Csövesek: félelem, undor
Nehéz napom volt tegnap. Először a számítógép játszott a türelmemmel: eltűnt az összes adatom az egyik vinyóról. Nem bírtam itthon maradni. Felhívtam a kedvesem, menjünk el valamerre. Nem bírtam megvárni se míg ideér, állandóan hivogattam, ahogy haladtam, módosítva hogy hol találkozzunk. Közben nem voltam magamnál, csak vitt a lábam előre. Persze félreértettük egymást, és várnom kellett rá pár percet a Keleti előtt.
Már odafele kiszúrtam 2 nőt az átjáróban, az egyikről foszlott le a bőr mindenütt, a másik egy tipikus roma asszony volt, viszolyogtam tőlük. Aztán hogy várakozásra kényszerültem, odajöttek. Mindigis le tudtam szerelni az ilyeneket, sőt oda se jöttek hozzám... most nem. Tipikus mellébeszélés, útbaigazítós kérdések, "nemtom vidéki vagyok". Mire a foszló bőrű elkapta a kezem, nyomatott egy tenyérjós dumát, "csalódtál az életben, szerelemben... de jön egy férfi..." bla bla. Én meg annyira rettegtem, pörögtek a fejemben a régi történetek, hogy csinálják ezek: körbeállnak, egyik lefog, másik kiforgatja a zsebeidet, nem is mertem ellenkezni a néninek, csak bólogattam, hogy nagyjából igaz.... közben feltűnt hogy hányszor rámszól, hogy ne féljek tőle... pedig nemcsak féltem: undorodtam! Mikor végre megláttam a Páromat a fejük között, léptem egyet kifelé, (közéjük, mögöttem fal volt) mire a nő elkezdte szorítani a kezem... mondtam lám megérkezett a Férfi akiről beszélt, és otthagytam őket.
Hogyhogy nem tettem meg korábban!? Hogy hagyhattam hogy hozzám nyúljon az a nő?! Mit kellett volna tenni? Lezárni magam, vagy megpróbálni elfogadni őket? Mitöbb szeretni?! Tényleg az egészet csak a félelmemnek köszönhetem? Aztán jött az önostorozás: hogy hagyhattam hogy ilyen alacsony rezgésszintre jussak egy hülye számítógépes probléma miatt! Hiszen évezredekig éltek az emberek ilyesmi nélkül! Nem több ez mint valami virtuális egó...
...végülis mindegy. Már megtörtént. Beszaladtam az első higiénikus gyorsétterembe, hisztériás jelleggel kezet mostam... újra meg újra...
Azóta próbálom feldolgozni az eseményeket. Odáig jutottam, hogy elfogadás, erélyesebb fellépés, és ragaszkodás elengedése...
- Kirsikka blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
21 hozzászólástoll papír, éld át újra és újra, közben írj egy listát, mit éltél át, pontról-pontra, mellé meg azt, mit is jelenthet ez, azt is, mit láttál a nőkben, (hatalom, kihasználás, stb)
pl: kiszolgáltatottság- megvédem-e önmagam, kiállok-e magamért?
támadás-hol élem, vagyok-e én a támadó fél, vagy ért-e régebbi ilyen esemény, amit akkor nem dolgoztam fel,
undor- melyik részemtől undorodom, nem fogadom el (itt lehet az allergia is)
félelem oldás- miért érzem, hogy(vagy valóban) kevesebb leszek a veszteségtől?
pánik- bízom-e abban, hogy minden a javamat szolgálja?
párod, mint megmentő szerepe- mitől nem tudom magam megvédeni (itt is lehet valami félelem)
A válaszok mind benned vannak, mit kellett volna tenni? Jó kérdés, de kár rajta agyalni, ez volt, úgy alakult ahogy, most csak ennyit tehetsz, elfogadod, ennyire voltál most képes, meditációban meg apránként megéled és befogadod az érzéseket. Ahogy és akkor, amikor érzed, készen állsz rá.
