hogyan legyunk boldogok
letezik a tokeletes boldogsag?
kinek mit jelent a boldogsag?
ki hogyan eli meg a boldogsagot?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
letezik a tokeletes boldogsag?
kinek mit jelent a boldogsag?
ki hogyan eli meg a boldogsagot?
Nekem a boldogság a szeretet érzésével van összefüggésben. Mikor átérzem, mennyire szeretek valakit, boldog vagyok, pláne, ha ezt ki is fejezhetem. Amikor követhetem pontosan azt, amit igazán súg a szívem.
Számtalanszor visszatértem már erre a blogra, pedig csak három mondat.
Három mondatban meg lehetne válaszolni, vagy lehet, hogy három szóban is, de számtalan élet is kevés hozzá, hogy megérezzük, átéljük a lényegét, ugyanakkor két perc is elég a megtapasztaláshoz.
Hogy miért ? Mert mindenkinek mást jelent a boldogság.
Létezik tökéletes boldogság, tudni fogod, mikor vagy benne. Írhatnék olyan közhelyeket, hogy olyankor kékebb az ég, ragyog a nap és mosolygóssá válik a világ. Ez így is van, de nem ez a lényeg.
A tökéletes boldogság nem azt jelenti számomra, hogy körülöttem minden és mindenki rendben, boldogan, gondok nélkül éli az életét. Inkább azt, hogy elfogadom ezeket a napi kihívásokat, olykor még élvezem is, vajon mit hoz még ki belőlem, amit eddig fel sem tételeztem magamról. Azt jelenti, tudok és képes vagyok a közel sem tökéletes körülmények ellenére felszabadult, őszinte, teljesen önmagam lenni és ez olyan érzés, amit nem cserélnék el semmiért.
A boldogság a félelmek elengedése, belemerülés önmagunkba bűntudat nélkül. A világ és önmagunk elfogadása olyannak, amilyenek vagyunk. A változás felvállalása. Amikor először megérint a szabadság, szinte lebegsz, hogy sikerült legyőzni önmagad, vagy csak egy kis részedet.
Valahol belül tudod, hogy már nem akarsz a régi lenni és már nem is érted, hogyan tudtad a régi módon élni az életed. Egyszerű a válasz, a régi módon kellett élni ahhoz, hogy végre merj boldog lenni. Végig kell lépkedni a tüskéken, hogy selymes fűvé változzanak a talpad alatt. És akkor minden szenvedést elfelejtesz, vagy inkább azt mondanám, a szenvedések átalakulnak tapasztalássá. Boldogan lépkedsz a harmatos fű gyógyító cseppjein és már azt se bánod, ha olykor megszúr egy-egy tövis, mert tudod, oka és célja van mindennek.
Az igazi boldogság csak belülről jöhet.
Számítanak persze a külső körülmények is, de hiába élsz anyagilag gondtalanul, ha nem érzed a boldogság simogatását.
Én most érzem, nagyon-nagyon érzem.:)
szia Kavics,
ezt nagyon szépen írtad.
és igazul.
köszönöm,
Nene
boldog vagyok, mert ereztem a boldogsagod, mikozben olvastam az irasod.
boldog vagyok, mert ezzel a bloggal boldogga tettem-teszek masokat.
boldog vagyok, mert szunnyadt erzeseket ujra meg tudtam-tudok tapasztalni magamban.
azt kivanom, hogy rengetegen olvassak ezt a blogot es, hogy mindenkiben boldogsagga fogantassek
A Teremtő is megáldja a Te kívánságodat!
És hajrá Kavics!
Nekem nem kell kétszer mondani.:) Ja, hogy régebben tízszer kellett ?! Az akkor volt.................:D
Ha csak a negyedét érzed annak Kedves Beatrixalyssa, amit leírtál, már akkor is megérte az érzéseid "papírra vetni".
De ki tudhatja, hányan merítenek erőt és hitet pár ide varázsolt szóból, amire oly régen vágynak. Itt kapcsolódik össze a Te boldogságod és mások vágyott boldogsága, talán segítséget nyújtva ahhoz, hogy kiteljesedjék, megvilágosodjon valami apró boldogság-szikra bennük. :)
http://www.youtube.com/watch?v=pShp8Liffa4
megneztem, meghallgattam
ott voltam minden egyes helyen, amit lattam
mikozben konnycseppek gordultek vegig az arcomon , erztem, ahogyan fajo gondolatok hagyjak el lelkemet.
nagyon csodas erzes volt. ajanlom mindenkinek.
Angyalszárnyú Ember, boldog vagyok, hogy repülni láthatlak!
Legyőzted a belső félelmeidet, átlépted a saját árnyaidat.
