Fájdalom, mint tanítás | Önmegvalósítás.hu

Fájdalom, mint tanítás

A múlt héten sikeresen átrepültem a biciklimen munkába menet, így kezem-lábam rögvest változatos színekben pompázhatott.
Másnap reggelre már fájt a nyakam, ami mára konkrétan beállt egészen a vállamig, és 3 napja nem hagy aludni - sem -, mert konstans fáj, váltakozó intenzitással.
A hétvégén ez már elég zavaróvá vált, mert nehéz volt bármire is koncentrálnom, hát elkezdtem gondolkodni rajta, mit lehetne ezzel kezdeni, ami konstruktív.
Felajánlottam a fájdalmat eddigi szolga bánásmódomnak magammal és korlátaimnak, és úgy voltam vele, ahogy a fájdalom majd múlik, úgy nyerek egyre inkább bocsánatot magamtól, és válok egyre szabadabbá önnön korlátaim alól. Tehát valahol a fájdalomra eddig életvitelem és gondolkodásmódom fizikai megtestesülésére tekintettem, és hálás voltam, amiért figyelmeztetett, nem voltam elég jó magamhoz.
Ma tovább mentem: nagyon fontos, hogy az ember figyeljen magára és az egészségére, és itt kap az itt és most egészségmegőrző szerepet: ha itt és mostban vagy, akkor az álmodozás és elrévedezés helyett észreveszed az előtted levő gödröt, vagy, hogy a lámpa már nem zöld és siess vagy ne indulj el - például, de folytathatnám.
Ma délutánra már annyira beállt a történet a nyakamban, hogy elmentem kórházba megnézetni.
Közben jött a többi gondolat: mi miatt áll be az ember nyaka? merre nem akarok fordulni? merre kéne forduljak?
A kórházban eltörpült az én beállt nyakam a többiek gondjához képest, és tisztelettel néztem minden súlyos gondokkal küszködőt, akik szó nélkül tűrték fájdalmukat és kiszolgáltatottságukat. Elfogadás. "Ezt kaptam, fejet hajtok, legyen aminek lennie kell, bízok benned uram" - hihetetlen csillogó szemű, gyakran idős emberek. Én is fejet hajtottam. Végül sok órás várakozás után közölték, nincs törés, szedjek fájdalomcsillapítót, és várjam, hogy jobb lesz, ha nem, menjek el megnézetni neurológiára.
Ezen megmérgesedtem, mert már konkrétan fájt, amit pillanatnyi dühöm csak erősített, adtak volna akármit, és máris jobban éreztem volna magam, még ha amúgy nem is..
Majd nőtt a dühöm, és gondoltam, megnézem, mit akar, hova tart, hát nem fékeztem. Körülöttem mindenki jókedvű volt és bokán tudtam volna rúgni őket, mit van ezeknek most jókedvük!
Majd jöttünk felfelé a busszal a hegyre (hazafelé) , és egyszer csak nagy autósor előttünk.. majd meglátok egy földön fekvő elütött fiút, és elkaptam a fejem.
És belém nyilallt: uram Isten, fájdalom= élet . Minden jót kívántam magamban neki, nem tudom, élt-e vagy már nem, nem mertem odanézni. És elszégyelltem magam, végtelenül. Mi az én bajom ahhoz képest? Egy szavam nem lehet, hiszen élek, Istenem, mennyire hálás vagyok, hogy élek, és ha ez a fájdalom erre tanít, ám legyen! Alázat.
Igaz, több fronton elbátortalanított ez a ma este, de ez már más tészta.
Nektek mit tanít a fájdalom? És hogy élitek meg?

 

Beküldte: | 2010. júl. 26. hétfő - 22:03

Hozzászólások

7 hozzászólás
Nekem a fájdalom általában véve azt szokta tanítani, hogy
2010. július 26. hétfő, 22:13 | KatiPotter

Nekem a fájdalom általában véve azt szokta tanítani, hogy megtanulom még jobban értékelni az igazi értékeket, még inkább tudatába kerülni annak, hogy mik azok. Vagy arra hívják fel a figyelmem, ha hibázok valamit.

Domoszlai Katalin képe
engem arra
2010. július 26. hétfő, 22:40 | Domoszlai Katalin   Előzmény

tanít, hogy megint elfelejtettem örülni, megköszönni ami az enyém... Hála, életöröm, derű... Mert minduntalan előtörnek a negatív gondolatok, az elégedetlenség...Visszacsúszik az ember a kicsiségbe, a múlt fájdalmaiba, a rosszat látja a világban.

Még nem jöttél rá, mit akar mondani az alázaton kívül, a tanítás mindig több, figyeld meg milyen gondolat után nyilallik, tökéletes feed back az elméd és a belső bölcsességed között...

Igen ezzel általában én is így vagyok, plusz alázatnak ad
2010. július 30. péntek, 0:34 | csigacska   Előzmény

Igen ezzel általában én is így vagyok, plusz alázatnak ad helyet. Szóval ha azt vesszük, pozitív dolog :)

de jókor jött ez az írás + a kommentek hozzá... köszi!
2010. július 26. hétfő, 22:53 | Szabó_Péter

de jókor jött ez az írás + a kommentek hozzá... köszi!

:)
2010. július 30. péntek, 0:46 | csigacska   Előzmény

Kedves Izi!

Köszönöm szépen a bátorítást és a hozzászólást. Igen, valóban változnak odabent a dolgok, és már a nyakam sincs beállva, szóval hatottak a jókívánságok (is) :)
Minden esetre remélem, lesz alkalmunk találkozni egyszer, akár egy szembesülés alkalmával! Pesten lakok, és fél talppal még Csákváron :)
Te mivel foglalkozol?
Újra kezembe akadt egy könyv, ami már tavaly is kezemben volt, de aztán valahogy elsikkadt: Popper: Belső utakon, és a másik, ami életem aktív résztvevője: Éld az Életed (Louise L.Hay), nagyon ajánlom őket mindenkinek, ez utóbbiban van pl. egy rész, ami a testi tüneteket, azok lehetséges kiváltó gondolati okait és a probléma oldására javasolt megerősítést is leírja.

Nagyon szép hétvégét mindenkinek, csodálatos fényhatások vannak az esőzések miatt, érdemes figyelni.

bodza képe
Csigácska!
2010. július 30. péntek, 9:06 | bodza   Előzmény

A körülötted lévőkkel minden oké? Balesetek, sérülések általában olyankor következnek be az életünkben, amikor úgy érezzük, nem foglalkoznak velünk eleget. Egyfajta figyelemfelhívás, segélykiáltás...

Feliratkozás Hírlevélre