Mahavatar Babaji néhány lényeges megfigyelést mondott el a világ jövőjére nézve. A kavargással teli jelen csak véres forradalom árán fog megváltozni; és a béke csak azután tér vissza, hogy a forradalom már elérte a tetőpontját. Az utórezgést -ami totális lesz, egyik ország sem ússza meg, akár kicsi akár nagy. Néhány közülük teljesen elpusztul, nyomot sem hagyva létezéséről; de a népesség 3-5% és 25%-a között ettől megkímélődik és túléli. A pusztulás földrengések, áradások, balesetek, ütközések és háborúk által következik be. A pusztító elemek (amikre idáig Sri Babaji felügyelt) már el lettek engedve, hogy betöltsék a legszörnyűbb szerepüket; de nem lesznek hatással viszont azokra, akik a kiválasztott istenségükhöz imádkoznak.
Az előző jóslatára hivatkozva Sri Babaji megjövendölte, hogy a forradalom (mint egy aratás) totális lesz és a világ egyik végétől a másikig fog érni. A forradalom növekvő ütemű lesz, ám egyszer eléri a tetőpontját. Nem korlátozódik országokra, hanem elnyeli az egész világot, benne a nagy és kis országokat egyaránt. Az emberek manapság teli vannak gyötrelemmel és boldogtalansággal. A gyötrelem és boldogtalanság nem csak a szegényekre jellemző, hanem a gazdag embereket is érinti; Mindenki szenved a (pénzügyi) bonyodalmaktól, bajoktól és boldogtalanságtól. Az országok vezetői serényen védelmezik a pozícióikat és teljesen figyelmen kívül hagyják az embereik szükségét és érdekét. Ezek a vezetők félrevezetik a népet. Teljes bizonytalanság van. Nincs biztonság sem személyre, sem pedig tulajdonra nézve. Most képződnek az új vezetők, hogy felváltsák a korrupt vezetőket, visszaállítsák a jogokat, a valódi rendet, és hogy békét hozzanak.
Mostanra már a démoni befolyások bekebelezték az embereket. Ember ember ellen fog harcolni, és el is pusztítják egymást. Először a pusztítás megy majd végbe, aztán egy nyugalom, és végül beköszönt a béke. Néhány ország teljesen romba dől. Az ima lesz az egyedüli menedék és a megmentő a pusztítással szemben. El kell felejteni a múltat és a jövőt, meg kell szüntetni minden más gondolatot, és e helyett imádkozni kell az elme és a lélek teljes koncentrációjával, Istenbe vetett teljes hittel. Kántáld, hogy OM NAMA SIVAYA, ezzel le tudod győzni a halált. Semmi gonosz befolyás nem fog soha közeledbe érni, ha tiszta szívvel és elmével imádkozol, teljes hittel és koncentrációval.
Mi erről a véleményetek? :)
Szia!
Gyerekkorom óta attól rettegek, amit leírtál (háború, erőszak,...). Meditációim nagy %-ában ezt a témát emésztgetem. Már nem kavart fel az írásod. Az lesz, ami lesz.
Üdv:
Balage
contarex?
Bocs, de nem esik le. Kifejtenéd bővebben?
Isten gyermekei vagyunk,mitől félünk?Saját képmására teremtett minket,mit is jelenthetne ez mást,mint azt,hogy mi ugyan azokkal a tulajdonságokkal rendelkezünk mint Ő.
Mesterek vagyunk,teremtők,jót teremtsünk,és jól,ez a feladat.
A gondolatnak is teremtő ereje van.
Ne azokról a jövendölésekről beszéljünk,amelyeket nem akarunk az életünkben,hanem arról beszéljünk amit szeretnénk,hogy velünk történjenek.
Sokan vagyunk akik ébredezünk,és kezdjük észre venni,hogy a körülöttünk lévő világot mi teremtettük.
Képzeljük el,hogy csoda szép az élet,és az élet minden területét felölelő csodálatos változások történnek minden egyes élőlénnyel,a földdel és a rajta lévő összes érzőlénnyel,mert holnap ez lesz a valóság.....
és mind ezt ne csak higgyük,hanem tudjuk,hogy ez ÍGY VAN
Jóslatok.
Nem mintha szándékomban állna kisebbíteni őket, sőt, komolyan foglalkozom a Tarot-val. Annyira komolyan, hogy tudom, elsősorban az önismeretről,a megvilágosodásról, a szeretet gyakorlásáról szól. Akár meditálunk rajta, akár jósolunk. És a világ is.
