Én nem a test vagyok
A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.
A testtel való téves azonosulás elmúlása egy fantasztikus felemelő élmény! Mindez még annyi eredményt hozott, hogy ma reggel egy ilyen tiszta pillanatban ráfigyelve a testemre, tudtam, hogy mi a jó neki és mi nem! Tudtam, hogy mit kell enni adni neki, milyen mozgásra van szüksége, hogyan kell vele bánni, törődni.
Sajnos, csak rövid ideig érzékeltem így, ezért nagy részét el is felejtettem, de biztos vagyok benne, hogy visszajön még ez az állapot! Amire biztosan emlékszem, hogy: mennyiségileg kevesebbet kell ennem és nyers zöldségre van szüksége a testemnek!
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
15 hozzászólásIgen...ehhez mindenképpen természetes, nyers növényi kosztra van szükségünk...és a mennyiség csökkentésére.
A magasabb Én, (vagy fogalmazza mindenki úgy, ahogy a világnézetével azonos)rálátása az alacsonyabb testeinkre egy csodálatos érzés.
Minél tisztában megéljük, annál nagyobb az egészségünk.
Sajnos a fizikális testünk fogságában van az étertestünk, ha abból sikerül kiemelkednie, akkor már nem a testi dolgok a meghatározóak...az étertestünk szabaddá válik és nem formálja a testünk alakja...így szabad.
Nekem ez a tapasztalás már régóta a részem. Nem a testem vagyok, nem a lelkem vagyok - a figyelmem vagyok...Eszem húst, mert az utam más vonalban kanyarodik a tökéletes felé...
"Eszem húst, mert az utam más vonalban kanyarodik a tökéletes felé..."
Biztos azért vagy ilyen kis duci a képen...:D
felesleg, de annyira boldoggá tesz, hogy a lelki okokat és egyéb gyökércsakrás problémáimat helyrerakva magától megindult a fogyás! :-)) Így már könnyebb kevesebbet és arányában több egészséges ételt enni.
Érdekel, amit írsz. Olvastam hasonlót itt:
http://www.origo.hu/tudomany/20100416-a-testen-kivuli-elmeny-agyi-illuzi...
szeklice
Még mindig sötétben tapogatnak a kutatók.
Egy-két állításuk ugyan helyes, mert vizsgálatokon, tényeken alapul, de aztán olyan következtetést is gyorsan levontak, amelyeknek más is lehetett volna a magyarázata, mint a tükörneuronok működése.
Nem is várom, hogy rájöjjenek a megoldásra, amikor nincs saját tapasztalásuk és bizonyos nézeteket eleve kizárnak, mert azok a tudósok szerint 'lehetetlenek'!
Tapasztaltam már annyi 'csodát', hogy bizton állíthatom, a legtöbb paraélményre, paraképességre valóban képes lehet az ember!
Persze nem biztos, hogy minden paranormális esemény valóban csoda, néha félreértelmezik, vagy szándékosan félremagyarázzák azokat.
Konkrétan egy testen kívüli élmény:
Még kezdő koromban egy meditációs klubban az egyik srác heccből (neki ennyi volt), kilépett a testéből és ellátogatott néhány jelenlévő lakásába. Mikor visszajött, teljes részletességgel beszámolt a lakások elrendezéséről, berendezéséről, sőt azt is megmondta, hogy éppen ki tartózkodik otthon. Leellenőriztük, talált!
Természetesen egyik lakásban sem járt korábban.
Na, ezt már elég nehéz megmagyarázni a tükörneuronokkal és még ismerek pár történetet (saját élményt is), amelyek azt sejtetik, hogy nem a test vagyok, és bizonyos helyzetben képes vagyok leválni a testemről nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. (nem csak a halálom során!)
Ebben hinni felesleges.
Aki tapasztalt már ilyet, az tudja. Aki meg nem, az majd eldönti, hogy szeretne tapasztalni mást is, mint amit eddig megengedett magának, vagy ragaszkodik tovább a biztonságot adó ideológiáihoz.
Szia Sanyi!
Érdekes hogy erről írsz-pontosabban írtál én meg pont most bukkantam rá. Napok óta furán vagyok. Olyan mintha nem lennék a testemben, de közben benne vagyok. Egész nap tart. Megcsinálom a dolgaimat de nemigazán vagyok itt. Nem olyan mint amit te írtál, nem tudatos és ne mis tudom irányítani, kicsit ijesztő máskor meg nagyon nem ijesztő. Napok óta tart. Igazából nem is tudom megmagyarázni hogy mi ez. Olyan mintha szédülnék szédülés nélkül.
Példa: Hozzámér a szerelmem és nem érzem. Próbáltuk több órán át hogy simogat és nem érzem. Pontosabban nem érzem át!!! Olyan mintha nem az én testem lenne. Közben furán vagyok folyamatosan, nehéz koordinálni a kézmozgásomat és kezdek egy kicsit megijedni.
