Tanács-kérés
Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?
Bocsi a panaszkodásért...
Hozzászólások
38 hozzászólásmeséld el! A konkrét témát. Mert így bármit mondunk, tévútra vihet!
Már régóta bennem van ez az érzés, de most csúcsosodott ki.
Szeretnék venni egy könyvet, amit egy tibeti láma írt. Őt nagyon szeretem.
A könyvet Angliából próbálom beszerezni, ahonnan anyukám egy ismerősének a lánya eltudná hozni.
De mikor megakartam kérdezni, hogy hajlandó-e rá, az e-mailt nem tudtam elküldeni. Legalább 15-ször próbálkoztam, de nem ment.
Rögtön arra gondoltam, hogy nem vagyok méltó arra, hogy elolvassam a könyvet...
vagy csak lökött vagyok?
...viszont ezt nem a sikertelen email küldés hatására gondoltad így, hanem eleve ezt érezted, a technika (vagy a realizált tudat!) ördöge csak felerősítette ezt az érzést ... lehet, h nehéz elfogadni, de minden gondolat realizálódik (ha gyengén, ha erősen, ha részben, ha egészben, de létrehoz egy materiális valóságot)...
ezért (bár ma nagyon nehezemre esik bármi komolyat gondolnom/tennem), azt javaslom, hogy barátkozz a tibeti kultúrával a neten, hangolódj rá és mikor egy-egy oldal átböngészése után ismerős az életük (mindegy szerzetes vagy láma), akkor küldj el még egy emailt, célba fog érni! ;)
felerősitette?
manifesztálta :)
Skarma, mi van Veled?
Naná, h megérdemled!
De mennyire akarod ezt TE?
Ha túlzottan, akkor lazits, ha csak sumákolsz (nem érdemlem meg :( ), akkor cselekedj.
Figyeld meg ki Varázsol belőled :)
Szeretlek, puszi
igen, az Egó.
Fogad el, hogy nem vagy méltó, éld meg, sajnáld ki magad, nekem bevált ;)
Panasz?
Csak elmondtad mi van most benned.
Egyébként mindenre méltó vagy/vagyunk. Csak nyitva vagyunk-e a csodákra? Vagy a "méltóságra" :)
Önbizalomhiány, tudatalattiból jövő téves program miatt szoktak ilyenek jönni (nekem).
Valóban az szabadít meg tőle, hogy átéled, igen mi van, ha magányos, vagyok, meg nem értett, el nem ismert, ha nem vagyok rá méltó... elfogadod lehetőségként és utána mikor az ereje csökkent, akkor a tudatalattidat feltöltöd az ellenkezőjével. Ez azt jelenti, hogy sokszor mondod a rövid tömör mondatokat (nem szócska nélkül, mert az érthetetlen a tudatalattinak!) Pl: megértem magam és mások is megértenek engem, elismernek engem, én is elismerek másokat, a világ összes csodájára, lehetőségére, ... méltó vagyok,... ehhez hasonlókat, bármit, ami számodra elfogadható.
Nem számít panaszkodásnak, inkább valós tanács kérésnek, úgy gondolom... azért is, mert ezek a programok nagyon csúnyán visszahatnak az életünk majd minden területére, és minden tanács, segítség elkél és méltó hozzá.
Bátorság, kitartás, ügyes vagy! Menni fog! Méltó vagy rá! Értékes ember vagy!
Köszönöm szépen a válaszokat! Mindenkinek!
Máris értékesebbnek érzem magam.
Nagyszerűek vagytok!
Néha nekem az működik, hogy lemondok a vágyamról. Mert a görcsölés nem engedi a bevonzást.
Gondolom a könyv angolul van, ha egy szerzőt és címet mondanál, megnézném torrenten, hátha...
De psszttttttttt.... Titok!
Ogyen Trinley Dorje az író, a könyv címe Traveling the Path of Compassin: His Holiness the Gyalwang Karmapa
:)
Mi volna ha írnál a kiadónak, hogy lefordítanád magyarra? :-)
És küldenének egy példányt...
Volt/van idösebb testvered?
Vagy mondtak neked olyat ami bäntott de elsiklottäl felette?
,,Hogy te CSAk ......"
Üdv!Erika
Van egy nővérem, de valójában mindig ő kapta itthon a kevesebb elismerést.
