Szia!
Igazából a ezeket a verseket úgy lehet megérteni, ha az ember nem vész el teljesen a részletekben, és inkább a szívével olvassa. Ajánlatos ismerni az egész Tao Te Kinget.
Van benne néhány kulcsszó, amelyeket csak úgy érthet meg az ember, ha van egy kis háttértudása a kínai kultúráról (pl. erény a kínai kultúrában). Lao-ce tanításai és Konfuciusz tanításai szemben állnak egymással. Amíg Lao-ce a teljes éntelenséget, egyszerűséget, és azt tanította, hogy adjuk át magunkat a jelenségek szintjét meghaladó Taonak (vu -wei), addig Konfuciusz az akkoriban nagyon jellegzetes állami bürokráciát képviselte. Az akkori Kínában rendkívül bonyolult volt az államszerkezet, szigurú szabályok írták elő, hogy a magasabb körökben kinek hogyan kell viselkednie stb. Konfuciusz szerint a tökéletesség alapja ennek a rendszernek a kimunkálása, és betartása.
Lao-ce szemében ők azok, akik "erővel cselekednek".
Szerintem Konfuciusz inkább az elme, Lao-ce pedig a szív embere.
Üdv:
Balage

A buddhisták hagyományosan 108-at (1 malányit) vagy annak többszörösét csinálják, de persze nem muszáj annyit.
Remélem, beválik a módszer.

Polifoam-ot azért tegyél a földre Magad alá. :)

Majd írd meg a tapasztalataidat ezzel kapcsolatban!

Jó borulást! :)

Sziasztok!

Én szoktam leborulni és nagyon szeretem. Elmesélem nekem mit ad a  leborulás.

Én általában 1 kört szoktam csinálni, ami körülbelül 25 percet vesz igénybe. Igen, azt mondják, hogy az alázat gyakorlására és az ego leépítésére fantasztikus. Nekem ezekkel a területekkkel talán nincs problémám, mert nekem nem okoz gondot, akár a két kör leborulás sem. Talán az alázattal sincs nagy problémám. Nekem a  tisztulásban szokott segíteni. Én általában meditatív állapotban borulok le és csak figyelem mik jönnek fel a tudatomból. Nagyon izgalmas, meglepő dolgok szokták megmutatni magukat. Sokszor meglepődöm, hogy mily régi vagy "jelentéktelennek" minősített dolgok bukkannak fel bennem. Persze, azzal, hogy megmutatja magát, azt is jelzi, hogy igenis fontos a belső énemnek az a bizonyos esemény, történés, emlék, személy. Ilyenkor megfigyelem, hogy milyen érzések jelennek meg bennem és igyekszem minél jobban beengedni magamba, teljes lényemmel átélni! Van hogy végig bőgöm a leborulást, van, hogy megfájdul a fejem...

Amikor végeztem a leborulásokkal még néhány percet relaxálok és figyelek..., azt szoktam érezni, hogy főleg a tenyeremen és a talpamon áramlik ki a "szutyok", óriási áramlások, energia keringések vannak bennem ekkor.

Nem tudom, hogy a buddhisták mire gondolnak vagy mit tesznek leboruláskor, én ezt így szoktam! én mindig úgy élem meg, hogy tisztulást végez bennem a leborulás folyamata.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Kedves Csaesz barátom!

Az a mit kapsz, hogy túlcsordulj, azt adod magadnak.
Tehát szerintem ez mindig egyensúlyban van.
Nálam ez a mérce.

Mert....

Egyszer, nem is olyan régen, de azért nem mostanság...., rájöttem arra ,hogy a kesergéseim oka, olyan szinten én vagyok hogy akár megis engedhettem volna magamnak a hisztériás rohamot.
Persze nem engedtem meg magamnak.
Szóval, semmi nem volt elég amit kaptam másoktól.
Mindig azt éreztem, hogy én nem vagyok elég szeretni való, és erre mindig találtam okokat is. (nem vagyok elég szép, nem vagyok elég engedékeny, stb...)
Aztán jött mint a zápor.
Annyira szeretem önmagam, hogy többet várok az emberektől, mint amit magamnak adok.
Az öntömjénezés mások megerősítése és "adományai" által kívántam megélni.
Annyira akartam jobban szeretni magamat rajtuk keresztül, hogy majdhogynem vámpírizáltam, az energiáikat.
Ez nagyon fájdalmas felismerés volt a számomra.
De hidd el, volt olyan bőven, hogy megkaptam amit akartam, és akkor nem fájt az hogy mit teszek velük.
Ma már tudom mit kaptam érte.
(..............)

