A kerékből nem kilépni kell, hanem a középpontba helyezkedni. Ahol a legbelső lényegemmel vagyok azonos. Ehhez szeretnék megmutatni nektek egy mudrát. Sokan ismerik pl. a három ujj technikát, de kevesen tudják, ez egy mudra. A kínaiak szerint az öt elem harmóniájával ( az öt ujjsegítségével )a test és a lélek is harmóniába kerül. Negatív energiák távoznak, pozitív energiák jönnek és bevillanások, megoldások...

Rudra-mudra

(A solar plexus csakra ura)

Mindkét kézzel: Érintse össze a hüvelyk-, a mutató- és a gyûrûsujj hegyét. A többi ujját lazán nyújtsa ki.

Szükség szerint, vagy naponta 3-6-szor 5 percig végezzük.

Ha elképzeli, hogy egy kerék közepén ül, akkor látja, hogy a kerék olyan gyorsan foroghat, ahogy csak akar, Önt ez nem érinti. Ha elhagyja ezt a központot, és az egyik küllõre, vagy a kerék szélére ül, akkor minden erejére szüksége lesz, hogy megtartsa magát. Ez érvényes minden élethelyzetre is. Ha nem vagyunk a középpontban, vagyis magunkon "kívül" vagyunk, akkor mindenféle feszültség keletkezik bennünk. Van, akinek a gyomrában, van, akinek a nyakában, hátában, és van, akinek a medencéjében vagy a mellkasában gyûlik össze a feszültség.
Az összpontosító erõ a kínai öt elem tana szerint a föld elemhez tartozik, amely a gyomor, a lép és a hasnyálmirigy energiájáért felelõs. A Rudra-mudra erõsíti a föld elemet és annak szerveit. Ha a meggyengült föld energia miatt csökken a csí, akkor a fej sem kap elég energiát. Ilyenkor nehéznek, érezzük magunkat, vagy szédülünk. Ezeket a gyengeségeket lapítani vagy teljesen megszüntetni ezzel a mudrával.
A Rudra-mudrát használhatjuk szívpanaszokra, szédülésre, szervsüllyedésre és általános kimerültségi állapotokra.

Forrás, ahol sok mudra van képekkel
http://auranka.hu/mudrak/587-rudra-mudra.html

Amikor elkezdtem az asztrológiával foglalkozni, az első, amit megtanultam, hogy tökéletes vagyok. Ahhoz a feladathoz legalábbis, amit a születésem előtt fölvállaltam, mindent megkaptam. Olyan külsőt, olyan tulajdonságokat adtam magamnak, amik ahhoz a feladathoz éppen szükségesek. Én is és mindenki, aki erre a földre született. Tehát mindannyian tökéletesek vagyunk
Ha valaki lusta, hát biztos, hogy nem egy szalagmunkára született, ahol az lesz fontos, hogy milyen gyorsan tudod a hibás anyagot kikapkodni a jók közül, de valószínű remek éjjeli őr lenne belőle.
Ez számomra, aki mindig mindenkinek meg akartam felelni, óriás léptékű felismerés volt. Ha azt éreztem, hogy valaki nem szeret, nem kis erőmbe került mire újra becsülni tudtam önmagam.
Nem csoda, hiszen mindig azt mondjuk, ha valaki valamit nem úgy tesz ahogy az a mi szájízünknek megfelelne, hogy ,,senki nem tökéletes”. Pedig bizony nagyon is tökéletes mindenki. Legfeljebb nincs a helyén, ha mi mégis ezt vagyunk kénytelenek mondani.
Mostanában már azt hittem, hogy túl vagyok ezen, de a szív problémák jelzik , hogy nem, mert akkor nem lennék beteg.
Amióta a férjem meghalt, szeretnék mindent megadni a gyerekeknek, hogy ne érezzék az édesapjuk hiányát, és nem akarom tudomásul venni, hogy ez lehetetlen. Pedig az, de én ezt sehogy sem akarom elfogadni. Így aztán mivel nem tudom ugyanazt nyújtani, mint amit valamikor ketten, hát azt érzem, hogy tökéletlen vagyok, és nem is lehet engem már szeretni. Márpedig ha önmagadban nem érzed, hogy tökéletes vagy, akkor a világ úgysem fog elismerni.
Akkor most mi lesz? Vajon a következő szívinfarktusból is ki tudok majd jönni? És hány lesz még?
Ezen dolgozom már jó ideje, de Isten valahogy mintha azt mondaná, hogy nem ez a legfőbb problémád. Elmentem többször is már belső utazásra, de soha nem ez a gondom jön elő, hanem mindig valami egészen más. Bár az igaz, hogy valahogy mindig kapcsolódik a szeretethez.
Na de mi az a szeretet? Hogyan definiálnád?
A legtöbben nem tudnák meghatározni, mert nem tudjuk mire gondoljunk, amikor a szeretetről beszélünk.
A szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk magunkkal, vagy másokkal szemben?- ez így jó?—Nem tudom.
Az első alkalommal Isten megmutatta nekem, hogy bár vágyom arra , hogy szeressenek, de ugyanakkor én magam dölyfös és álszent vagyok.
Teljesen megsemmisültem amikor azt láttam, hogy ugyanúgy bánok a menyemmel, mint annak előtte velem az anyósom.
A második alkalommal azt tapasztaltam, hogy bár a teremtő szemszögéből nézve én sem vagyok annyira szeretetre méltó, Ő mégis szeret engem.
Egyszerűen azért, mert az Ő természete a szeretet.
,,-Te is szeress ezzel a szeretettel”—mondta.
A következő alkalommal , azt láttam, hogy számtalan olyan emberrel hozott össze a sors, akiket nem tudtam becsülni. Nem hogy szeretni, még becsülni sem.
Egyik jött a másik után, és én nem vettem észre!!
,,-Meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni, mert az ember hamar belefárad, falra hányt borsónak érzi a feladatot, de gondolj ilyenkor mindig arra, hogy a szeretet hosszútűrő. Én is hosszútűrő vagyok veled, tedd meg ezt te is ÉRTEM .” – ez volt a végső mondandója ennek az utazásnak.
Vajon mikor jutok el végre az eredeti, illetve általam eredetinek vélt problémához.?—kezdem gyanítani, hogy a a gond már akkor elkezdődött, amikor édesapám fiúnak várt. Amióta az eszemet tudom, mindig neki szeretnék megfelelni. Azt akarom, hogy szeressen. Nem játszottam babákkal, mert az, lányos dolog . Nem sírtam ha elestem , mert azt nem illik egy fiúnak Csak olyan férjet tudtam magamnak elképzelni, aki számára is megfelel.
A nagy igyekezetemben meg észre sem veszem, hogy én sem úgy gondolkodom a szeretetről ahogy kellene.
Nem csak az én gondom ez ám!, hiszen apai részről visszamenőleg is sokan szív betegség miatt haltak meg a családomban.
Meg kell oldanom valahogy, hogy letehessük ezt a családi karmát végre. Nem szeretném átadni a gyermekeimnek.
Hogy a módszer mennyire lesz hatásos, azt nem tudom, de gyanítom tőlem függ egyedül.

