Irritálsz! Jó ez nekem?
"...Mint ismeretes, a kagylóba került idegen anyag – például egy homokszem – irritáló hatást fejt ki, ami ellen a kagyló úgy védekezik, hogy egy konhin és egy aragonit nevű ásványi anyagot „izzad” ki, amivel burokként körülveszi az idegen szemcsét. Így keletkezik a gyöngy..." Popper Péter
Mint a fentiekből is kitűnik irritáció hatására a kagyló igazgyöngyöt termel.
Mi zajlik le bennünk, ha valaki vagy valami irritál? Mivel előzhetjük meg? Megelőzhetjük vagy csökkenthetjük-e a mértékét egyáltalán?
Adjunk neki hangot, vagy magunkat vizsgáljuk inkább?
Szerinted?
- szeges blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
45 hozzászólásA feladatunk az lenne, hogy mi is igazgyöngyöt csináljunk az irritáló idegen anyagból. Az irritációt, ellenszenvet szeretetté, megértéssé változtatni :) Hangot is adhatunk neki, de vizsgálhatjuk magunkat is, ha tudatosan tesszük, akkor mindkettő meghozza a gyümölcsét. Szerintem.
Talán erről szól az egész tudatosodási folyamat.
És pontosan így, ahogy megfogalmaztad:
"A feladatunk az lenne, hogy mi is igazgyöngyöt csináljunk az irritáló idegen anyagból. Az irritációt, ellenszenvet szeretetté, megértéssé változtatni :)"
Szerintem...:))
Irritálsz...
Megelőzés? Nehéz lenne, amíg nem kerülök vele interakcióba, addig ugyanis nem irritálhat...
Hogy mi zajlik le bennem, ha valakinek irritál a feje? Na ezt inkább most nem részletezem, van most elég leckém.:)
Van amikor hangot adok neki, de általában meg is bánom. Észrevettem, hogy akik engem irritálnak, nálam előbb-utóbb átkerülnek a "szánom őket" csoportomba. Van, akin még segítek is.
Sajnos még nem állok olyan magaslaton, hogy önmagamat kezdjem vizsgálni más hülyeségeiért. Vizsgálódjon ő. Ezt általában meg szoktam mondani szemtől-szembe. Majd ha megleszek végre magammal, akkor...De akkorra meg már erre nem lesz szükség, mert nem tud majd irritálni senki és semmi...:)
Ha nagyon erős érzelmi, indulati reakciót vált ki egy másik ember viselkedése, megnyilvánulása akkor jön az önvizsgálat, mit érintett meg bennem, mit hozott fel. Ahogy az ember ezt magában helyre teszi, a külvilág is a helyére kerül. Megértem a másik ember viselkedését, mert mögé tudok nézni. Elfogadom, hogy akar-e és tud-e változni. Nekem csak annyi a dolgom a történetben, amennyi rólam szól.
Azt kell megnézni, mi az.
Látható volt itt is, sokszor még egy kérdés is lehet a másik félnek megalázó, irritáló.
Kinek van dolga vele? Természetesen annak, aki ezt irritációnak véli.
Magunkon kell kezdeni mindent.
Jó, jó, persze fáj, ha rátapintanak a tévképzetünkre, önhazugságunkra, ezt már én is tapasztaltam.
De nagy különbség, ha felismerem, ki bánt kit?
Itt a lényegi kérdés. Bántani, csakis magamat tudom, a tévképzetekkel, előitéletekkel, amivel a másikhoz viszonyulok.
Ezért is nyitottam meg annyi blogot, lássuk meg, hogyan működnek a dolgok.
Szeretetről nagyon jól érzed, felemel, gyógyit.
De a düh, és társai sem "alantas" érzések. Nagyon jó mankók a fejlődésünkhöz. Kifejtem miért: olyan ez, mint a nyomkövetőknek egy kihűlt tappancsra találni. Ha jön, utána kell járni: mi az, ami irritál, mire emlékeztet ez? Kit vagy milyen eseményt látok a másik fél lénye helyett (!!!!)?
Meditációban nagyon komoly feltárásokat lehet végezni, aztán megfigyelni, ha kiveszem az illetőt, és csak az érzésre figyelek (düh, harag, irritáltság érzése) hova lesz, mivé alakul?
üresség lesz, megszűnik, a semmibe vész.
