Belevetítés, kivetítés
Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.
Az egonk azzal védi magát a világ ingereitől, hogy teremt magának egy belső világképet (illúzió), amibe csak a maga szűrőjén keresztül engedi be a külvilágot, a világ ingereit. Amikor a világra néz, akkor ezt illúziót, világképet látja, láttatja és nem a világot magát.
Emiatt, hiába kap pontos információt kívülről, abba bele fogja vetíteni a maga elképzeléseit, félelmeit, téves gondolatait, majd azokra gyorsan reagál is, ahogyan ezt már belül is nagyon kívánta. Így keletkezik egy kivetítés során alaptalan konfliktus, veszekedés, de az vágyaink belevetítésével keletkező szerelemnek is ez a folyamata.
Te milyen kivetítéseket, belevetítéseket fedeztél fel magadban vagy másokban? Beszélgessünk erről!
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
60 hozzászólásEz szép volt, örül a lelkem!
Szia Sanyi! Minden történik, ahogy történnie kell...:) Ma olyan büszke voltam magamra, hogy kétszer is szembenéztem a szörnyeteggel, és képzeld: zsugorodik!!! Bennem meg újra dúl az önbizalom.
Elnézést a tegnapiért!
Nincs miért elnézést kérjél, már tegnap látszott, hogy kiakadtál, ezért nem is úgy vettük a reakcióidat, mintha komoly lett volna.
Sok minden lejátszódott az itt levőkben tegnap óta, örülök, hogy ilyen szépen alakult ez a folyamat.
De jó!!!:-) Én is tiszta szívemből örülök!
Szia!
Köszönöm. Tőled is elnézést kérek.
Szia bodza!
Nem haragudtam egy pillanatig sem. Én is szoktam hasonlóakat csinálni. Előfordul, hogy felkapom a vizet valamiért, mert nem tudom elfogadni azt ami van vagy elengedni azt amit én akarok. Ilyenkor mindenfélét mondok, aztán rövid időn belül lehiggadok. A párom meg kiakad a mondataimon, rosszul esnek neki a szavaim. majd látja hogy hamarost mosolygok és túl vagyok rajta, míg ő még szenved. Ilyenkor megkapom, hogy: Hülye skorpió! Vigyorgunk egyet, megölelem és marad megint a szeretet!
Köszönöm neked!
Persze, hogy elfogadom, köszönöm bodza:-).
Nagyon örülök ennek...legyen teljes minden pillanatod...Tudod:-)...szeretettel...izi
Megírom a saját belevetítésemet:
első körben nem láttam, hogy bántani, ledegrodálni szeretnéd a Hellingert, ugyanakkor Bodzát is teljesen átéreztem, mi zajlik le benne.
Ami zavart, annak utána is jártam, mégpedig: "szeretettel", búcsúzol. Magamból indultam ki, na persze, mindenkit mi?
Aztán belementem, belegondoltam, hahó, pont most kértem Sanyitól a szeretet, önelfogadás, önértékelés Cd-ket, álljak le, nézzelek meg még jobban. Erre kinyitom most a gépet, olvasom a fenti bejegyzésed, és elárasztott: igen, TE TUDOD mi az.
Gyakorlatban én egyszer tapasztaltam meg, talán nem tartott egy percig sem, elég banális volt a helyzet, de leírom: dolgoztam, miközben Sanyi megvilágosodott állapot meditációt gyakoroltam, egy pillanatra átéltem azt, mekkora csoda a munkahelyem, az életem, minden pont úgy van jól, ahogy éppen van. (csend táborban voltak ilyen élményeim, az idő múlásával ismét belefolytam a hétköznapi egóm játékaiba)
Nem volt benne semmi irányultság, csak az a jóleső, felemelő állapot, amikor mindent megértesz egy pillanatra.
Téged olvasva, felismertem, Te is megélted már ezt. Azt még nem tudom, mennyire él a hétköznapokban benned, de ez nem is lényeges.
Aztán ez jött : hát nem igaz, hol voltál idáig??? Nem hiszem el!!
Aztán rájöttem, pont éppen jókor érkeztél. Ez is az én kivetítésem: a türelmetlenségem jött elő.
Köszönöm, hogy jöttél, hogy JELEN vagy.
Kedves Buddhanita.
A hétköznapjaimban egyre sűrűbben van jelen...ez változó.
De megtapasztaltam, ahogy Te is.
Vannak élethelyzetek, amikor egyáltalán nem tudom alkalmazni...de pl, amikor valakit masszírozok, írok neki, akkor biztosan érzem.
Sokaknak feltűnt már ez a "szeretettel" végződés...amikor kiírom, akkor tényleg úgy is gondolom. Köszönöm kedves soraidat Anita.
