Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most Teként fordulok Hozzád , hogy adj tanácsot : Mi is lenne a helyes cselekedet ilyen történés után ? ugyanis befuccsolt a bölcsességem .

De visszafordulva : Magam számára az önkéntelen érzelmi felindulásokat jónak , természetesnek tartom . Legalábbis jobbnak és természetesebbnek mint egy bármiféle és mégoly nemes eszmerendszeren való agyalás által magamnak
előirt és megvalósításakor ezért mesterkéltnek ható reakciót .
A kiabálás gondolom jólesett és levezette az indulatod .
A későbbi bűntudat viszont nem volt jó .
A hiúságod , a Magadról kialakított képed megsérült mert kitörtél magadból és a saját szemed elé került a viselkedésed ami nem egyezik a ketreced rácsain villódzóval .
De ha valóban nem tetszik az ahogyan viselkedtél és nem csak az agyad eszel és meszelné újra mosolygósra a képet , hanem a szíved is azt súgja , hogy lehet ilyenkor jó szívvel , - és nem összeszorított foggal , magadat görcsösen féken tartva , - másképp viselkedni akkor én azt tenném a helyedben hogy 1.
megpróbálnám elképzelni azt a feszültséglevezetést ami nem " negatív " ( örömtáncot járni ? - fogalmam sincs , hogy mit lehet tenni ilyenkor ) vagy elképzelni az érzelmileg oly mértékben kiegyensúlyozott állapotomat , amit még egy ilyen váratlanság sem billent meg és 2. kérném hitem felkentjét vagy felkentjeit , hogy segítsenek elérni ezt az állapotot . Nem lehetetlen ! Fel kell jegyezni a lelked kívánságlistájára amit imáidban rendszeresen felidézel és örülni előre annak a biztos tudásának , hogy ez egyszer , - a számodra legmegfelelőbb időben - , megvalósul és amikor ez az örömérzés időnként felforrósul akkor köszönetet mondani érte a világnak , Magadnak . Te számodra is meglepetés lesz amikor teljes természetességgel viselkedsz egy hasonló helyzetben azon a módon amit minden szinted elfogad és amely viselkedéssel lelkiismeretfurdalás nélkül azonosulni tud . ( Nálam 10-15 év is volt egy ilyen folyamat , de megérte várnom ) Addig viszont sok energiát és görcsöt megtakaríthatsz magadnak , ha megbékélsz a "most ilyen vagyok , de leszek még tökéletesebb is " jegyében Magaddal , és olyannak szereted magad , amilyen most vagy . Utólag megkönnyebbülten nevess egy jót a helyzeten , hogy nem jött még el a te időd a halálra , és élvezd , hogy nem szorult beléd a düh , a felháborodás , hanem , - az élet áramlását nem megakasztva - , rögtön kiadtad magadból , és mondj hálát sorsodnak , jótündérednek a szerencsésen végződött forgalomirányítói tevékenységért .
üdvözlettel : felacso

Hali!
Én ilyenkor régebben csak megijedtem, és megserultem lelkileg, de most mar tobb erom is van, hamarabb ocsudok, nem erzem magam lelkileg megsebezve olyan nagyon, mint gyerekkoromban, amikor el akartak utni, és mutatom a tablat, és hogy mi a helyes magatartas a KRESZ-ben, vagy csak felkialtok: "Hé, ember!"
Nekem ahhoz kellett felnonom, hoyg eszlelejem, hogy amasik ember a hibas, nem én, ahhoz kellett energiat gyujtenem, hogy ilyenkor amennyire a helyzet engedi meg merjem vedeni magam PLUSSZ atadjam az ide vonatkozo helyes viselkedesrol a tudasom, tehat infot adjak.
Inkabb ugy erzem, nem juttatom elegge kifejezesre a haragomat, vagy nem zarom eleg rovidre az olyan helyzeteket, amikor nekem artanak.

Én is elmeselek egy tortenetet.
Tegnap kértem egy 1szemelyes kiskozertben, ahol engem szemelyesen ismernek latasbol, a 490-es parizsibol 10-15 deka kozott. És ez kozvetlenul zaras elott volt, egyedul voltam bent, ami nem ritka abban a kozertben, hosszan beszelgetett velem az elado arrol, hogy de most az melyik parizsi is, mert ilyen aru nincsen, majd kideritette, hogy ez a parizsi, amit en minden heten vinni szoktam 490-ert, most mar csak 385 Ft. Minden ujjamon logott valami, nem neztem meg ott es akkor a blokkot. Otthon neztem, hogy többet utott be 40-50 Ft-tal. Szaladok le, de mar zarva volt. Gondoltam, nem baj, ismernek, volt mar iylen, volt, hoyg általam ottfelejtett árut masnap megkapott Anyukam csak ugy bemondasra; majd masnap bemegyek, legfeljebb ujra veszek valamit, kevesebbet fizetek, még elmondasbol is tuti emlekezik az elado.
Ma este mentem be vasarolni, es szoltam a blokkot mutatva az elozo naprol. Vesztunkre benn volt vagy 5 ismeretlen ember, aki csak ott acsorgott, majd beleszolt, meg veszekedett velem - nem ertettem, milyen jogon! És kik ezek az emberek, és mi bajuk lehet velem?! És mi kozuk a temahoz?!
Kozben visszakaptam 40 Ft-ot, es fizettem az uj arukert, de ők UTÁNA elem alltak, es szidtak!
Megkerdeztem az egyik perlekedőt, hogy kicsoda ő, milyen minosegben szol ebbe bele? Mondta, ő az uzletvezeto. Mondtam neki, hogy Önnek es nekem 2 dolgunk lehet ebben az ugyben egymassal: vagy visszaadja a kulonbozetet, vagy valamilyen indokkal NEM ADJA vissza. Mind2 megoldas rendben van. Semmi mas nem tartozik ide, semmi mas dolgunk nincs egymassal, mi jogon szid engem?!
Magyarazta egyre ingerultebben és hangosabban, hogy de igen, ő felvilagosit, merthogy _A HULYE EMBEREKNEK, akik vasarolnak_ tudni kene, hogy... igy meg ugy.
Én kozben elindultam kifele, mig o csak mondta, mondta, zugolodott hogy igymegugy es hogy hogy kepzelem ezt. Még az ajtobol visszaszoltam, hogy nem vagyok hulye ember.
De bizonyara frappansabbat is lehetett volna mondani.

Nem vagyok elegedett, nem voltam olyan hatekony, mint lehettem volna.

És akkor még hajlando voltam hallgatni onszantambol egy ideig a ram zudulo mas eredetu frusztracioikat, es tul keson kaptam eszbe, tul keson fogtam onvedelembe, tul keson tavoztam. Lelkiismeretfurdalasom van, amiert ennyi ideig is ENGEDTEM, hogy igaztalanul bántsanak.

És még en vagyok a szituacio erzelmi vesztese, mert szolni mertem, hogy rosszul szamoltak...