Először kezd a felszinen, majd lassan merülj alá.
Vedd elő Sanyi CD-jét, és csináld. Kérd a benső valódat, adja meg, melyikkel kezdhetsz, vagy van-e még olyan tartalom, amit még nem tártál fel magadban.
Sikka-Baba, szívem most összeér a tiéddel, erős légy, most itt az alkalom, hogy sok mindent megoldj magadban, csak türelem, és kitartás, oké?
Puszi
és bizony akár milyen is a másik, akkor is szeretni kell(ene)
Lakótársam ezzel a kérdéssel fogott meg...
Én kivételesen saját gondolatok helyett most 4 hosszú idézettel szeretném ezt a blogot gazdagítani,mert szeretem az idézeteket és úgy gondolom ezeknek itt a helyük.
Fogadjátok szeretettel.
"A stressz mindig a mértéktelenségnek a jele. Nem tudjuk megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől és ez feszültséget okoz. Ha könyörtelenül törlünk a listánkról, vagy későbbre halasztunk minden olyan tennivalót, ami nem fontos - például a hosszadalmas telefonbeszélgetéseket és más hasonló "időfalókat" -, máris elkezdtük a racionalizálást. Így előbb érünk a fontos teendők végére és utána elegendő időnk marad a kevésbé fontos dolgokra is.A stresszt meg lehet szelídíteni, mint egy vadlovat. Minél hektikusabb a külvilág, annál több belső nyugalomra van szükség. A nyúlról és a sünről szóló mese arra tanít: "Lassan járj, tovább érsz." A lényeg az, hogy prioritásokat határozzunk meg és minden energiánkat a legfontosabb feladatra összpontosítsuk - így tudatosan hajtjuk végre egyik feladatot a másik után. Stresszel és kapkodással ugyanis nem jutunk gyorsabban előre, mint tudatos cselekvéssel."
"A félelemnek van egy különös tulajdonsága: ha elfutunk előle, egyre nagyobb lesz, ha viszont elébe állunk és alaposan megszemléljük, akkor összezsugorodik. Nem kell teljes egészében szembenézni azzal, amitől félünk. Már az a tény, hogy csak EGY KICSIT is hajlandók vagyunk dacolni a félelemmel, kapcsolatba hoz az ősbizalmunkkal - és az énünkkel. Ilyenkor gyakran megoldódik életünk egyik fő problémája is és amire vissza fogunk emlékezni, az az életöröm és az az érzés, hogy érdemes erősnek lenni."
"Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez, a fejlődésünket szolgálja."
"Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan. Akkor lesz belőled tökéletes emberi lény, ha tökéletesen felelőssé válsz az életedért. És amikor tökéletesen emberi leszel, felfedezheted, mit jelent harcosként élni. Tudod, de nem cselekszel. Nem vagy harcos. Egy harcos elszánt, rugalmas, világos és kételyektől meg nem fertőzött az elméje. Ruganyos, hajlékony, érzékeny és energiával feltöltötte a testét. A harcos szíve, mindent és mindenkit szeret. A harcos cselekszik. A bolond pedig csak reagál a cselekvésre. A bolond érzései és reakciói automatikusak és kiszámíthatóak, a harcosé nem. Harcosként spontánul alkotom meg az életemet, a bolondként az életedet a múltad határozza meg. Ha azt akarod, hogy egyáltalán valami esélyed legyen arra, hogy harcossá válj, jobban tennéd, ha átgondolnád, mi a fontos az életben.”
Nagyon jók az idézeteid! Nekem különösen a félelemről írott tetszik!
Ja, és nagyon jó az új "képed", a nyalakodós állatka:)
:)
Szerintem azért mentél oda, mert oda kellett menned. Türelmetlen voltál, elindultál a Kedvesed nélkül. Aztán messziről kiszúrtad Őket, mégis a közelükbe keveredtél.
