Csoporthoz tartozás vs(?) Egységérzet
Szerintetek ha valaki tartozik egy bizonyos nézetű csoporthoz, legyen ez vallási, politikai vagy egyéb csoport, az biztosan nem tudja elérni az egységérzetet, ameddig a csoporthoz tartozik szíve szerint? Vagy ugyanez a kérdés: ha valaki a nemzetét nagy családjának érzi, és kitart mellette, az már biztosan nem tartja a többi nemzet tagjait embertársának, tehát nem érezheti az egységet? Szerintem nem így van, még a kérdés is furán hangzik, de előző blogomban történt beszélgetés juttatta eszembe, hogy írok erről.
Nem lehet-e az is előítélet, ha a csoportról részletes ismeretek nélkül, megállapítjuk ezt egy csoport tagjáról, hogy amiatt ő alacsonyabb lelki szintű még vagy nincs tisztában önmagával, és biztos majd "kinövi"?
Hozzászólások
43 hozzászólás...érted, hogy miért tudjuk :-) hogy ki fogod nőni, mert amiről beszélünk az nem "egységérzet"
Nem érzem, hanem tudom... nem része vagyok az EGYnek hanem ÉN VAGYOK.
Amíg valaki ezt nem tapasztalja meg, addig esetleg vitatkozik...
Huszti Sanyi szerint, ha valaki jól rágyúr az Istenes cuccra, 1-2 év alatt nemhogy lesz EGYség élménye, hanem állandóan elérhető lesz számára...
Az, hogy kinövöd, nem lekicsinylés...Megtisztelés.
Bízunk benned, meg emlékszünk, mi honnan indultunk...
érezheti, vagy gondolhatja azt, jó, persze, a többiek is emberek, igaz, nem "magyarok", vagy "fradisták", vagy bármi.
De akkor is kivül rekeszt.
Jobban húz az egyikhez, mint a másikhoz. Ez nem Egység. Csak a kis egység.
Természetesen ez is egy (jó esetben táguló) folyamat. Először megtanuljuk magunkat szeretni, majd a szeretőnket, tágul a kör, családra, barátokra, aztán jönnek az egy ivású csoportok, majd az ország (magyarság tudat), majd a világ, és talán a mindenség is eljön.
Egyik sem létezhet a másik nélkül. A sok részben kell tudatára ébredni eleinte a kis "egységélményekre", aztán egyre nagyobb lesz ez az élmény, legvégül jön a nagy "EGY VAGYOK" élmény.
Lehet egységélménye bárkinek, bármilyen tudatossági szinten "látogatóként". Transzélménynek is hívják. Azonban mindig azon a tudatossági szinten fogja megélni, kommentálni, és leírni azt, ahol éppen tart.
Az egocentrikus köldökcsakra szinten nem fogja önmagának sem bevallani, nemhogy másnak elmesélni, mert úgy hiszi, hogy megbolondult.
Szívcsakra szintjén a vallásának megfelelő, megszemélyesített istenségeket és angyalokat "lát".
Torokcsakra alsó szintjén, azon a nyomulós szinten, amiben annyira csalódtál - ateizmus, materializmus és racionalitás dúl. Önérvényesítés anyagi szinten. De megjelenik a sokszínűség elfogadása a haszon mentén, s az önismeretre, a megértésre való igény is. Vadkapitalizmus társadalmi szinten.
Torokcsakra felső szinten jön a valódi önismeret, az igazi együttérzés másokkal, az állatokkal és a természettel. Itt kezdi el érzékelni valaki az energiákat, és ezen a szinten lesz képes megfigyelni a saját tudati folyamatait, hangulatváltozásait. Ezen a szinten energiákat érez, és az energiákat színekben látja az ember. Az teljességet mint a sokszínűség egységét fogja fel, és nem úgy, hogy mindenki egyet akar, egy hitet követ, amit valaki megmond, vagy közvetít. Itt nincsenek vezérek, demokratikus kapitalizmus van és szociális érzékenység. Idáig kellett volna eljutnunk (Svédország, Finnország, Új Zéland).
