Kritika
Véleményem szerint a felesleges kritikának két oka lehet:
- a másik lenyomásával az egóm szárnyalni kezd,
- erőből szeretném megemelni a másikat, ez is az én felsőbbrendűségemről szól, pont az ellenkező hatást érem el...vagy lenyomom vagy jól orrba vág...veszekedésbe fajul...
A mindent elfogadás még messze van...
Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?
Lemondani róla és mézes ego cukorban úszkálni nem szeretnék...
- Domoszlai Katalin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
72 hozzászóláshogy ez a blog a kritikáról szól, de azért mindannyian sejtjük, hogy nem jött volna éppen most létre, ha izi nem lép "tovább"...
És ebben az összefüggésben talán azt is érdemes lenne kicsit megvizsgálnunk, hogy Vele kapcsolatban kritikai észrevételeket olvashattunk-e egyáltalán?
Mert azt például nem tartom kritikának, hogy valakinek az érzelmeit megkérdőjelezzük.
Ilyenkor max. hazugnak érezzük, nevezzük a "célszemélyt" és álságosnak, szemfényvesztőnek a kommunikációját... Lelkiállapotunk, habitusunk határozza meg a hozzászólás formáját, de ez mindenképpen csak egy érzetünk Vele kapcsolatban.
Így tehát bizonyíthatatlan, ellenőrizhetetlen minden Vele kapcsolatos állításunk, gondolatunk, de arra mindenképpen alkalmas, hogy az észrevételeket elszenvedő érezze, hogy őt néhányan hazugnak, hiteltelennek tartják.
Kérdés, megéri-e az ilyen típusú kommunikáció, s ha igen, kinek? A mindenáron győzni akaró egónak?
:)
Látod, ezért SZERETLEK
KÖVETKEZŐ ÉLET?
OK!
egy embert, tudom, felismerem, milyen oktávban rezeg...Ott már nem tud senki megvezetni, jól működöm.
A virtuális világban csak következtetek, jól, rosszul...
Izivel kapcsolatban szerintem többen is jól látták, láttuk, hogy a lelki részen valami nem kerek... Kritizáltuk, vagy visszajeleztünk, kerestük az igazság tartalmakat. A test tudatosság, az rendben volt, ott sokat tudnánk tanulni tőle...
Igen, magam is így éreztem, ezért rákérdeztem, s mikor azt válaszolta, hogy Ő másként gondolja, akkor elfogadtam, mert nem volt további dolgom az érzettel...
:)
bölcsebb vagy, mint én...
(ennél több most az egomtól nem telik :-))
talán csak egy iciri-picirit elfogadóbb...
:)))
Kedves szeges és beatrixalyssa!
Köszönöm a biztatást.
És most az jutott eszembe, hogy ezt a segítő energiát gondolatban továbbküldöm Izinek is.
szeklice
Nemrég néztem be a honlapjára, azt hiszem, most ráférne...
:)
Igen szeges. Szüksége van rá, úgy érzem.
Mint a szülő nőnek arra, hogy csupán fogja valaki a kezét. Tudja, hogy azt a gyermeket neki kell megszülnie, de hogy valaki ebben együttérez vele, az meg tudja sokszorozni az erejét.
A kéz üzenete: energia. Tudom miben vagy. Átérzem a kínodat. Így tudlak segíteni.
Mi itt mindannyian kezek vagyunk egymásnak.
szeklice
benéztem én is...
Azt láttam, amivel indítottam itt. Meg amit Ildikó is erősen tapogatott tegnap :-)
Az az alap, minden belőlem indul ki. Megváltozik a világ ha belülről megváltoztatom magam. Aki ezt kétségbe vonja, az önismereti úton haladni nem fog tudni...
Ez az oldal meg ugyé erről szól...
Én fogom Izi kezét. Tisztelem benne a születendő gyermeket.
Önmagát.
szeklice
Szép a Lelked, szépek a gondolataid szeklice!
Örülök, hogy itt vagy...:))
Az én Szépem a Te Szépeddel kéz a kézben szeges.
szeklice
Filóztam ezen az Izis dolgon -
Hivatalos sajtó közlemény: http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/07/tegnapi.html
Az írását olvasva kettős érzéseim voltak...
1, hogy magát akarja győzködni és a pici egó sértve lett és megbolydult a méhkas
2, ő látja jól a dolgokat és mi(én) tévelygünk, stb...