Ugyanezt a gyakorlatot, ha a szeretetre, vagy hálára (stb) gyakorlod, érzed a különbséget: felemel, kiteljesít, meggyógyít. Nem mindegy.
Aki akarja, próbálja ki :)
Még annyi: lássuk meg a leckét: a karma működik, előbb-utóbb visszacsap a bumeráng. Én is önhazugságokban éltem (élek), és kiakadtam, zártam, de megembereltem magam, utánajártam. Sokat tanultam, és tisztultam, ezért mérhetetlen hálát érzek.
Pont ezért nem bánom, ha én vagyok a másik szemében a szálka. Tudom min megy keresztül, de látom azt is, nem engem bánt, nem velem viaskodik, hanem önmagával. Ha akar, kilép belőle, ha akar nem. Folytaja a mókuskereket.
Azt viszont nem tehetem meg, hogy bólintsak, igen, ess vissza a mókus kerékbe, mert az a helyes út. Inkább várok. Amit megtehettem megtettem. Majd az idő, az élet hozza a többi leckét.
Ma már inkább úgy látom: irritálsz, oké, mi van bennem? Ki vagy TE? Melyik ÉNEM nem tiszta még?
Így sokkal könnyebb, sőt, még csak ki sem fáradok az értelmetlen önhadakozásban.
Olvastam dohányzol Te is? Szeges, nálam többnyire az őszinte kommunikációban van a bibi. Észrevettem, mióta nem parázom, hogy a másik mit szól, meg ne bántsam, stb, azóta sokkal kevesebbet szivok. ( ;) ) Nálad mi lehet? Passz, a válasz benned van. Minden esetre jó lenne utánajárni tudatosan. Tavaly ősszel szoktam vissza, több mint egy év kihagyás után: az ok, konfliktusba kerültem a gyárban, nem mertem kiállni magamért, csak elfojtottam. Nem szóltam vissza, mert jaj, szegény énem, ugyan ki vagyok én ahoz? Ma már utána járok. Igenis, ki kellett volna mondanom, meg sírnom magam, meg megoldani magamban, ahelyett, hogy új kört fussak. Ma úgy látom, dohányzom, míg meg nem tanulom a leckét. Igen, lehet agykontrollal meg akarattal (én is így tettem le), de a problémát okozó dolog nem lesz ezzel feltárva, ezért eszik, hízik meg az ember. Én is kikerekedtem :). Pótcselekvés lépett a helyére, most viszont tanulom, és ha kitisztul, majd egyszer csak lesek, nem kell a cigi, ennyi. (testem elfogadása, hogy éljem is, a testem a lelkem temploma)
Mindig a másikon múlik, megsértődik-e, vagy sem. Volt idő, mikor ilyenen is megsértődtem: szép vagy
Kész voltam, mert csúnyának tartottam magam, azt feltételeztem (előítélet, kivetítés, tévképzet), hogy beszólt a másik. Irritált, meg tudtam volna harapni :D.
Ma már megköszönöm, és melengeti a szívemet, pedig hány évemet pazaroltam ilyen butaságokra, mennyi minden melenget minket, észre sem vesszük a dolgokban.
Nagyjából egyetértek minden gondolatoddal. Talán csak ott lehet kis eltérés, hogy az érzékenyebbekkel szemben kicsit finomabban kellene...:)
A cigiről nem hinném, hogy az őszinteség hiánya hozná, mert ritkán kamuzok, az viszont tényleg igaz, ha valakit bántanom kellene verbálisan, azt inkább elsunnyantom...:)
Inkább egy kis poénnal, vagy utalással jelzem, ha valami szerintem nem stimm…;)
Ma délutántól jelentősen mérsékelem egyébként a cigit, mert jó tippeket kaptam, most éppen Tőled is, és mert Hermess alaposan rám pirított…:D
Hálából most kapsz tőlem egy kis szívmelengetőt, ha már úgysem harapsz érte: Szép vagy kívül belül...
"Talán csak ott lehet kis eltérés, hogy az érzékenyebbekkel szemben kicsit finomabban kellene."
No ezt beszéljük meg! Melyik a jó tanítási stílus?
