Világfájdalom? | Önmegvalósítás.hu

Világfájdalom?

A múlt hetem szeretném összefoglalni, elég rázós volt, jobb is, hogy csak most ragadok "tollat".

Minden száll összefut, ezt már korábban is tapasztaltam, de amióta blogolok, még szembetűnőbb.

Irtam már a szivnyitási technikáról, ahol Sikkám egy nagyon fontos kérést tett fel nekem: mikor zárul, figyeld meg és miért?

Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások, gondoltam rávezetésnek irok egy blogot, az Egy-ségről. Nos, ami meglepett, szinte alig volt odafirkantás, bevallom, azt hittem, sokan ezen dolgozunk, majd ömleni fog a bejegyzés áradat, igy tisztába fog kerülni az egész. Nem igy lett.

Folytattam itthon a szivnyitás technikákat. Megfigyeléseim alapján, volt, mikor spontán kinyilt, volt, amikor akár hogy is próbálgattam, nem akaródzott. Egyre csak erősödtek a vágyak, a félelmek bennem. Először maga a párkapcsolat hiánya, ami végül rávezetett arra, mekkora önsajnálat él bennem. Na ezt ki is beszéltük itt, nagyon sokat segitettetek. Ekkor figyeltem meg, a szivem mikor is van nyitva?? Mikor nem fél. Mikor nem a fájdalom él bennem.

Gondoltam megnézem, mi ez a félelem? Na mi? Félek a fájdalomtól. Az újabb sérüléstől. Neki is fogtam. Eggyévállás gyakorlatok a fájdalmakra, félelmekre. Volt, mikor kiszakadt belőlem, egy-egy dolog, sirtam is keservesen, de mindig egyfajta könnyebbség lett rajtam úrrá, valahogy mindig boldogabb voltam, mint előtte. Na, mondom, jó nyomon járok.

De minél inkább magamba néztem, egyre jobban zavart az emberek fecsegése. Majdnem másfél órát utazunk a céges busszal be a munkahelyemre, minden nap ugyanaz: ki hogy van öltözve, ki hogyan kef-l , ki milyen, stb. Dühöngés, szidják a gyárat, meg azokat, akik rendszerint a buszon éppen akkor nem voltak jelen. Minden nap elhatároztam, ha megjön a fizetésem, rohanok a boltba egy fülhallgatóért. Mert nem BIROM már ezt tovább hallgatni. Aztán rájöttem, el akarom nyomni a nekem nem tetszőt. Igy elkezdtem magam megfigyelni. Amig itthon vagyok, minden rendben. Harmónia, béke, gondolatok, jó, munka is van magamon, akkor azért elég nehéz is tud lenni, de mire jön a munkába való készülődés, feszült, ideges leszek. (gyári munka erről is volt már blogom). Erre mit veszek észre? Felszállok a buszra, azonnal megcsap a légkör: ki milyen érzelmi állapotban van. Na nem foglalkozom vele, elkezdek meditálni közben, gyakorlom a Figyelem technikákat. De hol vagyok én a buszon tulajdonképpen? Egy külön világban. Ledöbbentem. A testem velük utazik, de én máshol vagyok. Igy élem az életem, mindig máshol vagyok. Szándékosan odafordultam. Most már egyre jobban figyeltem, ki mit mond, mi él benne közben, és magamban mi van?

Kirajzolódott a szemem előtt egy szinpad, ahol a szinészek a kollégáim voltak, én meg ülök a súgó ablakban. Kukkolok. Rá akartam jönni, mi ez a beszéd, a fecsegés? Nos, számomra mindig is valami infó adás-kapást jelentett. De rá kellett jönnöm, az emberek unalomból is csak beszélnek. Nem tudnak önmagukkal ellenni. A szavak jelentése viszont bennem egyre jobban mélyültek. Hihetetlen csoda a magyar nyelv: GOND-olat. ÖL-elés. KÉT-ség. stb.
Egyre jobban figyeltem, már a szünetekben is, a barátnőimet. Egymást túl kiabálják. öten beszélnek hat témáról. Ültem és néztem. Nem szálltam bele a játékba a "Bohóc" énemmel. Ült mellettem Barbi. Odafordulok, látod, túlkiabálják egymást,(magamban tovább:- hol van itt a szeretet és a tisztelet? Szeretjük mi egymást?) Erre ő, ja, ja, és odafordul és elkezd ő is belekiabálni. Ekkor már kitőrt belőlünk a röhögés.

