Lehetne másképp?
Pár hónapja felfedeztem a weboldalt és szívesen olvastam Tőletek, mert sokat tanultam belőle. Csodáltalak Többőtöket, hogy nagyon elmélyült külső-belső tudásotok van.
Ezt most is így gondolom, de sajnos "valami" bekerült ide a blogolásba, aminek nem itt lenne a helye! Ahogyan az utóbbi időben a támadásokat, viszont-támadásokat látom, fáj a szívem! Nem hiszem el, hogy csak ez telik ki tőlünk, nem hiszem el, hogy ne tudnánk ennél fontosabb, emelkedettebb, tanítóbb jellegű írásokat produkálni.
Ismerjük be és fel, hogy ezek az írások Mindannyiónkat lehúznak, azt is akik írják és azt is aki netalán-tán beleolvas.
Sokan olvasnak bennünket, nem hinném, hogy ezt akarnánk nekik tanítani!
Ezért őszintén kérem Valamennyiőtök segítségét, hogy együttesen fejezzük be ezt a stílusú komminikációt itt egymás előtt! (Ami nem érinti a többieket, abba ne vonjuk bele őket, azt ki-ki beszélje meg priviben, légy szíí!, attól függetlenül, hogy ki kezdte)
Lehetne másképp folytatnunk?
Úgy gondolom, hogy csak Veletek és a beleegyezésetekkel, a tudatos, őszinte, önuralmat gyakorló hozzáállásotokkal lehet!
Bizonyítsuk be önmagunknak és a bennünket olvasóknak, hogy igenis lehet másképp!
Kérlek segítsetek, segítsük egymást ebben!
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
34 hozzászólásÉn két és fél éve regisztráltam erre az oldalra és pont ezért nem kapcsolódtam be mert folyton ment a veszekedés.
Nem ilyen, még sokkal erőszakosabbak is.
Voltam a Sanyi pár tanfolyamán,és akkor kapcsolódtam be ide /2-3 hónapja / ,viszonylag nyugalmi helyzetben.
Sajnos naiv az ember,mert ez a jelenség itt állandósult.
Volt, van ,és lesz,mert olyan szemlélet uralkodik,ami ezt nemhogy fékezné,hanem éppen hogy provokálja.
Úgyhogy hosszas vívódás után úgy döntöttem ,ezért elhagyom ezt az egyébként értékes oldalt,mert nem hogy építene engem,hanem egyenesen rombol /e miatt a jelenség miatt/ ,és erre nincs szükségem.
Sajnálom azokat az embereket itt hagyni,akikkel barátságban ,értelmesen ,egymást építve lehetett beszélgetni:
Szeges,Hajdú,Klára,Jaguár,az ifjú Spiritosaurus, Twindragon,Szabó Peti ,és még sokan mások...
Minden jót,és egyszer legyen béke itt is!
Szívemből kívánom: Éva
ui:Köszönöm neked Michaelita ezt a blogot,Te adtad meg nekem az utolsó lökést.
Hátha Te sikerrel jársz, /mert én hiába kértem ezt már számtalanszor /.
Ne csináld, Éva!!!
Ez a könnyebbik megoldás. Vagy gyere vissza, ha leülepedtél.
Ha most úgy vonulsz vissza, hogy még jobban beásod magadat abban, amit kialakítottál önmagadról, akkor az eddigi időd, blogolásod, de nem csak a Tiéd - nem hoz látható eredményt. Persze, mindenképpen kis morzsa a továbblépéshez. Döntést nem ciki megváltoztatni, még akkor sem, ha nem vagy politikus...:DDD
Éva! Találkoztunk személyesen (a Sanyi medijén), kb. egyidősek vagyunk, és ami nekem első percben átjött, hogy nagyon érzékeny lélek vagy. Ott akkor Veled éreztem:) Próbállak most is megérteni...
Most viszont úgy gondolom, hogy nincs miért elköszönnöd, nem az elköszönés a megoldás. Helyette inkább menj el a Hermess Emberi játszmák tanfolyamára. Hidd el van mit tanulnunk, mert a mi generációnk óhatatlanul is játszmázik, sajnos! Én 2005-ben tanultam először a játszmázásról, s most is tanulom még.