Szeretettel:-)...ez nem maradhat el...Sanyinak ugyan nem írtam, de neki is ebben a szellemben írtam.
izi
Már írnod sem kell, számomra evidens :)
Ebben van a válasz a szavak jelentésére is:
"A karuna – együttérzés – működik. Működik számunkra abban, hogy engedi tisztán látnunk mások fájdalmát, gyötrelmét, megpróbáltatását, kínját, szenvedését és aggodalmát azáltal, hogy engedi ezeket a mi élményeink részévé is válni. Ez tehát olyasmi ami még messzebbre mozdult ki a mellőzött, vagy tudomásul nem vett világából a belevont, a befogadott vagy a tudatosított világába. Az együttérzés tágas, engedi a dolgokat úgy létezni ahogy vannak, engedi őket változni, és véget érni. Különösen a fájdalomnak engedi, hogy véget érjen. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennie, egyáltalán nem sietve, hogy erővel vessen véget a fájdalomnak, és nem is próbál fontoskodóan megszabadulni a fájdalomtól. A karuna a bölcsesség aktív oldala, és a legnagyobb megtisztító. A Buddha együttérzése tette számára lehetővé a felismerést, hogy egy teljesen megvilágosodott lény számára is van még valami, amit tehet a világban. Az együttérzés ösztönözte arra, hogy tanítson „azok javára, akiknek kevés por van a szemükben”.
Az együttérzésre lehet könyörületként is gondolni, ami egy nem túl gyakran használt szó, de mégis felidézi a szívnek azt a tulajdonságát ami hajlandó mások terheinek cipelésére; mindig kész segíteni a legjobban ahogy tőle telik, felfigyel a segítségkiáltásokra, és szükséghelyzetekre. A 'kiáltások' nem biztos, hogy hangosak. Lehetnek olyan mindennapiak is mint segíteni elpakolni egy rendezvény után, vagy berendezni a termet egy rendezvény előtt. Bármikor, amikor észrevesszük, hogy jól jönne némi segítség valahol, és készek vagyunk megadni, azzal karunát gyakorlunk."
Forrás: ForestSangha.org
"Ne vedd támadásnak, csak kicsit piszkálódós, de őszinte kíváncsiságnak."
Hááát, amelyik kíváncsiság kicsit piszkálódós, az mi, ha nem támadás? : )
Ha erre nem rántanék azonnal kardot, akkor azt nem azért tenném, mert megkértél rá, hanem mert bennem helyén van és ezért úgy látlak Téged, mint aki vergődik az érzelmi viharában, még mindig nem képes az általa kivetített tapintatlanságot elfogadni, elengedni.
/ Van olyan helyzet, amikor annyira vesztésre áll az ember, hogy jobb, ha nem folytatja tovább a maga harcát, hanem elvonul meditálni. /
Megkövetek mindenkit, ha nem volt semmiben igazam. Ott már tartok, hogy képes legyek megtenni.
Kedves Katalin...írtam én olyat, hogy Te haragszol?...egy példát mondtam csak, szemléltettem...fantasztikus egy nőszemély vagy:-)...a kérdésem az, hogy megölelsz végre már?:-)...mert én tárom a karjaimat. szeretettel,izi
Elfogadom.
Látod Kati, ez a belevetítés. Kérlek olvasd vissza, mit írt izi és értelmezd azt újra! Nem azt írta, hogy Te haragszol, hanem a katalizátorság működését magyarázta, arra írta, hogy:
"Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni..."
Általános értelemben írta, Te viszont ezt magadra vetted.
Előszörre én is úgy értettem, hogy Rád írta, de így visszaolvasva világos, hogy nem.
Azt hiszem, izi fogalmazása kőkeményen meg fog tanítani minket arra, hogy a jelenben legyünk, mindent annak lássunk, ami és ne vetítsük bele a magunk gondolatait!
Nem azzal lépsz ki a körből, ha nem válaszolsz, hanem ha magadban helyre teszed a konfliktust.
Egyébként bocs, hogy odatettem a Te soraidat is a belevetítős idézetek közé! Tudtam, hogy azok nem azok, de kellett a példa.
Most már tudom, mit értett az Éva csőbe húzásnak... Ebbe csak belebukni lehet...
Ugyanazt a hibát követtem el. Ha válaszolok, pont az az energiát fecsérelem el, amivel a dolgot helyre tudnám tenni.
Belemegyek egy parttalan vitába és jól lejáratom magam...
Tanulság - a belső bölcsességemre hallgatok és nem veszem készpénznek amit mondasz...
Remélem nem sértődtél meg valamin és csak véletlenül törölted a regisztrációdat?!
Ez egy kérdésbe ágyazott belevetítés volt. Humoros így visszaolvasva észrevenni, hogy lépten nyomon vetítek.
Remélem nem mentél el.
Komolyan.
Igaz, infós dolog, de egy napi látogatotságú velvet cikkhez bekommenteltem a webcímemet. Elkezdtek hurrogni, hogy "mennyémá'! Ne spam-oljál!", stb... volt egy pár szóváltásom az illető hölggyel ott a kommentekben. Csodák csodájára, annyi látogatóm pár óra alatt nem jött össze, mióta élt a weblap. Kb 1500 voltak kíváncsiak a vita tárgyára olyan 4-5 órán belül.
:)
Ez arra, hogy valaki írta, hogy ennek ellenére is elmenne Ildikóhoz, vagy még ezek után jobban.
