Utad értelme nem a cél...
Olvasgattam és ezek a sorok valamiért megragadtak,elvittek és letettek egy olyan terepre,ahol nagy betűkkel ki volt írva:-GONDOLKODJ!TE IS VÁNDOR VAGY?-
Kíváncsi lennék,ti hogy látjátok ezt a dolgot,mert én igazságot érzek benne,"Jó pap holtig tanul",márpedig,ha nincs megállás,akkor vándorlás van...
"Tévedéseink felét azért követjük el,mert érzünk,amikor gondolkoznunk kellene,a másik felét pedig azért,mert gondolkozunk,amikor éreznünk kellene."
"Azt hiszed,házat épitettél,s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?Nem tudod,hogy örökké vándor maradsz,s mindent,amit csinálsz,az úton haladó vándor mozdulata?Örökké városok,célok,életkorok és változások között haladsz,s ha megpihensz,nem pihensz biztosabban,sem tartósabban,mint a vándor,aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben.Tudjad ezt,mikor terveket szövögetsz!Utad értelme nem a cél,hanem a vándorlás.Nem helyzetekben élsz,hanem útközben."/Márai Sándor/
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerintem ugyanezt írja le Madách Imre Az ember tragédiája című művében. Amíg az ember célokat kerget, mindig csalódik. Mindennek szembesül az árnyoldalával, és csalódik. Újabb és újabb eszmékért rajong, de amit keres, azt sosem találja. Ez a valami olyan, ami mindig elillan, ha meg akarjuk fogni, ha meg akarjuk nevezni.
Szerintem az életnek nincs értelme. De nincs is szükség rá, hogy legyen.
Ha felhagyunk a cél üldözésével, talán boldogok lehetünk.
Számomra ezt üzeni, hogy az út a cél.
"A célt tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél a halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga."
/Madách Imre/
ugy gondolom kicsit szürke kicsit fásult hozzáállás az élethez