A fiatalabb generáció hála Istennek erre már sokkal érzékenyebb, ők már felismerik és tiltakoznak ellene. Hidd el Nekünk is ezt kell tennünk, mert másképp az egésznek nincsen célja, értelme!
S Évi! Nem Te hoztad be ide ezt a stílust, nem csak Hozzád kapcsolódik, tehát az írásom nem csak Neked szólt, sajnos!
Igen, mi itt sérült lelkek vagyunk, éppen ezért férjünk meg egymással békében és lehetőleg ne bántsuk egymást. És legfőképp ne akarjunk magunknak olyan jogokat, ami nem etikus másokkal szemben.
Nem mindig az a barát, aki annak mutatkozik, nem mindig az az ellenség, aki annak látszik! Ezen érdemes elgondolkodnunk néha!
Nekem Gyurkó Zsolt az, aki parapszichológiában számít... Őt idézem - hátha a Miki erre is ráharap - " A lélekcsoportod tagjaiból, valaki felvállalhatja azt a szerepet, hogy ebben a leszületésben téged állandóan piszkálni fog, az ellenséged lesz. Teszi ezt azért, hogy kimozdítson abból a helyzetből, végre változtass magadon. Utálhatod őt, de ebben odaát akkor is így egyeztetek meg..."
Nem szép Tőled ez a provokáció! Nem ezt vártam Tőled!
Változást szeretnék és nem provokációkat, csalikat, játszmázásokat!
Ne hozzuk át a marakodást a másik blogról, jó!?
Nem ezt szeretném bevonzani, segíts kérlek szépen, hogy elinduljunk egy másik irányba!::))
... hmmm, az is lehet, hogy van valami élvezetes mások irritálásában, csak még én nem jöttem rá???...
Úgy érzem, gondolom, hogy Kati nem provokálás miatt írta, hanem, hogy közelebb lépjünk ahhoz az állapothoz, amiről írsz Te is. Ahhoz meg, hát ugye elengedhetetlen, hogy felismerjük a saját játszmáinkat és már-már önmegsemmisülve tudjuk azt mondani a másiknak, hogy igazad volt és én tévedtem.. HOGYHA VALÓBAN BELÁTOM AZT, AMIÉRT Ő OTT "PISZKÁLT", ami nekem piszkálás, másnak móka, valakinek meg semmi... Ha nem, akkor majd következő alkalommal...
Ez humor lett volna tőlem. Bocs, ha most elkezdek mentegetőzni az okés lesz?
Komolyra fordítva a szót, elismerem, hibáztam, a hozzászólásom még az előzőbe ment volna, de eltévesztettem. Amúgy nehéz ügy ez, írott kommunikáció, a mosolyok, a hangsúlyok nem jönnek át.
Én is hibáztam, mert újra átvettem egy olyan túl érzékeny stílust, amit magam mögött tudtam.
Köszi a tükröt!
Ezt soha ne felejtsd el!
Éva meg remélem hamar lenyugszik. És visszajön ide, meg a klubba is. Hát rengeteg tükör volt nekem is, neki is el kell engednie egy barátját, mert nem tud segíteni rajta, a játszmázásba belefáradt. Én egy hét éves kapcsolatból léptem ki emiatt. Erről beszélgettünk még priviben. És a fordítottja, mit tükör itt a fórumon. Ha valami nagyon nem fér a fejünkbe, az élet ( Isten ) megkreálja a szituációt jó gyorsan a másik oldal megélésére. Ezerrel győzködtük, dolgozz magadon, változz, légy lelkiekben egészségesebb. Lettünk mi itt betegek, rögtön... A pontosítás végett ezt pedig még Miklósnak, remélem elolvassa, nem járok terápiára, a klubba viszont mindig, amikor tehetem, nem vagyok pszichésen sérült, Hellingeren voltam - ami a nevében terápia - gyermek halála miatti gyász feldolgozása, amire állítva lett... Hát ennyi.
Éva, Michaelita, Mi!
