Van olyan szerelem, amely örökké tart?
Amikor egy új kapcsolatba lépünk, ha kölcsönös a szerelem, végtelenül boldognak érezzük magunkat. Ez a normális. Aztán egyre többet látjuk egymást, azért, mert lelkünk és testünk így kívánja. Egyre inkább megismerjük egymást és látjuk a másikban azt, ami tetszik és azt is, ami nem.
És az idő eldönti, vajon maradunk-e ebben a kapcsolatban vagy nem. Talán azért, mert a szerelem nem olyan erős már, mint évekkel ezelőtt, ki kell lépjünk belőle. Talán nem úgy élhetne örökké a szerelem, ha befogadjuk és elfogadjuk egymást és kölcsönösen alkalmazkodunk....? Mindnyájan, mindketten?
Minden ember valamilyen céllal él itt és most, talán, ha két ember ugyanazon célért küzd őszintén, eléri azt...? Eddig minden "szerepet" ledobtam magamról.
Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy komolyan vegyem--- A SZERELEM ÖRÖKKÉ TART.
- beatrixalyssa blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
28 hozzászólásHúúú, nehéz kérdés.
Az első házasságomban is azt hittem, hogy örökké fog tartani és a jelenlegi házasságomban is azt gondoltam, hogy örökké fog tartani és hogy ő az igazi. Első esetben tutira nem úgy lett, különben nem mentünk volna szét - gondolom - és most nem a másodikban lennék. :-)
Amikor megismerkedtem a 2. férjemmel, végtelenül boldog voltam, 5-6 évig úgy éreztem, hogy a szerencse kegyeltje vagyok, hogy pont ővele ismerkedtem meg, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük egymást. Már akkor érdekelt az ezotéria, néha ha problémám volt jártam jósnőhöz kb. 2 évente és mindegyik azt mondta, hogy a párkapcsolatom kivételesen jó, abban biztos lehetek, hogy életünk végéig együtt maradunk és nagyon jó lesz.
Aztán elkezdtem önismerettel foglalkozni és megváltoztam. Nem kicsit megváltoztak a nézeteim és most hadakozik a régi énem és az új, még meg sem született énem. Talán most vajúdik az igazi énem, nem tudom. A lényeg, hogy most a párkapcsolatom minőségében is határozatlan vagyok. Persze lehet, hogy csak leesett a rózsaszín szemüveg és esetleg rávetítettem a partneremre néhány nemlétező tulajdonságot, illetve az életkörülmények is változtak (gyerekeink lettek) a korábbi helyzethez képest. Most viszont sokszor nem tudom, hogy le tudok-e vele élni egy egész életet és be kell vallanom, hogy megijeszt sokszor, hogy esetleg el kell majd válnunk. Még akkor is így érzem, ha tudom, hogy ha a kelleténél tovább maradunk együtt, akkor csak az ismeretlen jó megismerésétől és a fejlődéstől zárom el őt is, magamat is és hogy egyre rosszabb lesz és nehezebb. A gyerekeim miatt is sokszor gondolkodom, hogy vajon hányszor tehetem ki őket egy válási mizériának? Tegyük fel, hogy elválok, aztán idővel megismerkedem ismét egy igazival, aztán 7-8 év múlva újra rájövök, hogy nem ő az igazi? Szóval most határozatlan vagyok és ellentmondásokkal küszködöm ebben a kérdésben. Első lépésben ezért igyekszem rendbe hozni ezt a kapcsolatot, persze tudomásul véve, hogy ha nem sikerül, akkor nincs mese, tovább kell lépni.
Hogy létezik-e örök szerelem? A párkapcsolatban élők egyéni sorsától is függ, szerintem. Meg talán attól, tudják-e egymást a fejlődésükben, az életben, a párkapcsolati minőségekben folyamatosan fejleszteni, egymás mögött nem különösebben elmaradva, eltávolodva.
Sziasztok!