Harmadik szem szintjén jönnek az okkult képességek, asztrális látás, előző életekre emlékezés és a prekogníció. Erről nem sokat tudok írni, mert még nem tartok ott.
Tehát lehet a csoporttudat mentén is egységélmény, de attól függ, hogy a csoport milyen eszmeiséget vall. A csoport egregorja milyen információval, milyen meggyőződésekkel van feltöltve, milyen világnézetet képvisel. Az általad favorizáltak világképébe kétlem, hogy válogatás nélkül bárki beleférne.
És itt van a disszonancia. Ha Te ezen az oldalon jól érzed magadat, akkor elvben már nem férhetsz bele annak a csoporttudatnak a "tágasságába", vagy bármilyen párt világnézete "szűk" az ilyen ember számára, amely képviselőinek többsége nem üti meg a torokcsakra-felső szintjét.
Senki nem alacsonyabb rendű lény a másiknál, minden lélek tapasztalni és tanulni jött. Csupán a tudata befogadóképessége rendezi őket természetes "hierarchiába", ami nem tőlem, vagy tőled függ. Egy szűkebb matrjoskába hiába is próbálnál belegyömöszölni egy nagyobbat - nem fog beleférni. Az ember a szívacsakra szintjén, amelyre a vallásosság és a pártoskodás, a rendpártiság, az autokrata vezetés, a centralizáslás és bürokrácia jellemző (ilyen volt a szocializmus), egyszerűen még nem képes mindenkit szeretni, törvényszerűen ellenségképpen rendelkezik, mert valami választott és valamit megtagadott.
Itt a csoport ideológiájáról, csoporttudatáról beszélek. Amit a jóindulatú, egységre, törődésre vágyó emberek között összetartást érzel, az nem a csoport valódi ideológiája, csupán a tudatlanságnak a kihasználása. Ezek az emberek keresnek valamit, amit az adott párt kihasznál, mint szavazatot. Miután az ő fejlődésükben is meg fog jelenni a következő fejlődési lépcsőfok, ők sem kerülhetik el a vadabb, anyagi önérvényesítő fejlődési szakaszukat, törvényszerűen ugyanolyan hataloméhes és korrupt emberek lesznek idővel, mint akiket leváltottak. Erre mondtam azt, hogy "lefelé" menekültünk ki az önzésből, és nem tudtuk meghaladni azt.
Ha most Te úgy érzed, hogy másokat is képes vagy már szeretni, akiknek nem ugyanaz a véleménye, mint a tiéd - akkor nem vagy a helyeden. Ezt a szintet máris kinőtted.
"Tehát lehet a csoporttudat mentén is egységélmény, de attól függ, hogy a csoport milyen eszmeiséget vall."
Pontosan. :) Félreismered/félreérted a nemzeti radikálisokat, nem tudod, milyen helyzetben vagyunk :) Ennyi az egész. :) Ezzel semmi baj. A lényeg, hogy az értékrendünk aligha különbözik, csak nem tudod. :)
Sokszor van, hogy bizonyos szavak máshogy értelmezése okoz félreértést. Úgy meg pláne könnyű félreérteni, hogy "hála" sok hataloméhes politikusnak, dől rólunk a hazugság a médiában. Na de ez a helyzet egyelőre, reméljük, lesz őszintébb és tisztább is majd. Ez is cél. :)
......
És az milyen szint ha a nadisok utaztatnak előző életbe?
Transzlégzésnél is tudnak feljönni előző életes képek....
... nem egyenlő az elért spirituális élményekkel és képességekkel. Sok minden másból áll össze.
Lehet egy Zen mester szívcsakrás szinten is, a neki megfelelő mítikus keretű forgatókönyv szerinti világnézettel. Ettől még sikeresen gyógyíthat, vagy taníthat - a saját tudatossági szintjéig, ami a világi dolgokat illeti. De a spiritualitás működését nem fogja más módon működőképesnek tartani, és tanítani, kizárólag úgy, ahogyan az ő forgatókönyve szerint az Univerzum működik.