És hol is az én/mi teremtő erőm/nk ebben a vivódásban?
Lehetne????(rendben ezzel megszületett a vágy a gondoltat, akkor csak az következik, hogy az akaratot kell hozzárendelni még!)Hisz a hit alapban adott..vagy Éva mégse?? Beírásod arra mutat, hogy nem hiszel benne???
A kérdés az minek engedem meg, hogy LEGYEN!
OKÉ most megnéztük mit teremtettünk, megvan OK és MÁS-t kell innentől teremteni! Ennyi!
Nade Éva, nem kudarcra játszunk eleve..hisz ezzel a múltat rávetíted a jövőre, hogy nem is lehet ezt máskép!!Csak elhárítod a felelősséget? MOST ezzel a felismeréssel is már MÁS! Innen már csak 1ugrás !Rajtunk múllik!
Mit adunk Magunkból hozzá...
Nem azért, hogy "bizonyítsuk be.."az nem kell! Se kívűl se belűl bizonyításból nem mehet!
Csakúgy Magunkból Magunkért!
.... nem beszélve arról, hogyha felismerjük Önön tökéletlenségünket, könnyebb elengedni mások felé is azt az elvárást, hogy tökéletes legyen, és már nem mutogatunk ujjal a többiekre, hogy ővelük mi lehet, hanem elfogadjuk a tényt, ő is járja az utat a tökéletesség felé.
Ráadásul bónuszként az ember világa is kivirágzik, rájövünk, nem mindenki hülye, sőt senki sem, mi sem vagyunk áldozatok az élet tengerében, csak néha imbolyog alattunk a ladik, ugyanúgy, mint mások alatt, ennyi az egész.
Nagyon tetszik a hozzászólásod, nagyon jól megfogalmaztad a dolgokat:)
"Csakúgy Magunkból Magunkért!" hmmm!....??? Ámulok, bámulok, tanulok!!! (Megpróbálok többször ráérezni, hogyan kell/lehet ezt csinálni::))
El kell mondanom, hogy Éva jól döntött. Nem menekülés ez. Ugyan már. Micsoda vakság és tudatlanság.
Ha ír, az támadás, ha nem ír megfutamodás.
Miközben nem történik egyéb, mint le vette rólatok a kezét. Nem enged nektek több energiát elrabolni. Megpróbált segíteni, de nem vagytok alkalmasak a segítség fogadására, ezért visszahúzódik a saját intellektuális magaslataiba.
Ahogyan Hermess tanítja is, hogy mindenkinek ki kell teljesednie azon a szinten ahol éppen van, vagy aki magasabban van, vissza nyúlhat azokért, akik alacsonyabb szinteken helyezkednek.
Éva egyetlen hibát követett el.
Ez viszont nagy hiba volt. Nem hitt a szemének. Nem hitte el, hogy annyira mélyre nyúlt értetek, ahol még nincs kifejlődve a segítség elfogadásának a képessége bennetek. Ti önmegvalósítotok. Egoista fertő jézusom. Csak ti léteztek a magatok számára, a segítő kézbe pedig bele haraptok.
De nem haragszik szerintem rátok, egyszerűen csalódott, amiért nem tudott felemelni benneteket az együttműködés szintjére.
Nincs más mód, mint felemelkedni önnön valóságába benneteket itt hagyva.
De viszont kiderült mi a szentháromságotok.
ego, tükör, játszma. :DDD
Majd kinövitek egyszer, és elkezdtek normális gondolkodó, másokkal együttműködni tudó magatartást kifejleszteni magatokba.
Most semmire sem vagytok képesek, kizárólag a másikat pocskondiázni.
Hermess, benned csalódtam a legjobban.
Pontosan az ellenkezőjét mutatod most annak, mint amit tanítasz. Nem kommentálom, te intelligens ember vagy és talán alkalmassá tudod tenni magad arra a kvalitásra, amit most Évától vársz el, miközben egy igen lealacsonyító játszmába kezdtél.
Gyerekek én szégyenlem magam helyettetek is.
