A húsvét előtti hétvégén, ezen év április 3-tól április 5-ig, a böjti időszakban ismét Walden napokat tartunk „a pusztán”. Kiket várunk a napokra?

A Walden napokra olyanok jelentkezését várjuk, akik számára nem teljesen idegen az a gondolat, hogy: nincsenek elvárásaim...
... Nem valamivel kapcsolatban, hanem úgy általában.
Akikhez valamennyire közel áll a „nekem mindegy” hozzáállás. Azokat várjuk, akik el tudják képzelni, hogy nem csinálnak semmit.
„-Mit csinálsz Micimackó?
-Semmit…”
Azok jelentkezését is várjuk, akikre fentebb felsoroltak egyáltalán nem jellemzőek.
Azok jelentkezését is várjuk, akikre a fentebb felsoroltak jellemzőek is, meg nem is.
Természetesen azokat sem hagyjuk ki az elvártak közül, akikre a fentebb felsoroltak sem jellemzőek, sem nem jellemzőek.
„Minden áldott reggel vidáman arra biztatott, hogy életemet tegyem, éppoly egyszerűvé, sőt talán szabad így mondanom: ártatlanná, amilyen a Természet maga.” Vallja Henry David Thoreau a Walden című könyvében, amely a társadalomból való „kivonulásának” a története.

Thoreau már a 19. század első felében felismerte, hogy a világ, ezzel a szédítő, rohanó fejlődésével, méltósággal nem élhető. Amit könnyedén, erőlködésmentesen nem tudunk megtenni, ahhoz az erőlködés bűze tapad, és meglehetősen nehezen összeegyeztethető a méltósággal.

Amennyiben ez érvényes volt már a 19. században is, akkor mit szóljon a ma embere. Ha felismerjük is a tényt, miszerint az elvárt viselkedési minták szerinti élet méltósággal nem élhető, ha vesszük is a bátorságot, hogy nem törődünk a mindnyájunkat körülvevő elvárásokkal, ha könnyedén le is tudunk mondani az életünket díszítő, lényegtelen kacatokról, és beérjük a fontossal, a lényegessel, akkor felemeljük a tekintetünket, és észrevehetjük, hogy fizikai értelemben már nem nagyon találunk olyan helyet, akár egész bolygónk viszonylatában sem, mint amilyenre Thoreau akadt a Walden tó partján.
A válasz, a megoldás szó szerint bennünk van, azzal együtt, hogy ez valóban közhelynek hangzik. Elvonulhatunk bárhová a világ csábításai, erőszakossága elől, a bennünk lakozó démonok- félelmek, vágyak, elképzelések- mindenhová követnek bennünket. Ezeket „megszelídítve”, felismerve viszont élhetünk a zűrzavar kellős közepén is úgy, mintha a béke szigete lenne az otthonunk.

A Walden napokon valójában azt tesszük, amit ma már nagyon kevesen művelnek szerte a világban. Nem teszünk semmit. Nincsenek elvárásaink. Megpróbáljuk könnyedén elengedni túlzott ragaszkodásainkat. Megcsodáljuk a felhőket, a napfelkeltét, odafigyelünk egymásra, de az is lehet, hogy egészen mást teszünk. Nincsenek tervek, megvalósítandó programpontok. A pillanat határozza meg, hogy éppen mi történik. Könnyedén, erőlködésmentesen, méltósággal.
Napfelkeltekor és napnyugtakor közös elcsendesÜlésen vehetünk részt, ha akarunk. Megpróbálni érdemes. Napközben bárki által gyakorolható, rövid, lazító testgyakorlás, Chi Kung művelhető, természetesen, akinek kedve van hozzá.
Húsmentes, egyszerű ételeket eszünk, teázunk, beszélgetünk, sétálunk, vagyunk. Napjainkat áthatja valami, amit a régi kínaiak a „tétlenség kultuszának” neveztek, amely semmiképpen sem azonos a nyugati felfogás szerinti kába tunyasággal.
„Megyek tehát, hogy felszabadítsam a szívemet, szabadjára engedjem a szellememet, s elutazom a Nemtörődömség Birodalmába“ T´u Lung, Mingliaotsze utazásai.

Bővebb tájékoztatás: www.vandorlass.eu , illetve a vandorlass@vandorlass.eu címen.