Az a fal lehet, hogy egy mély görcs, félelem a veszteségtől. De minek az elvesztésétől? Kapcsolatok? Szerelem? Szeretet?

Sziasztok! Nagyon érdekes és hasznos témát vetett fel Sanyi barátunk amire reagálnék is.
Nem igazán szoktam fórum hozzászólásokban részt venni az idő rövidsége miatt, de úgy érzem sok dolog lenne amihez szívesen hozzászólnék, mint ahogyan azt teszem most is a téma kiválóságából adódóan.
Relatíve fiatal korom (27) ellenére viszonylag elég sok kapcsolatom volt baráti üzleti de most elsősorban párkapcsolatra értendő amit mondani fogok. Úgy néz ki épp most a napokban borult fel az egyensúly abban a lányban, akivel már intenzíven közel 2 hónapja vagyok voltam, illetve előtte 1-2 hónapig csak ritkán találkoztunk. Röviden lesarkítva én mindig is megpróbáltam a lányoknak csak is saját magamat adni vagyis udvarias, kedves figyelmes, önzetlen minden tekintetben beleértve a szexuális együttléteket amikor mindig odafigyeltem arra, hogy neki legyen jó és aztán majd biztos nekem is jó lesz, megértő és még sorolhatnám. Érdekes mód a párkapcsolataim többségénél volt egy kis munkám arra vonatkozólag, hogy újra nőként érezze magát a lány, vagy éppenséggel ne féljen pl. a popó szextől. Ez azt jelentette, hogy az egyik volt páromnál mielőtt megismertem volna sok megaláztatáson szenvedésen, lelki sérelmeken ment keresztül és igaz nem sok de mégis kis időbe telt mire ráébresztettem arra, hogy én Más vagyok mint az előttem lévő pasijai amibe beleértendő akire éppen gondolok a volt férje is.
Egy másik esetnél pedig rosszul közelítette meg az anális együttlétet jelentő régiót a srác és emiatt szorongásai rossz érzése iszonya volt az anál szextől de szintén nem kis fáradtságos munkával türelem megértés stb. sikerült segítenem, hogy leküzdje ezeket a félelmeit és túl tegyen rajtuk.
A két példában a hasonlóság pedig az, hogy ez a két eset előfordult most egyszerre annál a lánynál akiről elkezdtem írni a hozzászólás elején, ugyanis nála mindkét jelenséget észrevettem, sőt orvosoltam és ennek hatásaként őszinte vallomásaiban elmondta és le is írta, hogy már nagyon rég még a házassága ideje alatt sem vagy szinte soha nem érezte azt a nyugalmat törődést odafigyelést és nem utolsó sorban kellemes együttléteket beleértve a szexualitást, amit velem illetve irántam érzett még az elején, mert előtte olyan férje és pasijai voltak akikre a fenti negatív jellemzők ráillenek. Az anális szexet és fokozatosan de jól megszoktattam vele újra, mert volt aki elvette a kedvét ettől az érzettől, érzéstől.
És most, hogy már egyre jobban összemelegedtünk és megvallotta, hogy érthetetlen módon én sokszor belelátok a gondolataiba, mert valahányszor bizonytalanságot éreztem rajta mindig rákérdezve de én adtam meg a választ helyette, hogy vajon miért is lehet, kezdtem azt érezni, hogy nem őszinte velem vagy éppen csak valakit vagy valamit titkol előlem.
Kiderült számomra, hogy még egy kis töredékében karmikusan kötődik az előző kapcsolatához persze csak elméleti síkon mert fizikálisan már nem de ez már csak a megszokás hatalma és a másik nagyon fontos, hogy NEM TUDTA feldolgozni, megemészteni mindazt a jó érzést, ami vele megesett ezekben a hetekben hónapokban az általam kibocsájtott pozitív töltetű dolgokat lásd fent felsoroltak és MEGIJEDT attól, hogy neki tényleg lehet még jó a párkapcsolat bármely területén. Ekkor szintén rájöttem, hogy MENEKÜL, mert a "majd ha lesz időnk találkozunk" és egyebek után világossá vált számomra a szitu magyarán szólva NEM tudja befogadni, hogy van aki tényleg rendesen közelít hozzá igazi, őszinte érzéseket táplálva iránta. Erről mindig egy idézet jut eszembe: "Egy dologtól kell félnünk igazán az életben és az nem más, mint maga a félelem". Ilyenkor van az, hogy az egyik fél bizonytalan és ha a másik fél biztosan tudja, hogy mindketten ugyanazt akarják vagy egymást azt, hogy most egy életre szólóan vagy nem meghatározott időre ez most lényegtelen, de akkor HARCOLNI kell azért, hogy a másik elbizonytalanodott fél LEKÜZDHESSE félelmeit a JÓ fogalmával szemben. Az oldódásra egyik legjobb módszer már csak szakmai ártalomból mondom a masszázs mivel masszőr vagyok és akkor hihetetlenül sok energia szabadul fel ugyanúgy mint az én esetemben az úszással. Ajánlom figyelmetekbe. Örülök, hogyha ezzel segíthettem másiknak is én is könnyítettem magamon és bárki forduljon hozzám bizalommal!
rosenfeldkotel@freemail.hu

Tedd fel magadnak a kérdést: mi történne, ha a félelem megszűnne? Meditációban

Csak tippelek, hogy a személyiséged részévé vált már, írod, létforma. Ezek szerint önelvesztés lenne, már nem is TE lennél, ha nem félnél?

Szeretlek Nagy Bodzám :)

www.prananadi.hu

Lehet, hogy megbírálnak olyankor, viszont az lepereg rólad, ha ideális a rezgésszinted.
Amúgy úgy gondolom, hogy minél ideálisabb az energia szintünk, annál ideálisabbak lesznek a külső viszonyok...minél magabiztosabbak vagyunk, annál kevesebb olyan tükör tárul elénk, ami lekicsinylő...
Legyen szép napod,
izi

Igen, ez egy jellemző reakció, de nem csak a többiek felől, hanem sokszor önmagunk felől is. Miközben arra vágyunk, hogy jobbak, többek legyünk és esetleg el is érjük azt, félünk felvállalni vágyainkat, eredményeinket, mert mit szólnak hozzá a tehetetlen szerencsétlenek, hogyan fognak leszólni, kiközösíteni.

Így aztán sokan az ilyen tudatlan tömegeknek megfelelve, nem mernek tovább menni az útjukon, ugyanis úgy nem lehet igazán haladni, ha önmagunkat csak részben vállaljuk. Az is az út része, hogy kinyilvánítjuk azt, hol tartunk belül.

A javaslatom az, hogy válogassuk meg, kinek adunk a véleményére. Egy tudatlan ember véleménye a tudatlanságával egyenértékű, míg egy bölcs emberé, bölcsességet fog sugározni.
Persze ezzel a hozzáállással lehet, hogy elveszítünk pár tudatlant, vagy elérjük, hogy kiközösítenek, de ugyan mekkora veszteség ez? Elengedhető.

Ez nagyon jó kérdés! Egyszerű és mennyire bonyolult!

Tényleg: mi a jó? Kinek mi a jó?

Én annyit tudok mondani saját életemből: ha csak egy égre nyíló kis nyári konyhám lenne, de mindörökre eltűnnének a szorongásaim, a félelmeim, nekem akkor nagyon jóóó lenne! :)