Kell-e mentegetőzni?
Konfliktusok, félreértések, tévedések vígjátékai után, sokszor érezzük úgy, hogy mentegetőznünk kell. Kimagyarázzuk a helyzetet, mentjük a még menthetőt, mentegetőzünk, de vajon miért mentegetőzünk és mit nyerünk vele?
Megússzuk vele a veszteséget, vagy a mentegetőzés csak egy újabb játszma? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Te miért mentegetőzöl?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Csak ugyanazt tudom mondani, mint Anitának!
Magadnak köszönheted!
Gratulálok, sokat fejlődtél!
:)
:D :D :D
Peti, IMÁDLAK TEEEE
Nincs mit köszönnöd, de szívesen!
Te csináltad meg! Mindent magadnak köszönhetsz!
Ahogy Te sem tudsz Éva helyett tudatosodni, annak idején nem rajtam múlt, hogy felveszed-e a segítséget vagy sem.
Örülök a sikerednek, jól haladsz!
Gratulálok!
Melengeted a szívemet :)
Csatlakozom az elöttem szólóhoz.(Buddhanita)
Annyit hozzátennék csak,hogy furcsa.
Rugdosnak,de nem fáj mégsem...!
Erika!Szeretettel!
Sokat tanultál, Csajszi!
Jó látni.
És igen, én is köszönöm, amit a veletek való afférokban sikerült felismernem!
:))))
Na látod, ezek csak szavak.
Bármit vagdoshatnak hozzád, ha Te tisztában vagy, nem tudd meghatni, lepereg.
"a rossz csak ott tud ártani, ahol még Te sem vagy igaz"
- Jézus
Ezért értem ma már Buddhát, mikor az egyik példabeszédében valaki sértegette, beszélgettek, majd a sértegtő fél elnézést kért tőle, mire Buddha így felelt: nincs, mit megbocsájtani, Te sem vagy ugyanaz az ember, aki ezelőtt voltál, pár perce, engem az az ember sértett meg, de eltűnt az az ember.
Sokáig nem értettem, mert csak az volt bennem, miről beszél, hát ugyanaz a Maki áll előtte, mire leesett, ja, csakhogy az a Maki, még önmagával harcolt (az Egó vagy harap, játszmázik, fecseg vagy bármi), nem ébrett Önvalójára, csak érzelmeibe bonyolódott, és azt adta ki, de miután rájött, kivel áll szemben, meglátta a dolgok működését, hatalmasat változott, amit ugyan a szem nem lát, csak belül érzed, mi zajlott le. És tényleg, milyen igaz, teljesen más lett. Tényleg nem ugyanaz az ember. Szóval, kell-e a megbocsájtás? Felesleges. Csak látni kell, miből mi következett. Sértés sem történt, mert Buddha tudta (!!) ki ő valójában, és inkább utánajárt: - mond, mit hallottál, és ezután megnyílt, hogy inkább lássa meg a másik fél, igaz-e a vád, vagy nem.
Úgyhogy Erikám, a szavak, csak szavak olykor. Azt kell nézni ki vagy mi az ami /aki beszél.Ha ezt meglátod, egyszerűen nem lép fel a harag.
Szeretlek :) (bár ez evidens, igaz?)
Többet, mint tíz másikból. Most megpróbálom magamban körbejárni, hogy milyen ajándékot kaptam attól hogy "sérült" vagyok. Hát például ezt az utat, iszonyú nagy hajtóerőt a fejlődésre, a gyógyulásra. Hogy nem süllyedtem bele a mocsárba, a középszerűségbe. A másik, tudom, és nem felejtem el sohasem, milyen az, amikor az erősebb visszaél az erejével, jogtalanul. Legyen a bántalmazás akár fizikai vagy lelki. Már azt is tudom, mit érez és mit tesz az, aki az elkövető, mert csak így tudott helyére kerülni bennem. Hogy helyén tudom, mi a különbség a sajnálat és az együttérzés között. Az, hogy enélkül milyen ember lettem volna, csak hipotézis, de jó tippem van rá, hogy gondom lett volna a felsőbbrendűséggel. De a legszebb ajándék mégiscsak Isten, akit megtaláltam - magamban... A tökéletestől még jó messze vagyok, de át tudok lépni a csendbe. Nagyon erős bennem a vágy, hogy ezt átadhassam - de tanulnom kell még.
jól mondod. Addig csak elfojtás, illetve hazug kép alakul ki az emberben, míg tudatosan meg nem éli a dolgok működését.