Épp mostanság foglalkoztat az a téma engem is h mi tarthat örökké? :)
Ezt úgy gondolom h az örökké fogalmat egyedül a változásra ragaszthatjuk rá :)
Hogy miért gondolom ezt így? Mert vegyünk egy példát : tegyük fel h vlki megvásárol egy új mobiltelefont,amiért már hónapok óta vágyakozott és miután megszerezte és telnek múlnak a napok hónapok egyszer csak azt vesszük észre h már nem is olyan értékes és fontos ez a mobiltelefon..........elkezdjük dobálni,természetesnek venni h ez már a miénk és hétköznapivá válik és ugye ami hétköznapivá válik az unalmas és értéktelen is egyben!!!! :)
Egy nagyon apró dolgot hoztam fel példának de egy tárgytól eljuthatunk egy emberig és szerintem a problémát rávetíthetjük a párkapcsolatra is :)
A dolog lényege szerintem az h az az értékes amiből keveset kapunk és ritkán,mert ha vlmit/valakit már megkaptunk egy idő után természetesnek vesszük h a miénk és "hétköznapivá" válik,megszokottá,kiismertté.......stb.
Van egy kedvenc filmem : David Gale élete -mindenkinek csak ajánlani tudom- abban a filmben egy filozófia tanár épp tanította a diákjait: "Miután megkapjuk a vágyainkat azt vesszük észre h arra már nem vágyhatunk többé mert a miénk lett,vagyis a vágyképeinkre vágyunk nem is feltétlen arra h a vágyott dolgot megkapjuk,hanem h vágyhassunk valamire."
Na most ezzel jól elkalandotam más témába de bocsánat nem tehetek róla :)
A párkapcsolatra visszatérve eddíg akármennyi kapcsolatom elkezdődött,az véget is ért :)
A Móricka c. újságban olvastam még régen hogy: Sok házasság azért megy tönkre mert a felek azt hiszik hogy az egy örök életre szól. :)
Kíváncsi vagyok h ti hogy vélekedtek ezekről a témákról?
Sziasztok!
Üdvözlettel : Jánoska
Lehet, hogy csak azért esünk szerelembe, mert tanulnivalónk van a párkapcsolat területén? Ezért vágyunk társra valójában? :-))) S azért vágyunk gyermekre, mert a gyerekekkel való kapcsolatban, vagy a családi kapcsolatban is tapasztalatokra, tanításra van szükségünk, amelyeket nem élhetünk meg másképp, csak úgy, ha benne vagyunk. A vágyaink valójában a leckéink felé vezetnek, gondolom.
Szia Jánoska
Igazad van, a VÁLTOZÁS az, ami örökké tart, éppen ezért, mert oly gyorsan hozzászokunk és, mert a változás örök és mert MI VAGYUNK, akik változtathatunk és változhatunk, ezért van, szerintem,hogy a szerelem mindig bennünk él. Minden ember másként, millió formájában érzi.
Igen, valóban, eltűnődtem én is rajta mostanában, hogy valójában olyan, mintha csak vágyni vágynánk... :)
Mert olyan jó, amikor beteljesül. Egy ideig.
Miközben azt is tapasztalatom, valóban, a kapcsolataim a legnagyobb erejű tanítóim, főleg amióta tudom ezt, és figyelek rá. Főleg önmagammal kapcsolatban tanítanak.
Az is eszembe jutott, hogy ha folyton új vágyakat gyártunk magunknak, akkor ez egy végtelen kör, és bizonyára igaza van Buddhának és némely más nagy tanítónak, abban, hogy végső soron csak akkor válhatunk boldoggá, amikor képesek leszünk lemondani arról a vágyunkról, hogy folyton vágyjunk és beteljesülést keressünk....
Talán ez azt jelenti, hogy akkor képesek leszünk látni a másik igazi arcát, és a sajátunkat is. És képessé válhatunk szeretni, úgy, hogy a vágyainkat ajándéknak tekintjük, nem pedig valamiknek, amitől boldogok vagyunk.