Nem jellemző ez a prána-nadisokra is? Egyébként okkult szint, ami a képességeket illeti, de szívcsakrás szint általában a tudatosságot illetően, ha mereven betartják az összes formaságaikat.
Egyébként lehet, hogy tévedtem, Katit illetően. Neked és nem rólad írom:
Ha ennyire megingathatatlanul ragaszkodsz a világképedhez, az pontosan a szívcsakrás, hit mentén, de tudás és rálátás nélküli szintre jellemző. UÁ írásaira emlékeztetsz.
Azért kell a ráció szintjén is átesni, mert utána már abban Hihet az ember, amit valóban tud, megértett és átlát. Addig az erős hitből csak üldözés és kirekesztés, meg inkvizíció származik. Csak nagyon keveseknek sikerül a Hitben olyan magasan megkapaszkodni, hogy a megértés szintje nélkül Szentekké válnak, és majd onnan Felülről, egyszerre mindent átlátnak és megértenek. A többség csak liftezik az ájtatosság, az elfojtások és a máshitüek semlegesítése között.
Én nem érzek magamban kirekesztést. Lehet, hogy van valamennyi, amennyi sok emberben, de nem hinném, hogy sok lenne. Ha nem is értek egyet valakivel, de értem, miért csinálja. Nem utálom érte. Ha meg valaki árt másoknak, arról is írtam véleményt, hogy hogyan kezelem magamban. Ezzel így vagyok. Nem tudom, hogy kell hívni milyen szintet, de igazából annyira ez már nem is érdekel, hogy nevezik a szintet, milyen hiányosság van és mi nem, ha valami nincs még, majd megtapasztalom, mint mindenki más. :) Nem akarok szent lenni, pontosabban inkább szerintem azt a fényt mindenki magában hordozza, amiről írtál, csak arra kell hallgatni, meg kell találni, azt kell követni a tettekben, hogy a szeretet legyen a kiindulópont, a megértéssel párosítva persze, de ezt nem is lehet különválasztani. Hogy ez mennyire sikerül, az tapasztalatoktól, tudatosságtól függ szerintem. És kell még bátorság. Nekem azt volt nehéz megtanulni (mérleg a holdjegyem, tehát meg kell tanulnom a kos bátorságát, és mostanában értettem meg, mi is az érzés, amit kerestem ezzel kapcsolatban, és úgy érzem, megvan már).
én leírtam Neked amit tudtam, ezzel segíthettem. Innen a Te dolgod, hogy mit kezdesz vele.
Szeretettel kívánok Neked töretlen fejlődést, ami nem csak a tapasztalások mentén alakul.
Kedves Hermess! Köszönöm, én is kívánok minden szépet és jót. :)
Ezt(is) nagyon közérthetően, letisztázva leírtad, sok mindenre rávilágított.
Lehet az, hogy 1szintről ez-az kimarad? Ettől még tarthatok más szinten is? :)
Én valahogy az "angyalok"-kal vagyok így...
Én is rendkívül szomorú vagyok, hogy nem találkozhatunk a kiránduláson... :((
Kérdésedre, véleményem szerint pontosan egyazon szintnek a több életen keresztüli kihagyása viszi a Lelket a megértésen/gongolaton, vagy a hiten/érzésen keresztüli fejlődés ösvényére, amelyek szélsőségek. Ugyanis az önérvényesítés/önzés és a kapcsolatok/közösség fontossága is szintenként váltakozik. Páratlan csakrákhoz tartozik az fokozott önérvényesítés, a párosakhoz a kapcsolatok.