Ha csak az egyik felet ismerem, nem ismerem az egészet. Ezek után az ember nem ítélkezik, csak lát: most ez és ez működik.
De a fényt is ismeri az alagút végén, hiszen abban áll. ;)
És lőn világosság
"Rugdosnak, de nem fáj mégsem...!"
Szerintem meg kölcsönös ez a "rugdosás", vagy inkább rúgkapálózás!!!
Kétségbeesve próbáljátok a "saját igazatokat" érvényre juttatni az olvasók előtt!
Ezek szerint akkor ti magatok sem hiszitek teljesen jogosnak a leírtakat!
Amit igaznak vélek nem próbálom erőszakkal ráerőltetni arra, aki máshogyan látja a dolgokat!!!
Az én szememben vélemények hangzottak el. Ilyen-olyan , de vélemények. Csak ennyi.
Neked lehet, hogy már pogózásnak látszott. Ennyi. :)
Szia Anita!
Tudom, nem nekem címezted az üzenetet!!!
Már második napja csak kapkodom a fejem, hogy egyfajta mentális csatatérré változott az oldal ezen blogja!
Mi történt veletek?
Amit a Nevesincs hozzászólónak írtál, azt most mi mondatja veled?!
A "sértődött egó", vagy ez csak egy szimpla tényszerű vélemény a sok közül?!
Még mielőtt félreértenél, én nem állok egyikőtök pártjára sem! Ez a ti "harcotok", és eddig nem is kívántam hozzászólni! Zárjátok le, és végre valami másról is kezdjünk el beszélgetni!
Na megyek is vissza az "önismereti viccekhez" :)
Üdv: Twindragon/Jani
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
nem, nem , semmi baj, inkább kérdezd meg, jól tetted.
Vélemények: mert ezt éreztem. Buddha beszéde volt erre a példa. De most bővebben, nem vettem magamra sok vádat, mert tudom, bennem ez tiszta, sőt, azt is tudom, düh, indulat miatt lettek leírva. Most mit parázzak ezen? Csak elmondták, ami élt akkor bennük, én meg azt, ami bennem.
"harc" csak akkor van, ha bennem is harag dúlna, valahányszor válaszolok, de nem. Nincs harag. Másképp látunk sokmindent, szerintem az sosem baj, ha kifejtjük őket.
Amit írtam Nevesincsnek: minden nézőpont kérdése.
Ha kivülállóként szemlélsz egy vitát, akkor nem látod, érzed, mi zajlik a két félben, kit mi mozgat (kivéve, ha tisztánlátó vagy), csakis a saját sejtésed, feltételezésed tapasztalod, mi lehet, ami zajlik.
Ha benne vagy a vitában, akkor is általában csak az egyik oldalt ismerheted meg, attól függ, te vagy a támadó, vagy az elszenvedő fél, éppen azt a minőséget látod meg.
Általában a támadó fél tudata beszűkül, egy pontra irányul, győzni akarok, leigázni a másik felet, és valami kéjes öröm járja át, ha látja, a másikat sikerült megbántani.
Ha a támadó, tudatosan jelen lenne a folyamatban, akkor érezné, hogy fáj, és hogy mennyire fáj is a szenvedő félnek ez az egész, ergó, ha felismerné, hogy neki is fáj (mert fáj, ezért lép fel a lelkiismeretfurdalás is a vita végén), eszébe nem juttna, hogy a másiknak szánt szándékkal leigázza.
Ha viszont a szenvedő felet nézzük, szintén beszűkül a tudat, átmegy a szegény én állapotba, eszébe nem jutt felülbírálni magában a "vádat", hiszen önmaga is valahol azt érzi, a másik "vádja", szidalma helyén való.
Ekkor két dolgot tehet: vagy visszatámad, fogcsikorgatva, vagy önmagába néz, mi is ez az egész.