De tőlem nem szabadultok meg, mert én szeretek játszmázni, és éppen rá is érek :DDDD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez most melyik minőséged?
Miki a sintér? :)))
Nem!
Ez Miki az igazságszerető, és a sötéteket felvilágosító.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ja. A fény ebben a nagy-nagy éjszakában.
Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?
Segítünk másokon, hogy ők meg segítsenek az utánuk jövő másokon. De ha valaki nem kéri a segítséget, akkor azon nem is kell segíteni. Erőszakosan senkin nem lehet segíteni. Ha ő a gödörben érzi jól magát maradjon ott.
Segíts magadon Isten is megsegít tartja a mondást. Ez így igaz. Amíg az ember úgy gondolja, hogy minden tudásnak és képességnek birtokában van ahhoz, hogy kimásszon bajaiból, addig még az Isten sem fogja az ember akarata nélkül kihúzni a bajból.
Ez ugye a szabad akarat lényege.
Ez kérem együttműködés, hogy elindítasz egy gondolatot, és tovább viszem azt, majd esetleg te még tovább.
És nem az, hogy elkezdelek analizálgatni, meg kéretlen tanácsokat adni, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a hozzászóóólááásssooodbaaaa, valami lelki problémádat véltem felfedezni, és ha bele pusztulsz is, akkor is kisegítelek onnan.
Gyermeteg, irritáló, ostoba, nagy fokú tudatlanságról tanúbizonyságot tevő magatartás ez.
És mindenki aki a másik hozzászólásában problémát vél felfedezni, önnön magát kellene elkezdeni vizsgálgatni, de ha a másikban tényleg van olyan probléma, akkor is kerülni kell az erőszakos beavatkozásnak még a látszatát is, és akkor nem kell se egózni, se tükrözni, se játszmázást kezdeményezni, és a másikat egy ilyenbe bele kényszeríteni, aztán azzal vádolni, hogy te játszmázol, ami egyébként miért is baj?
Játszmázok és? Mi van akkor? Mi irritáló van az én játszmázásomban? És a fagyi már megint vissza nyalt.
Így nem lehet normálisan élni, és nyilván egy elmeháborodott beteg lélek az, aki komolyan azt hiszi, hogy ez őt, vagy másokat előre visz egy centit is.
Nyilvánvalóan nem. Ideje felülbírálni az önfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket és módszereket, mert láthatóan ezek nem hoznak javulást, sőt sikeresed bele dogmatizálódik aki ezt az utat követi, és saját magát tartja a szektásság mágiájában.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Kedves Miklós!
Te döntöttél jól, hogy itt maradtál, de csak akkor, ha szembe mersz nézni önmagaddal. Éva nem jól döntött, hacsak nem dolgozza fel önmagában az eddigieket és rá nem lát arra, ami idáig vezette. A Te maradásod és az Éva magasztos kilépése egy kalap fügét sem ér, ha az eddigi birkózásból csak a további védekezés és erősködés marad nálad, Évánál pedig az önsajnálat és sértődöttség.
Minden információval rendelkezel már ahhoz, hogy tovább lépj. Ezt nem tudja senki sem helyetted megtenni. Ha Te csalódtál bennem, én reménykedem benned, hogy az átlagon felüli intelligenciáddal képes leszel ezt megtenni. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egy fél év múlva derűsen fogsz mosolyogni a mostani "minden áron megvédem magam" írásaidon.
Mint ahogy Sanyi is írta, a legnehezebb rálátni önmagunkra, és ebben csak mások segíthetnek. Ezen a honlapon ezt ingyen megkapod. Ezt meg én írtam már egyszer. Az intelligenciádnak ahhoz is elégnek kell lenni, hogy ezt észrevedd, senki nem akart se Téged, se Évát bántani. Valahol ugyanazt "produkáljátok" mind a ketten - nem látjátok önmagatoktól az erdőt, vagy az erdőben nem találjátok magatokat. Tök mindegy, pepita.