Jobb lenne, ha lépcsőnként, spirálban és párhuzamosan fejlődne a kognitív, az affektív és az akarati képességünk egyforma mértékben. Csakhogy mindeddig a női / férfi szerepkörökhöz tartozó nevelés eleve lehetetlenné tette, mostanság meg óriási a keveredés a különböző nemű testeken belül is. Pedig úgy tudnánk leginkább a középpontunkban maradni és kiegyensúlyozottnak lenni, ami társadalmi szinten is megtenné a magáét.
Ha már felismeri az ember,hogy kimaradt lehet tenni is érte ..(?) -pont ez foglalkoztat / fejleszteni a "lemaradt" részt is :))
Én legalább is erre döbbentem rá. Úgy is mondhatnánk, hogy beintegrálni a lemaradt tudatrészeinket. Csökken a liftezés mértéke, mert stresszhelyzetben az ember mindig a legfejletlenebb része szintjére csúszik vissza.
Csapda az, ha valaki azt gondolja, hogy előre a spiritualitás felé, és majd a megjelenő képességeimmel jól megoldom az összes világi problémámat. Még jobban széthúzza magát a tudatosság lépcsőfokain, s ezzel megosztja az erőit, mert egyszerre több szinten kell működnie.
Nemcsak a liftezés mértéke csökken,de főleg a stresszhelyzetek is kezdenek elmaradozni:)))
DE
"Csapda az, ha valaki azt gondolja, hogy előre a spiritualitás felé, és majd a megjelenő képességeimmel jól megoldom az összes világi problémámat." -ezt azért én nem érzem csapdának annyira, mert a megjelenő képességeimmel pont azt is elérhetem már, hogy nem problémának látom onnan, hanem feladatnak vagy kihívásnak- És ez már lépés lehet a tudatosság lépcsőfokán is, vagy a megoldása felé is.
A z átlagos tudatossági szint...... és a csúcsélmények......
Ebben a témában, ezen a ponton tökéletesen egyetértek veled kedves Hermess és bát többször is leirtad már ugyanezt, ilyen nagyszerűen összefoglalva (nincs túlmagyarázva, bőlére "elméletezve"), soha nem elég ezt újra meg újra tisztázni!
Szivből örülök, hogy vagy! :-)
Ramina
Én is nagy élvezettel olvasom a Te írásaidat!
Eljössz a Szembesülés kirándulásra 31-én?
nem is azt mondanám hogy csapda, de ha egyes spirituális területeken időnként az ember - az ismerősei számára - félelmetes magasságokat megüt, viszont a fennmaradó területeken meg még lemaradva a régi berögzült alap szinten mozog - amely szintről bevonzotta azokat az ismerősöket.. szóval nehezen boldogul így az ember az új ismerősökkel és a régiekkel is, semmilyen társaságban nem találja igazán a helyét.. viszont az előnye meg, hogy így olyan mintha repülőgépre szállna az ember hogy átlássa a tájat, az úthálózatot, éppen merre tart és merre kellene haladnia tovább az egyes területeken.
Most le szeretném írni, hogy miért igen. :) Hogy én hogy élem meg.
Kb így helyezem el magam jelen földi életemben (azon kívül része vagyok a lelkek egészének):
Földi élőlénynek születtem, része vagyok az élővilágnak, része vagyok az emberek közösségének, azon belül a magyar nemzetnek. Azon belül családomnak és baráti körömnek.
Egynek érzem magam velük, ha örülnek körülöttem, ezért az nekem is öröm, ha bántják egymást, engem is bántanak, nekem is fáj. Ha igazságtalanságot látok, épp ezért igyekszem segíteni. Ha bántják nagy családom, a nemzetem, akkor igyekszem segíteni, anélkül, hogy más embertársamat bántanék. Itt jön be, hogy miért segítettem annak a csoportnak, aki megoldaná szerintem az igazságtalanságokat, ezért csatlakoztam oda. És mikor ezáltal is, vagy bármi által ki tudom fejezni szeretetem az emberek és egész élővilág iránt, akkor az jó érzés. Istennel, és az egységgel folyamatosan érzem a kapcsolatot. Azzal együtt, hogy segítettem valakiknek, hogy azok segítsenek a környezetünkön. Egyszerre csak a szűkebb környezeten tudunk, de mivel az része az egésznek, ezáltal fényt sugárzunk az egész élővilágba.