Önmagukkal van bajuk. ÁÁ, hát ez bennem is megvan. Jöttek hát az önelfogadásos egyévállások.
Még több magamba nézés. Az oldalon viszont ezt nem tapasztaltam, hatalmas elvárás kezdett feljönni bennem: KÖZÖS-ségi oldal. Hol van? Hol a munka? Csak a másik analizálása? Már-már hajlottam afelé, kilépek, nem kell ez nekem. Mire jött Izi, Beatrix, Krizsti, Marcsi, Szma. Jöttek a nagy ölelések, hatalmas szivük van, nagyon felemeltek. Nagyon boldog voltam, itt is megvan a KÖZÖS, már azt kerestük, nem azt, ami a másikban "hibás". nem boncolgattuk ki egymást. Repesett a szivem. Izivel sokat beszélgettem, sok mindenre rájöttem. Érdekes volt megfigyelnem, (párkapcsolat) milyen felelmelő érzés, ha azt érzem, SZERETVE VAGYOK. Munkába is igy mentem. Nem zavart a csacsogás, sőt, maga az érzékelésem is az egységélménybe lépett. Nem tudom ezt pontosan szavakkal kifejezni, de megpróbálom. A testtartásom kiegyenesedett, rendesen úgy mentem, mintha zazenben ülnék, a korona csakrám végig nyitva volt, a szivemmel együtt, olyan tudatállapotba kerültem, ami egyszerűen a "MINDEN JÓL VAN, ÚGY, AHOGY VAN, EGY VAGYOK VELETEK". Mellesleg jöttek az emberek. Érezték, szivták az energiát, szomjasak erre az állapotra. De nem volt utántöltésem. Igy el is vitték, és visszazuhantam az előbbi állapotomba. Ekkor döbbentem először rá, nem párkapcsolat kell nekem, hanem önmagam Egysége. Az lesz az igazi. Addig meg várhat a párkapcsolat. Nem mások által kell felemelkednem, bár nagy segitség kezdetekben, nélküle nem tapasztaltam volna ezt meg. Hanem magamban. De hol találom magamban az Egységet?

Pl.: női oldalam. Már megint a másokra hallgatok dolog élt bennem. kerestem a nőt kinek mit jelent, hogyan találom meg bennem. Mire Izi: fogad el önmagad úgy, ahogy vagy. Érdekes volt, önelfogadáson dolgoztam, de ezt a részt kihagytam, mert ezen dolgozni kell. Meg akartam felelni egy külső képnek, elvárásnak. El is feledtem, a nő, bennem van eleve. Majd kilép egyszer, ha a fájdalmaim vasmarka végre kiengedi, ahhoz viszont ezeken kell dolgoznom. Alámerülés által jön az elengedés. Nem a külsőségekben. Számomra az is megdöbbentő volt, hogy felkértek: rázzam magam? Milyen női kép él ilyenkor egy férfiban? A buja nő. A csábitó. Nos, én ezt már egyszer velősen megéltem. Tudom mi munkál egy nőben, alacsony önértékelés, kivülről várja, hogy minél több férfi "elismerje", hogy milyen jó nő, de akárhány is "elismeri", ha csak egy visszautasitja, vége, a porba hullik vissza. Nem ezt érzem igazi NŐNEK. Sőt, eszem ágába sincs, még egyszer ebbe belecsöppeni. Köszönöm szépen, elég volt.

Majd jött a KONTRASZTok világa. Izi volt most a céltábla. Sokkoló volt. Csak azért, mert bennem élt a hatalmas elvárás: mi "öregek", már sok csatát megvivtunk, tanultunk belőle. Hát nem. Sőt, olyan emberben csalatkoztam, akit a fejem felé emeltem, vagy tiz emelettel. Ki borult a bili.

FÁJDALOM.

