Kicsit talán intim a téma, de akkor is kíváncsi lennék a véleményetekre.
Szóval nagyjából 6 évvel ezelőtt derült ki, hogy a "hagyományos módon" nem lehet gyermekünk és akkor egyenesen az egyik lombik centrumba irányítottak engem és férjemet.
Óriási szerencsénk volt, hiszen férjemnek, nekem is voltak/vannak különböző betegségeink, amik csökkentették az esélyeket, mégis már az első próbálkozás sikeres volt, a hormonkezelés hatására végül 4 kis embrió jött létre, melyből hármat beültettek. A 3 embrióból végül is egy tapadt meg és egy gyönyörű, egészséges (és okos) kislányunk született. A sors furcsa tréfájaként aztán másfél év elteltével csak megfogant (mindenféle orvosi segítség nélkül) :-))) még egy kisbabánk, szintén kislány született belőle. :-)
Most úgy gondolom, hogy nem szeretnék több gyermeket, annak ellenére, hogy nagyon akartam őket, lelkileg nehezen váltam anyává, legalább is megküzdöttem vele és úgy érzem így vagyunk jól.
A kérdésem viszont a következő, hogy a napokban kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy mi legyen az 1 megmaradt kis lefagyasztott embriónkkal. 10 évig ingyenesen tárolják, addig rendelkezhetünk róla, hogy felajánljuk hasonlóan nehéz sorsú szülőknek, vagy felajánljuk kísérleti célra. Utóbbitól nagyon ódzkodom. A harmadik lehetőség a megsemmisítés, legalább is tudomásom szerint. 10 év után egyébként ha nem nyilatkozunk, azt hiszem ezzel a módszerrel élnek automatikusan.
Nos és itt jönnek a kérdéseim. Melyik lehet az erkölcsileg helyes eljárás? Lehet-e bonyodalom a későbbiekben gyermekeink sorsa szempontjából, véletlenszerű testvér-szerelem, ilyesmi.
Kíváncsian várom véleményetek.