Már napok óta csak olyat mondanak nekem, ami megbánt, de igyekszem nem törődni vele. Az apámat most műtötték és rosszul viseli a tétlenséget, hogy sokat kell feküdnie, emiatt ingerlékenyebb velünk.
De kétlem, hogy ennek köze lenne a könyvhöz, bár ki tudja?
Mert epp ma jött egy felismeres,amiröl akartam nyitni is egy blogot,de hät mint lähatod nincs ekezetem. ;)
Szoval arra jöttem rä hogy vannak erzelmek amik folyton rendeznek maguk köre szituäciot amibe beleilleszkednek.
Hogy erthetöbb legyek.
Mondjuk ert egy serelem egy koräbbi eletemben,es ezt akkor nem dolgoztam fel,akkor ez a serelem a következö eletemben is megjelenik,de mäs köritesben.
A szituäcio es a szereplök vältozhatnak,es vältoznak is,de egy ami ällando,es az nem mäs mint az ERZES!
Szoval az erzes,az ami mär letezik,es az erzes megteremti a fizikai valosägban magänak azt a köntöst amihez hozzä tudjuk kapcsolni.
Ha sok sok eleten ät vegigkisert minket egy adott erzelem mindig mäs es mäs ,,köntösben",akkor arra mär ältaläban nem emlekszünk,ugy mint a korai gyermekkori ,,köntösökre" sem.
Ezert az erzes,ujra ,,rendez".
Egy olyan szituäciot,amibe belebujhat hogy eszrevedd!
Ha most nem emlekszel olyan esemenyre amihez az ,,en nem vagyok melto" erzest kapcsolhatod,akkor nagy a valoszinüsege hogy lesz olyan helyzet amibe bele tudod illeszteni a ,,nem vagyok melto" erzelmet.
Nem megfelemliteni akarlak!
Ez hasonlo a fizikai betegseghez.
A test jelez.S mi vagy elnyomjuk vagy elkezdünk foglalkozni vele.
Te most elejet vetted hogy az erzes testet öltsön,mert felismerted!
Ha testet ölt,meg az sem baj,mert akkor könnyebb kitapogatni mit is erzel.
Bär ez sokkal fäjdalmasabb...
Öszinten szolva nem tudom hogyan lehet megszüntetni.De a sajät tapasztalatom az,hogy amint ,,nyakon csipek" egy defektust (nem biztos hogy a legjobb szo erre..) akkor az a dolog mär nem okoz gondokat.
Nem tudom mi a legtutibb recept.
Sokan különbözöen müködünk. ;)
Erika Szeretettel!
Úgy hallottam, hogy a betegségeknél, ha felismerjük hogy mi a lelki ok, akkor a baj el is múlik, pusztán a felismeréstől. De az érzéseket nem igazán lehet betegségeknek titulálni, :) úgyhogy talán nem úgy működik a dolog...
De vajon minden esetben az a célravezető, ha megéljük az érzéseket? Lehet, hogy ezt már 5 milliószor megéltem, és nem hatott. És ugye amíg magamat nem fogadom el, addig másokat se...
Lehet, hogy csak annyi a probléma, hogy nincs önbizalmam, ki tudja?
Szerintem nem kell megvärni a betegseget.
Az ,,erzes" ha nem foglalkozol vele,akkor egyre eröteljesebben nyomul mindaddig amig hajlando leszel ,,szoba ällni vele".
Ez elfajulhat a test fizikai megbetegedesehez......halälähoz esetleg.
Mert akkor a következö eletben ujra kezdi elöröl,es ujra es ujra es ujra.... ;)
Egeszen addig követ amig le nem rendezed a ,,dolgodat vele".
Lehet ez egy felismeres.....! ;)
Ha felismered az erzest,es beengeded a ,,semmi vagyok,es en vagyok a minden" -t .....?
Szoval probäld meg!
S kiväncsi vagyok az eredmenyre! ;)
Erika Szeretettel!
Mindent megpróbálok! :)
Köszönöm Mindnyájatoknak a támogatást! Jó együtt haladni az utakon!
Persze hogy méltó vagy! Miért lennél kevesebb, mint más? :) Te is része vagy az egésznek. :)
:D
Aztán jön, hogy ÉN vagyok az egész... Én Te vagyok. Én Ti vagyok.
Szeretlek Benneteket!
Azon gondolkodtam, h nem először olvasok tőled "érzékeny" blogokat...és tudodmit? Ez jó!
