Néha nehéz felvállalnom önmagam teljességét.
Nagyon sokat gondolkodom olyan témákról amiket a társadalom nagy részt nem tud egyelőre befogadni. Így vannak olyan helyzetek amikor kirekesztettnek érzem magam. Sőt magányosnak (ami természetesen nem baj ugyanis nagyon sok mindent egyedül lehet megtanulni és megtapasztalni), így kialakul a társ hiány, a barátok hiánya és sok olyan dologból kimaradok ami az Életet teljessé és dinamikussá teszi.

Leegyszerűsítve, félek az egyedül léttől. Tudom, hogy a megoldás bennem van azt is tudom, hogy hogyan kell tudatosan megteremteni ezeket. Csak van egy kép
a fejemben és egy hozzátartozó mondat: NEM AZ EGÉSZSÉGESEKEN KELL SEGÍTENI!

Valahol feladatomnak tartom azt, hogy a világ újraszervezésében szerepet vállaljak. (Sajnos nagyon közel van az az idő amikor már a régi hagyományaink és a kapitalista szemlélet csak a vesztünket okozza.) Igen ettől is félek, hogy amikor a tettek ideje jön el, akkor elég felkészült leszek-e arra, hogy megmutassam és elmondjam az egység tudat szentségét és a hit szépségét. Félek a meghurcolástól.

Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy valóban érdemes-e ezzel foglalkoznom, vagy egyáltalán igaz-e amiket Én gondolok magamról vagy csak egy beképzelt szerepvállalást akarok majdan eljátszani és nem is Én vagyok valójában.

Annyit viszont biztosan tudok, hogy nem most kezdődött.
Kb: egy évvel ezelőtt visszamentem a volt óvodámba és a volt dajkám pontosan emlékezett rám és ő mondta, hogy már az oviban ezekkel foglalkoztam és, hogy ott sem nagyon fogadtak el :)

Az is biztos, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm. Úgyhogy addig nyugodt vagyok amíg nincs itt az ideje:)
Üdv: Baranyi Péter

Nem élem az Életemet, még menekülök előle. A felismerés gyötör, de még önmagában nem szabadít fel.
Tenni is kellene érte, de mintha összekötözött végtagokkal börtönömben roskadva, várnék. Várok de mégis mire vagy kire?
Hiábavaló várakozás ez. Hiszen tudom, hogy én vagyok a felelős, az Életem irányítója, itt az alkalom itt és most, hogy felszabadítsam magam, de nem teszem. FÉLEK.

Nem vagyok büszke arra, hogy rendkívül hanyag vagyok és halogatom a dolgaimat annak ellenére hogy tudom ez helytelen. Tudom hogy van erőm ahhoz, hogy ezen változtassak mégsem teszem. Bele sem fogok. Többször hazugságokba menekülök hogy elfedjem mi az amit ismét elodáztam. Szágyenlem magam emiatt. Sokkal több van bennem mint amit kihozok magamból...

Igen
Ön magunk elfogadása eggyé olvaszt a valósággal
megszűnik minden ami zavart okozott
feleslegek lehullanak meglátszik a valódi lény,s lét aki vagy
végre megtalálnak kik már rég téged keresnek
hisz hozzád illenek mint szobához a butor

az életben soha nem tudsz előre felkészülni hisz te vagy élet teremtő a teremtésben ne aggódj
az öröm majd vezet!