Kérlek segítsetek, mert nem látom a fától az erdőt!

Már harmadszor kapom meg az élettől ugyan azt a leckét és még mindig nem tudom mi lenne a feladatom, mit kéne meglátnom, megtanulnom belőle.

Két éven belül ez a harmadik kapcsolatom, ahol a partnerem anyagilag, szellemileg(ötlet, hogy hová menjünk, mit csináljunk), figyelemmel (meghallgatom a másikat, odafigyelek rá) nincs benne a kapcsolatban. Milliószor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon én sem, de teljesen őszintén, látva a saját "hibáimat" is nincs így.
Nekem van autóm a partnereimnek nem volt, ezért az enyémmel megyünk, amit én tankolok és ez teljesen természetes. Nekem van lakásom, ahol állandóan vagyunk, eszünk, amit én főzök, az általam vásárolt anyagokból, használjuk a vizet stb. és eszébe sem jutott egyiknek sem, hogy hozzon valamit, bármit. Én odafigyelek, hogy együtt legyek a társammal, ha bajban van, vagy ha szomorú, meghallgatom, vigasztalom, amit én mondok az egyiket sem érdekelte. Na nem is folytatom, mert panaszkodásnak tűnik és a másik hibáztatásának, de tudom, hogy ez nincs így! Ez én vagyok.

Mi lehet a feladat, mit nem látok? Ma reggel olyan gondolataim jöttek, hogy nem becsülöm magam, nem értékelem magam, vagy csak a szeretetet akarom "megvásárolni"? Ha irigységgel és önzéssel találkozom, akkor mi az amit sajnálok magamtól, amit nem adok meg magamnak?
Aztán tovább menve, mindig nehezemre esett elfogadni bármit is, legyen az csak segítség, vagy bármi anyagi dolog. Miért? Elfogadás? A kontroll kiengedése, elengedés? Női energiák, pedig annyira vágyom rá, hogy egyszer nő lehessek, hogy ne nekem kelljen mindent kézben tartani, mindenről gondoskodni. Tudom, hogy a válasz itt van előttem, de nem látom, és ha ezek igazak is hogyan kezdjek hozzá, hogy változzanak. Hogyan tudnám megérteni és elfogadni, hogy értékes vagyok, hogy megérdemlem azt amit az élet adhat?

Kicsit zavarosra sikeredet, de tudom, hogy megértitek. Kérlek segítsetek, kívülről mindig könnyebb.
Köszönöm!