És közben én sem tudtam még mindig kiverni a fejemből ( meg a szívemből?) annak a verziónak a lehetőségét, hogy képessé válván elfogadni a változásokat, és élni velük, első sorban, ami a saját belső változásaimat illeti ( a többi ezután már könnyebben megy), kellő önismeret birtokában, talán találhatok valakit, aki ugyanilyen, és valahogy pont passzolunk..... Tudom, ez amolyan fikció most, de ahogy tudatlanul is passzolni tudtunk egymáshoz periódusokra, miért ne találkozhatna két olyan ember, aki jó "összetételű" lelkileg egymáshoz, és tudatos a fejlődésben, és ugyanúgy tartós kapcsolatra, amolyan "örök szerelemre" vágyik?
Még nem tudtam elfelejteni az előző kapcsolatomban történt próbálkozásomat erre vonatkozólag.
Pedig valószínűleg hazugság, az én illúzióm volt, mert nem ismertem sem magam, sem a másikat eléggé, és még nem voltam képes minderre, amiről most írok, és mostanában fedezem fel.
Még nem döntöttem el, feladom-e ezt az elképzelésem.
Állítólag akkor kaphatunk meg tartósan dolgokat, amikor képessé válunk elengedni őket. Lehet, hogy az örök szerelmet sem kell annyira vágyni? És akkor lehetőséggé válik? Egyszer csak ott van?
:)
Namaszte
"Állítólag akkor kaphatunk meg tartósan dolgokat, amikor képessé válunk elengedni őket. Lehet, hogy az örök szerelmet sem kell annyira vágyni? És akkor lehetőséggé válik? Egyszer csak ott van?"
Pontosan így van...:))
Szerintem.:)
Szerintem is.
JÓ UTAT
Most, hogy így olvaslak Benneteket, az jutott eszembe, hogy egy kicsit talán nekünk nehezebb ez a párkapcsolat-dolog, nekünk, akik próbálkoznak egyre tudatosabbak lenni.
Mert nálunk a változások valahogy felgyorsulnak, többet tépelődünk. Szóljatok, ha nincs igazam!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi ember felszínes, vagy ilyesmi, de nekik mintha több esélyük lenne a boldogabb párkapcsolatra -épp azért, mert nem agyalnak annyit rajta, és mivel magukon sem agyalnak annyit, így nem változnak egyik napról a másikra.
Nem tudom, én így látom mostanában...
A témához szólva, szerintem létezik örök szerelem, de talán nem szerelemnek kéne hívni, hanem valami egész másnak. Mert a szerelem a mai fogalmak szerint tele van féltékenységgel, elvárással, csalódással, pedig ezek mind nem olyan dolgok, amikre vágyunk.
Úgyhogy én inkább az örök szeretetben hiszek, az tutira létezik :)
Érdekes gondolat, hogy a "nem agyalás" boldog párkapcsolatot hozhat. (Akkor a "Mónika showban" elég sok boldog párkapcsolat van :))
Szerintem ez annál sokkal bonyolultabb, mint hogy el lehetne intézni ilyen egyszerűen.
És egyáltalán, mi az a boldog párkapcsolat? Mikor vagy boldog a kedveseddel? Ha nem veszekszetek, vagy ugyanaz az véleményetek a dolgokról, vagy mindent együtt csináltok, vagy....????
Vagy mi az örök szerelem?
Vagy mi a szerelem?
Amíg ezeket a dolgokat nem tisztázza magában az ember, addig hiába is keresi.
Ha nem tudod mit keresel, honnan tudod, hogy megtaláltad?
Se nem agyalás , se túlagyalás , hanem az arany középút , és az se egy rezzenetlenül egyenes agyhasználati görbén , hanem meghintve néha egy kis komolysággal , néha egy kis eszetlenséggel , ahogy épp a helyzet hozza .Üdvözlettel :felacsó
U.i.: Ha nem is tudom , hogy mit keresek , attól még halálbiztosan érezhetem , hogy megtaláltam , amit kerestem , és akkor már tudni is fogom , kivéve , ha az örömtől elmegy a maradék eszem is .
Nagyon jó előre tisztázni a dolgokat , mint a halálra ítéltnek , aki százféleképpen előre elképzeli a kivégzését , tudván , hogy pontosan úgy úgyse következik be , és abban reménykedik , hogyha mindenféleképpen elképzeli előre , akkor sehogyan se fog megtörténni .
