Húúú, nehéz kérdés.
Az első házasságomban is azt hittem, hogy örökké fog tartani és a jelenlegi házasságomban is azt gondoltam, hogy örökké fog tartani és hogy ő az igazi. Első esetben tutira nem úgy lett, különben nem mentünk volna szét - gondolom - és most nem a másodikban lennék. :-)
Amikor megismerkedtem a 2. férjemmel, végtelenül boldog voltam, 5-6 évig úgy éreztem, hogy a szerencse kegyeltje vagyok, hogy pont ővele ismerkedtem meg, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük egymást. Már akkor érdekelt az ezotéria, néha ha problémám volt jártam jósnőhöz kb. 2 évente és mindegyik azt mondta, hogy a párkapcsolatom kivételesen jó, abban biztos lehetek, hogy életünk végéig együtt maradunk és nagyon jó lesz.
Aztán elkezdtem önismerettel foglalkozni és megváltoztam. Nem kicsit megváltoztak a nézeteim és most hadakozik a régi énem és az új, még meg sem született énem. Talán most vajúdik az igazi énem, nem tudom. A lényeg, hogy most a párkapcsolatom minőségében is határozatlan vagyok. Persze lehet, hogy csak leesett a rózsaszín szemüveg és esetleg rávetítettem a partneremre néhány nemlétező tulajdonságot, illetve az életkörülmények is változtak (gyerekeink lettek) a korábbi helyzethez képest. Most viszont sokszor nem tudom, hogy le tudok-e vele élni egy egész életet és be kell vallanom, hogy megijeszt sokszor, hogy esetleg el kell majd válnunk. Még akkor is így érzem, ha tudom, hogy ha a kelleténél tovább maradunk együtt, akkor csak az ismeretlen jó megismerésétől és a fejlődéstől zárom el őt is, magamat is és hogy egyre rosszabb lesz és nehezebb. A gyerekeim miatt is sokszor gondolkodom, hogy vajon hányszor tehetem ki őket egy válási mizériának? Tegyük fel, hogy elválok, aztán idővel megismerkedem ismét egy igazival, aztán 7-8 év múlva újra rájövök, hogy nem ő az igazi? Szóval most határozatlan vagyok és ellentmondásokkal küszködöm ebben a kérdésben. Első lépésben ezért igyekszem rendbe hozni ezt a kapcsolatot, persze tudomásul véve, hogy ha nem sikerül, akkor nincs mese, tovább kell lépni.
Hogy létezik-e örök szerelem? A párkapcsolatban élők egyéni sorsától is függ, szerintem. Meg talán attól, tudják-e egymást a fejlődésükben, az életben, a párkapcsolati minőségekben folyamatosan fejleszteni, egymás mögött nem különösebben elmaradva, eltávolodva.

Sziasztok!

Épp mostanság foglalkoztat az a téma engem is h mi tarthat örökké? :)

Ezt úgy gondolom h az örökké fogalmat egyedül a változásra ragaszthatjuk rá :)

Hogy miért gondolom ezt így? Mert vegyünk egy példát : tegyük fel h vlki megvásárol egy új mobiltelefont,amiért már hónapok óta vágyakozott és miután megszerezte és telnek múlnak a napok hónapok egyszer csak azt vesszük észre h már nem is olyan értékes és fontos ez a mobiltelefon..........elkezdjük dobálni,természetesnek venni h ez már a miénk és hétköznapivá válik és ugye ami hétköznapivá válik az unalmas és értéktelen is egyben!!!! :)

Egy nagyon apró dolgot hoztam fel példának de egy tárgytól eljuthatunk egy emberig és szerintem a problémát rávetíthetjük a párkapcsolatra is :)

A dolog lényege szerintem az h az az értékes amiből keveset kapunk és ritkán,mert ha vlmit/valakit már megkaptunk egy idő után természetesnek vesszük h a miénk és "hétköznapivá" válik,megszokottá,kiismertté.......stb.

Van egy kedvenc filmem : David Gale élete -mindenkinek csak ajánlani tudom- abban a filmben egy filozófia tanár épp tanította a diákjait: "Miután megkapjuk a vágyainkat azt vesszük észre h arra már nem vágyhatunk többé mert a miénk lett,vagyis a vágyképeinkre vágyunk nem is feltétlen arra h a vágyott dolgot megkapjuk,hanem h vágyhassunk valamire."

Na most ezzel jól elkalandotam más témába de bocsánat nem tehetek róla :)

A párkapcsolatra visszatérve eddíg akármennyi kapcsolatom elkezdődött,az véget is ért :)
A Móricka c. újságban olvastam még régen hogy: Sok házasság azért megy tönkre mert a felek azt hiszik hogy az egy örök életre szól. :)

Kíváncsi vagyok h ti hogy vélekedtek ezekről a témákról?

Sziasztok!