Ezért először is nem árt észben tartani, hogy MINDEN jóslat abban a pillanatban érvényes, amikor jósolták. A következő pillanat akár teljes mivoltát felülírja, vagy beteljesíti, ha azt választjuk, de hogy változás, legalább egy csekély mértékű biztosan beáll, az olyan tuti, mint a teremtés maga. Ugyanis így működik a teremtés. Nincs semmi, ami megismétlődik tökéletesen, nincs semmi, ami merev, semmi, ami egyenes, megjósolható, kiszámítható. Fraktál-rendszerű. A tibeti szimbólumok jól példázzák ezt: egyetlen egyenes vonalat sem találni rajtuk! Ők tudják, hogy működik a világ, és mit jelent az Élettel, az örök Változással szembeni alázat.
Persze ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy vannak olyan kultúrák, létezik olyan magas szintű tudás, ami jóval nagyobb idő-távlatokban képes jósolni, és azt eldönteni mennyit változott az Univerzum a Mayák xezer éves jóslata óta, hát nem kis feladat.
De lehet, hogy nem is innen kell megközelíteni ezt a dolgot. Minden nagy tanítás a belső útról, a tudatosságról, a szeretetről, az önvalónk Mindent átható erejéről szól. Arról, hogy csak tudat van és Teremtés, a többi illúzió. Szerintem ez a kézenfekvő megoldás erre a dologra is. Minél tudatosabbak vagyunk és minél nagyobb a szeretet-képességünk, annál többet segítünk önmagunknak és a világnak is ezáltal. Minden dolog végső és valódi megoldása itt van belül. Ülhetsz egy börtönben, ha képes vagy Önmagaddal lenni, boldogság és teljesség a jutalmad még ott is. Ott is rádtalálnak azok, akiknek szükségük van a segítségedre. Ha az egész világ is összeomlik körülötted, a te fényed békét és boldogságot, egészséget és örömet teremt benned és körülötted, mert ilyen a fény természete. A fehéré. (Ez a fehér mágia, nem holmi hókuszpókuszok.) Mert az örömünk, a boldogságunk, az Életünk minősége nem a külső dolgoktól függ. Épp ezt kell megtanulnunk, épp ezért idézi magára az emberiség ezt a katasztrófát is...
Valójában nincs is katasztrófa. Nincs szenvedés és nincs gyötrelem. Azok csak illúziók. Az elme illúziói. Csak szeretet van. Az a valóság üressége. De egyben ez a létező legnagyobb hatalom. Ezt tanítja Jézus, Buddha, mindenki. És most ezt tanítja egy kemény leckében a világ. Erre tanítjuk magunkat a Karma törvényei beteljesítésével. Ez van.
Én így készülök. Hogy teszem a dolgom. Tanulok adni, kapni, figyelni, tudatosodni, tisztulni. És imádkozom, mert tudom, hogy bárhol is tartok az úton, bármennyire is sikerül vagy nem sikerül felkészülnöm a változásokra, a tiszta szívből jövő ima ereje mindenkor Földet és Eget rengető. És ez mindenkire igaz.
És ha van még valami, ami még ezeknél is érdekesebb lehet: olykor megkérdezem magamtól: miért is beszélünk annyit az eljövendő katasztrófáról, amikor tudván tudjuk a szavaknak mekkora ereje van? Ha egyszer csak a tudat van, a teremtés és a mi szabad választásunk, miért nem fogjuk már végre be, és ülünk le szép csendesen és idézzük meg a tisztaság, a tudatosság, a szabadság világát? Az Aranykort, ami úgyis eljön, mert a Szamszara kereke forog tovább megállíthatatlanul, csak nem éppen mindegy, HOGYAN?! Hát miért? Miért nem tanulunk meg már végre FIGYELNI? FIGYELNI MAGUNKRA. ARRA MIT TESZÜNK, MIT MONDUNK, HOGYAN FOGALMAZUNK ÉS MILYEN MOTIVÁCIÓBÓL. HA EGYSZER MI TEREMTÜNK. Persze az emberiség nagy része még nem itt tart tudatosságában. Éppen ezért nem kell ezt erősíteni benne a kijelentéseinkkel, nekünk "spirituálisoknak".