Nem igazán értem, hogyan lesz az én fentebbi megjegyzésemből lealacsonyító játszma. Évával? Engem soha nem bántott, nem is tudna. Én sem tudnám bántani, csak önmagát bánthatja. Vagy Veled? Én abban a reményben hívtalak el a tréningre, hogy rálátást kapsz arról, hogy hol tartasz. Meg is kaptad. Csak valahogy nem kattan be, hogy rólad szól. Magadra nem vonatkoztatod.
Példamondat Tőled a kivetítésre: "Majd kinövitek egyszer, és elkezdtek normális gondolkodó, másokkal együttműködni tudó magatartást kifejleszteni magatokban."
Kiről szól ez, ha nem rólad, Miklós? Csak azt hiszed, hogy ez a többiekre jellemző, akik turkálnak benned, ahelyett, hogy észrevennéd - csupán azt próbálják megmutatni, mivel lenne dolgod. Most, itt az alkalom, hogy Te nődd ki azt a gyerekséget, hogy bántani akarnak, és mindenki kéretlenül csak veled foglalkozik. Hát ki a franccal foglalkozzanak, ha Veled és az írásaiddal van tele a honlap? Őszintén szurkolok neked, hogy ezen felülkerekedj:
"Csak ti léteztek a magatok számára, a segítő kézbe pedig bele haraptok". Ezt most éppen hogy Te műveled. Szembefordított tükrök. De ki állította szembe őket?
Minél többet írsz a honlapon, és minél provokálóbban, minél jobban csillogtatod az elmédet, annál nagyobb felületet adsz a "visszahatásra". Ha ilyen intenzitással állítgatsz az oldal szellemiségével ellentétes dolgokat, annál inkább valószínű, hogy nem fogják szó nélkül hagyni. A harc nem úgy kezdődött, hogy itt neked estek - elsőként "visszaütöttek"! Csak ezt elég nehéz abból a támadós-védekezős egóból észrevenni, amelyiket olyan nagyon fontosnak tartasz. Eddig szükséged volt rá valóban, de ezen a szinten, ami egyszerre vonz és amit ugyanakkor hárítasz még - már csak akadályoz a haladásban.
Nyisd már végre fel a szemed és hagyd magadban változni a világot! Állj félre önmagad elől. Próbáld ki!
Pesterzsébeti hátbaveregetéssel (mert én itt lakom), a legjobbakat!
Nos, régen írtam ide, de folyamatosan követem a blogo(ka)t. Most volt egy kis dezsavű érzésem, mert ugyanezt akartam én is egyszer elmondani, amit most Te, egy Szembesülés című élő találkozóval kapcsolatban. Valójában a szembesülést elkerülték, ellenben engem itt egyik számomra (nickemmel címzett) megnyitott, vagy velem foglalkozó topicban végig csak engem szembesítettek magammal. Ez addig fajult, hogy már csak az én "hibáim" lettek felsorolva, kielemezve, de saját közreműködésük (vagy a találkozón nem közreműködésük) nem lett sem elemezve, sem bírálva, se alul, se felül, se lent, se fent, se kint, se bent... stb :) Ezért én azt a találkozót, de főleg az utózöngéjét inkább szem-besülésnek neveztem el :) Mindig ugyanabban a pillanatban kapunk amikor adunk is. Ez így működik. Éppen ezen elv miatt nem értettem, miért csak én érzem azt, hogy kapok, de ők nem érzik azt, hogy adok? Lehetőséget adtam arra, hogy megfigyelhessék akár kívülről nézve magukat, hogy bizonyos szituációban hogyan is, és miért is úgy, ahogy reagálnak valakire, valamire? Mindenki hajtogatta az igazát velem, és cselekedetem, és hozzájuk-állásommal szemben. Még a találkozó vezetője is tett ott a találkozón egy utolsó lehúzó (odaszúró) megjegyzést, amit pont tőle nem vártam. Ez akkor történt, amikor a többiekkel elmenetelünk előtt elmeséltem még neki, hogy miképp kerültem majdnem be az Irigymirigy együttesbe, mert egyik tagja gyerekkori barátom volt, és... Erre azt mondta szúrós szemmel, de "mosoly-al" az arcán: Talán