Ha önmagába néz, ki tud lépni belőle. TUDJA (ha helyén van az önértékelése), hogy a másik nem mond igazat, sőt, csak önmagába bonyolódott, indulatai hevében (már ha magadat megtapasztaltad ilyen esetben, akkor tudod, sok minden baromságot összehord az ember haragjában, amit később megbán) szólt, és akkor nyugodt tud maradni, attól még dönthet, vagy félrevonul, megvárja, hogy a másik lecsillapodik, vagy még akkor megbeszéli vele.
Írásban nehezebb, mert senki sem látja a másik érzelmi reagálását.
Nem látszik az sem, milyen szándékkal írod a választ.
Erre csak Ferdinánd jutt eszembe a bika, aki az arénában a virágot szagolgatja.Ha kivülállóként nézem, látok egy bazi nagy bikát, meg egy pasast, aki hadonászik a dárdával, naná, hogy azt hiszem, kemény harc lesz.
Ha viszont én vagyok Ferdinánd, akkor tudom, csak azért van leszegve a nyakam, mert a virágot szagolom :D
Így már tiszta?
Pussz!
:)
Miért nem érzed fairnek, sprotszerűnek a topik nyitást?
Egyébként szépen és kedvesen összefoglaltad a lényeget.
Csak, mert az ötleted felmerülésekor kérte Éva, hogy ne nyisd meg.
Mint általános topic, amiket fel szoktál ütni, símán elment volna, csak az elején látható volt, hogy teljesen összefonódik vele a sztori. A leírásban általános infok a mentegetőzésről teljesen ülnek, a végén mégis Évára fókuszálódott. Ettől olyan beszéljük ki Évát jelleget öltött, ami ellen az elején tiltakozott.
Nem szerencsés.
Nem emlékszem, hogy ezt kérte Éva, lehet hogy ezt nem olvastam.
Én is jobb szerettem volna megmaradni egy tárgyilagos beszélgetésnél a mentegetőzésről, mint ahogyan az a téma felvetésben is íródott, de úgy látszik sokakban ott szunnyadt jó néhány kimondatlan vélemény, aminek hangot adva végül is Évára terelődött a szó.
Akár még ez is belefért volna, ha nem megy el a beszélgetés durva személyeskedésbe, egymás gyalázásába.
Talán ha lenne egy olyan USB-s eszköz, amelyik méri a negatív érzelmi töltöttséget és kikapcsolja a számítógépet, amíg le nem nyugszol... de nincs. : (
".....Nyitok is Neked egy új fórumtémát: Kell-e mentegetőzni? Ott folytassuk! "
Ez volt 17-én éjjel.
Reggel Éva válasza:
"Sanyi ,én ebbe nem fogok belemenni.
Nem akarok ebből vitát.
Egyszer,még a legelső alkalommal mentem bele a csőbe ilyen magyarázkodós vitába.
Elég volt egyszer,köszi."
Ez alapján talán nem túl nagy merészség azt érteni, hogy Éva nem akarta, hogy nyiss neki egy fórumtémát a mentegetőzésről.
A motivációiddal és a szándékaiddal tisztában vagy.
Mindazonáltal azt gondolom, hogy a legrémesebb helyzetből is ki lehet hozni a legtöbbet, ha szándékunkban az áll.
Igen, ezt valóban olvastam másnap Évától és magamban el is fogadtam, hogy ha nem akar belemenni, akkor ne jöjjön oda beszélgetni, ez az Ő döntése.
A fórumtémát sem kifejezetten neki nyitottam, mint ahogyan az indító szövegből is látható, magáról a mentegetőzésről akartam beszélgetni bárkivel, akit érdekel a téma, nem pedig Évát akartam kibeszélni.
Éva adott egy ötletet egy új témanyitásra, mint ahogyan az imént szeges bejegyzése tette ezt, ezért nyitottam, nem rossz szándékból. De tényleg!!!! : ))
Sanyi, nem kételkedem az őszinteségedben és a szándékaid sem kérdőjelezem meg.
Azt értem, hogy nem esik jól, hogy azt írtam, hogy nem volt sportszerű húzás, de talán a leírtak alapján a kontextus és a szöveghűség miatt elnézed ezt nekem. Nagyon bánt, hogy ilyet írtam? Úgy érzed hátsó szándékot tulajdonítok neked? Úgy érzed nem vagyok fair veled?
Egyébként teljesen igazad van, ha Éva, miként az elején kijelentette, távol marad a topictól, akkor megmaradt volna kulturát mederben.
