Ha Jézus nálad kopogtatna....
Ha Jézus nálad kopogtatna, Te vajon beengednéd? Meghallgatnád? Meghallgatnánk ma őt, vagy egyszerűen egy idealista őrültnek tartanánk?
Közel 2000 év távlatából még mindig beszélünk róla, a tanításairól, az életéről, és sokan próbálják követni őt. De vajon megtanultunk-e bármit is abból a hitből és szeretetből, amit ő mutatott nekünk?
Ha ma eljönne hozzád, vajon hogy nézne ki? Akár egy hajléktalan a sok közül?
Jelentéktelen lenne, és azt hajtogatná neked, ő Isten fia. Beengednéd?
Egyáltalán figyelnél rá, vagy elmennél mellette. Képmutatók vagyunk még ma is. Hajléktalanokat látva sokszor eszembe jut ez, hisz bármelyikük lehetne és talán az is!
Hol van hát bennünk az elfogadás és a szeretet embertársaink iránt? Még a hozzánk legközelebb állókat sem tudjuk igazán szeretni és elfogadni.
Volt hát eredménye Jézus szavainak, tanításainak? Vagy újra kellene születnie? És annak vajon mi lenne az értelme, ha közénk születnie újra?
Kíváncsi vagyok, Ti gondolkoztatok-e már hasonlón, és mire jutottatok.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Azt hiszem az oldalon kirobbant szerteágazó és többszálon futó vita pontosan megadta a választ. Észre sem vesszük egymást csak magunkat látjuk, a magunk sérelmét, magunk igazát keressük - valódi elfogadás és szeretet viszont kevesekben van. Nem az ítélkezés a célom, de kicsit elszomorít.
Hirtelen hogy megugrott az oldal látogatottsága!
"Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja."
Csak azt keresi Jézust a külvilágban, aki nem tudja, hogy belül lehet megtalálni.
Azután azon gondolkodtam, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ne lássa a különbséget a szeretet és az önútálat között? Mi kell ahhoz, hogy valaki az önútálatot szeretetnek képzelje?
Merthogy Jézus úgy élt, ahogy akart és ma is úgy élne, ahogy akarna. Állati jófej pasi volt és ragadtak rá a nők, mert őt valóban átjárta a szeretet, minden sejtjében ott ragyogott.
A hajléktalanok alapérzésvilága az önútálat, emberhez nem méltón élnek, és ehhez igen rigorózusan ragaszkodnak is. Nem arról van szó, hogy bele kellene nyomni kispolgári klisékbe a hajléktalanokat. Arról van szó, hogy a hajléktalanoknál sokkal szegényebb nomád népek emberül élnek.
Azután rájöttem, atirisatuk, hogy ilyen nyilvánvalóan össze nem illeszthető jelenségek összekeveréséhez bizonyára megtapasztaltad azt a helyzetet, amikor a szeretet külsőségeivel vonják be az útálatot, az önútálatot, a megvetést, bizonyára vastagon realitásként élted, éled meg a képmutatást.
Hiszen a hozzád legközelebb állókat szeretni kéne, de valahogy mégse megy. Ez aztán a lecke!
A legközelebb állónak akkor most mit mondjál, hogy ne legyél képmutató? Bocsi, tudom, hogy téged nagyon kéne szeretnem, elvégre te állsz hozzám a legközelebb, de mégse tudlak szeretni. Úgyhogy húzzál melegebb éghajlatra, vagy ahová csak akarsz, de ne is lássalak.
Tudod, ki áll hozzád a legközelebb?
Saját magad.
Ez itt a bibi.
Nem vagy egyedül. A földi inkarnációban ez kivétel nélkül mindenkinek kiosztott feladat.
Önmagunkat elég nehéz lerázni, viszont virtuóz módon lehet takargatni, ködösíteni és mellébeszélni. Az emberiség, a hajléktalanok és Jézus a történetedben csak a ködösítés kellékei, érdemes elhagyni. A történetek mindig személyesek, sosem filozofikusak.
Csak abba kell hagyni a mellédumálást és úgy bánni magaddal, mint a gyerekeiddel. Szeretettel, odafigyelve, megadni mindazt, ami a fejlődésed szolgálja. És ha mégsem úgy bánsz magaddal, akkor változtatsz rajta.
Jézust nem lehet belül megtalálni. Amit belül meg lehet találni, az Isten. Szerintem van különbség.
Keresd meg azt az Istent magadban, hátha akkor megváltozik az írásaid stílusa.
Számomra túl egyszerű, differenciálatlan kép, amivel operálsz.
Belül nemcsak Istent fedezheted fel, hanem ott az egód, akinek nem tetszik a stílusom, ott a gyerek, aki fél, ott a nő, aki szeretné, ha élhetne, ott a tudatalattid, aki bölcsen hallgat, ott a felsőbb éned, aki kalauzol. Nos, ők benned vannak, és mégsem az Isten. Ahogy benned van az összes érzésed és gondolatod is, ahogy a béke, harmónia és türelem sem a körülményekben, a külvilágban, hanem benned lakik. Elég vegyes felvágott/saláta, ami belül van, és elég nagy bátorság volna mindenre azt mondani, hogy az Isten. Ez amolyan legényanya sztori volna, ahol minden férfit Bélának hívtak. Differeciáltabb világban élünk, nevezzük nevén, ami megnevezhető. És igen, a Földön van néhány százezer ember, aki képes azt az energiaminőséget megtestesíteni fizikai szinten, amit Jézus hordozott a Földön. Az is bennük van, nem kívül. Úgy másfél évtizednyi szisztematikus és tudatos munkájukba került.
Sokkal színesebb a világ, minthogy "csak" az isteni magot találjuk meg magunkban.