Szerintem az egész erről szól (és a Mennyei Próféciák is valami hasonlót fejteget): az evolúció következő stádiumába lépünk szép lassan, fokozatosan. Akik felébrednek, azok leülnek a fenekükre, és árasztani kezdik a fényt. Mert már tudják azt, amit a többiek nem: hogy teremtők vagyunk, és az egész játék csak ennek a megtapasztalásáról szól. És hogy a legtöbb, amit tehetünk embertársainkért, az az, hogy felvállaljuk az egyéni felelősségünket ebben a játékban. Ez a Világ Arkánuma. A teljességé, a bölcsességé, a Fényé, az Egyszerűségé. A többiek az Ördög Arkánumát élik: harcolnak magukért, az életükért, a javaikért, a családjukért, és nem veszik észre, hogy harcuk elválasztja őket önmaguktól és ezáltal mindezektől. Sírnak és szenvednek, fájnak és bosszulnak. És ők is megtanulják végül, hogy befelé nézzenek, amikor kint már nem látnak semmit. Felfedezhetik a pusztulásban a mindenütt jelen-lévő Fényt. Az Ördög más néven a Fényhozó. Isten első angyala. A nem-tudásból tudást teremt, a sötétségből felismerést. Az illúzióink felismerését. Ez is az Univerzum törvénye. A Karma törvénye.
A kérdés csak annyi: te melyik utat választod? Jézusét, Buddháét? Vagy a Karmáét? Nincs több út. És nincs több kérdés. Csak ez.
Egy nagy tudású tanítómesterem, aki a Teremtést igyekszik minden erejével tudatosítani a tanítványaiban (ez a Dharmája) egyszer olyan szépen azt mondta: "Remélem, majd ha eljön az idő, leültök." És olyan szépen, olyan alázattal, megindítóan mondta. Nem fűzte hozzá, hogy mikor, miért. De tudtam. És értettem.
Egy másik mesterem csak ennyit mondott, amikor megkérdezték a "világvégéről": "az Élet olyan, mint egy hatalmas sport-mérkőzés. Mindig van hosszabbításra lehetőség. És Isten kegyelme végtelen." :)
Szerintem ez magáért beszél. Hát nem érdemesebb inkább ezen eltűnődni? :)
Namaszté!
A baj csak az, hogy nagyon kevesen olvassuk ezt a szájtot és lehet, hogy még annál is kevesebben éljük, sokszor velem együtt. Így nekünk, a kissebbségnek minden esetre ezen szép gondolatmeneten érdemes eltűnődnünk és reméljük, hogy a többség nem "borít el" bennünket.
A jóslások szerintem sosem ennyire egyértelműek és a 2012-vel fémjelzett változás sem valódi lövöldözést fog jelenteni. Ez inkább egy folyamat, egy időszak, nem hiszem, hogy csak pont 2012. És ez a szakasz már el is kezdődött.......
Az emberek jó része már most sem tud magával és környezetével mit kezdeni, mert már csak az áléletét éli. Nem is csoda ha a gazdasági válság kezdi egyre jobban rákényszeríteni őket, hogy avalót lássák. Ha ez nem téríti észre az embereket akkor majd jön a következő próbatétel.
Van egy nagy német mágnás, tán leginkább a gyógyszer és kapcsolódó iparágakban ismert, egyik cége a Phönix. Bevásárolt egy angol cement gyárat, amihez hitelt szerzett. Becsapott a válság, nem kapta meg. Hogy betakarja a financiális lukat elkezdett tőzsdézni. Pechére a Volkswagen részvényekkel. Még nagyobbat bukott. Mikor rájött, összerámolt egy mentő hitelcsomagot a bakokkal, amiért cserébe át kellett engedje a vezetés tetemes részét a bankoknak. Másnap öngyilkos lett, mert elvették "az élete értelmét". És még lőni sem kellett hozzá! Aki nem érti, hogy ez az a bizonyos HÁBORÚ, az megy utána. Vagy valahogy így...
Egyetértek maximálisan Edittel! Arra koncentráljunk, arról beszéljünk amit szeretnénk, remélhetőleg minél többen a fejlődést, boldogulást, a békét! Én most nagyon jó helyzetben vagyok, mert szinte csak olyanok vesznek körül, akik ezt az utat szeretnék járni, sokan vagyunk, és egyre többen leszünk, van még időnk, csak tegyük a dolgunkat! Olyan fantasztikus embereket ismerek meg mostanában, mindenki tudatosít, adni is akar, gyakorolja az elfogadást, kiárasztja magából a fényt, a szeretetet, most nincs okom panaszra. Feléjük fordítom a figyelmemet, ennek a fejlődésnek adok energiát és nagyon jól érzem magam velük.