És hogy hozzád ért a hámló bőrű, utána a hisztérikus kézmosás...
Lehet csak azért történt, hogy idő előtt megismerj, megtudj egy eshetőséget, ami elől a világ végére is elmenekülnél? Aminek a rémét legszívesebben súrolókefével mosnád ki magadból?
Mit is mondott a jóasszony? Bla bla...? Meg még azt is, hogy ne félj Tőle! Mit gondolsz, ezt miből érezte?
Néhány romának igen nagy érzéke van ahhoz, hogy lássa a jövő lehetőségeit és veszélyeit. Nem biztos, hogy ez ebben az esetben is így volt, de van rá sansz.
Lehet, hogy csak a görcsös félelmed és undorod akadályozott meg abban, hogy meghalld, amit talán nem ártott volna meghallanod, hogy megelőzhesd vagy tudj tenni ellene.:)
Azért a helyedben csak-csak megkérdeznék egy olyan jóst, vagy asztrológust, akiben megbízom és a bőre se hámlik, hogy mi várható a jövőben...:)
Azon a környéken sajnos nem a jósok járnak
de Kirsikka mégis odament jósoltatni magának...:D
Egyébként jó néhány hónapja történt kísértetiesen hasonló eset az egyik haverommal, nagyjából ugyanezekkel a reakciókkal, de ma már tudja, hogy a cigányasszony kegyetlenül beletrafált...
Csak utólag esett be Neki, hogy tehetett volna ellene, ha az előítéletei helyett, vagy akár mellette is elgondolkozott volna kicsit a hallottakon...
Ne legyen így, persze hogy ne, de valami akkor is csak odavezette Kirsikkát. A türelmetlensége, vagy a Véletlen...???
:)
Miben vagy erőszakos?
Évekkel ezelőtt hasonló élményem volt. Vagyis olyan érzés kerített hatalmába, amit nem vártam volna magamtól. Hogyan lehetséges, hogy én, aki igyekszik mindenből tanulni, és tudatosan élni, most beleestem egy ilyen buta csapdába?
Dühös voltam magamra, úgy éreztem, nem méltó hozzám ez az érzelmi állapot. Nem méltó hozzám.
Aztán felmerült, hogy miért ne érezhetnék így? Miért is ne? Talán jobb vagyok, mint a többiek? Bárkinél is, aki az utcán járkál?
És ez az élmény helyre tett. Nem vagyok több vagy jobb másnál, akármilyen tudatosan igyekszem élni. Ugyanolyan vagyok.
nemsokára elviszik a gépemet, mert mint említettem valami nagyon nemokés vele, örülök h elolvashattam a reakciókat, és köszönöm mindenkinek!
Ildikó: pontosan ezt éreztem! :D aztán ki is röhögtem magam, hogy oké, MOST megtanulom mi a lecke, hiszen stresszhelyzetbe kerülhetek akármikor, nehogymár mindig ez legyen belőle...
izi: igen, felmerült bennem az erőszak is. Akkor válok erőszakossá mikor nem arra hajlanak a dolgok amerre szeretném... ilyenkor nehéz hinni hogy minden a javunkat szolgálja. de végülis elég jól megúsztam, nem bántottak :)
szeges: hogy odamentem-e jósoltatni magamnak? egyáltalán nem kértem, kérdezés nélkül kapott a kezemhez és egyáltalán nem stimmelt amit mondott, sablon szöveg volt, manipulatív. olyan, amit mindenre rá lehet húzni. sose jósoltattam magamnak. (se asztrológus se semmi) a célzást vettem, mindent magunknak teremtünk. Ezért született a blog.
A hámló bőrű nem tűnt romának -vagy már nem látszott a bőre színe :) mindenesetre szoktam magamtól is undorodni néha mikor elszaporodnak a fejemen a mitesszerek, pattanások... :(
Anita Drága, nem tudom min hallgatni Sanyi CD-it. Ez külön zavar :D Majd hallgatjuk Nálad együtt! :)))
Én most nem "önmegvalósító" hozzászóló leszek!