...szintén csak elképzeléseim lehetnek...:))
ha már "elsunnyantasz", az már nem őszinte beszéd (ezalatt nem csak a nem hazudok dolog van szerintem)
...inkább az van alatta, hogy nem szeretek senkit megbántani, de nem is kezdek el hazudozni csak azért, hogy neki jobb legyen, ezért nem mondok semmit, és talán ezért hallgatom el néha a véleményemet, még ha jól is esne kimondani...:))
Előfordul, hogy ez nem sikerül, és akkor nem érzem igazán jól magam...:))
Azért magadnak is adj teret, megérdemled, ugye tudod?
Te megtalálod a módját szebb kivitelben is ;), csak ne fojtogasd magad.
mikor ideköltöztem , nem ismertem szinte senkit. Nagy szegénység, a nyakamban házfelújítás. Sok-sok vajas kenyér, nagy-nagy aggodalmak.
Mindenki a nyakamra járt, kéregettek anyagot, én adtam. Míg a szomszédom, már ki is jelentette, ad nekem, minek az neked! Már nem telt el nap, úgy hogy vitt volna el valamit.
Apu egyre idegesebb lett, haragudot rám, hogy alig van valamink, én még azt is odaadom. Nem mertem nemet mondani. Jelzem a szomszédnak medence, csiri-vili az udvarában.
Na ott lett elég, mikor rám telefonált, a gyerek alszik, Apu ne fúrrjon-faragjon. (szó szerint nem volt tetőm), aztán átmegyek másnap, bömbölt a zene, úgy, hogy az ablakom majd berepedt (nem vicc!, mozgott, rendesen), mit látok? A gyerek alszik nyálcsorgatva (ja, ismét azért hívott, hogy kell neki valami).
Hazamentem , sírtam (Apu végig nézte, úgy, hogy addig vele veszekedtem, milyen irígy, majd meglátja az élet megadja a jót kamatostól, ha nem lesz irigy, haszonleső).
Aztán jött fél év, még mindig nem szóltam, mert hát hogy jön az ki, én finom vagyok (meg Budhista :D ). De már csak köszönési viszonyt tartottam fel a szomszéddal, magamban meg mérgelődtem.
Csak folytatódott. Egészen addig, amíg már több ember is jött, adjak, ezt, azt, meg a szomszéd (mivel már nem kapot semmit) feljelentett, nagy a fű, megbűntettnek, 200 e ft-ra ha nem vágom le x nap alatt.
Na ez volt az utolsó csepp.
Átmentem, megbeszéltük. Kimondtam mindent, (nem anyáztam, de elvileg azért mentem, ebből az lett, sírtam, miért teszik ezt velem?) azóta néha kér, ha van fölösleg (!), odaadom, de azt már örömmel, ha nincs, vagy tudom, kell valamihez, ki tudom mondani: -nem.
Azóta senki nem jött ez ügyben. De beindult egy áramlás. Igaz, sokszor másoktól kapom vissza a jót, ráadásul kéretlenül, de nem ez a lényeg.Ja, azóta a szomszéd barátnőm lett :D.
Meg kellett tanulnom, hol a határ.
...és a szomszédnak is meg kellett tanulnia. Egyeseket tanítani kell arra, hogy hol van a határunk, mások képesek ezt önállóan felismerni és tiszteletben tartani.
Mert ugye aki magára veszi? Most az a kép jelen meg előttem, hogy az ország különböző pontjain ülünk a gép előtt és fórumozunk. Jelentős füstfelhőbe burkolózva... Ha elkap a hév inkább elmegyek meditálni... Vagy rágyújtok...
A cigiről Adam Carr ezt a listát állította fel
- emésztő cigi, kaja után
- nyugtató cigi, ha felkapod a vizet
- gondolkodást elősegítő cigi
- kávéhoz, az íze miatt
- jutalom cigi - 5 perc cigi szünet
- unalom elűző cigi
- meg sex utáni cigi
- nehéz munkát megkönnyítő cigi
- tiniknek nagylánnyá (nagyfiúvá) tevő cigi
Komplex csodaszer, kár hogy tönkreteszi az egészségemet.
Nekem a fő motivációm a leszokásban az is volt, hogy az önbecsülésem eléggé mélyen volt akkor. Kellett valamit tennem, amit már régóta nem tudok. Azóta is építek erre, mint komoly sikerélményre.
