Annak, aki nem akarja végig olvasni, akkor röviden elmondom, hogy miről szól: Egy srácról, aki a maga kis világában ő a király és ez a világ virtuális, a srác zárkózott és naiv. A szürke monotonitás sorozatát megszakítva egy váratlan esemény indul el vele, mereven ellenáll, majd végezetül a sors megtöri és esélyt kap, hogy válasszon!
A tagolások szándékosak és egy-egy lépcsőfokot jelölnek. Mondhatni mindegyik egy 5 perces lélektani kis novella.

---------------------------------------------------------
... igen, ma is megteszem, pedig semmi kedvem nincs hozzá. Csak az a fránya pénz... Most már rutinos vagyok a szakmában és könnyen észreveszem, hogy az ügyfélnek mire van szüksége. Igen, a szokásos.. már teszem is a dolgom, mint ahogy annak idején kemény munkával megtanultam. Mondja, hogy mit szeretne, kérni sem kell... egy honlap! Remek! Milyen legyen? Hogy csináljam? Hogy szeretné? Intézzek e mindent én? Rendben! Mi legyen a webcím? Milyen színeket alkalmazzak? Logó van? Szóróanyag? Mh... értem... rendszerint fogalma sincsen mit akar, de én tudom. Vagy nekem nincs és ő tudja jól? De nem ő ül a gép előtt napjába nagyon sok órát, ő nem tudhatja, hogy mi kell neki, mert nem ismeri a webet. Én ismerem, hisz ebből élek, eladom magam pénzért.

Remek, vége van a szokásos, sablonosan levezetett beszélgetésnek. Igen, én is köszönöm. Hadd kérjek már egy email címet is! Köszönöm... Hazamegyek és tervezek és küldök látványtervet! Én is köszönöm és jelentkezem Viszlát! Remek... bakker, pont a pénzbe nem egyeztünk meg... Sebaj. Jó duma, hogy majd a munka végeztével kérem a jussom, így én diktálok és nem nekem diktálnak. Igen, ezt megtanultam, különben le mész kutyába és addig aláznak meg a pénz miatt, ameddig csak hagyod magad... Nem, most már választhatok és nem teszem meg...

Kiléptem az utcára a megrendelőtől... megcsapott valami. Hogy mi ez? Nagyon jó! Az élet. A kellemes nyári levegő telítve szmoggal... Egy autó suhan el az utcán előttem, megfontolt.. lassan vezet. Ez az. A szabadság doboza. Az utcazaj hirtelen felerősödik, embereket veszek észre, öreget, fiatalt, középkorút... szépek! Senki sem átlagos... Észreveszek egy barna hajú leányzót, engem néz.. szép, kislányos arca van... észrevettem, hogy néz.. nem nézek rá, nem merek. Ő él! Nem olyan, mint amiket a képernyőn látok. Úristen! Még mindig néz. Mit akar ez tőlem? Nem néz.. már nem! Jön a barátja! Nah, tudtam... ez az én formám. Majdnem kialakult valami szimpátia és erre tessék, barátja van! Hallom, ahogy kopog a cipője. Az övé egyáltalán? Igen az... nagyon jól néz ki hátulról a csaj... Olyan, mint azok a csajok a neten. Hihetetlen! Akkor most melyik az igazi! Mindegy is, hisz elment a "barátjával", meg különben is, mit érdekli őt a magam fajta szürke egér?!

Hazaértem... itt igazán biztonságban érzem magam a 4 fal között, igaz kicsit büdös, kicsit sötét, de az én kis vackom. Mh... ki kellene vinni a pizzás dobozokat. Nem viszem, hisz bejeletnkezett KisCICa84 és Noop a csetre, baszki... kezdődik az élet, nem lehet kiesni a forgásól, kéne írni a blogra is arról csajról, akivel ma találkoztam...mh.. mi legyen a blog címe? megvan! Majdnem szimpátia! Meg, hát.. el ne felejtsem! Tervezetet kell küldenem a kliensnek. Ahh, mennyi teendő... nekem arra nincs időm, hogy holmi szórakozó helyekre járjak vagy ismerkedjek! Mh... Kaptam 7 email, abból 4 szemét, 2 elutasító válasz és 1 valami meghívó. Mi ez? Infós verseny! Nah, még ez is! Hogy lehet ezt bírni... Bejelentkezett az egész társaság már estére... beszélgettünk... nagyon vicces történeteket osztanak meg, amik velük történtek ma... hülyék ezek. Ennyi minden nem történhet egy nap az emberrel. Mi ez? Már járnak a villamosok? Mennyi az idő? 4 óra... wazze, és még a tervhez hozzá se fogtam...