De olyan sok ha van, amivel szerintem nem érdemes utólag foglalkozni. Mindenkinek tanulsághelyek állnak rendelkezésre a továbbfejlődésre.
de egyébként meg Éva olyan szimpatikus arc, miért ne dobhatnánk be a mélyvízbe csakúgy, ha másnem szeretetből? Meg mert ráfér amúgyis?:)
bár az itteni vitákból megint kimaradtam, szóval csak blöffölök nyugi..:)
"Sanyinak nem volt sportszerű húzása ennek a topicnak az elindítása."
Nem éreztem úgy hogy kételkedsz a szavahihetőségemben. Úgy gondoltad, hogy nem vagyok sportszerű, ami lehet hogy igaz is, én meg megírtam, hogy mi volt az igazi célom, miért látom másként a dolgot. Nem haragszom, nincs miért.
én meg nem hiszek a pályánkívüli sportszerűség valódi erejében..:D
Örülök, hogy tisztáztuk.
:)
Nem emlékszel, mert nem is szeretnél. Neked fontos, hogy a Te problémáid legyenek megoldva, azok legyenek napirenden, és ha kell ezért gúnyolódsz, sértegetsz, majd pedig ezeket az eszközöket felmagasítod, mondván a tanítás kedvéért csinálod......
"..de úgy látszik, sokakban ott szunnyad jó néhány kimondatlan vélemény .." Már véletlenül se te legyél semmiért felelős. Mindíg a mások. Nem te nyitottad a blogot kérés ellenére, nem te másztál másba, más érdekében gúnyolódtál, stb. Mond neked ez nem furcsa?
Teljesen megértem Évát, hogy kilépett és bizonyára sokat tanul belőle. Ebben a körben olyan mértékben fel vannak hevülve az eltéri energiák, hogy abból jó már nem igazán jöhet ki. Ebből max azt lehet tanulni, hogy el innen....
Igaz, ha moderálnának rendesen, akkor ez nem jutana idáig, csak akkor nem lehetne azon szórakozni, hogy hihi mi ki nem jön emberekből, ha jól fedühítjük őket.
Karmatörlő előadása is igen érdekes, miközben vasmarokkal csépeli általában az embereket, most átment megértőbe és dícsérőbe. Azt még megérteném, ha helye lenne. Éva kitörése pont az általa dícsért emberekkel szemben nem lehet üres szócséplés, hiszen valamiért Erika és Anita is bevonzotta azt. Ugye?
Legyetek jók!
A meglátásod pontos, így van, bevonzották egymást és bevonzottuk egymást.
Ez mindössze azt jelenti, hogy mindkét félben van kapaszkodója ugyanannak a problémának. Semmi többet.
Igen, dícsértem őket, megérdemlik. Összeakaszkodtunk és mindenki tanult az esetből, nem sértődés, hanem továbblépés lett az ügyből. Lépésről lépésre haladnak, hol itt, hol ott. Csinálják, haladnak, hol megakadnak, de tovább mennek és ezt kifejezetten jó látni. Örülök neki most is. Tényleg jó látni.
Éva rutinszerűen mindenkit elmekórtani esetnek lát, Miki terelgetésre szoruló báránynak, Sanyi önmegvalósításra érett problémahalmaznak, van, aki a szülők elcseszett nevelési kísérletének látja magát és másokat, van, aki a körülményei áldozatának tekinti önmagát, de másokat rosszindulatú kihasználóknak, jobb esetben mindenki más is áldozat lehet, van aki, mindenben az önámítást látja, van, aki mindenben megharcolni valót talál, más manipulációt, a harmadik játszmát, ki-ki saját batyuja és szokásos szemüvege szerint, ami éppen porondon van. Ez a tükör legalább annyit regél a véleményezettről, mint a véleményezőről. Van, aki használja, van, aki nem.
Van, amivel szembe tudunk nézni, van, amivel nem. Az interakciók mindig kihozzák, ha valamivel szembe kell néznünk, de nem vagyunk hajlandók. Az ellenállás mértékének megfelelő az erő, amivel rákényszerülünk a szembenézésre.