Én azért nem tudom előre tisztázni a dolgokat , mert azt tudom pl. partnernél , hogy bizonyos tulajdonságok nagy valószínűséggel taszítanak , de ez csak a többi tulajdonság függvényében értelmezhető , mert akár vonzó is lehet szélsőséges esetekben ,mert a tulajdonságcsoportok belső összhangja a lényeges .
Mi a szerelem ? A szerelem számomra az az érzéshalmaz , ami akkor jár oda - vissza köztem és a kedvesem között , amikor úgy érzem , hogy szerelmes vagyok , és olyankor vagyok annyira óvatos , hogy nem kérem magunkon számon az előzetesen kiagyalt szerelemmeghatározások elemeinek a meglétét .
Mi az örök szerelem ? Az örök szerelem az a labdazsonglőr , amely megállás nélkül csinálja a mutatványát . Végtelenített filmen előállítható .
A szerelem szubjektív fogalom, mindenki amit benne hisz és megtapasztal, az válik valóssá.
Szerintem létezik örökké tartó párkapcsolat, direkt nem örökké tartó szerelmet írtam, mert az a fizikai síkon néhány év alatt elillan. És ekkor jön a szeretet, amivé átalakul akkor, ha a lélek is benne van a kapcsolatban.
Tepperwein írja, hogy a lélektársi kapcsolat az, amikor egymás által tudunk egyre magasabb szintre lépni, együtt változunk és egymást segítjük a problémákban. Amikor nagyon más irányba megyünk el és csak hátráltatjuk egymást, nem tudjuk megoldani, nem érdemes erőltetni a kapcsolatot.
Ha a társadban valami nem tetszik, mindig magadban keresd, mert rólad szól. Ha fel tudod ezt ismerni, akkor együtt tudtok továbblépni ezen. Ha ez nehezedre esik és nagyon nem tudod elfogadni, akkor kilépés által tanulhat az ember. Hányszor előfordult már, hogy a kapcsolat végével változott az ember azzá, ami miatt vége lett. Sokkal egyszerűbb, ha benne maradunk és úgy alakulunk át, nem?
Szóval szerintem a megfelelő társsal minden lehetséges, örökké tartó kapcsolat is, csak dolgozni kell érte és vele.
nagyon jó téma! Én azt vallom , hogy a szerelem örök.
Egyszerűen van és ebben élni csodálatos hiszen nyitva tartja a lelket és az embert egyaránt.
Már pedig ha nyitottak vagyunk , minden csodálatos dolog bekerül az életünkbe!Ennek az az egyetlen veszélye , hogy sajnos ha ez az érzés egyoldalú és a másik fél , barátnő , feleség ezt átalakítja magában szeretetté , más minőséget kap a kapcsolat és az aki a szerelemben éli meg a napjait iszonyatosan nagyokat sérül egy idő után . Nagyon nehéz ezt jól kezelnie annak a partnernek , aki egy ilyen ember párja.
szerelmes ember megbocsájtó , mindig kész a változtatásokra és helyzetek jó megoldására , de talán túlságosan is kész erre , mert szeretne abban a csodálatos érzésben maradni.
Sok sérülési faktor van egy ilyen tiszta érzésben , de nem mondanék le róla soha!
Igen, egyet értek, a szerelem valóban örök, csak az alanya változik időnként.
Mivel a világban mindig lángra lobban egy új szerelem, ezért aztán nem alszik ki soha, így örök.
Persze kedves Tomi-Babi lehet, hogy Te a szerelembe vagy szerelmes.
De ez a Te dolgod :).
Van örök szerelem,mi tini szerelem után közel 30év után találtunk egymásra újra.Négy hónapja sok sok beszélgetésen,és egy gyönyörű találkozáson vagyunk túl. A baj csak az hogy egyikünk sem független ,és 200km a távolság köztünk. Nem tudom mi lesz a folytatás, de a régi szerelem még mindig ég! Aki tud adjon tanácsot!
Ja a plátói szerelem az örök, de mihelyt beteljesedik elkezd kopni.
De lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom.
Ha kölcsönösen egymás változásában teljesedünk ki : akkor szerelmünk örökké tarthat , mert belesímul a világ folytonos megújulásába . Üdvözlettel : felacsó
Te ezt megtapasztaltad vagy csak gondolod?
Persze lehet, de mint a fehér holló, olyan ritka, de ha ritka akkor van, létezik.
Az én tapasztalataim alapján sosincs tökéletes házasság. Nekem pl. hiányzik a szerelem-érzés. Mindenkinél más-más hiányosság jelentkezik az idő elteltével.
Ha pl. csak a körülöttem élőket veszem sorra, akkor megdöbbenve állok, mert az egyik barátnőm a féltékenységtől borul ki naponta, a másik aggódik, mert úgy érzi, hogy a pasija unja.
A házasság olyan mint a "Kinn a bárány, benn a farkas."
Aki kint van befele vágyik, aki meg bent az kifele.
Az arcokra ki van írva mikor minden OK, szinte irigylem őket, de ha gyötrődnek, elgondolkodom azon, hogy de jó is nekem én nem vagyok így meggyötörve.
Mindig arról fantáziáltam, milyen jó lenne két férfival egyszerre.... Az egyik mosogatna, a másik levinné a szemetet.
Tökéletesnek tűnő házasságot már láttam , de lehet , hogy csak nem elég mélyen , hanem csak a problémás szintjük fölött . Viszont minden házasságban vannak tökételetesnek tűnő pillanatok , amikor a gyerek is kint játszik , és tényleg mindketten belülről kívánják , bár ilyenkor szokott beözönleni a bejelentés nélküli rokonság . Minden párkapcsolatban vannak olyan pillanatok , amikor a másik remekel , megtáltosodik ( bármiben ) olyat csinál , amivel a szíved érinti meg , és azontúl csodálod a hibáival együtt is . Meg kell őrizni az ilyen pillanatok emlékét , öntözni , frissen tartani , ápolni , mert ha ott van benned , amikor a kedvesre nézel , akkor egész más szemüvegen át látod Őt , és egyúttal mégse csak Őt , hanem legjobb énje ragyogásába öltözve a múló csodát .
Valóban kinn a bárány , benn a farkas . Én is mindig megijedek , mekkorát akar változni a gondolkodásom , ha a komoly kapcsolat szele megérint . A lehetőségek csodás végtelenje után ugyanaz a személy már nem mindenféle , hanem nagyon is valamilyen . Másrészt a harc magammmal , hogy szabad maradhasson , és ne telepjedjek rá se az elfogadott módokon , se jobban ,de azért háttérként mégis érezzen maga mellett .
és viszont . Mégis , hiszek abban , hogy mivel mindenki valamilyen , ezért kell , hogy létezzen olyan személy , akivel az átlagnál jobban tudnak illeszkedni egymáshoz , és vágynak is egymás társaságára . A legtökéletesebbet egy élet alatt nem biztos , hogy sikerül megtalálni , ezért én úgy gondolom , hogy a már megfelelő az igazi (akinek a hibáit is szeretni vagyok képes ) , az elkésett tökélynek meg fityisz .
A barátnőid a féltékenységbe , aggodalomba a sok sok ismétlés és az változatlanul ismétlődő következmények ( veszekedés , rossz hangulat , kedvetlenség stb .) után bele fognak unni ,és megélnek majd valami jobbat .
Én is ábrándoztam már ilyesmiről:az egyik a hátamat masszírozná , a másik a lábamat ... (az se baj , ha szőke tündérek ) csak hát ilyenkor ér mindig a bilibe a kezem , és erre már csak fölébredek . Üdvözlettel : felacso
Amiről írt az létezik, bizony, már magam is megtapasztaltam. De. Miért vágyjuk az örök szerelmet, hiszen a szeretet ennél sokkal finomabb és ott van benne mind az ami a szerelem után megmarad.