Egyébként, amióta az oldalon vagyok kb ilyen sorrendben jöttek az "ilyen emberek". Nem pontos a sorrend:
Csízike, Aditi, Kover Heidi, , Hajdú Micu, Éva, és Izi és még jönni fognak mások is előbb utóbb :)
…talán inkább a „másság” az ami által kérdésekek kezdünk feltenni magunkban, s ezzel szemben meghatározzuk az „álláspontunkat”, ami vagy megerősíti azt amiben már hittünk vagy másfelé terel…mindennek helye van a világban, felbolydult méhkasnak, tévelygésnek, mert csak refernciapontok önmagunkhoz való visszaemlékezéseinkben, az önmagunk meghatározásaiban.
S persze semmi nem kelti fel jobban a figyelmet, mint a „másság”.
Ez az ami a megkülönböztethető a legjobban.
A kritikával is a „másképpent” akarjuk elérni, kihozni magunkból, stb.
Persze, ma sem értem mirefel ez a nagy „gőz”, hisz, amit egyszer már megtanultunk, a sajátunk-jó/rossz-, azt energetikai rendszerünk által eleve kisugározzuk-szavakon túl, mint valami lézersugarakat, s mások számára elérhetővé válik, modell, referenciapont, stb. gyanánt az, amit már tudunk/még nem tudunk, itt gondolok, arra amikor kritizálni akarunk, nagy energiabefektetéssel, okoskodásokkal, magyarázkodásokkal…:)…
Engem soha nem ér „véletlenül” kritika, bár szelektív vagyok, mert csak azt hallom meg „amit akarok”, amire felkészítettem magam, hogy meg is halljam…a többi visszajön amikor van „akivel” megbeszélni…
:)
AnnA
Merengtem még tegnap a telefonszámos üzenete után, hogy írjak-e neki. Végül úgy gondoltam nem fírtatom, nem "bántom" tovább.
Óriási lépésnek, nyitottságnak tartottam, hogy megadta a telefonszámát és felajánlotta, hogy beszélgethetünk. Kinyílt a nagy szív gondoltam: ez az ember tényleg óriási....és mire odaértem bevágta az arcom előtt. Ma se blog, se ő, se telefonszám. Persze ez a visszalépés azt mondatja velem, minek hívnám fel....
Elolvastam azt a blogot, amin izi....mit is csinál? Kipanaszkodja magát a fél világnak? Hogy ezek a gonosz hozzászólók kibillentették őt a nem létező egyensúlyából... Azzal a néhány kérdésemmel és meg nem értett dologgal én is köztük vagyok. De tudod mit Izi! Nem érdekel.
Most ne haragudjatok már, de senki nem bánt vele dúrván! Emlékezzetek már skorpióra! Ő mégsem hátrált meg, kitartott amellett, amiben hitt. Igaz, hogy javarészt butaságokat csinált és végül Sanyi kipenderítette, de stabil volt.
Szóval olvasva a sorokat kezdett felmenni bennem a pumpa (nem fojtom el most sem), hogy mit sajnáltatja ott magát? Miféle szeretetre törekvő az, aki ennyi után elszalad? Pontosan ezzel mutatta meg, hogy mennyire kicsi az a kapu, amit ő nagynak nevez. És a megbocsátás? A tévelygők (én és a kritizálók)elfogadása, átdolgozása hol marad?
Nézegettem közben a képeket is. Az egyik pillanatban valamin megakadt a szemem. A szemei mögül valami óriási tragédiának az árnyékai tűntek ki. Nagy csalódás és elvesztés fájdalma...egy borzasztóan sérülékeny és érzékeny szív lenyomatai...
Egy pillanatra elszégyeltem magam. Talán nem, vagy másképp kellett volna kérdeznem. Azután eszembe jutott, hogy ő miben hisz. Aki eddig és ide vezette, továbbra is ott lesz mellette.
Nagy érzékenysége ellenére is azt mondom, már készült erre a hatásos kilépőre és csak az indokra várt. Szerintem nem kellett volna. Ez inkább a közönségnek szólt.
Máté
Én megszerettem Izit. Szorítok neki, hogy sikerüljön a helyére tennie, ami nem volt a helyén.
Tudom, hogy aki tudatosan dolgozik magán, az bizony felül egy hullámvasútra. Amíg tudatlanul éltem bele a nagyvilágba, nekem sem voltak ilyen hullámok a hangulatomban. Olyan viszonylag egyforma üres volt az életem, amiről azt hazudtam magamnak, hogy így teljes.
