatlanul sérelmeket, és nem feltétlenül benne is az a minőség él... Ezért ez a fajta vonzásos dolog csak részben igaz, ebben nem nagyon lehet meggyőzni, de én sem szeretnék mást. Teljes igazságot nem tudhat ember, se egy ezós szakember, se egy más úton tanuló, csak találgatunk, megvitatjuk mi emberek, persze sok dologra rájövünk. De én akkor se veszek szentírásnak semmit, még ha szép szakszöveggel is van leírva.:) Biztos van minden találgatásban igazság, és sok minden működik belőle, de nem szentírás semmi, amit ember alkot szerintem.