Anyagi világ
Üvölthetek
Rázhatom a rácsokat
Pakolják mégis rám a súlyokat
láthatalan óriások
S körülöttem újabb rácsok...
Néhányat én csináltam.
Van, amin meg már átmásztam.
Erősödöm.
Meg kell tennem!
Zsebrevágott kezem ökölben.
Anyagi világ!
Nem értelek téged!
Nem benned élek!
Menekülnék!
Úgy félek...
Nem tudok repülni, Kedves!
Törött szárnnyal sajnos nem megy...
Kezem a tűzbe érted tettem!
Vigyel el innen engem!
Elindultam.
Sárba léptem.
Mérgező virágot téptem.
Ajándékom továbbadom:
Halljátok hát a hangom....
- gyöngyház blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
1 comment postedVégre kibukott belőled ez az írás! Elkellett olvasnom többször is,hogy megértsem a mondanivalóját,de azt gondolom a versekről,hogy minden embernek mást és mást közvetítenek. kíváncsi lennék,te mit szerettél volna elmondani vele. Mert nekem olyan "kiborulás-szaga"van. Örömmel fogadtamegyébként és a maga nemében,a nekem küldött üzenetével, tetszik. Felnyitotta a szemem.