Csak az jutott eszembe, miközben olvastam a blogod, hogy hogyan is akartunk mi mindenkivel, bárkivel ölelkezni a Margitszigeten ?!
Én is nehezen venném rá magam a szeretetadásra, egy foszló bőrű felé! Ha meg még büdös is? Hát igen, ezek olyan minőségek, amik a "civilizált" emberek számára már nagyon idegenek. Bezzeg, a középkorban ezek a minőségek mennyire jelen voltak, ott biztos kevesebb embernek okozott problémát e minőségek megélése, elfogadása!
Még az jutott eszembe, hogy esetleg a te érzékeny bőröd nem zavar, el tudtad már fogadni?
Nekem akkor lett csúfságos az arcom, mikor sokáig azt gondoltam, hogy, akinek pattanásos, piros, foltos az arcbőre az igénytelen. Miért nem megy kozmetikushoz..., miért nem kezelteti, IGÉNYTELEN! Végtelenül lenéztem az ilyen embereket! Erre egy éven át, 30 iksz évesen kivert a gyulladásos ragya! Ekkor jutottam arra a felismerésre, hogy megkaptam azt a minőséget, amit nem tudtam elfogadni, lenéztem, hogy tessék, én is IGÉNYTELEN vagyok?! Elfogadtam, feldolgoztam ezt és a hozzá kapcsolódó minőségeket és rendbe jött az arcocskám!
Nem állítom, hogy nálad is ugyanez a helyzet, de az elfogadása ennek bizonyosan nincs a helyén!
pussz
naigen, az ingyen ölelés! bele akartam írni a blogba... mégis lemaradt. Hát erősen megrendült a hitem magamban, hogy képes lennék-e rá...
hogy nem lesz gépem, tömény meditációs napok elé nézek úgylátom...
Kedves Inyó.
Szerintem nem attól leszünk önmagunk, mert megölelünk egy beteges külsejű embert(ugyan ezen lehet eszmét cserélni)...szerintem nem szükséges, ha valaki akarja, mert úgy érzi, hogy olyan erős az éteritása(immunitása)...tegye meg.
De nem attól válunk önmagunkká és ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretjük azt az illetőt, aki esetleg bőrbetegségben szenved.
Ez jutott eszembe.
Szeretettel,
izi
ui...sokan állítják, hogy ők, ha úgy döntenek nem fog rajtuk semmi...lehet így gondolkodni és talán akad is egy-két ember, aki ezt már meg tudja valósítani, de nem azért, mert ült a foteljében...
Aki ezt nem hiszi, vegyen be egy erős hashajtót és gondolja azt, hogy magában fogja tartani a tartalmat...:-)...csak nyugodtan írja felül a dolgokat, mivel ő már nagyon tudatos:-).
Kedves Izidor!
Mondtam, hogy nem egy önmegvalósító hozzászólás volt, amit írtam!
Nem írtam, hogy az ölelkezéssel kerülünk önmagunkhoz közel. / Bár, ha elég tudatosak vagyunk, akkor ez is segíthet!/Én sem gondolom, hogy az az út az önmegvalósításhoz, hogy mindenféle utunkba akadó emberkét a szívünkre ölelünk!:-)
Régebben beszéltük az odalon, hogy jó lenne egy ölelkezős napot tartani a Margitszigeten. Ahol egy táblát viselnénk és ingyen öleléseket osztogatnánk! Jó kis önismereti móka lenne! Persze ez nem valósult meg, de a fantáziánkat beindította és eszmecserét folytattunk arról, hogy kin milyen minőségek fognának ki! Egyrészt érdekes lenne, hogy ki milyen embereket vonz be, másrészt, ha eljut az ölelésig, akkor mik érintik meg, mikre figyel! Ezek mind-mind jeleznék, hogy melyek azok a minőségek, amikkel még dolgunk van! Persze, ezek csak jelzések, tudatosan figyelni kell és aztán feldolgozni, befogadni! Ez egy jó kis tantrikus feladatnak is beillik!