"Mégis , hiszek abban , hogy mivel mindenki valamilyen , ezért kell , hogy létezzen olyan személy , akivel az átlagnál jobban tudnak illeszkedni egymáshoz , és vágynak is egymás társaságára . "
Amit írtál azzal teljesen egyetértek, bizony van ilyen személy, akivel jobb mint az átlaggal.
De ki átlagos Neked?
Részemről nincs átlagos partner, mert minden egyes férfi az életemben valamiben kimagasló volt, persze a kapcsolat ettől, még lehetett pocsék.
Viszont volt akivel jobban passzoltunk, mégsem Ő volt a legnagyobb szerelem.
Az önismereti technikák között van olyan módszer, amivel bevonzhatod azt a partnert akiben az általad vágyott többféle tulajdonság ötvözötten létezik.
Nekem már többször sikerült, de egyik sem tartott örökké :). Sajnos, vagy hála, nekem is túl nagy a szabadságvágyam.
Az én tapasztalataim alapján sosincs tökéletes házasság. Nekem pl. hiányzik a szerelem-érzés. Mindenkinél más-más hiányosság jelentkezik az idő elteltével.
Ha pl. csak a körülöttem élőket veszem sorra, akkor megdöbbenve állok, mert az egyik barátnőm a féltékenységtől borul ki naponta, a másik aggódik, mert úgy érzi, hogy a pasija unja.
A házasság olyan mint a "Kinn a bárány, benn a farkas."
Aki kint van befele vágyik, aki meg bent az kifele.
Az arcokra ki van írva mikor minden OK, szinte irigylem őket, de ha gyötrődnek, elgondolkodom azon, hogy de jó is nekem én nem vagyok így meggyötörve.
Mindig arról fantáziáltam, milyen jó lenne két férfival egyszerre.... Az egyik mosogatna, a másik levinné a szemetet.
Ritka , mint a szőke majom , de én hiszek benne , hogy létezik .
Fogalmam sincs , hogy mi az életfelfeladatom , de amíg az ki nem derül , addig minden kapcsolatomban az örök szerelemre edzek , és nagyon - nagyon sajnálom , amikor újra kiderül , hogy megint csak egy edzés volt . Üdvözlettel : felacsó
Szerintem is van örökké tartó szerelem, mert a férjemmel mi 27 éve ismerkedtünk meg, ö 18 éves volt, én 26, egy 2 éves gyerekkel és a párom, mikor meglátott hátulról, követett mindenhová napokig, mígnem megszólított és azóta együtt vagyunk, nagyon szeretjük még mindig egymást, annak ellenére, hogy 8 év korkülönbség van köztünk, de ez soha nem volt köztünk téma. Én az ö szemében ma is a legszebb nö vagyok és mondhatom, hogy a szex terén is nagyon megértjük egymást mind a mai napig. A párom ugyan még csak 45 éves, én 53, de soha nem jutott eszébe, hogy más nök után futkosson, mert itthon is megkapja mindazt, amit egy szerelmes nötöl megkaphat és azt is mondhatom, hogy én is a mai napig szerelmes vagyok belé, ugyanolyan bizsergö érzés van a gyomromban, ha hozzámér, mint 27 éve, ugyanolyan tüzzel csókol a párom, mint egykor. Ez egy örökké tartó szerelem úgy érzem.
Az en tapasztalatom az, hogy az orok szerelem letezik, viszont majdnem mindig beteljesuletlen. Majdnem minden esetben.
Ha több nincs is, de az enyém mindenképpen az... :))
Én gyönyörű szerelemben élek MOST, tisztán, egyszerűen azzal a Férfival, aki MOST tisztán és egyszerűen kitárja magát. S az Ő Szépe az én Szépemmel egy Örök szerelmes ölelés. Minden szinten!
És ma van a holnap tegnapja... Mindörökké!!!
szeklice
Őrizd emlékét,vagy ami a még jobb (és amit teszel is ):élj benne ,azt naponta újrateremtve .Ámen!!!
felacso
Igen Felacso, ez utóbbi: örülök és hálát adok. Minden szinten. Nézz csak ki, a világ tele van virággal, amik csak addig bújnak el, míg Te észre nem veszed:-) A Benned lévő virágok ők...
szeklice