Szóval tényleg figyeljünk a szavainkra, olyat teremtsünk, amit tényleg szeretnénk megkapni!
Tima
ez egy nagyon szép hozzászólás, de szerintem érdemes figyelembe venni azt is, hogy az olvasók nagyrészét (beleértve magamat is), olyan emberek veszik körül, akik ennek a gondolatmenetnek homlokegyenest az ellenkezőjét tanusítják. tehát gyakorlatilag izolálva vagyunk fizikailag, még jó hogy van ez az oldal..
Kedves Edit!
Olyan szívemből szólóan írsz 2012-ről. Én is így sejtem. Mindenkinek olyan lesz, amilyet érdemel. "Mindenkinek hite szerint".
Tudom, hogy sok válasz bennem van, néha felismerek igazságokat,(volt néhány"földöntúli" élményem), de nagyon nehéz ebben a fizikai világban megérteni, főleg, hogy a környezetem, a családom a földhöz köt. Évek óta egy helyben topogok. Mindig elindulok egy úton, aztán megállok, elindulok egy másikon: így pedig nem jutok a hegytetőre. Mondták már nekem többször, hogy minden út ugyanarra a hegyre vezet. Te melyik úton haladsz?? Hogyan lehet, milyen módon, hogy az ember megismerje önmagát, az önmagában lévő szeretetet? Hogyan lehet ezt a szeretetet a mai világban közvetíteni?????
Igyekszem sokat olvasni, ismerem Jézus tanításait, Buddha történetét. Olvastam Oshot, mostani kedvencem Tolle. Van némi rálátásom, de az érdekel, Te hogyan tudod a mai magyar hétköznapokban megélni a szeretetet.
Mit tehetünk, hogy haladjunk, és mit tehetünk a gyerekeinkért??
Ne haragudj, hogy ismeretlenül kérdezgetek, de lehet, hogy nem véletlenül betegedtem le és kerültem erre az oldalra.
Üdv: BÁgi
Szia Ági!
Örülök, hogy kérdezel. Nekem is sokat segít.
Bevonzottam három éve egy embert az életembe, még teljesen tudatlanul és szó szerint a halál kapujában egy gyógyíthatatlannak nevezett született betegség miatt. Nem értettem semmit az egészből. Szóval jött ő, a gyógyító, aki energiával és tudatosságával kiemelt a halálból és elkezdett megtanítani mindarra, amit Tolle, Jézus, Buddha és a többiek is tanítanak. Közben egymásba szerettünk. És engem felvettek a szervátültetésre várók listájára.
Otthagytam az egész múltam. Mindent. Más semmi sem működött belőle. Csoda és kegyelem volt, ami történt. Sohasem voltam olyan boldog, békés, szeretettel telt, bizakodó, erős, mint akkor.
Aztán elromlott. Az egoink tönkretették a kapcsolatot. Neki is volt mit tanulnia még.
És itt maradtam. Mindent elvesztettem, amit reméltem, amikor szívből kértem a segítséget a Mindenségtől három éve. Nincs már családom, hivatásom, egészségem, anyagi javaim, csak adósságom, megváltozott a külsőm, és belülről is teljesen megváltoztam. Más lett a világképem, amit a szüleim, akikkel élek, szintén nem tudnak elfogadni. Nincs senki, aki mellettem állna a nagy műtét közben és repesve várná, hogy túléljem és szerethessük egymást. Egyedül kell megtennem.
Végül mégis szembe kellett néznem a félelmeimmel, amik mindig is ott voltak a tudat alatt, csak amíg egészséges voltam, elmenekülhettem előlük. Elmenekülhettem a bizonytalanságom, önbizalomhiányom, a felgyülemlett és a májamban lehozott haragok, a gyűlölet, féltékenység ...stb elől a házasságba, abba a hitbe, hogy szerethető vagyok, mert valaki szeret, a munkámba, és mindenbe, amit, most már látom, hogy sokkal inkább csináltam megfelelési vágyból, mint tiszta szívvel.
Sírtam, haragudtam, gyűlöltem, pedig nem akartam, azért, mert elhagytak, megcsaltak, és kihasználtak, aztán rájöttem, hogy a gyűlölet bennem van, és az a csodálatos szerelem is, amit megéltem. És hogy én voltam az, aki hagyta magát becsapni, kihasználni és megcsalatni. Vádoltam magam, amiért ez történt, aztán rájöttem, hogy mindig is vádoltam magam.