Egyébként, az immunrendszered is csak azokkal az energiákkal fog harcba kerülni, effektív azoktól fogsz megbetegedni, amik még nincsenek meg benned! Nem, de?
Tudom, hogy nem írtad, csak én írtam...:-)
Igen, ez egy jó kis lecke...egyébként én szívesen ölelkezem...amikor elmegy tőlem egy kliens általában megöleljük egymást.
Persze nem erőltetem.
:-)
Az ember általában azt kapja meg, amitől fél, vagy épp el sem tudja képzelni... nem is tudom! néha érdekes az életet végiggondolni, mi az amit a sors folyamatosan addig tolt feléd, még el nem fogadtad, mik azok a problémák, amelyek mindig előjöttek, egyre érdekesebb, súlyosabb formában, míg meg nem oldottad és vajon mit is jelenthet mindez...
érdekes párhuzamokat lehet vonni életszakaszok között is! :)
Ehhez hasonló érzéseim-élményeim nekem is voltak, gyakran utaztam pesti tömegközlekeéseel, tudom, mi a helyzet. Egy ideig szinte fóbiám volt a fertőzések miatt, főleg, hogy eléggé érzékeny bőröm van. Én úgy rendeztem le magamban, hogy tudtam, hogy nem utálat van bennem a másik ember iránt, inkább szomorúságot érzek, hogy olyan helyzetben van, és megint eszembe jut újra és újra, mekkora undorító ez a globalista-pénzközpontú rendszer, és hogy van hova fejlődni a világnak stbstb.. De attól nem mentem közel hozzájuk soha, mert azzal neki nem lesz jobb, ha én elkapok egy fertőzést. Amikor tudtam, adtam kaját annak, akiről láttam, hogy rászorul (pénzt nem, mert vannak csalók is). De akkor is úgy adtam, hogy nem értem hozzá, ezzel így oldottam meg, hogy adtam szeretet, de magam se áldoztam fel. Sajnos nem tudtam sokszor segíteni, mert anyagilag elég rosszul állok, de ha volt nálam olyan kaja, amit oda tudtam adni, akkor többször csináltam ilyet, az én lelkemnek is jó volt, meg aki kapta, annak is.
A másik: cigányok. Tőlük alapból félek, és nem az én rosszaságom szerintem (nem tartom magam rasszistának), hanem nagyon sokuk rászolgál a viselkedésével. Tudom, ha megismerek egyet, és látom, az mégse rabló vagy ilyesmi, akkor úgyis megszeretem (1 ilyet ismerek csak...), addig se gyűlölök, csak félek, óvatos vagyok.
Szóval szerintem az ilyen óvatosság-érzések miatt nem kell lelkifurdalást érezni, hiszen nem az embert utáljuk, csak védekezünk, szeretteink érdekében is. Ez a meglátásom a témában, sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, főleg, mikor első évemet töltöttem Budapesten, és erre jutottam.
Ez pedig talán azért történt veled szerintem, hogy kialakíthasd a saját álláspontod a témában. Mert ha ennyire felkavart, talán ezzel kapcsolatban még maradt benned valami, amit át kell rágni. Bár most lehet evidens dolgot írtam ide, elnézést, csak új vagyok, szóljatok rám, ha feleslegeseket írok.
Ha lesz lehetőséged a Teréz Anya önéletrajzi filmjét nézd meg.Oda ment az ilyen tipusu emberekhez, kórházat hozott nekik létre.Jézus mindenkiben benne van és mindenkit szeret.
"Azóta próbálom feldolgozni az eseményeket. Odáig jutottam, hogy elfogadás, erélyesebb fellépés, és ragaszkodás elengedése..."
+ a legfontosabb: félelem elengedése.. már előtte is féltél az aluljáróktól.