szerencsénk is van, hogy nem jött össze neked... Mástól ezt nevetve fogadtam volna, de Tőle ez nagyon meglepő volt, főleg ahogy, és amiért mondta. Lényeg. Alázatnak se a találkozón, se utána itt a Tmában nyomát sem fedeztem fel, de a belső erő használatának nagyon is. Holott tudjuk, hogy a belső erő, és alázat együttes használata az a tulajdonság, amivel egyensúlyban lehetünk, és akár mindenki megelégedésére tudjuk a kínos helyzeteket is kezelni. Ha csak a belső erőt használjuk alázat nélkül, abból lesz az EGO (mint fájdalomtest), és Ego-val mindig valaki megsemmisülésével, elnyomásával kezeljük a helyzeteket. Tudjuk, hogy az Ego retteg a sérülésektől, a megsemmisülésektől, még a haláltól is, de főleg attól, hogy akár triviális ügyekben nem lesz igaza. DE! - ha csak az alázatot használjuk a belső erőnk nélkül, abból pedig az alázottság érzése lesz, mert mindig belső értékünk alatt kezeljük, vagy hagyjuk kezelni a helyzeteket. Ami számomra még meglepőbb volt, hogy akik a helyszínen nem képviselték se akaratukat, se kívánságaikat, azok eme rólam szóló fórumon rendesen kiosztottak :)
Mi történt azóta velem? Ez a találkozó, és az utána itt történtek nagyban segítettek abban, hogy most egyre jobban egyensúlyban érzem magam, és önmegvalósításom mások megelégedésére is végzem úgy, hogy közben minden porcikámmal figyelek rájuk, és jeleikre. Mindenben van "jó", és "rossz". Minden éremnek két oldala van. Ez az ominózus eset világított rá arra, hogy mindig vegyem figyelembe a másik oldalt is, és számításaimba, nézeteim kialakításába tegyem bele azt is. Remélem most is sikerült, és senkit nem bántottam meg, sőt, inkább igazoltam.
Hajdu M, sok sikert, és kitartást kívánok! Ugyanezt kívánom a többieknek is.
Szia Arkangyal!
Ez egy nagyon régi história:) Akkor jöttem az oldalra,naivan tele segítőkészséggel:),és még nem értettem az oldal funkcióját.
Igen összejöttek a dolgok,és egyszer csak betelt a pohár és kipakoltam.Írni nem írtam többet,
de valamiért nem tudtam elszakadni,vonzott továbbra az oldal és olvasóként minden nap itt voltam. Ráadásul időközben a ,,legnagyobb üldözőmmel'' is nagyon jó barátságba kerültem,és lassan megértettem,miről is van szó itt az oldalon.
Komoly alázattal és odafordulással tudtam végül kívülről nézni a történteket,és akkor jöttem rá százmilliomodszor:),hogy minden értem történik.
Akkor már felismerve a dolgokat,újra szép lassan kezdtem részt venni az oldal életében.
Sajnos a visszatérés is pofonnal kezdődött,pont a ,,főnök ''részéről,de ennek ellenében,éppen az a valaki adta meg a bátorítást,aki a legjobban kritizált azelőtt.És innentől lettünk,nem hétköznapi barátok:D
Azóta úgy érzem teljesen része lettem itt a közösségnek,és nap mint nap tanulok,minden rezdülésből.Ugyanakkor hozzáadhatom az egészhez az én ,,tudásomat''is,csak a hogyant kellett megtanulnom!:DDD
Én áldom ezt az oldalt és csak azt tudom mondani a saját tapasztalatomat is figyelembe véve,hogy aki sértődésből elhagy mondjuk egy ilyen közösséget ,ami itt is van,az szálljon magába,tegyen felismeréseket,mert ellenkező esetben saját maga ellen vét. Talán a büszkeséget kell félretenni,és akkor ez nem ütközik akadályokba.
Olyan érdekes,hogy pont most találtad meg ezt a témát.Én tegnap/valamiért/ hosszasan elgondolkodtam ezen az eseten,és az ominózus hozzászólásomon,ahol kipakoltam,és azon ,,járt az agyam'',hogy milyen jó lenne ezt elmondani,amit most itt leírhattam,de hogyan?