Na nem a jaj, elvágtam a kisujjamat, de még csak az sem, hogy jaj, miket éltem meg, engedtem el sirva a napokban. Ó, nem. Valami nagyon nagy fájdalom kúszott elő belőlem, de még mindig nem a csúcs pontján voltam. Érzékelésem egyre erősödött. idáig is éreztem emberekkel kapcsolatos dolgokat, de korántsem ilyen intenziven. Aztán jött egy érzés: kóma. Aztán egy telefon. Aztán meghallom, valaki remegő hangon segitséget kér. Azt hittem a szivem megszakad. Éreztem, nagy baj van. Kiderült, kómába esett valakije.
Eggyévállás gyakorlatot végeztem, hátha megtudok még valamit. Nem tudom, jött-e infó, csak azt, a fájdalmam, a kómával összefügg. Úgy éreztem, én vagyok a hibás, hiába a felszinen ismeretlen emberről van szó, de FELELŐS vagyok érte. Még nem értettem semmit. Jött az akarásom, Istenem, bocsáss meg nekem. Bármit is tettem. Ami miatt ez igy alakult. Éreztem, van valami, ami még jönni fog.

Jött is. Először, mint düh, mikor olvastam, Izidorral a "csatát". Aztán a privi e-mail, amit kaptam, miután izidor törölte magát. Meg-GYŐZ-és minden áron. ERŐSZAK. A HIDEG ELME IGAZSÁGKARDJA, a szivembe vágott. Holott nem rólam szólt. Aztán a további sorok. Aztán elmentem a CBA-ba, láttam, mit művelnek az emberek egymással. Nem csak láttam, éreztem, remegett a lelkem. Olyan volt, mintha kitört volna a 3. világháború, csak éppen nekem erről senki nem szólt, csak most eszmélek fel a nagy béke tudatomból, hogy itt bizony kemény HÁBORÚ dúl. 1 kg kenyér, még sosem volt ilyen nehéz. Aztán a gyár. Legszivesebben dühömben végig rohantam volna az egészen, kiabáltam volna, emberek, ébredjetek, mit tesztek!!! Öltök, ez GYILKOSSÁG.

Itt azt éreztem, végem, nem birom tovább. Úgy döntöttem, a gyárból nem lépek ki, kell a megélhetés, de az oldalt hanyagolom, nem birom ennyi oldalról ezt. Túl sok(K) nekem.

Végig mentem a dühömön. Fájdalomra leltem. A düh, csak egy másodlagos érzelem, ami az elnyomott fájdalom jele. Fájt látni. De még jobban fájt ÉREZNI, ÉLNI mások fájdalmát. Sirtam, sokat sirtam. Zolit is felhivtam, gondoltam elmondom neki, mit látok. De nem tudtam. Összeszorult a torkom. Éreztem, megbántanám, fájdalmat okoznék neki. Nem voltam erre képes. Zoli át is ment egy pillanat alatt tanitóba, fel is tett egy kérdést: mit érzel? (hihetetlenül tovább vitt ez az egyszerű kérdés), Kiömlött belőlem, dühöt, az emberek olyanok, mint az állatok, és letettem. Sirtam, mint még soha. Egyre jobban nyiltam, nem érdekel mi ez, de jöjjön fel: Fájdalom jött. Világfájdalom. Egyszerre megértettem, mi az, vezekelni mások bűneiért. De ez még mindig csak a felszin volt. Láttam, ki hogy működik, megláttam az okát, ki miért teszi, milyen fájdalom él benne. Éltem ez ő fájdalmukat.

Aztán jött a neheze: magamat láttam meg: eddigi életem, mit, miért tettem. ÉN SE VAGYOK KÜLÖNB: ÁLLAT módjára éltem, buddhista köpönyegben. Hatalmi harcok, tanitói szerepek, régi emlékek jöttek fel. Mikor magam voltam a hideg elme kardja, mit okoztam, mit tettem másokkal, még a szeretteimmel is.

VILÁGFÁJDALOM , ezt éreztem.

BOCSÁSSATOK meg nekem. De legfőképpen önmagatoknak. Ez az egy út van. Alá kell merülni fájdalmainkba, de csak lépésről-lépésre. (fájdalom fa=élet fa) Nekem is ezt kellett tennem. Felismerni, erre voltam, akkor képes. De ezek nélkül, az lennék-e, aki most vagyok? Ott tartanék-e, ahol most? NEM. Korántsem. Most éreztem igazán a bőrömön, a lelkemen, miről beszéltem éveken át. Mi a különbség a meglátások, eszmék, és a tapasztalás, a megélések között.