....
Na, kész a mű, elfogadta a kliens a dolgot, már csak ki kell exportálnom, átszabnom, feltölteni infóval... és mehet a netre. Yuhhúúúú! Szép nap ez a mai. Ebből a pénzből elmehetek a versenyre. Picsába, miért nem tudják távkapcsolattal megoldani? VNC-vel még képernyőt is lehet megosztani + skype-on van konferencia beszélgetés, hihetetlen... Itt minden van, ami kell...
Tortúra öcsém... kész vagyok. Óh, valami! Töltök fel a telefonra valami jávás klienst, hogy útközben is megnézhessem az emailem. Laptopot nem viszem, mert ellophatják és akkor mi lesz így velem. Vagy vigyem? Na, jó.. viszem, de akkor viszek kábelt is, hogy legyen 3G netezni. Akkor viszek fülest és közben tudok youtubozni. Ez ám az élet!!! :) De jó, hogy még tegnap lefoglaltam a jegyet a 7.15-ös vonatra. Fura, annyi ember van itt az állomáson... ennyit nem is láttam. De láttam, a youtubon egy flashmob-ban. Hú, ez lenne a buli, ha mindenki most csak úgy elkezdne táncolni. Egy kéregető! Felém jön? Igen! Baszki, mit csináljak? Torkomban dobog a szívem... Nincs valami vírusirtó ezekre? Most ha tehetnél az eraser eszközzel kiradíroznám innen. Még mindig jön! Asszem arrébb megyek. Még mindig jön. Bemegyek a wc-re inkább. Áááh, megjött a vonat! Inkább felrohanok és nem is látom. Húh, ez meleg volt. Azt hittem nem élem túl! Végem van! Nah, nekem is lesz mit mesélni a barátaimnak, pláne Noop-nak, ő élvezi az ilyen sztorikat. Valahogy nem mertem elővenni a laptopot, pedig már gyöngyözött a homlokom, hogy megtudjam ki írt emailt és hol mi van.. van e valami újdonság. Mindjárt megérkezünk.
...

VERSENY! Ennyi testvért! :) Itt otthon érzem magam. A legújabb számítógépek és itt már windóz7 van! De jó! :) Erről nem írok most, mert ez különálló dolog.
Nézelődök, keresek egy helyet a széksor között... Valaki figyel! Nem igaz! Paranoiás vagyok! Ki az? ÁÁáááh, ez nem igaz! Ilyen nincs! Hát, mit akar már ez tőlem! Itt a "majdnem" csaj! Hülye ez? Követ?
Nem követett, mint kiderült Izabellának hívják és ő is résztvevő! Nah, nemek harca! Itt én vagyok a nyerő! Én sokat tudok!
Maga a verseny unalmas volt, bagatell feladatokkal, tesztsor könnyű volt! 100% De ez olyan jó lesz, amikor felolvassák az eredmény hirdetéskor! Vajon Izabellának milyen lesz? Áááh, ő csak egy nő... honnan is tudhatná! :) Hülye liba! Meg is érdemli, ha idáig követett! Előveszem a laptopot! Szokatatlan módon pár arc körém gyűlt és csodálták a gépemet. Idegesítettek! Mit akarnak ezek? Irigyek netán? Van is mire? Menjenek már el, hát így hogy nézzem meg az email címem? Semmi! Nem igaz! Pedig Noop-nak is mondtam, hogy jövök és a többieknek is, bár zoli_budai jelezte, hogy őt ezek a dolgok hidegen hagyják... a köcsög! De nem érdeklődtek felém! Nem hiszem el! Milyen az ilyen barát? Igazság szerint senki nem érdeklődött felém már régóta.

Nah, eredmény hirdetés! 10 helyezett van! Eddig jó... 6.nál tartunk és még nem hangzott el a nevem! .... Izabella harmadik helyezett! - mondják! A buta liba, harmadik? Hahaha, jól van az neki. Kellett neki idáig követnie! .... Simon második helyezett! Nagyszerű-nagyszerű! Mondjátok már! Én én én! Ez az! Mit húzzák még eddig az időt! Mi van már? ... Krisztina első helyezett! - mondják!
HOGY MI? EGY CSAJ? EZ KOMOLY? ÉS ÉN? MI VAN? Levegőt sem kapok! Hát, hát, hát, hát... ezt nem hiszem el! Itt valamit nagyon elnéztek... hát, ez nem lehet! Ezek hülyék! Nem, én kapok hülyét!
Feltették a belsőhálóra az eredményeket, meg lehet nézni. De mindenkinek csak a sajátját a kapott kóddal. Hát, valamit nagyon elnéztek! Ha ezt tudom, el sem jövök. Hülye szemetek! Hülye verseny! HOGY MI? 23%? Hát, az nem lehet! Ez nem az enyém! Ilyen nincs! SOHA ÉLETEMBEN ENNYIRE ELGYÖTÖRT NEM VOLTAM! SOHA! SOHA! SOHA! Picsába! Megyek is az első vonathoz, amit elérek! MARADTAM VOLNA INKÁBB OTTHON!