Vonatkoztass el egy kicsit attól, h Te eddig hogy élted meg és gondold el, hogy ezt másképp is nézheted! Vannaík emberek, akik a kollektív tudat létét elfogadják (én is ide tartozom) ...és vannak, akik sokmindent megéreznek (nem jól élik meg, de rákapcsolódnak, miközben fogalmuk sincs róla).
Te ugyanilyen különleges ember vagy! Mutatok neked egy idézetet egy perccel ezelött az email fiókomból:
Szerver hiba
Kedves Felhasználónk,
Szeretnénk tájékoztatni, hogy egyik szerverünk meghibásodása miatt átmenetileg fennakadások tapasztalhatók. A postafiókok egy részénél elképzelhető belépési vagy mappa lekérdezési hiba. Dolgozunk a helyreállításon, addig is szíves türelmeteket kérjük!
Ezek után nyugodtan elfogadhatod, h az érzékenységed nem nyűg és büntetés, hanem áldás és képesség!!! Használd egészséggel! ;)
Köszönöm!
Sokszor, ha bajom van, azt érzem, hogy kettős vagyok -az egyik felem hisztizik meg minden, a másik meg csak szemlél és elfogad.
Most kicsit az utóbbi került domináns helyzetbe. Szóval nagyon köszönöm! :)
csodálkozni milyen linkeket kaptam:
http://www.kagyuoffice.org/karmapa.reference.recognition.predictionlette...
http://www.samadhicushions.com/books_and_media_s/5.htm
Több, mint érdekes! ;)
Köszönöm szépen!
Tényleg érdekes! :D
Egyedül
Kinek mondjam el mit érzek?
Hogyan tud fájni a nemlét.
Ki gyógyítja sebem, ha vérzek?
Ha felszakad egy emlék.
Ki értheti meg bánatom?
Melyet kimondani sem lehet.
Eltévedt bennem pár atom,
Gyógyszer itt mit sem tehet.
Ki segít fel, ha elestem?
A hosszú út során.
Ki mondja meg mit kerestem?
Akkor még, idejekorán.
Ki áll mellettem, ha sírok?
S könnyeim papírra vetem.
Ki fogja kezem, ha írok?
Ha van pár jó ötletem.
S ki kérdi meg tőlem
"Barátom hogy érzed magad?"
Ki érdeklődik felőlem?
Ha életem filmje kettészakad.
Lehet, hogy szereted a Dalai Lámát (én Is!!!), de lehet, hogy már nincs is szüksége a lelkednek erre a könyvre.
Erre gondoltál?........... a méltó vagyoktól teljesen függetlenül :-)
A könyvet nem a Dalai Láma írta, hanem egy másik ember, akit sokkal jobban szeretek a Dalai Lámánál. Valójában azt szeretném mondani, hogy azt az embert mindennél jobban szeretem.
De ettől függetlenül lehet, hogy igazad van, és igazából nincs szükségem a könyvre.
...ha ez a helyzet téged tanítani akarna?
Mondjuk arra, hogy ha ülsz a hátsódon és "jaj nem vagyok méltó" érzés helyett megtanulnál belőle valamit?
Például az aktív vizualizációt, ott a könyv a kezedben... a szívedhez szorítod... kinyitod és érzed az illatát...hála...
Mert akkor megkapod, az tuti...
Tudod hány magyar lébecol Angliában? Több tízezer...
Mielőtt Kati írt, épp az jutott eszembe, hogy augusztusban több ismerősöm is jön haza Angliából! Biztosan szívesen elhozza valaki Neked azt a könyvet! :)
Köszi, van aki elhozza, csak az e-mailt nem tudom elküldeni :D
Szia Skarma
Én is hozzászólok, ha nem gond.
Méltónak lenni egy könyvre?
Már hogyne Lennél méltó, az egy tárgy.
Szükséged van-e rá?
Nincs.
De ha ennyire ahitod és ilzen nagy szeretet és tisztelet él Benned a szerző iránt és mivel, ahogy a Lányok is mondják, egyszerű a hozzájutás,akkor, kérlek ADD MEG MAGADNAK EZT A BOLDOGSÁGOT.
üdvözöllek
Talán az lehet a probléma, hogy az írójához nem vagyok méltó. Ez jutott eszembe, amikor nem sikerült elküldeni az e-mailt.