Hol van az EGYSÉG? Nem keresem. Mindig van. Nem kint, magamban bent. Csak, ha önmagamba bonyolódok vesztem el. Ma sem élem minden pillanatban. Ez is egy izelitő volt. Most ennyit tudtam feldolgozni. Idővel az eszmék megélésre várnak. Aki erre az útra lép, szembesül ezzel, előbb, vagy utóbb. Mikor a szavak, nem csak szavak lesznek, hanem megélés által sokkal mélyebbek.

Mostani soraim olvasása közben lesznek, akiknek semmit sem mondanak a szavak, lesznek, akik úgy vélik, mondanak neki valamit, én csak halkan mondom: még ez is csak a felszin. Ha megélik, átesnek ezen, akkor lesz igazi mondandója a soraimnak.

Hálát érzek. Hogy bepillanthattam ezekbe a világokba. Egy dolgot érzek: NEM AKAROK FÁJDALOMBAN ÉLNI. Úgy, mint eddig, tudatlanul, csillogó elmével, magasztos eszmékkel. Mit ér a csillogó elme? Kezdetekben nagyon jó, mert az útra vezet, de aztán...hm. ;)


Beküldte: | 2010. aug. 03. kedd - 18:54

Hozzászólások

106 hozzászólás
Írnám én, írnám,
2010. augusztus 05. csütörtök, 13:53 | Kassay Noémi   Előzmény

Írnám én, írnám, de úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.
Ígérem , ma még megszületik.

,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a
2010. augusztus 05. csütörtök, 14:06 | Éva.   Előzmény

,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.''

Én is ,azért tettem fel ezt a dolgot,mert nagyon érzem én is,és olyankor utána nézek,és tetten is van érve a dolog.
Csudák vannak most fönn,és persze ebből kifolyólag lent is.

Kedves Eva Christina! Miért kell minden mondatba belekötni és
2010. augusztus 04. szerda, 11:32 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Eva Christina!

Miért kell minden mondatba belekötni és agyalva magyarázatot lelni?
Élményekről olvasunk, Anita ezeket élte meg, fogadd el..., csak úgy a szavait, élményeit!
Szeretettel: Kriszti

Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de
2010. augusztus 04. szerda, 12:06 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de szerintem Éva segíteni akart, nem belekötni, meg bocsánatot is kért a félreértésért. :)

Szia Kriszti! Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös
2010. augusztus 04. szerda, 12:48 | Éva.   Előzmény

Szia Kriszti!

Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös nyelvet,mert valami vonz egymáshoz/lelki szinten/,
de gondolati/mentális/ szinten nem értjük egymást.

Mintákat adunk egymásnak magunkból,hogy egy bizonyos dolgot ,hogy élünk meg,és mit értünk alatta.
Vágy van bennünk,hogy végre értsük egymást ,egyszer csak elkezdjünk közös nyelven beszélni.
Lehet ,hogy ez itt nem így jön le,de hiszem,hogy ez hajt minket,és egyszer beérik a gyümölcse.
Sajnálom,ha belőled ilyen érzést váltottam ki,nem ez volt a célom. /Anita már rájött erre./

Szeretettel: Éva

Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának. Ha
2010. augusztus 04. szerda, 12:59 | Éva.   Előzmény

Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának.
Ha ugyanazt elmondanám én is,amit itt sokan előttem,annak mi értelme lenne már.
Mi így tanítjuk egymást Anitával.Először morgunk,nem értjük a másikat,aztán mikor leesik a tantusz,megköszönjük a másiknak.
Hogy ez kifelé hogy néz ki?...hát igen bele lehet kötni,de a látszat, / nem csak / néha csal.

Éva, köszönöm
2010. augusztus 04. szerda, 19:57 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Éva, köszönöm

Anita én is köszönöm. Én is tanultam tőled /is /,és még az
2010. augusztus 04. szerda, 20:37 | Éva.   Előzmény

Anita én is köszönöm.
Én is tanultam tőled /is /,és még az ,,adósod '' is vagyok.

Évi
2010. augusztus 04. szerda, 20:38 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Hát, hogy mi tuti szeretők voltunk előző életben az megint biztos :).

Mellesleg, ez a tanitás dolog, na ezt kellene elfeledni. Csak ülj ide mellém, beszélgessünk.