Kiértem az állomásra, de mivel a vonta az orrom előtt ment el így van egy órám. Mit csináljak még egy órát itt? Netezek! Hát, ezek meg kik? Mit akarnak ezek tőlem? 3 fiatal srác ült le mellém a padra. Cigit kértek. Mondtam nincs! Hát hogyne! Nézték a laptopomat és érdeklődve kérdezték, hogy mennyi volt! Mh, ez igazán jó gép... 250.000 Ft és nincs egy hónapos! Kérdezték kivel vagyok? Mondtam egyedül. Mondták, hogy nekik is van egy laptopjuk kint a kocsiban, kérték nem e nézném meg, hogy mi van vele. Óóóh, hát a legjobb emberhez jöttek! Mondtam. Elindultunk a kocsi felé, de nem láttam autót. Az egyik a torkomnál fogva a falhoz szorított és elsötétült a kép.

Mire magamhoz tértem valaki az arcomat simogatta hideg vizes zsebkendővel. Nem láttam ki volt! Hevesen érdeklődtem a laptopom iránt. A kedves női hang azt mondta, hogy nincs laptop. Semmi. Pár perccel később jobban lettem és akkor vettem észre, hogy Izabella az. Megijedtem! Megijedtem, mert erre nem számítottam... fura! Rettegtem minden simogatásától, de közben jól esett. Előre mentünk a peronra, de már ez a vonat is elment. Ő leült. Csodálatos volt. Soha ilyen közelről nem láttam még nőt élőben. Kérte üljek le mellé. Valahogy már nyoma sem volt a "mit akar ez tőlem?" gondolataimnak... öntudatlanul, de elindultam felé. Beszélgettünk! Lágy, kedves hangon megkérdezte Tőlem, hogy vagyok! Néztem rá, majd mint egy kisgyerek elsírtam magam és csak zokogtam és zokogtam... Mosolygott és annyit mondott, hogy tudja mit érzek, hisz fél évvel ezelőtt ő még a 4 fal között ült és otthonról dolgozott, mint szakfordító. Egyik napról a másikra kirúgták és nem tudta fizetni az albérletét és választhatott, hogy vagy utcára kerül vagy túllép a korlátain és belép az életbe, ahogy ő fogalmazott. Most egy gyros-osnál dolgozik. Néztem a szemébe és megláttam benne valamit, amit eddig sehol, egy weblapon sem. AZ ÉLETET! Eleven volt! Megjött a vonat... önkívületi állapotban szálltunk fel rá. Elaludtam. Izabella akkor keltett fel, amikor hazaértünk a vonattal. Adott egy puszit az arcomra búcsúzóul, majd a vonatról leszállva odalépett a barátjához és kézen fogva eltűntek.
Én nem szálltam fel a villamosra, hanem gyalog indultam a lakásom felé... Rengeteg kedves emberrel találkoztam az utcán. Elértem arra környékre, ahol lakom. Elhaladtam a kedvenc számtech boltom előtt és megakadt a szemem egy sárga cetlin. "FŐÁLLÁSBAN SZERVIZEST FELVESZÜNK" - remegve, de bementem és érdeklődtem az állás után, mondván ha Izabellának összejött, akkor miért ne próbálkozzak meg valami ilyesmivel. Mondta, hogy már betöltötték! Nah, tessék, ilyen az én formám - de - folytatta - kisegítőt felveszünk a kolléga mellé. Mondta, ha érdekel, akkor holnap jöjjek be és meglátjuk.
A lépcsőház előtti padra leültem és néztem a napot. Először éreztem hosszú idő után, hogy milyen is amikor megsüt a nap. Egy halk köszönöm csúszott ki a számon. Magam sem tudom miért és eszembe jutott Izabella eleven tekintete.

Azt hiszem, ma meghívót kaptam az életbe. Egy meghívót, nem olyat, mint a torrent oldalra... Egy igazit, egy olyan oldalra, hol még sosem jártam és sosem tudnám programban megtervezni és összerakni. Választhatok! Igen, választhatok! Azt hiszem, választottam...