Igen Kati, azzal is lehet, sőt néha még jobban, mert ha nem éri el a célját, a másik akár rossz szándéknak, vagy éppen megalázónak is érezheti, attól függ milyen a hangulata...:)
Azért utólag, a feldolgozás után, mégsem hagy szerintem olyan tüskét, mint egy keményen odavetett gondolat.
Köszönöm Neked is a "cigis" tippeket, és cserébe javasolnék rögtön valamit, ha elfogadod. :)
Nemrég hívták fel a figyelmemet, hogy nagyban megkönnyítheti a kommunikációt a hangulatjelek használata.
Régebben magam se használtam ezeket de mostanában tapasztalom, mekkora, és milyen irányú hangsúlyt adhatnak egy gondolat mögé, amelyik talán a szavak szintjén félreérthető lehet a másik fél számára.
Nálad nem nagyon látok hangulatjeleket, csak ezért gondoltam - már régebben egyébként -, hogy a figyelmedbe ajánlom...:))
Előfordul, hogy ez nem sikerül, és akkor nem érzem igazán jól magam...:))------------ mert rossz embernek érzed magad???
DE HÁT NEM VAGY AZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!
puszi, most elvonulok alukálni
...mindent, amit írtál.:) Nagyon kedves, aranyos Ember vagy!
Csodálom a Hitedet és az Erődet, de ezt már azt hiszem leírtam néhányszor...:)
Ami az én részemet illeti a mostani írásaidból:
Már egy ideje nem stresszelek szinte semmin, így az is csak pillanatokra merül fel bennem, hogy jó lenne kimondani valamit, aztán elengedem, nem foglalkozom vele, nem "fojtogat" a vélemény megtartása.
Viszont egyre gyakrabban érzem úgy utólag, ha mégis valami miatt visszagondolok, vagy látom a fejleményeket, hogy jól döntöttem, amiért akkor és ott éppen hallgattam...:)
Persze néha fordítva is jön, de ez a ritkább.
Mostanában kezdem felfogni, amit Hermess és mások is írnak a rezgésszintekről...
Tényleg, mennyivel jobban szót ért az ember a hasonló hullámhosszon lévőkkel...:)
Lehet, hogy e tekintetben vagyok valamiféle speciális helyzetben, vagy éppen valaminek a határán, mert néha úgy érzem, hogy minden irányból be tudom fogadni, néha még meg is érteni a gondolatokat, érzelmeket...:))
Sok mindent nem értek még magam körül, egy kisebb fajta csoda vezetett ide a honlapra, aztán itt ragadtam, és most már Családomnak érezlek Titeket.
Ezért esik kicsit sz@rul, amikor azt látom, hogy egymást ütjük, ütik a Szeretteim, néha minden különösebb ok nélkül, vagy éppen régi, fel nem dolgozott sérelmek miatt, vagy néha csak azért, mert nem vagyunk eléggé figyelmesek.:))
A tudatos gondolkodással, mint olyannal előttetek soha nem találkoztam, magamról is azt hittem, ismerem magam.
Ma már látom, hogy ez messze nem igaz, mint ahogy vélhetően a fórumozók többségére is ez áll.:)
De egyre biztosabban érzem azt is, hogy semmit nem szabad sürgetni, semminek nem szabad túlságosan elébe menni, mert mindennek megvan a maga ideje. Elkerülhetetlenül...:))
És aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni...:)
Mégegyszer köszönök mindent, aludj jól! :))
És aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni...:)
Meg bizony! A tegnapi napomról: egész délután a vizet szedtem a pincéből az egyik fiatal szomszédasszonnyal és a párommal - aki nem mai gyerek. A többi ült, nézte a TV-t. A szomszédasszony férje az ablakon beömlő vizet szedte a lépcsőházból. Éjszaka egyedül szedtem a vizet a pincéből...Nem mintha nem tudtam volna aludni. 44 lakásos társasház.
Egy éve vita van az épületbiztosításról, pont azoknál vannak a legnagyobb károk, akik visszautasították, keresztbe tettek. Havi 590 Ft-ról volt szó...Most az egyik kára 500.000 Ft felett van, ugyanis a 380 bekúszott a lakásába és minden gépe kiégett...Már perelne mindenkit, de nem tud - ha lenne épületbiztosítás, megtérítették volna neki.