Szóval.

Hmmm...

Vigyázz arra az egyensúlyra!

Szeretettel!

Sajnos már nemzetközi kutatások kimutatták, egyre magányosabbak az emberek. Sokaknak nincs kivel megosztani örömüket-bánatukat. Senki nem ér rá a másikra. A nagyfőnök a tévé, bár reklám alatt lehetőség nyílik a családi életre is Pisi, kaja, fürdés, élménybeszámoló. Sokan saját életük helyett csak másokéval foglalkoznak. Nézd meg, aki a sorozatokat nézi, szinte nem is a saját életét éli, hanem másokét.

A fiatalok bevackolnak a gép elé, és azt hiszik, társaságban vannak. Hébe-hóba emberek között is megfordulnak, de hogy figyeljenek is egymásra?
A nyugdíjasokkal is ugyanez a helyzet. Oh, amikor még faluhelyen voltak pletykapadok! Már csak a váróteremben trécselnek, mondván a barátkozás költséges és időigényes.

A halogatásodról egy mondás jut eszembe, minél jobban halogatod a kezdést, annál inkább szükséged van rá. Az egyszeri kocsmában is ki volt írva: holnap ingyen ital. Aki nem akart fizetni, mindig a táblára mutattak:holnap!

Külföldön már működik egy olyan rendszer, ahol interneten magányos idős emberek interaktív unokává fogadhatnak család nélküli gyerekeket, fiatalokat. Az orvosok csodálkoztak, hogy egy sor betegsége megszűnt annak, aki újra fontos családtagnak érezte magát, hiszen nem lehetett beteg, neki sok dolga volt. Ő volt a nagyi! A gyerekek is jól jártak, hiszen valaki végre csak rájuk figyelt, ők lettek a fontosak.
Csiribá.9

Kedves Bochecha!

A lustaságot arra értettem, amikor az ember nem tesz semmit a lelki fejlődése érdekében, és tudatában is van annak, hogy van lelki felemelkedés.
Sem az úttal nincs baj és azzal sem , hogy valaki nem is tudja mi az.
Csupán olvasás útján ragadt meg bennem ez a tézis és egyetértettem vele.A lustaságot nem is szószerint értettem. És az általam olvasott pszichológus sem.

Szeretettel : Fircsi

Kedves Gyöngyház!

Nem olyan misztikus ám ez az egész. Vagyishát lehet nem misztikusan is csinálni. Pl.én sem nézek bele a harmadik szemembe, azt se tudom, hogy kell azt csinálni. Úgy tudom, a meditáció tulképp. nem más, mint kikapcsolni a bal agyféltekét, és csak a jobb, intuitív agyféltekével érzékelni. Ez az elméleti rész, a gyakorlat, pedig annyira pofonegyszerű, hogy! Én csak leülök ott, ahol vagyok, se gyertya, se füstölő, se kutyafüle... És akkor mondom magamnak: "Most pedig ellazulok. Kicsukom magamból a város zaját, hagyom, hogy a többi ember hadd menjen tovább a dolga után, én pedig megengedem magamnak, hogy most befelé figyelve, csakis saját magammal foglalkozzam." Ha érzem, hogy gondolataim tényleg befelé figyelnek már, nem a külvilágra, akkor elképzelek egy lépcsőt, amin megindulok lefelé. Számolom közben a lépcsőfokokat: 10,9,8,7,6...5-nél felnyitom a tudatalatti csapóajtaját, majd megyek le tovább: 4,3,2,1. Lassan, kényelmesen. Kész. Ott vagy a meditációban.
Érdemes az elején vezetett meditációkra elmenni, ha van valahol a környékeden, vagy ilyen kazetták alapján meditálni. Nekem a Czeizel Beatrix kazettái, CD-i vannak meg, de lehet, hogy van másnak is ilyen általános, tisztító-gyógyító medis kazettája.
Azt vettem észre, hogy az első meditációk még csak karcolgatják a tudatalattit, nem hoznak fel olyan nagyon különleges, megrázó dolgokat. Sokat kell gyakorolni, és gondolom, ha a felszínt megtisztítottad, akkor tudsz csak lemenni mélyebb rétegekbe. De ez csak az én tapasztalatom, lehet, hogy másnak rögtön sikerül...