Noa

Szerintem az első lépést már meg is tettem azzal, hogy "kívülről" szemlélem. Ráláttam, hogy mókuskerékbe vagyok, hogy ugyanazokat a köröket futom....valahol itt kezdődik a tudatosság..A mókuskerékből így már nem kilépni kell, hanem tudni, hogy én terítem a kerekét a lábam elé/alá folyamatosan. A választás is folyamtosan az enyém: taposómalmot csinálok-e az életemből vagy sem?

Köszönöm Nektek segítő, bátorító, inspiráló, viccelődő hozzászólásaitokat.

Szép napot kívánok!

Jééé, azt hittem, hogy ilyen problémáim csak nekem vannak ....

Az egész élet a születéstől a halálunkig egy mókuskerék. Abból csak időnként és rövid időre lehet kilépni. Mókuskerék mert számtalan dolog ugyanugy ismétlődik éveken vagy évtizedeken át. Vegyük a munkahelyünket 35-40 évig ugyanazt csináljuk, ugyaz ismétlődik. A hétvéggék szintén nagyjából egy mókuskerékhez hasonlítanak, egy kis reggeli lustálkodás, reggeli, TV, kompjuter, újságolvasás, ujból mecs, sörözés a barátokkal, vagy végigdolgozzuk mind a két napot a ház körül esetleg fizetést kiegészítő munkával. de vehetnénk a szerelmet , barátkozást minden egy állandó ismétlődés egy nagy mókuskerék. Az élet már ilyen egy nagy mókuskerék. Ha csak egy volna akkor még talán, de több mókuskerékből tevődik össze, az egyikből , ha ki lépünk, csak egy másikba léphetünk be. Ha tejesen elakárnánk kerülni a mókuskerék effekftust, egyébbel sem töltenénk az életünket, mint a kilépés megtevezésével. Elégendő szerintem, ha az életünket minél változatásabbá próbáljuk tenni. TeLjesen kiköszöbölni nme tudjuk, de néha leállíthatjuk, az állandó forgásban levő MÓKUSKEREKET.Próbáljunk egynesen is járni ne csak körben forogni.

Nehéz kiszállni a mókuskerékből , pláne ha nem önszántamból kerülök bele , hanem a kényszer és a körülmények tartanak benne. Az hogy időnként kivül helyezem magam az perpillanat mentálisan segít , de nem megoldás. A kulcsszó az életmód változtatása és az eköré csoportosuló igények helyes szintre helyezése. Vagy amikor maz ember a saját útját járja , na akkor már nem mokuskerék van hiszen azt teszem amit szeretek.