44 családból 3-4 dolgozik azon, hogy rendben legyen minden. Fúúú: lehet ezt a "Közömbösbe" kellett volna megírnom?:))) Bár véleményem szerint ez nem közömbös, ez közöny - és a kettő között van különbség!
Holnap lesz lakógyűlés, és nekem bizony ki kell mondani, mert a mi közös képviselőnk beszari ehhez. Amikor ide költöztünk, azt mondták, hogy milyen jó kis közösség ez...Hát nem az. De dafkecsakazértisból nem fogok a közönybe fulladni.
Összeszedtem a pincében elázott dobozaimból a víztől csepegő játékokat, karácsonyi díszeket, a kreatívos cuccaimat, a madárszállítóimat, és nagyvonalúan szétosztom azok között, akik megint ellentmondanak. Mert kimondom: irritál a fejük. Biztosan az én készülékemben van a hiba - majd megvizsgálom a héten. De ezzel az irtó méretű közönnyel nem tudok mit kezdeni. Ami nekem 'A' az nekik tutira 'B'. Próbálok én barátságos lenni - csak tudod, nagyon nehéz. Mosolyognak, aztán már a hátadban is a kés. És baromira nem jó nekem, hogy irritálnak, viszont ezért nem fogok hasra vágódni előttük. Egyet-kettőt meg lehet győzni szép szóval, rávezetéssel, de a többi magasan tesz az egészre.
A közös képviselő most is alszik, fel sem fog kelni délután 3-ig, én meg itt várom a vizeseket, na meg a tűzoltókat, hogy a vihar által leszaggatott, ám még a fákon lógó ágakat vágják le, mert életveszélyesek.
Ez még azokat a szülőket sem érdekli, akiknek a gyerekei nap mint nap itt játszanak. Akkor itt is egy kérdés: MIÉRT? Majd más megoldja? Vagy éppen az "én gyerekemmel nem történhet baj" alapállás?
Komolyan gondolkodom rajta: ezek a dolgok annyira viszik az energiámat, hogy eladunk itt mindent és veszünk egy szép kertes házat. Bár ott is kifoghatok egy idióta szomszédot: benne van a pakliban.:)))
Marcsi777
Hát, sajna a kolléganőm irritál, akivel napi 8 órát vagyunk kénytelen egy szobában tölteni. Márciusban jött közénk, az elején jó volt a munkakapcsolatunk. Aztán kb. augusztus közepén egy óriásit fordult. Mindenkit kioktat, főnökösködik, piszkálódik. Próbáltam úgy menni dolgozni, hogy "akármi is lesz, szeretni foglak"- de becsapom saját magam. Először reggelente még néhány órát tudtam tartani a fogadalmam, de a folytonos beszólogatásai miatt már ott tartok, hogy reggel bemegyek és már a látványa is irritál. Sajnos már egyszer kiabáltam is vele. Soha, senkivel, még a kutyámmal sem ordítoztam. Keresem, vajon mit kell ebből tanulnom? Nem találom. Nem tudok rájönni. Nem bántottam meg semmivel, már higgadtan a főnökünkkel együtt is leültünk beszélni a helyzetről, meg is ígért mindent, aztán ...
IMÁDOM A MUNKÁMAT, de e miatt a nő (vagy démon9 miatt már bemenni is utálok.
Azt sem mondhatom, hogy szálkák vagyunk a szemében, vagy legalábbis nem tudom, miért is lennénk azok.
Hogy csinálod ezt, amit írtál?
"Ma már inkább úgy látom: irritálsz, oké, mi van bennem? Ki vagy TE? Melyik ÉNEM nem tiszta még? "
Kérlek szépen, írj valamit, hogy kezdjem ezt a "ki vagy TE, mit akarsz velem megtani" dolgot.
Azért vagyok nagyon elkeseredve, mert ez a nő olyan reakciókat vált ki belőlem, (harag, düh, idegeskedés) amilyet én soha nem éreztem és én NEM VAGYOK ILYEN.
Kérlek szépen, mihamarabb segíts, mert már fizikailag is megvisel a dolog, már néha zsibbadok (..és újra: amilyet én soha nem éreztem)
Köszi, hogy segítesz!!!
Vigyük tovább a "gyöngy" szimbolikáját másképp is.. Az igazgyöngy (a tenyésztett is) nagyon lágy, jin (nőies) energiákat közvetít. Lelkileg az érzelmi konfliktusok feloldásában segítenek, hormonháztartásra, gyulladásokra a nyirokrendszerre hatnak.