Így lehet csoporthoz tartozva érezni az egységet. Aki meg más csoportban van, azzal ugyanúgy érzem, ő is embertársam, max mást gondol. Ha meg árt sokaknak (pl egy hazaáruló korrupt vezető), akkor jelzi, hogy ő nem elég tapasztalt lelkileg, nem kéne hagyni, hogy ott legyen a hatalomban. Hogy védjük az egészet a sötétség ellen, a fényért. Nem ő maga a sötétség, hanem a lelkében van még fényhiány, majd megtanulja a dolgokat, de akkor se szabad hagyni, hogy romboljon. Jelezni kell neki, hogy árt, különben tovább rombol és ő se tanul belőle, az ő lelke marad szegényebb, ezáltal sem magunkon, sem rajta nem segítünk, tehát az Egészben hagyunk hiányt.
Láttátok a Harry Pottert? Tudom egy mese, de jó esettanulmány lehet. Harry vajon tapasztalatlan lélek olyan téren benne, mert nem akarja, hogy a sötét erők legyenek hatalmon, és ezért megszervezi Dumbledore seregét? És abba a csoportba tartozik? Hát nem úgy tűnik, hiszen végig a szeretet viszi az útján, nem gyilkolja ellenfeleit sem, csak hárítja ártásaikat. És végül boldogságot, fényt visz az egységbe. Valahogy így élem meg én is a csoporthoz tartozásom. :) Nyilván az nem tökéletes, mint egy idealista műben (de nem is annyira idealista, hiszen Harry és csoportja sem tökéletes), de a célt kell nézni, összességében, az egészet. :)
Szóval így élem meg.
.
Szia Kati
Ne sumákold el, légyszives a műtétet.
Milyen Vagy élőben, mármint külsőre?
Szia! :) Tényleg lehet le kéne cserélni majd a profilképet rendesre. Amúgy átlagosan nézek ki szerintem, viszonylag alacsony, szőkésbarna haj, zöldeskék szem, átlagos arc, kicsit telt test. A műtétet hogy nem akarja a szervezetem, azt jelezte. Be volt gyulladva a mandulám, pont mielőtt műteni akartak, gombafertőzés okozta (ami macskákkal is összefügghet, de ezt is jelezte). Így az orvos halasztotta a műtétet, aminek valahol örültem. Ha műtenek, három hétig meg leszek kötve, én meg szeretnék sietni a szakdogámmal, és nem bírom, ha nem mászkálhatok szabadon. Már majdnem egy éve megvan a ciszta, és mióta hazaköltöztem Pestről, nem is vérzik, nincs annyit stressz meg teher. Talán felszívódik, most ezüstkolloidot iszok rendszeresen, a gombafertőzés el is múlt tőle, meg hogy rájöttem a mandulaprobléma szerepeire, az is segített. Most már műthetnének, de nem akarom, holnap folytatom a szakdogához az anyaggyűjtést.
Na, na
:)
Katus
Ez most nem nevetséges.
Azt, ami nem hozzánk tartozik, ki kell dobni.
Ezt a nem kért tanácsot el kell, hogy fogadd, mert nekem mindegy, hogy jobbos vagy vagy zsidó, én akkor is szeretlek.
Köszönöm, és jól esik. :) Majd meglátom, hogy lesz, ha javul, akkor jó, sok esetben fel tudnak szívódni a ciszták. Most jut eszembe egy hozzászólás a blogodhoz, de azt oda írom mindjárt. :)
Tiszta szivből szóló szeretettel kivánom, hogy minél hamarabb meggyógyulj.
Köszönöm. :)
Kati!
Vizes ciszta vagy dermoid?
Dermoid, az lehet, hogy nem szívódik fel?