Azóta megtapasztaltam nagy mélységeket és magasságokat. Az életem minden, csak nem üres. A lelki munkához hozzátartoznak ezek a nagyfokú hangulatingadozások, de talán minél mélyebbre haladunk a lelkünk gyógyításában, annál jobban csökkennek az ingadozások, és egyre többször áll be az "igazán jól érzem magam a bőrömben és szeretek mindenkit" hangulat. De a teljesség csak teljességkor következik be....és ez természetes, emiatt fölösleges pálcát törnünk embertársunk felett.
-én is így látom, -ennyi történt:)
"Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki."
Szia Peti!
Érdekelne ,hogy mit értesz az alatt ,hogy ,, ilyen emberek ''?
Igazán csak azért,merthogy én is köztük vagyok.
Mit jelent nálad az,hogy,,ilyen ember''?
Hadd tudjam meg már ,hogy milyen ember vagyok ,ha ,,ilyen ember '' vagyok.
Kösz,üdv: Éva
Szia Éva!
Jogos! :) Azt értem alatta, hogy volt valaki, aki középpontba került és ment a huzavona és eléggé "erősen" adtuk/kaptuk egymástól a tanítást(valaki vette azt, van aki nem) és előbb-utóbb valamiért(magától, kitiltást, etc) úgy hirtelen eltűnt a "köztudatból"...
üdv: Péter
Kösz Peti.
A definíciód tökéletes.
A címkéd /,,ilyenek'' / vágott mellbe egy kicsit,de csakis a Te személyed miatt. /remélem érted? /
Egy kérdésem lenne még.Azon nem gondolkodtál még el,hogy miért mindig azok az emberek ,,járnak így'',akik valahogy a központba kerülnek?
Az én válaszom benne van a kérdésben,de a tiédre lennék kíváncsi.
/Ja ,és Juditot UÁ-t kifelejtetted a ,,sorozatból'',Ő még szerintem megérdemelné az ,,emlékezést''/
Köszi, üdv: Éva
Szia Éva!
Nem gondolkodtam még ezen... lekötött a magam kis világa :) Úgyhogy, sajnos, erre nem tudok válaszolni...
Persze, szerintem jó pár egyént kihagytam a sorozatból, nem jutott mindenki eszembe, viszont amondó vagyok meg bémondó is, hogy tisztáztuk a "félreértést", szóval kár többet erről beszélni. :)
kellemeset! :)
,,kellemeset! :) '',neked is Peti!
A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek akarunk megfelelni, és ez nem jó nekünk. Ezután az emberek egy része átesik a ló túlsó oldalára, és azt mondja, mindenki a véleménye le van sz@rva, olyan vagyok, amilyen, és kész.
Később, - jobb esetben - rájön, hogy így túlzottan be van zárva önmagába, megreked, és kiderül, hogy a továbblépéshez igenis szükség van külső visszajelzésekre.
Ehhez bátorságra van szükség. ugyanis a külső megfigyelések egyáltalán nem biztos, hogy erősítik a saját magunkról alkotott pozitív (vagy negatív) énképet. És ezzel szembe nézni...? Hát.....?
Lerombolná az eddig stabilan felépített képet, és ezt újra építeni, benne esetleges hibákkal, (vagy pozitívumokkal) nos, ezt nem mindenki meri megtenni. (Sanyinak van egy cd-je, azt hiszem önértékelés a címe. Ajánlom)
Pedig a valóság a saját és a külvilág rólam alkotott véleményének összessége.
De azért amit én gondolok magamról, az sokkal szebb:)) vagy csúnyább, de mindenképpen én látom jól! Így belülről magam. :)
... amikor tovább kell lépnie. És aztán újra kell szülnie magát, ahogyan Szeklice írja. Ebben mindenki nagyon magányos, akár fogják a kezét, akár nem. Akár haldoklik, akár szül.
De én is vallom, hogy jó, ha megvan a szándék, hogy fogjuk egymás kezét, ha lehet rá számítani. Aki hagyja, annak talán könnyebb. De vannak életszakaszok, az önérvényesítés szakaszai oktávokban ismétlődve, amikor nem is kell fogni, mert visszahúz.
Ha minden igaz, akkor Izi magasan előttünk jár. Szüksége van a mi kéznyújtásunkra?
Nagyra értékelem az empátiádat, kedves Szeklice, de ez most talán pont az az eset, amikor ez még jobban belealtat valakit abba, amiért a krízise létrejött.
Hitem szerint igen.
Ha mi cseppek óceánná akarunk válni.
De igazad van Hermess, a túlzott empátia nem biztos hogy jó a másiknak. A szándék viszont mindenképp.
szeklice
Szeklice, kedves
Mérleg jegyben születtél?
Még nem:-)
Elárulnád melyikben?