Gondoltam ma rád, jó lenne, ha "tollat" fognál, és nyitnál blogokat, minden témával kapcsolatban, ami téged érdekel. Nem kell, hogy magadról kitárulkozz (nem mindenki nudista, mint én :D), csak irj, ami éppen foglalkoztat.

Ne törődj azzal, mennyi számú hsz-át irsz, csak éld, ami jön. Nekem sokat segit saját magamnak is, összegzem a dolgaimat. Nagyobb rálátást kapok, nem beszélve az ilyen-olyan hozzászólásokról, amik tesznek is hozzá valamit.

Tudásod ki akar jönni, meg akar nyilvánulni, most ennek van itt az ideje. Éld meg bátran!

Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:))) Az írással
2010. augusztus 04. szerda, 21:17 | Éva.   Előzmény

Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:)))

Az írással kapcsolatban,arra jöttem rá,hogy nekem csak bizonyos témakörökben szabadna megnyilvánulnom írásban.Kimondottan szakmai dolgokban,pl. betegségek lelki okai /természetgyógyászat, pszichológia/,vagy a zene,művészetek.Ez tiszta sor.Nem ad félreértésre okot.

A többi,írásban rizikós.Mindig ott van a ,,banánhéj'' számomra.Ha hiszed,ha nem ,azért alakult most ilyen pozítívan ez a blog,mert épp jókor megláttam Szabó Peti viccét a szőke nőről,meg a banánhéjról,és gyorsan észbe kaptam,pedig nem is vagyok szőke:)))
/Ez már nem az első eset,amikor ,,véletlenül'' Petire kapcsolok,és pont nekem ír valamit./

Ezek nagyon komoly dolgok,és az írással nagyon el lehet csúszni,ha a másiknak nem megy át rögtön a dolog.
Nekem azért nem volt soha még problémám ezen a téren,.mert mindig,,face to face'' ment a dolog,és itt az oldalon először próbáltam írásban.
Arra jöttem rá,hogy a velem egykorúak értenek,a fiatalabbak,hol igen,hol nem.És leesett a tantusz.
Más-más életszakaszokban ,mást-mást élünk meg,egészen más problémákat,és máshogy is.
Itt van a kutya elásva,és kényes kérdéseknél bizony kell a személyes kommunikáció,illetve valami privát, mert nagyon könnyen elcsúszhat a dolog.Főleg a fogalmakon,amik alatt mást-mást értünk.

Szóval én is folyamatosan tanulok,még ha ennek nem is sűrűn adtam hangot itt,de magamban mindig,és
nekem ez a fontos,nem az ,hogy demonstráljak valamit.

Nem tudom,hogy lesz ezután,valószínűleg úgy ,ahogy lennie kell.
Nálam mindig így zajlanak a dolgok. Hagyom...

ami nem megy, azt meg kell tanulni :)
2010. augusztus 04. szerda, 21:20 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ami nem megy, azt meg kell tanulni :)

feled, el, ki hány éves. Itt elég nagy a skála, mégis sok
2010. augusztus 04. szerda, 21:24 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

feled, el, ki hány éves.

Itt elég nagy a skála, mégis sok mindenkivel tudok én is beszélgetni. Senki sem több/kevesebb, mert fiatalabb vagy öregebb. Semmit nem jelent. Ezért is irtam, ülj le mellém ;). Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó az.

mellesleg
2010. augusztus 04. szerda, 21:27 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

anno, még akkor, megcsaltál, mi??

Most már bevallhatod :D.

Kezdődik:-))) szeklice
2010. augusztus 04. szerda, 21:31 | szeklice (útkereső)   Előzmény

Kezdődik:-)))
szeklice

Te tudsz valamit Szeklice... Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)
2010. augusztus 04. szerda, 22:18 | Éva.   Előzmény

Te tudsz valamit Szeklice...
Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)))

Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi. Nagyon örülök
2010. augusztus 04. szerda, 22:36 | szeklice (útkereső)   Előzmény

Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi.
Nagyon örülök Nektek!

Érzem a női energiátokat, ahogyan "csápolgatva" segítitek egymást - meg mindenkit itt.
Igen, a széttárt csupasz mellek (Fiúk nem izgulni) esendővé teszik a másikat, s ezt meg kell tanulni tisztelni.
Köszönöm Lányok, hogy vagytok!

szeklice

Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit / Rémlett
2010. augusztus 04. szerda, 22:47 | Éva.   Előzmény

Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit /
Rémlett ,hogy a szeklice egy nővény,de most utána néztem.
Hát elég bőkezűen ad magából,ahogy Te is Szeklice.
Ugyanúgy köszönet érte.

Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.
2010. augusztus 04. szerda, 21:57 | Éva.   Előzmény

Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.

konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a
2010. augusztus 04. szerda, 21:37 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :), de ha elengedi, azonnal nyilok.

Igy vagyok az irigyekkel is, aki irigy, attól elveszek, aki a szivéből ad, mérhetetlen sokat adok neki :)

Mondjál még ilyeneket Anitám, ,,konok énem is van, mit tegyek, h
2010. augusztus 04. szerda, 22:07 | Éva.   Előzmény

Mondjál még ilyeneket Anitám,

,,konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :),''

jó sokat,mert akkor veled is kiderül,hogy nagyon sokban hasonlítunk egymásra,ahogy Erikával már kiderült,
és mégiscsak nekem lesz igazam,hogy,, karmatörlőnek van igaza'', /hogyha ez így megy tovább / ,puszi barátnők leszünk.:)))))

amig a "melyikünknek van igaza" áll, addig ez nem lehetséges:
2010. augusztus 05. csütörtök, 6:13 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

amig a "melyikünknek van igaza" áll, addig ez nem lehetséges: barát :)

gondold végig :)

Én sosem tartom számon,hogy,, igazam'' van e. Mondom ,amit
2010. augusztus 05. csütörtök, 9:13 | Éva.   Előzmény

Én sosem tartom számon,hogy,, igazam'' van e.
Mondom ,amit gondolok,érzek.Ha jó valakinek,jó,ha nem nem.
Mi az hogy igazság? Ez nagyon relatív.Kinek ez,kinek az.
Amit nekem mondanak azon is mindig elgondolkodom,
függetlenül attól,,,igaznak'' tartom e.
Hülye lennék,ha nem.
Karmatörlő mondta,mikor anno kiborult a bili,hogy ebből lesznek a legjobb barátságok
mert ugyanez zajlott le jó egy éve köztettek is. /csak eszembe jutott,hogy igaza lehet/
Szerintem a barátságnak semmi köze ahhoz,hogy ki hogyan gondolkodik a dolgokról.
Ez magán ügy,mindenki azt gondol,amit jónak lát,az ő dolga,ez engem sosem befolyásol.
Az én környezetemben nagyon kevesen gondolkodnak úgy mint én,mégis nagyon jó barátaim,
barátnőim vannak.
A saját apámmal,akit a világon a legjobban szerettem,nem lehetett például politikáról beszélni,mert bántottam őt vele,ha megmondtam a véleményemet azokról ,ahova ő tette a voksot.
Mikor ezt észrevettem,soha többé nem beszéltem neki politikáról.
Egy 70 fölötti ember már nem fogja megváltoztatni a világnézetét,hát elfogadom,ha millió más dologért meg tisztelni tudom őt.
Na ennyit az igazságról.

Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem
2010. augusztus 05. csütörtök, 9:31 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem legviccesebb párkapcsolata is, hogy politikailag teljesen eltérő oldalt részesítettünk előnyben. Olyan jókat vitáztunk, hogy végül röhögtünk az egészen, és szinte élveztük ezeket a vitákat. Ha valaki olvasta volna msn-beszélgetéseinket, először azt hitte volna, "ezek ki nem állhatják egymást". Pedig nem, én nagyon szerelmes voltam, ő is szeretett a maga módján, bár a kapcsolat nem működött, és később egy valódi összeveszés is lett sajnos, de mégis szép emlék marad ez. Micsoda fejmosásokat osztottunk egymásnak, és közben egyikünknek sem változott a véleménye. Szóval az ellentétes véleményű felek is nagyon tudják egymást szeretni, sőt egyenesen érdekes tud lenni a helyzet. :)

Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban. Hát nálam
2010. augusztus 05. csütörtök, 9:53 | Éva.   Előzmény

Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban.
Hát nálam ugyanez volt a helyzet a legnagyobb szerelemmel.
Mi a munkában nem egyeztünk,és ráadásul ő ,,dirigált'' nekem.
És 12 évig dúlt a szerelem.Na az sem volt piskóta kapcsolat.
Ja ,és még egy közös pont a jobb oldal.
Ez sem egyszerű ma Magyarországon.Tartania hátad,mert másképp gondolkodsz,mint a többség.
csak azért említem,mert láttam erről a a írásaidat.
Én lerendeztem a barátaimmal,nincs ebből semmi gond.
Most eszembe jutottak a Pálma levelek.
Itt pár nap alatt olyan közös dolgok derültek ki más emberekkel,hogy többünknek egy kötegben lehetnek a pálmaleveleink.:)))

Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. :) A
2010. augusztus 05. csütörtök, 10:55 | KatiPotter   Előzmény

Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. :) A többségnek valójában ilyen az értékrendje szerintem, csak a média félreismerteti azt az oldalt, és ezért elzárkóznak. Pedig arra vágynak, amire mi. Erre eszembe jutott egy egységérzetes idézet Rácz Gergő Bennünk a világ című számából, "látszólag nagy a távolság, de a szívünk legmélyén ugyanúgy élünk mindent át." :)

A legmélyén! Mert ott már ugyanazok vagyunk. Na de addig?:)))
2010. augusztus 05. csütörtök, 11:06 | Éva.   Előzmény

A legmélyén!
Mert ott már ugyanazok vagyunk.
Na de addig?:))) /nehéz az út /

Nem így értettem,majd elmondom... Pont a megélések miatt,amit
2010. augusztus 04. szerda, 23:48 | Éva.   Előzmény

Nem így értettem,majd elmondom...
Pont a megélések miatt,amit próbáltam neked a búvár merülés képpel érzékeltetni.
Én nagyon jól tudtam ,miről beszélsz.Tudod hányszor mentem én át ilyenen fiatalon?
De már a másik kép él,amit írtam.
Átölel a tenger,csend,nyugalom,és gyönyörű.
Ezt szerettem volna üzenni neked,biztatásul,hogy meg lesz az állhatatos törekvésed gyümölcse.

Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt
2010. augusztus 05. csütörtök, 9:22 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt, hogy jobban megértettem magam idősebbekkel, mint saját korosztályba tartozókkal, de volt persze fordítva is. Ez szerintem azért van, mert a lélek nem annyi idős, pontosabban nem annyira tapasztalt, amit a számok meg tudnának mutatni. Lehet, hogy egy gyereknek tapasztaltabb, idősebb a lelke, mert lehet, hogy több élete volt már, mint egy korban idősebbnek. Én nem egyszer láttam ilyet, hogy a gyerek bölcsességben túlszárnyalta a szüleit. Sőt saját életemben is észrevettem már nem egyszer olyat, közvetlen környezetemben, a családomban is, hogy egy nálam jóval idősebb lelke nem tapasztalt még annyit, és nem élt olyan dolgokat, amiket én már igen, de érzem, korábban én sem értettem. Épp ezért a "fiatal vagy még"-gel kezdődő érveknél már nem is figyelem ezt a kezdést, csak magát az érvet, amit én is átgondolok, és önállóan döntöm el róla a véleményem, a tanácsadó korától függetlenül. Ez nem jelenti, hogy nem fogadok tanítást, hiszen vágyom rá, van mit tanulni még bőven, azért is vagyok itt, eddig is tanultam sokat Tőletek, amit köszönök.
Amúgy szigorúan véve szerintem nincsenek "szintek", valaki ebben tapasztalt jobban, valaki abban, attól függően, ki mit élt meg (bár ettől még gyakran fogalmazok így, főleg ha a pasikat kell elemezni :D). Persze van, aki több dologban tapasztalt már, és ez kelti a "szintek" látszatát. Ezért nem is különítem el az embereket megvilágosodottakra és nem megvilágosodottakra. Mindannyian tudunk lenni tanítványok és tanítók is. Nem lehet határt húzni. És nem is lényeges ez annyira. Előbb-utóbb mindannyian megtapasztaljuk a lényeges dolgokat, hiszek egyek vagyunk. :)

Elemzés
2010. augusztus 05. csütörtök, 18:20 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

"főleg ha a pasikat kell elemezni "

Amig elemzek, csak a személyiségét boncolom szét. Apró darabokra szedem, keresem a válaszokat, a saját kérdéseimre.

Ez az út, igy nem járható.

Kis Herceg: -szivével LÁT az ember...