:)
Csak, tudod itt vannak egyenlőbbek, akik semmit nem tanulnak, csak tanítanak. Majd megvesznek, hogy valakit lehordhassanak a maguk szintjére, és elmarasztalhassák amiért más utat járnak. Majd megfenyegessék, hogy baj lesz még ebből... Mert magából indul ki, és még azt hiszi, hogy ha nem felel meg egy felsőbb (független) hatalomnak, akkor lecsap az ostor.
Na ez az amire ugyan úgy nincs szükésg, mint a hamis, lelkiismeretfurdalásból származó dícséretre, a feldolgozatlan gyerekkorból származó gúnyoldóásra, a tehetetlenségből, felsőbb poziciót megőrizni akarásból adódó beszólásokra.
De csak rajta! Akinek van rá szüksége.....
Úgy látom, most már végleg kivágták nálad a biztosítékot, mert most olyan stílusban írtál, amilyet eddig még nem olvashattunk tőled. Remélem lehiggadsz és idővel majd meglátod, hogy nem bántásból írták neked, amit, hanem segíteni akartak Neked a maguk módján.
Egyrészt sajnálom, hogy ilyen szavak és ilyen stílusban íródtak le erre a honlapra, másrészt jó tanulság ez, hogy ha kiborul a bili, akkor mennyire ki tud vetkőzni magából még a "tudatos?" ember is, és átmegy fröcsögésbe, támadásba, lerázásba.
Részben egyet értek Veled és Mikivel, hogy nem kéritek a pszichológiai elemzést olyanoktól, akik még Önmagukon is dolgoznak, hiszen az sokszor (mint olvashattuk), a saját bajaik belétek vetítésébe fog torkollni.
Viszont ha önvizsgálatra használnátok a visszajelzéseket, akkor a kéretlen és néha téves "diagnózisok" között még bőven találnátok olyanokat, amelyeknek van igazság tartalma, érdemes lenne megvizsgálnotok magatokat aszerint is, nem csak a saját utatokat járva.
Ilyenkor teljesen mindegy, hogy kitől kapjátok a jelzéseket, egy bölcs megvilágosodottól, vagy egy még saját sebeit nyalogató önmegvalósítótól. Ami igaz az igaz, bárkitől is jön az a jelzés feléd!
Persze nem kötelező ezekkel a külső visszajelzésekkel élni, ezeket beilleszteni a saját utadba, csak erősen javallott!
Mivel a belső munka nagy részét maga az egó végzi el, nem pedig a tiszta, hazugságoktól, torzítástól mentes lelkünk, ezért arra számíthatunk, hogy az egó csak annyira megy bele egy önfeltárási folyamatba, amennyire még nem szenved el tőle jelentősebb sérülést, nem kell belátnia a komolyabb következményekkel járó igazságokat.
Ezzel a kontrollal felszerelkezve, soha nem fog tudni igazán mély változásokat előidézni magán, pláne egy kezdő önmegismerő, de még egy haladó sem!
Akármennyire is őszinte, tudatos a gyakorló, biztosan lesz olyan terület, amit nem mer azzal a következetességgel megvizsgálni, mint ahogyan azt kellene, mert pontosan ott van a gyenge pontja, arra építette fel az énképét, vagy az a félelem fenyegeti az egót megszűnéssel.
Ebben a patt helyzetben, egyedül senki sem képes szembenézni a saját hazugságaival, hamis énképeivel, ezért ajánlott használni a külső visszajelzéseket, amelyek tulajdonképpen a saját tanításunk kivetülései.
Tükör
A lelkünk úgy tanítja magát, hogy először mélyen belül merül fel benne a tanítás, amit ha nem veszünk észre, akkor azt kivetíti a világba és (így látszólag) onnan kapja vissza. Ezt a folyamatot jelenti a sokat emlegetett "tükör", amivel egy mélységre és őszinteségre törekvő önmegismerőnek élnie kell, hacsak nem annyira tudatos, hogy még magán belül képes észrevenni a tanítást és tanul is belőle!
Ha ezt valaki így művelné, akkor kívül a világban semmilyen galibát nem gerjesztene, semmilyen kritika nem érné Őt utol, mert Ő már előbb hajlandó volt azzal magában szembenézni, így a tanítás sem juthat el a külvilágba, mint tükröződő felületre.
Szerintem Éva ezért kapod oly sok mindenkitől a kritikát, érdemes lenne belenézned ezekbe és nem hárítással, támadással reagálnod.
"Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével." - Albert Einstein