Bukásról már ne beszéljünk! :) Elért engem is. Látható, egy mókás gyász szöveg itt. Semmi gond, ugyanis eddig ez így volt jó és már éreztem magamban, hogy akkor ennek mostanában lesz vége, mármint a könyveim ilyen formában való publikálásának... Naív voltam, és bízom benne, hogy tanultam belőle. :)
Sok volt a jel(lehalt a tárhely szolgáltó cirka két hétre, pont be volt zárva a borítékos, ahol vettem, máshol pont csak alig kevés boríték volt(bélelt, kicsit), pont kaptam egy felszólítást...) az utóbbi időben és filóztam is, hogy vajon meddig fogom csinálni.
Mondjuk, a felszólításra valahol már készültem, vagy bevonzottam vagy így kellett lennie, de korábban az ingás korszakomban megkérdeztem, hogy lesz e valami gondom abból ahogy csinálom a könyveim publikálást és sajna igen volt a válasz...
Nincs, gond, mert az anyag nem vész el csak átalakul... de ha veszik, akkor veszik. :) De ezt mondjuk, 2 hónnapal ezelőtt nem tudtam volna megtenni, leírni, mert akkor még javában "játékban" voltam, tanultam és örülök neki...
Jah, és google-be akit érdekel és eljut a honlapra, írja be a webcímet, fog találni egy pár ellenlábast a szakmából. Elöször rosszul érintett, hogy leszarozzák a munkám, de utána arra jöttem rá, hogy ez kell, örültem neki és mivel dualitás van ,ezért ahol jó vélemény van, szvsz ott kell lenni rossznak is... :)
Érdekes, furcsa érzetem támadt a honlappal kapcsolatban.
Az utolsó napok, hetek kisebb-nagyobb viharai után most mintha a Szeretet légköre hatná át az egészet. Amerre nézek, pozitív gondolatokat, megerősítéseket látok, érzek, tapasztalok.
Úgy emlékszem, létezik egy szeretetről szóló blog is, de lusta voltam előkeresni, és az is lehet, hogy mindez csak "belevetítés, kivetítés" részemről, és akkor talán inkább itt van a helye.
Azon gondolkodom, hogy izi megjelenése adott-e egy végső lökést az elmozdulásra, vagy törvényszerű volt a viták után az enyhülés?
Mindenesetre nagyon szeretném, ha a most távol levő Barátaink is közreműködő részeseivé válnának...
:)
Szia szeges.
Annyira érzem én is , amit leírtál.
Fogalmazhatnám úgy is, hogy oldott állapot van itt ezen a honlapon...
És innét már csak egy betűnyi lépés az áldott állapot...
;)
Igen...eddig ez fel sem tűnt...oldott-áldott:-).
Nem tudom, hogy illik-e a saját blogom írását ide rakni, ha nem, akkor megkövezem magam, de inkább csak kenyérrel dobálom meg magam:-).
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/06/alprogramjaink.html
...úgy gondolom, hogy ide passzol.
izi
Megpróbálom kiírni magamból....
Megszerettelek Benneteket, és részemről nagyon örülnék, ha a jövőben több szeretetet, figyelmet, odafordulást tudnánk alkalmazni egymás (és önmagunk) felé!
Igen, nekem is nagyon hiányoznak a távol levők közül azok, akiket igazán sikerült megismernem! Az elvesztésük fájó és úgy érzem nagy árat fizettünk e mostani csendért.
A történtek kapcsán kialakult helyzet - hogy hirtelen több ember elköszönt tőlünk - viszont eléggé megviselte érzékeny kis lelkivilágomat (nem megy könnyen számomra az elengedés lelki-gyakorlata, ezért is gyakoroltatják fentről folyamatosan velem, valszínűleg)
... utóhatásait - teljes mélységében - most még sem megérteni, sem megírni nem vagyok képes... de dolgozom rajta:)
Hogyan tovább?
Régen hogyan álltatok fel a hasonló helyzetekből? Mi az ezek közül, ami most is működőképes?
Hogyan tudjuk megtölteni tartalommal a csendet, úgy folytatni a folyamatos kommunikációnkat, hogy egymásra odafigyelve, csak azt értve, amit leírtak, de lényeges dolgokat nem elhallgatva működtethessük?
Kedves Michaelita.
Talán nem árt, ha tudod, hogy elolvastam az írásodat.
Átéreztem, amit írtál...sok erőt kívánok a tovább lépésedhez, az elengedésedhez, az elfogadásodhoz.
Szeretettel,
izi
Én úgy érzem, hogy most nagyon helyén van, hogy a hiányolt barátaink nincsenek jelen! Nagyon hasznos tud lenni az elvonulás, a befelé figyelés! Van időszak mikor kifelé fókuszálunk és gyűjtjük az infókat, élményeket, majd ha felgyűlt a "cucc":-), akkor lehet feldolgozni! Ez viszont belső munkát igényel, ami hatékonyabb, ha néhány napra elvonul az ember fia. Ha visszatérnek, remélhetőleg, telve lesznek felismerésekkel és feldolgozásokkal, amikről boldogan mesélnek majd!
megnyugtattál. Jól esnek szavaid:)