Kicsit olyan mintha két világ között lennék, de nem tudok mit kezdeni vele. Se itt se ott. (hogy hogy olvana az ott foglamam sincsen)
Sokszor annyira furán vagyok, hogy elindulok mondjuk a buszhoz és simán elalszom (persze lőtte leültem).
Mit kéne csinálnom?
Próbáltam enni inni, hogy földeljem magam, de nem nagyon segített.
Voltm tegnap is emberek között és érdekes módon tök sok embert odavonzottam-olyanokat akikkel régóta nem találkoztam. És tök érdekes volt hogy beszéltek beszéltek beszéltek és nem vették észre hogy én nem beszélek csak figyelek. Olyan minden mintha álomban történne,m olyan tompa. És minden napom ilyen egy ideje. Mintha nem lennék itt.
Fura.
Üdv
Hajni
lehet, ha szenvedtél el a gyerekkorban olyan traumát, ez lehet egyszeri, vagy sorozatos esemény, amit a lelked úgy védett le, hogy különvált az eseménytől és a szereplőktől. Valami miatt ez most újra aktivizálódott. A különválás újra létrejön, teljesen tompítva a lélek fájdalmát. Még egyszer mondom, ez amit leírok létezik, de nem biztos hogy nálad is ez a helyzet.
Ha érdekel, mit lehet tenni vele, írj privit.
Szia!
Köszönöm a választ. Nem tudom mitől volt, de elmúlt.
Szerintem a szeretet segíthetett. A szerelmem itt van nálam két napja és megoldottuk a dolgot. Bár nem tudom mi lesz ha elmegy...
Te milyen módszerre gondoltál amúgy?
Hajni
csak úgy tudnék ajánlani, ha ismernénk az okot, ami kiváltotta. De ha úgy gondolod, a szeretet megoldja a dolgot, akkor meg kell tanulnod szeretned és elfogadnod magad teljes mértékben.
Köszönöm a hozzászólást. Igen nekem is ez jött le az elmúlt napokban több forrásból is, hogy el kel fogadnom magam és szeretnem kell önmagam és igenis értékes vagyok-és ezt el is kell hinnem!!!
Sanyi, jól gondolom, hogy ez az állapot elérése feltételez egy magas szintű elfogadást?
Az emberek többsége küszködik a saját testével, sőt utálja/szégyelli. Egy ilyen állapotban, ilyen "testkapcsolat"-ból is lehet kiút ez a módszer? Szerintem előbb elfogadás, aztán elengedés. Vagy megbékélés nélkül is mehet ez az állapot? (bár én is még a békére gyúrok, most nem magam miatt, vannak súlyos esetek a környezetemben.. "ezek a mai fiatalok" :( )
kérdezted, de elmondom a saját tapasztalatomat. Ha az ember nagyon sokat gyakorolja azt, hogy megfigyeli a gondolatait, akkor tudatosul, hogy a belső párbeszédben éppen ki szólal meg. Te azonosulsz a megfigyelővel - én a figyelmem vagyok... És hallgatod a test mikor szólal meg - éhes vagyok..
Vagy a fájdalmak, fáj a fejem - nem én fájok... Fáj a lelkem - nem én fájok... Megtanulja az ember felismerni, mikor szólal meg a test, mikor a belső gyermek, az ego, a belső bölcsesség ( ! ) vagy csak ismételjük a sokat hallott kárálásokat, a szülői szidalmakat, mintegy azonosulva vele - már megint milyen hülye vagy(ok)...
Szóval gondolatok megfigyelése gyakorlat, napi fél óra...
Szia Kati, olvastam már mit írtál erről, a gondolatmegfigyelésről és köszönöm, de nem válasz a kérdésemre.
Mert a kérdés az volt, hogy ahhoz, hogy elérd ezt az állapotot, először elég jól meg kell tanulnod elfogadni a testedet, tehát először tudatosítani, hogy ha nem is azonos vagy vele, de ebben az életben SZERVES RÉSZE a lényednek. Én úgy érzem, hogy FELTÉTELE az önelfogadás, a testtudatosság ennek a tapasztalásnak, amiről Sanyi beszámolt. Amiről Te írtál, azt már olvastam Tollétól és köszönöm, hasznosítom is... (amikor eszembe jut:))
Bár csak az egyik utat próbáltam, de azt hiszem, hogy a megfelelő sorrend: megismerés, elfogadás, elengedés.
Tegnap is sikerült elfogadnom egy nagy adagot a testemből, amivel korábban elégedetlen voltam.
Már egészen jól megszoktam, hogy nem fogadom el és másmilyen akarok lenni, de feltettem egy kérdést: Miért nem vagyok abszolút elégedett?
A válaszból a legnagyobb részt a testem el nem fogadása tette ki, ezért gyakoroltam ismét ezt.