Én sem gondolom, hogy csak az isteni mag van bennem, csak azért azt írtam, mert Jézus talán hozzá hasonlít legjobban az összes tartalmam közül. Továbbra is úgy gondolom, hogy Jézus pont nincs bennem. Szerintem legalábbis Jézus nem egyenlő azzal az energiaminőséggel, amit képes volt megtestesíteni a Földön. Mert az az energia tényleg lehet bennünk. Jézus akkor is egy másik ember, egy másik lélek volt, és talán az isteni egyedül a közös bennünk. Ha meg így vesszük, akkor mindenki ott van mindenkiben.
De a stílusod máris jobban tetszik az egómnak! :)
Jézust is meg lehet találni belül! A szívedben van a helye! Mint ahogy Isten világában is ott a helye, ami pedig itt a Földön Te vagy!
És még ők sem minősítenek bennünket!
Ez azt hiszem, tényleg igy van, ahogy Karmatörlő irja, hogy a hajléktalanok nagy %-ban túlteng az önútálat.
Ám, Jézus nem csak hajléktalan alakban lehetne itt a földön. Nem hiszem, h valami extremitás kéne ahhoz, h ő "jeltelenül", észrevétlenül mászkálhasson közöttünk...
Ha Jézust külön bontjuk egyéni lélekre és az Isteni Megnyilvánulására (Krisztusi energia), akkor azzal nem sokra megyünk,hiszen pont az a lényeg, hogy Jézusban, mint emberben, megnyilvánult az Isten, olyan maradéktalanul, ahogy egy emberi lényen keresztül csak tudott.
Ha Isten itt van bennem, akkor Jézus, a Buddha, Mohammed stb is ott vannak, hiszen ők mind a Mindenható Isten megnyilvánulási pontjai. Ezek az emberi lények már magas fokon megtisztultak minden gátló tényezőtől önmagukban, igy hát a lehető legnagyobb mértékben átragyog rajtuk a külső-belső Isteni minőség.
A hozzánk közelállók sokszor a karmikus gátló szerepét töltik be s mint ilyenek, nehéz lehet őket szeretni.....de nem lehetetlen őket elfogadni.
Nem mindig jön a szeretet automatikusan a közelállók felé....néha sokkalta könnyebb másokat igazán szeretni...
hat ez tul nehez lene ha jezus ujbol szuletne ki lene az aki hine bene ki lene az aki terdre borulna talan senki meg azis lehetne hogy szamba se venek gondoljunk bele a regi idok be hanyan voltak akik hitek bene ??az a letszam keves pedig tudtak hogy elkel jojon a meszias ,csak aszt nem hogy hogyan aszt nem tudak hogy emerkent szuletesitol halalaig es ugy elt mind mik meg hogy egy egyszeru szegeny ember fia,a nepseg mas kepen varta nagy discersegben meg hatalomal ,gondoljuk el a mostani idot ha jezus szegen ember fiankent szuletne meg es asztmondana en vagyok jezus a ti meg valtok hogyan reagalnank egyszeruen aszt mondanad hogy ez az ember be katant es le kacagnad .de fel teszem aszt is ha dicseretel dorgesel vilamlasal es hatalomal akor mindenki meg terdelne a felelemtol ,de jezus tobet nem szulet a foldre mert o mar meg szuletet es be toltote a profeciat es eletit ata nekunk hogy el ne veszunk es higyunk bene .sziasztok legyetek jok es az isten veletek a vilag vegezeteig.
„Jézus mondta:
Isten országa bennetek van, s körülöttetek.
Nem fából és kőből épült házakban.
Hasítsd szét a fát, és én ott leszek;
emeld fel a követ, és megtalálsz.”
„Jézus mondta:
Isten országa bennetek van, s körülöttetek.
Nem fából és kőből épült házakban.
Hasítsd szét a fát, és én ott leszek;
emeld fel a követ, és megtalálsz.”
Hali!
Ha Jézus kopogtatna azt egyből megéreznéd, azt a nyugalmat, szeretetet.
És biztosan beengednéd.
Ha Jézus nálam kopogtatna, leültetném, kínálnám borral, étellel, vagy amit kér és megkérném, dumáljunk egy jót. Magyarázza el nekem, hogy amiket mondott, (vagy amit a szájába adtak), mit is jelent magyarul. Gyakorlatias ember vagyok és sokszor nem értem, mit is jelentenek igazából azok a szép mondatok, amiket tőle idéznek. Sok mindent sokféleképpen értelmezhetünk és tudom, a tudatossági szintem miatt van, hogy nem értem a példabeszédek nagy részét. Nagy részét nem is ismerem, nem olvastam, amit meg hallottam, olvastam, az meg maximum elgondolkodtat, de nem állíthatom, hogy pontosan értem, miről van szó bennük. Eleve azt sem értem, hogy mitől gondolta a Teremtő, hogy akkor és ott vagy valamikor később megértjük az üzenetét. Bocsássátok meg tudatlanságom ezügyben. Főleg a feltétlen szeretet megvalósítását tartom lehetetlennek a mai világunkat jellemző önérvényesítő versenyben. De ettől még elképzeltem, hogy talán lehetséges és próbálkozom a megvalósításban nap-mint-nap.
Jézus
Bár eljönne Hozzánk
Bár ne csak az Én ajtómon kopogtatna be
Bár kicserélné a fejemben a chippet.
Annyira szeretném és akkor mégis miért félek?
Szeretnék Vele eggyé válni, de az a nagy igazság, hogy nincs merszem a világot megváltani.
Ezért csak annyit ahitok már oly régen, báarcsak itt lenne MINDANNYIONKKAL.
JA. Én hiszek a csodákban.
SZERETETTEL