Érdekes tulajdonsága a gyöngynek, hogy fénye elvesztésével jelzi a szervezetben lévő gyulladást...
Az irritáció akkor ugyanez pepitában:) mit mutathat meg? ..gyulladás(=félelem) van a szervezetben..érzelmi konfliktusok vannak jelen..stb.
És ha a mi belső problémánkat jelzi, törvényszerű, hogy megoldanunk is magunkban, magunknak kell.
Ha a sötétben nekimegyek a falnak, akkor nem a falat hibáztatom.:)
Legalábbis mostanában már nem...:DD
Sőt! Mielőtt nekimennél a falnak a sötétben még azt is felismerheted, hogy pl. mire van az ember sípcsontja?
-Hogy a sötét szobában jelezze a bútorok helyét:)
Hibáztatni ???
"Hibáztatni ???"
Ez természetesen nem a Te hozzáállásodra vonatkozott, hanem a másik blogon kialakult helyzetre. :))
És ha a mi belső problémánkat jelzi, törvényszerű, hogy megoldanunk is magunkban, magunknak kell.
Ha a sötétben nekimegyek a falnak, akkor nem a falat hibáztatom.:)
Legalábbis mostanában már nem...:DD
"Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat." : ))
Minden irritáció hasznos.
Addig, amíg irritál, addig van vele dolgunk. Amikor már elvesztette üzenetét, akkor már nem fog tovább piszkálni.
Minden szembesülésünkkel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Minden pillanatban választhatunk, kenyérrel dobunk vissza, avagy kővel.
Persze az, hogy már kővel tudjunk vissza dobni nagyon sok tapasztalatot feltételez.
A harag, amit egy külső esemény válthat ki belőlünk egyre csak fokozódik, amíg a teljes rálátásunk nem lesz az eseményre, amíg egy külső eseményt támadásnak veszünk és nem egy információnak, addig csak szélmalom harcot vívunk.
Diadalt csak akkor arathatunk, ha felfedezzük azt, hogy semmi sem történik véletlenül és semmi sem kerülhet az utunkba, csak úgy, hogy annak igen van létjogosultsága.
Két dolog létezik...az egyik az, amikor alacsony az energia szintünk és amikor kielégítő.
Ennek függvényében fogunk reagálni egy irritációra.
Pontosabban, amikor már ideális szinten tartjuk magunkat, akkor az irritáció már nem is lesz az, aminek eddig véltük.
Ez az igazi alkímia, amikor a szeretetünkkel, ami a magasabb én kialakulásával megerősödik, pontosabban a magasabb én tiszta kapcsolatával megerősödik...teljesen másképp látjuk a világunkat és az eseményeket...ez az az igazgyöngy, ami már a miénk.
Nem csak fizikális dolgokat látunk, hanem a mögötte dolgozó erőket és ellenerőket.
Csak a Bölcsességgel és a mindent átható szeretettel emelkedhetünk ezen dolgok fölé, ami nem más, mint az a Szellem, ami bölcsességgel hat át(Pünkösd) és az a mindent átható Szeretet, amit Krisztus megváltásával (vére által)tudhatunk magunkénak....ez a Szent Grál üzenete...átszellemesíteni a gonoszt, az irritálót...ez az ember jelenlegi óriási feladata.
Szeretettel,izi
"Csak a Bölcsességgel és a mindent átható szeretettel emelkedhetünk ezen dolgok fölé, ami nem más, mint az a Szellem, ami bölcsességgel hat át(Pünkösd) és az a mindent átható Szeretet, amit Krisztus megváltásával (vére által)tudhatunk magunkénak....ez a Szent Grál üzenete...átszellemesíteni a gonoszt, az irritálót...ez az ember jelenlegi óriási feladata."
Kíváncsivá tett ez a gondolatod, aminek az értelmével egyet is értek. Talán, ha egy konkrét vallásban gondolkodnék, maradéktalanul be is tudnám fogadni.
Tulajdonképpen az érdekelne, hogy a vallásod vezetett a felismeréseidhez, vagy az utóbbi hozta az előbbit?