Üdvözlettel : Jánoska

Most, hogy így olvaslak Benneteket, az jutott eszembe, hogy egy kicsit talán nekünk nehezebb ez a párkapcsolat-dolog, nekünk, akik próbálkoznak egyre tudatosabbak lenni.
Mert nálunk a változások valahogy felgyorsulnak, többet tépelődünk. Szóljatok, ha nincs igazam!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi ember felszínes, vagy ilyesmi, de nekik mintha több esélyük lenne a boldogabb párkapcsolatra -épp azért, mert nem agyalnak annyit rajta, és mivel magukon sem agyalnak annyit, így nem változnak egyik napról a másikra.
Nem tudom, én így látom mostanában...
A témához szólva, szerintem létezik örök szerelem, de talán nem szerelemnek kéne hívni, hanem valami egész másnak. Mert a szerelem a mai fogalmak szerint tele van féltékenységgel, elvárással, csalódással, pedig ezek mind nem olyan dolgok, amikre vágyunk.
Úgyhogy én inkább az örök szeretetben hiszek, az tutira létezik :)

A szerelem szubjektív fogalom, mindenki amit benne hisz és megtapasztal, az válik valóssá.
Szerintem létezik örökké tartó párkapcsolat, direkt nem örökké tartó szerelmet írtam, mert az a fizikai síkon néhány év alatt elillan. És ekkor jön a szeretet, amivé átalakul akkor, ha a lélek is benne van a kapcsolatban.
Tepperwein írja, hogy a lélektársi kapcsolat az, amikor egymás által tudunk egyre magasabb szintre lépni, együtt változunk és egymást segítjük a problémákban. Amikor nagyon más irányba megyünk el és csak hátráltatjuk egymást, nem tudjuk megoldani, nem érdemes erőltetni a kapcsolatot.
Ha a társadban valami nem tetszik, mindig magadban keresd, mert rólad szól. Ha fel tudod ezt ismerni, akkor együtt tudtok továbblépni ezen. Ha ez nehezedre esik és nagyon nem tudod elfogadni, akkor kilépés által tanulhat az ember. Hányszor előfordult már, hogy a kapcsolat végével változott az ember azzá, ami miatt vége lett. Sokkal egyszerűbb, ha benne maradunk és úgy alakulunk át, nem?
Szóval szerintem a megfelelő társsal minden lehetséges, örökké tartó kapcsolat is, csak dolgozni kell érte és vele.

nagyon jó téma! Én azt vallom , hogy a szerelem örök.
Egyszerűen van és ebben élni csodálatos hiszen nyitva tartja a lelket és az embert egyaránt.
Már pedig ha nyitottak vagyunk , minden csodálatos dolog bekerül az életünkbe!Ennek az az egyetlen veszélye , hogy sajnos ha ez az érzés egyoldalú és a másik fél , barátnő , feleség ezt átalakítja magában szeretetté , más minőséget kap a kapcsolat és az aki a szerelemben éli meg a napjait iszonyatosan nagyokat sérül egy idő után . Nagyon nehéz ezt jól kezelnie annak a partnernek , aki egy ilyen ember párja.
szerelmes ember megbocsájtó , mindig kész a változtatásokra és helyzetek jó megoldására , de talán túlságosan is kész erre , mert szeretne abban a csodálatos érzésben maradni.
Sok sérülési faktor van egy ilyen tiszta érzésben , de nem mondanék le róla soha!

Van örök szerelem,mi tini szerelem után közel 30év után találtunk egymásra újra.Négy hónapja sok sok beszélgetésen,és egy gyönyörű találkozáson vagyunk túl. A baj csak az hogy egyikünk sem független ,és 200km a távolság köztünk. Nem tudom mi lesz a folytatás, de a régi szerelem még mindig ég! Aki tud adjon tanácsot!

Ha kölcsönösen egymás változásában teljesedünk ki : akkor szerelmünk örökké tarthat , mert belesímul a világ folytonos megújulásába . Üdvözlettel : felacsó

Szerintem is van örökké tartó szerelem, mert a férjemmel mi 27 éve ismerkedtünk meg, ö 18 éves volt, én 26, egy 2 éves gyerekkel és a párom, mikor meglátott hátulról, követett mindenhová napokig, mígnem megszólított és azóta együtt vagyunk, nagyon szeretjük még mindig egymást, annak ellenére, hogy 8 év korkülönbség van köztünk, de ez soha nem volt köztünk téma. Én az ö szemében ma is a legszebb nö vagyok és mondhatom, hogy a szex terén is nagyon megértjük egymást mind a mai napig. A párom ugyan még csak 45 éves, én 53, de soha nem jutott eszébe, hogy más nök után futkosson, mert itthon is megkapja mindazt, amit egy szerelmes nötöl megkaphat és azt is mondhatom, hogy én is a mai napig szerelmes vagyok belé, ugyanolyan bizsergö érzés van a gyomromban, ha hozzámér, mint 27 éve, ugyanolyan tüzzel csókol a párom, mint egykor. Ez egy örökké tartó szerelem úgy érzem.

Ha több nincs is, de az enyém mindenképpen az... :))