Ha most egyszerűen írok oda valamit,hogy mennyire másképp látok most mindent,az hülyén jön ki...
És ma kinyitom az oldalt,és itt van nekem tálcán a hozzászólásod.Hát ilyen csak a mesében van:)))
és nagyon hálás vagyok neked ezért Arkangyal.
A titkos vágyam manifesztálódott itt általad,és szinte rögtön,ahogy elgondoltam:D Mindig azt mondom,hogy ez az oldal olyan mint egy élő organizmus,és hát már megint bizonyított:)
Jó,hogy idetévedtél Arkangyal ! Köszi:Éva
Nahát, nahát! Éva! Remélem ezt a hozzászólásod nagyon sokan elolvassák, mert pontosan azt írtad le, amit mindig hangoztatok, és ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa beírásaim, megjegyzéseim, észre is veheti, hogy mindig két dologra próbáltam rámutatni, és azokat érzékeltetni. Egyik ilyen a Minden értünk van! - fogalom, igazság, és életérzés, másik a Lehet másképp! - gondolkodás fontossága, és elsajátítása.
Pofonok meg mindig akkor jönnek, amikor kell, mert pont akkor, abban a körülményben pofonnak éljük meg. Ez, ha valaki elemző típus, mindig ráébresztheti valamire :) Én is megkaptam itt, és amint leírtam, sokban segített nekem is. Abban reménykedem, hogy a Te, és akár az én esetem is legalább annyira mutat másoknak is utat, mintát, akár reményt is, hogy ha feldolgoztad, és megértetted mi miért történik és történt, utána pont annyival vagy több. Aki elmegy - és sértődötten, megbántottan -, az általában azért teszi, mert fájdalmain keresztül látja csak a világot, és inkább sérelmeivel él és hoz meg döntéseket, mint tudatos tudatával.
Nincsenek véletlenek. Hogy pont most eléd került újra ez a Topic? Hát, Istenem... Működik a rendszer!
Tartoztunk ennyivel magunknak, és másoknak, hogy mind a ketten leírjuk, amit le kellett. Mi megtettük, szerintem ezzel a történéssel letudtuk lelkiismeretünk, és az érintettek felé is az adósságunk.
Innentől ezt a cselekedetünk, ki, hogyan éli meg, és ki, minek, és hogyan értékeli, netán ítéli meg, az már az Ő döntése, nem a Tied, és nem az enyém. ;-)
Végezetül egy számomra nagyon kedves idézettel búcsúznék el tőled, és kívánnék a továbbiakban is sok igaz barátot, és szívből jövő mosolyokat. Ezt az idézetet pont ama ominózus találkozó után találtam meg, mert sok volt a kérdésem, és nemigen volt rá reális válaszom. Erre emmeg "véletlenül" pont szembe jött velem, ahogy kell, és azonnal jöttek az AHA! - mozdulatok (homlokoncsapások:D) és megértettem, miért nem értettek meg...és talán én se Őket kellőképpen...
"Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejthette volna önmagát."
Simone Weil
Egyetértek veled Arkangyal,és örülök neked így ,,ismeretlenül'' is. Bár valamilyen másik ,,dimenzióban'' nagyon is ismerlek,mert most,ahogy olvastalak nagyon ,,mocorgott'' a szívem:)
Eva a Csupaszív, és angyal! :)
..."Hagyd nyitva szíved, és szárnyad. Szükséges az embereknek, hogy érezzék :)
Hogy tisztán szerethess, engedd meg az embereknek, hogy szerethessenek Téged ;-)
Köszönjük, hogy írtál ide és ezáltal lehetőséget kaptunk, hogy leírjuk azt, amit ma másként látunk.
Amikor ezt a blogot nyitottam, akkor nagyon új voltam még itt a blogolásban és nagyon zavart, és flusztrált, hogy nincs béke és nyugalom a blogolók között.
Azt hittem, hogy az írásommal összebékítem a többieket. Nos, egyáltalán nem ez történt.
Mit tennék ma másként? Ezt a blogot már meg sem írnám. Miért?