Ez a történet azért történt, hogy ráébredjek, milyen vagyok, és hogyan éltem eddig az életem. Elfogadás nélkül, tudatosság nélkül, felmenőim programjai szerint és arra, hogy dönthetek, ezt akarom-e folytatni, vagy rátalálok magamban a tiszta szeretetre, a csodára, amiben gyermekként is hitem, és ami most az egyedüli esélyem a boldogságra, a gyógyulásra, a túlélésre, az életre. És ez a csoda a szeretet.
És akkor leültem és azt mondtam magamnak: most már mindegy, ami megtörtént, az megtörtént. Nézz szembe magaddal és engedd el a múltat szépen fokozatosan. Fedezd fel magadban, a ruháid alatt a szeretetet, önmagad. Tarts ki, ha ez a sorsod, sikerülnie kell.
Most itt tartok. Már tudom, hogy feleslegesen vádoltam magam, bennem is ott a szeretet, és olykor már megéltem, régebben is. Csak türelmesnek kell lenni és kitartónak. Szembenézni a démonainkkal és dönteni, nem választani őket. Tanulni, figyelni, elfogadni minél jobban önmagunk és a világot, hogy a szeretet, amit most még csak keveset élünk, egyre jobban átjárja az életünk egyre nagyobb részeit. Bízni önmagunkban, a bennünk élő hatalomban. Gyűjteni és használni a tudást a Mindenség működéséről.
Még járom a poklaim, de már olykor csodálatosan tud sütni a nap, mert emlékszem a fényére. És tudom, hogy az a valódi önmagam, a többi illúzió. Az ego illúziója.
Ez az én utam.
Az Élet a legnagyobb mesterünk.
Van egy hat éves kisfiam. Csodálatos, egészséges, érzékeny, intelligens, kedves. A helyzetből adódóan
sok mindent nem tudtam neki megadni, amit szerettem volna, amitől "jó" anyának érezte volna magát az egóm. Rájöttem, lehet, hogy csak a szeretetem tudom adni neki. És azt, hogy tudatossá leszek és megtanulok a szeretet útján járni. Az élet mellett, ő a legnagyobb mesterem.
Hogy mi a szeretet? A feltétel-nélküli élet, a feltétel nélküli öröm, a feltétel nélküli adás és elfogadás. A türelem, a jóság, a tiszta-szívűség, a békesség, az odaadás, a bölcsesség, a csendesség, a szelídség, a tudatosság ereje. Mindaz, amiben a másikkal való egységünk megéljük. Mindaz, amit igyekszem élni. És amire az életem tanít.
Ez a belső út. A Tarot, az önismeret, a meditáció útja. Nem kell hozzá semmi. És ha nincs semmid, az sem baj. Bevállalós, az igaz. De talán kellőképpen gyors is.
Ne ijedj meg, ha több utat ismersz meg. Mindegyik arra szolgál, hogy segítsen befelé nézni. Ha több módszert ismersz, hatékonyabbá válhatsz. Az Élet mindig a tükröd. Pontosan azt képezi le, ahol tartasz, és mindig ott van körülötted a következő lépés lehetősége önmagad felé. És mindig ott vagy te is. A dolgokban és a dolgok között újra és újra megtalálod. A végén rájövünk, hogy minden mi vagyunk, csak eddig kevés dologban láttuk ezt. Addig járjuk az ösvényeket. Aztán egyszer csak szembesülünk vele, hogy mindig is a csúcson voltunk.
Addig is, kitartás! És lásd magad, milyen csodálatos a létezésed varázslata, milyen csodálatos vagy minden küzdelmedben, vágyadban, örömödben, vigasztalásodban. Lásd maga így, Isten, önmagad szemeivel, a szeretet mágikus szemeivel!
Köszönöm Neked: Edit
Szia Ági!
Én is azt tanácsolom, hogy ne várj májusig, minek?! Minden pillanat fontos! Kutakodj és keress új utakat, figyelj és tudatosodj! Én is többször voltam agykontrollon, de nekem nem működött, más utakat is megismertem és sokat tanultam, talán egy módszer csupán nem is elég! Én a megismert módszerekből raktam össze a sajátomat!
Én is azt mondom amit te, hajrá!!!:-)