Felemelő felismeréseink
Az élet a hitem megszilárdítását, az önismeretem, önbizalmam megerősítését kívánja tőlem már többedszerre.
Amikor a helyzet megérett a változásra és új utakon kell járnom, akkor valahonnan csodálatos módon mindig jön egy megerősítés, egy felismerés, egy újabb lehetőség a következő lépcsőfok megtételére. Hálás vagyok ezekért a tapasztalásokért, hiszen nagyon nagy szükségem van rájuk.
Talán jó lenne ezeket megosztanunk egymással?
Hátha mindannyiónknak hitet, reményt ad kilépni a hétköznapi, szürke megszokottságból és megmutatja az új lehetőségeinket, amikről korábban nem is álmodtunk...
A mai felemelő tapasztalatom:
Csengettek az ajtón, két ázsiai fiatalember állt előttem. Hittérítők villant belém a gondolat. Itt tanulnak és szeretnék ha időt szánnék rájuk, mondták: 5 perc elég lesz. Behívtam őket és a sejtésem beigazolódott, valóban hittérítők voltak. Udvariasan megköszöntem a megkeresést és elköszöntem tőlük, hogy köszönöm van hitem (s az még ráadásul az ő hitükre is hasonlít).
Amikor becsukódott az ajtó, akkor döbbentem rá, hogy mekkora hite van két embernek, akik még magyarul is alig tudnak és (be)vállalják, hogy Dél-Koreából idejövén a biblia alapján hittérítenek egy keresztény szellemiségű világban, ahol többé-kevésbé ismerjük a bibliát.
Igen, ez a valódi hit, csodálom a két embert a bátorságáért, a kitartásáért, az elkötelezettségéért, s mi tagadás hitben is van még hova fejlődnöm!
Szeretettel várom, hogy hasonló tapasztalataitokat megosszuk egymással, hogy kölcsönösen tanulhassunk belőle.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
6 hozzászólásAzt tanultam a honlapon lezajló vitákból, hogy még mindig nem tudom felvállalni a véleményem, és sokszor nincs is kiforrott véleményem dolgokról (az itt megszólalókkal ellentétben). Másrészt viszont nem akarok mindenáron "megtéríteni" másokat, mint itt egy-két ember... :) ezt saját pozitívumnak könyvelem el, azt hiszem, egyre inkább el tudom fogadni az embereket olyannak, amilyenek. Köszönöm!
Kedves Hiteles!
Nagyon jól csinálod! És jól látod, pozitívum, mert valóban sokat segít Neked nemcsak a mások elfogadásában, hanem a meghallgatásában és a feléjük tanúsítandó toleranciában (én így élem meg legalábbis).
Az igazi, őszinte, élő kommunikáció nem a saját véleményünk hangoztatása alapján születik meg, hanem éppen akkor amikor a többieket meghallgatjuk, megértjük és erre válaszolunk.
Itt mostanában vélemény különbségeket hangoztatunk, de ilyenkor valami más beszél belőlünk, mint az őszinte kommunikáció, sajnos! 1
nekem is volt egy hasonlo csak hasonlo esetem.
a ferjem buszsofor, ez egy csaladi ceg vagyis a fonoki stab, mind familia.
a kislanyunk, mint mar irtam elozokben, serult, oxigenhiannyal szuletett.
abban az evben, mikor elkezdett a parom ott dolgozni, voltak ismerosok, akik a beteg gyerekeiket vittek kinaba, ukrajnaba stb ossejtbeultetesre.
mi is szerettuk volna, mert nagyon sok jokat hallottunk.
ekkor mondtam paromnak, gyujtsunk adomanyokat, tegyunk ki egy lapot, amiben anyagiakat kerunk, hogy vigyuk a kislanyt a terapiara.
egy-ket ember segitett, sajnos nagyon gyengen, bar en sosem vartam el, csak megprobaltuk, hatha.
es a fonok lanya, meghivott engem es lanyomat franciaorszagba, egy szentvarosba, LOURDES a neve.
rengeteg ember jar oda evente tobbszor is.
hatalmas tomeg, emberek ezrevel.
nem tulzok, ez az igazsag.
csodalatos volt.
nagyon sokan toloszekes emberekkel, imadkozva, enekelve,.....
es vannak apolok-nok, akik valojaban nem apolok, csak onkentesek, idosek, fiatalok, a vilag minden reszerol csak azert az egyert, csak egy dolog miatt teszik meg ezeket a hosszu utakat, mert hisznek, biznak, telis-tele vannak remennyel, hogy igaz, letezik a csoda, a gyogyulas.
az, amikor jezus latast ad a vaknak es szavara jarni kezd a bena.
eletemben egy kivansagom van, bar annyi hitem lenne, mint jezusnak.
annyi csoda letezik a vilagban, annyi gyonyoru dolog es emberi leny.
A Web Mester üzenete számomra mára:
"Akkor is vinnyogunk ha van pasink, és akkor is, ha nincs!"
Találó felismerés, bár, a jó humorú Web Mestertől jött és nem tőlem:)
A hét végén erőt vett rajtam az ijedtség, a hirtelen páni félelem.
A barátom kocsijával majdnem belementem egy másik autóba. Vigyáztak rám, ránk, köszönöm.
Az átélt helyzetben teljes lelkierővel tettem amit a leghelyesebb volt, jól jöttünk ki belőle, viszont ilyenkor mindig utólag jön ki rajtam a történtek hatása. Az átélt izgalmak minden szinten hatnak, érzésben, tudatszintben, testi szinten. Testi szinten pl.beleáll a lábamba.
Az ijedtségre este ittam egy ujjnyi vörösbort, mondván vérszaporító is, feszültség oldó is.
Na ezt nem kellett volna!
Másnap arra ébredtem, hogy pattognak a füleim, a fejem, mintha nem is az enyém lenne, utána egész nap rosszkedvű, depressziós, pesszimista és hihetetlenül kishitű voltam, csendes befeléforduló, önsajnáló hozzáállással. Az élethez sem és semmihez sem volt igazán kedvem, a munkamorálom meg alig valamivel nulla fölött mozgott.
Ma egy új napra ébredve, már rálátok a tegnap érzéseimre, s így utólag visszanézve, olyan mintha valamilyen erősen befolyásoló lények, vagy erők kerítettek volna a hatalmukba és én csak szenvedő báb lettem volna, akinek jól esik ebben az önsajnálós állapotban tapicskolni. Valszínű ilyeneket élhetnek meg az alkoholisták, gondoltam, s valahol szánalmat is éreztem feléjük kicsit.
Viszont valami más is történt: tele lettem életerővel, akarattal, tettrekészséggel, bizakodással, sőt az egészséges mértéknél jobban is. A kedvenc üveg teáskészlet egy tányérja és a főzés közben megégetett kezem (tizenéves koromban történt ilyen utoljára:), a bizonyítékok.
Mit szűrtem le belőle?
Valami olyasmit, hogy amennyire tegnap a lehúzó erők hatása alá kerültem, annyira sikerült ma az egészséges életerőn túllendülnöm.
Reménykedem, hogy előbb utóbb csak megáll a dolog az egészséges középmezőnyben:)
Az élet fontos dolgai egyszerűek!
Ezt üzente mára a WebMester... és mennyire igaza van!
Köszönöm WebMester, hogy újabb felismeréshez segítettél!