Szívemből kívánom Neked, hogy amíg csak élsz, mindig szárnyalhass szabadon a Napos oldalon, soha többé ne érjen csalódás, és ne ejthessen Rajtad soha senki újabb sebeket...
Jó példa lehetsz mindenki számára, aki elveszíteni készül az Élet erejébe vetett hitét, aki azt gondolja, hogy a mélyből már csak még lejjebb vezethet út...
Kedves Kavics!
Legyen Tiéd a Lét minden öröme, én pedig mérhetetlenül boldog vagyok és hálát adok a Sorsnak, hogy ismerhetek egy ilyen kivételes Embert!
:)
Sajnos én még nem tartok ott, ahol Kavics22, de azt hiszem közelítek hozzá. Érzem belül, hogy lassan el fogom hagyni régi önmagam, persze most még szenvedek, mert nem merem elhinni, hogy tényleg van választásom.
Legutoljára egyébként az tett boldoggá épp pár napja, amikor megláttam a kislányom rajzát rólam az oviban kifüggesztve. Rá volt írva, hogy "Édesanyám", meg a jele és el sem akartam hinni, hogy ő rajzolta. Ez a kis ákombákom jelenti mostanában a boldogságot, én, az anyukája nagy mosollyal az arcán, a kezeim helyett pedig angyalszárnyhoz hasonlító alakzatot rajzolt. Egészen meghatódtam, mert éreztem a szeretetet, ami áradt a rajzból. És tényleg, a legtöbb boldog pillanat a lányaimmal kapcsolatos: szeretem nézni, ahogy eljátszanak egymással, ahogy hangosan énekelnek az utcán, nem törődve a külvilággal. Jó nézni, hogy ők még nem önfeledtek, és igyekszem ezt újra megtanulni tőlük.
Kívánom, hogy egyszer (és azután mindig) Magadra is így tudj nézni, mint a lányokra, aztán észreveszed, a világra is így tekintesz.
Mikor mondjuk elég? Minden jó, úgy, ahogy van? Mikor látjuk meg Isten ujját a történések alatt? Ahogy felemel, lerendezi az ügyeket, mégha nem is a mi akaratunk szerint?
Én azt kérdezném: mikor nem vagyok boldog?
Mikor a megszokott komfortomat valami megborítja: olvasom a könyvem, lágy zene szól, de ez a szomszéd kölyke éppen most ordít, jaj, ezer a dolgom, de rohanok a buszra, már megint. Sorolhatnám még, a kis apró bosszankodásoktól, a nagy borulásokig. Holott, ha megállnánk, látnánk, mi kerültünk ki a boldgoság állapotából, mert a MI akaratunk éppen nem teljesül. holott, ha kimozdulnánk az akaratunkból, látnánk, a szomszéd gyerek miért ordít (elesett, vérzik a térde, vigaszra van szüksége), a busz, lehet azért késik, mert a sofőr megelőzött egy balesetet, számtalan élet menekült meg, de ezt a csodát sokan fel sem fogják. Vajon hány példa lehet, csak a mi életünkben, csak egy nap alatt?
Hiszem, hogy a boldogság, az alap állapotunk. Elég elcsendesednünk, meghallani a szivünk hangját, történjen bármi is.
Csak ennyi a különbség gyermek és felnőtt között: a felnőtt elfelejti, hogy ott van benne a boldogság, bármikor megélheti (bár inkább a problémákba temetkezik, és meg is magyarázzuk magunknak, ez a felnőtt lét), a gyermek nem tudatosan, hanem ösztönösen megéli, ha jön, jól érzi magát, akkor örül és kész.
Remélem mielőbb eljutok odáig, hogy valóra váltsam azt, amit kívántál nekem. Talán csak egy pillanat, egy elhatározás kérdése. Egyre többször veszem észre, hogy lényegtelen dolgokat hajszolok és szerintem ezért érzem magam rosszul sokszor. Mert ezek az apró, boldog pillanatok számítanak igazán. Legalább is számomra. Persze az egóm igyekszik meggyőzni az ellenkezőjéről, azt mondja: "ne légy hülye, hiszen ennetek kell, felnevelni őket, ruhák, élmények, stb-stb." És egyre többször teszem fel a kérdést magamban, oké, hogy ezek kellenek, de milyen áron?
Müller Péter könyvében olvastam, a baj csak az, hogy, nem tudom melyikben, valami olyasmit (nem tudom pontosan idézni), hogy valaki mondja, hogy fiatalon házat vettek, dolgoztak iszonyat sokat, aztán nyaralót, kocsit, stb-stb., ruhák, ékszerek, aztán a gyerekeknek lakás .... A lényeg, azt mondja ezek után: nem kellett volna, felesleges volt. Élni kellett volna ...
Én is ezt szeretném, érezni, hogy élek ...