Kérlek, ne írd, hogy gondolkodjam el rajta, hátha tanít valamit, mert puszta kíváncsiság. :)
Lehet, hogy megérdemelne egy külön blogot is, mert ebben a mostaniban félrehallásokhoz vezethet, de ezt majd Sanyi eldönti...
Persze, szeretnénk külön témában olvasni róla! Vannak Izinek olyan meglátásai, amelyek újak és mélyek itt az oldalon, szeretnénk azokat jobban megismerni, befogadni, erre már biztattam is Őt.
Egyébként nem kell ilyenekhez az én döntésem. Ha úgy látjátok, hogy felvetődik egy új téma, amelyik nem vág bele abba, ahol született, akkor nyugodtan nyissatok neki másik topicot!
Köszönöm!
Kedves szeges.
"Kíváncsivá tett ez a gondolatod, aminek az értelmével egyet is értek. Talán, ha egy konkrét vallásban gondolkodnék, maradéktalanul be is tudnám fogadni."...ezt írtad.
Konkrét vallást nem kell keresni...pontosabban csak azt, amit vallok. Ez nem kapcsolódik bejegyzett hivatalos valláshoz.
Általában kapaszkodókat keresünk, mert kapaszkodókat engedünk el.
A változás mindig nagyon sok dolog felül írásával, elengedésével jár és ez megkívánja azt is, hogy újra bizonyosságunk legyen...
A legtökéletesebb(szerintem) bizonyosság, amikor tényleg csak magunkban bízunk...de ehhez fel kell küzdeni magunkat ennek a tudatos felismeréséhez.
Ebben van óriási segítségünkre az a Megváltó impulzus, erő, az a mindent átható szeretet, ami alkímiát eredményezhet bennünk. ezt fogalmazhatjuk nagyon sok féle képen, de egy bizonyos, egy MEGVÁLTÓ ERŐ jelenléte szükséges.
Ez az erő nemvolt mindig a birtokunkban...de úgy gondolom, hogy nem csak én tudom, hogy jelen van.Miből is válthat meg?
Pontosan abból az régi beidegződésinkből, ami mindig másban keresi a bűnbakot.
Ehhez persze kell párosulnia egy olyan erőnek, egy mindent átható bölcsességnek, ami egyetemes forrásból származik. nem egyéni egók szüleményei, hanem egyetemes forrás.
Amíg ez a kettő nem ötvöződik bennünk, addig sűrűn vissza eshetünk.
Számomra a Szent Grál ez.
Krisztus keresztjéről lecsorgó vér(megváltás), ugyanolyan, mint egy külső hatás amikor egyik virág(férfi) a másik virágot(nő) megtermékenyíti, hogy gyümölcs legyen belőle...mert e nélkül a vér nélkül az emberiség sem lenne megtermékenyítve, hogy olyan gyümölcsöt, cselekedetet hozzon, ami építő jellegű.
Ez a külső impulzus hatása az, amit megváltásnak érezhetünk, ami nélkül nem lenne megoldásunk már.
Ezt érdemes beleilleszteni az életünkbe.
Michaelitának mondtam is, hogy a mihályi gondolkodás nélkül nem haladhatunk előre, de fogalmazhatom úgy is, hogy aki nem veszi észre az érzékelhető és a lelki világunk mögötti szellemet, az nem tud úgy fejlődni, mint, aki ,meg van termékenyítve, mert akkor csak virág marad és elmarad a gyümölcs.
Ennek megértéséhez van jelen az a szellem és itt jön Pünkösd a képbe, ami igen is meghozza azon tudatosságot, csak tiszta szándék kell hozzá, ami nem engedi már meg, hogy fals információkkal téríthessenek el a helyén való úttól.
Aki a Pünkösdre így tud tekinteni , az tesz magáért és mindenkiért...az egyetemesség innen fakad.
Sok féle megközelítése van annak, miket most leírtam, ez egy féle, észre kell venni azt is és ebben is segítségünkre lesz ezen Szellem, hogy ki beszél velünk egyezőt(még, ha teljesen más szavakat is használ)és ki nem.
Ez csak a szellemi megközelítés, de ezen felül testi szinten is nagyon sok dolgunk van még...testkémiai szinten sem lehetünk hanyagok...szóval ennyi hirtelen. Szeretettel,
izi
Maradéktalanul kielégítetted a kíváncsiságomat.:)