Mert menet közben - az eltelt bő félévben - nagyon sokat tanultam meg másokról és önmagamról itt a blogolók között is és a hétköznapokban is.
Többek között megértettem azt, hogy a gyermekkorban engem ért felszín alatti feszültségeket nagyon nehezen viseltem, ezért van bennem ekkora vágy még most is a békére, a megegyezésre és a kompromisszumokra, már ha egyáltalán lehetséges:)
Másrészt meg az életem legnagyobb kihívásai közé tartozik, hogy némi feszültséget mégis el kell tudnom viselni, mert ez edz és erősít lelkileg.
Sajnálom, hogy ilyen rossz érzések maradtak Benned a találkozón:(
Ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor ezt írd ki, kiabáld ki, üvöltsd ki magadból, hogy teljesen megszabadulhass a hatása alól. Ugyanis a megbántottság csak Téged mérgez egyedül, senki mást.
Az, hogy a javadra fordítottad a találkozón történteket, az meg nagyszerű dolog:)
Köszi!
Évának válaszomban leírtam, amit kell erre a témára, így azzal együtt "csak ennyi" maradt még számodra: Nagy, nagy, nagy, és boldog ölelésem! :)
Szíve mélyén mindenki ezt szeretné, békében és tudatosságban kommunikálni, keresni az utat, megtalálni megoldásokat.
De mivel mindannyiunkban vannak belső harcok, félelmek, különböző játszma alapok, így azokat olyan helyzetekre is kivetítjük, amikor kapunk egy visszajelzést, kritikát, tanácsot a másik fórumozótól, és ezt úgy értelmezzük, hogy a másik belénk kötött, támad, bántani akar.
Erre beindul a támadás-védekezés, és a végén már azt sem tudjuk, hogy ki kezdte, mert mindenki a másikra mutogat!
Ez eddig ugyanolyan, mint az életben.
Amiben csinálhatnánk másképpen
, hogy miután beleszaladtunk a csőbe, visszatekintünk és felismerjük, hogy milyen saját játszmánk kapcsolt be és vitt tévútra, majd annak gyökerét feltárva, feloldjuk a mélyben húzódó mozgatórugóját.
Erre jó pár szép példát olvashattunk már az oldalon az elmúlt években, ahol a kezdetben egymásnak ugró fórumozósoknak volt kellő önismereti tudásuk, és tudatosítva a saját bevonódási okaikat, a végén már egymásnak voltak hálásak a konfliktus kirobbanásáért.
Ha ezt a konfliktust és tudatosítási folyamatot kellő kulturáltsággal tudják végig vinni, akkor ennek helye van az oldalon, hiszen hozzásegítették magukat, egymást egy önismereti fejlődéshez és jó példát mutattak ezzel a többi olvasónak is, konfliktus tudatosítás ügyében.
Ezen út sémája összefoglalva:
Persze minél tudatosabb az ember, annál inkább képes kihagyni a második lépést és egyből azt vizsgálja, hogy miért érzi támadva, megbántva, megsértve magát.
Ezt a tudatosítási módszert tanuljuk itt, az életben, előbb-utóbb mind elsajátítjuk.
Bár én ezen az oldalon nem vagyok egy aktív beirogató de ha olvasod ezt még kedves Éva akkor küldöm ezt szeretettel...valahogy azt érzem fontos üzenetet tartalmaz neked.
Ruth Sanford: Nyitott kézzel szeretni
„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez, az hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sose ismerte a szabadságot, sosem élt igazán”
Én úgy mondom nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg, a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért. Létformájáért. Valahányszor ráerőltettem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés teljes lehetőségétől, az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek „Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős”.
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek: Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést érezned. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.
Köszi gumo! Ez nekem most nagyon jól jött!Egy barátnőm mesélte, hogy nem tudja mit rontott el a gyermekénél, mert a kisfiú nagyon félős, minden új szituációtól, embertől parázik. Próbáltam neki segíteni..., elolvasva a hozzászólásod, átküldtem neki!
Nagyon köszönöm!
Szép éjszakát!