Nagyon igaz. Itt vagyok én is a blogjaimmal, lehet nézni, lehet szétszedni, vajon ki lakik bennem. A lényeg fog elveszni.

Saját szűrőm is beleszól, ha elemzek egy embert, de ha a lényére vagyok kiváncsi, el is veszitem, ha csak az elmével vizslatom. Amig elemzek, addig csak "osztályozom", mik a jó/rossz tulajdonságai, biztos vannak hibái. Igen, vannak, mint mindenkinek. De ennél összetettebb a dolog. Nem véletlenül irtam a személyiségjegyekről sem blogot. Az eredeti cél az volt, megmutassam, ezek a minőségek mindenkiben ott (!) lakoznak. Senki sem különb, jobb/rosszabb a másiknál. De ez mind-mind csak a felszin. (EGO)

Valódi Egységet itt sosem lelsz. Ahhoz alá kell merülni. Kiben? Legelőször önmagunkban. Ugyanis tőlünk függ, kiben -miben mi tetszik nekünk.

A tulajdonságoknak mi adunk minőséget: ha valaki erős jellem, megitélhetik akár jó tulajdonságnak is, akár rossznak is, attól függ, hogy aki ezt látja, hogyan áll saját belső erejével.

Ezt az Egységet megláthatja aki a meditációt megcsinálja és tényleg a mélyre merül, ahol már nem a személyiség rétegei vannak. Sokkal mélyebbre kell megtanulnunk LÁTNI.

Nem elég a megértés, ha nem nyilik hozzá meg a sziv. Addig csak hideg racionalitás marad. Mások működését csak a kettővel karöltve lehet meglelni.

Igy van ez a szeretettel is. Csak akkor tudom azt elfogadni, amit a másik ad, mikor már látom, neki ennyi a minden. Pl.: Anyukám: nem TUD engem úgy szeretni, ahogy én elvártam. Egészen addig, mig fel nem ismertem, meg nem éltem őt, hogy ő Ki , mit, miért tesz, fájt, minden, ami tőle jött. Ma már értem: az, amit ő ad, egy egész VILÁG! Az Ő VILÁGA! Hogyan lehetne ez kevés? Mindent nekem ad, amit TUD.

Ki mennyire képes, meg belső érés kérdése. Valaki csak úgy tu szeretni, hogy az egyik pillanatban ölel, simogat, a másikban rám vág. Észre sem veszi. Ha elfordulok, magára hagyom, meg kérlel, mi a baj? Még ha el is mondanám neki, mit tesz, ezer, meg ezer kifogása lenne, sőt, le is tagadná.

Mondjuk Anyu már őszinte. Még jó, hogy van humorérzéke, kineveti magát. Átmegy gyerekbe, de belátja, most egy kicsit "hibázott". De ilyen. Igy működik. Ha szeretem (nagyon is), el kell fogadnom a természetét is, ahogy van. Sziv nélkül ez nem megy, kell a megértés is, igaz.

Kedves Anita! Én nem úgy "elemzek", ahogy te most értetted. :) N
2010. augusztus 05. csütörtök, 20:25 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Anita! Én nem úgy "elemzek", ahogy te most értetted. :) Nem úgy, hogy jó és rossz, mik a hibái, hanem körülbelül úgy, ahogy Te írtál Anyukádról. Nem felülről nézem az illetőt, hanem inkább beleképzelem magam a helyébe. Az elemzés persze tényleg nem a legjobb szó, és félreérthető. Inkább annak a vizsgálata, megfigyelése és találgatása, ki mennyire tapasztalt és miben, jellemzés, amit mindenki csinál, és azzal semmi baj, kivéve ha nem felülről elemzünk, azaz kritizálunk, hanem egyszerűen próbáljuk még jobban megismerni a másikat. Ez általában megérzés alapján is működik. "Jól csak a szívével lát az ember." Ez nagyon így van.:)
Viszont nem veszekedni szeretnék, félre ne értsd, csak megfigyeltem egy dolgot. Azt a mondatomat ragadtad ki, és csak azt, amivel nem értesz egyet, pontosabban félreértetted, ami nem baj, csak többször előfordult már, és jobban szeretek úgy beszélgetni, hogy "ezt és ezt én is így látom, de ezt én nem így gondolom, nem így tapasztaltam." Az egységérzettel kapcsolatban: hidd el, átélem. :)