Öröm és bánat. Melyiket könnyebb átélni?

– A bánatot. "Elég fiatalon kapcsolatba kerültem a pszichoanalízissel. Egyik alkalommal azt kérdezte tőlem az analitikusom, Liebermann Lucy, mennyit szoktam örülni egy héten. Első blikkre elég hülyén hangzott, de aztán rájöttem arra, hogy ez nagyon komoly kérdés. Mennyi örömöm van nekem? És mennyi negatív érzésem? Be kellett látnom, hogy a negatívumokra sokkal érzékenyebbek vagyunk. Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat. Mégis: egy adott pillanatban ezek kerekedtek felül. Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak."
(Popper Péter)

Így jobban rávilágít a részlet hogy Popper milyen összefüggésben is használta ezt.

Én OSHO-nál találtam egy más megközelítést:
..
Bármilyen agresszió, amelyet az ellenségünk nyújtott nekünk - a mi agressziónkká válhat, és lehetővé teszi az ellenségünk számára, hogy mentes legyen az agresszió bármilyen formájától. Bármilyen düh, amelyet a barátaink hoztak létre, lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk a zavart, lehetővé teszi a barátaink számára, hogy megszabaduljanak a dühtől. Azoknak a közönye, akik közönyösek, akik tudatlanok, becsapottak,vagy nem gondoskodóak, lehetővé teszik számunkra, hogy magunkra vegyük a zavart, és lehetővé teszi számukra, hogy mentesek legyenek a tudatlanságtól.
...
Amikor megragadod a három mérget, mint ami a tied, amikor teljesen és tökéletesen hatalmadba keríted, amikor teljesen átveszed az irányítást fölöttük, elég érdekesen azt fogod találni, hogy a logika megfordul.Ha az agressziódnak nincs tárgya, nem tudod fenntartani az agressziót tisztán magában. Ha a dühödnek nincs tárgya,nem tudod a dühöt egymagában megtartani. Ugyanígy, nem tudod tartani a tudatlanságod sem.
Azáltal, hogy megtartod a mérget, eltávolodhatsz a mérged tárgyától, vagy a céljától ... ha a haragod nem irányul semmi felé, az agresszió szándéka szétesik.
Chogyam Trungpa

Három akadály, három méreg és az erény három alapja

Három dolog van, ami vagy méreggé válik, vagy alapja lehet a végtelen erénynek.
Atisha beszél a belső alkímiáról. A méreg nektárrá válhat, a közönséges fém arannyá változtatható.
Mi ez a három dolog? Az első az ellenszenv, a második a ragaszkodás, a harmadik a közöny. Minden iránt ellenszenvet érzel, amit nem szeretsz, ragaszkodást érzel minden iránt, amit szeretsz, és közönyt minden iránt, amit se nem szeretsz, se nem utálsz. Ez az a három akadály - a tudat e között a három akadály között létezik. A tudatnak nevezett szerkezetnek ez a három lába: ellenszenv, ragaszkodás és közöny. He te ezek között élsz, akkor a méregben élsz. Így tesszük pokollá az életet. ...

Csak figyeld meg a tudatodat, a tudatod így működik. Állandóan ezt mondogatja:"Ezt szeretem, azt nem szeretem, a többi nem érdekel!" Ez a három út, amelyen a tudat mozog. Ez a kitaposott út, ez a megszokás.
Atisha azt mondja: Ez az a három méreg, ami az erény három alapjává is válhat. Hogyan lehetséges? ... Úgy, hogy az együttérzés minőségét életre hívod. Megtanulod befogadni a szenvedést. Ha a világ összes szenvedése beléd áramlik a lélegzeteddel, hogyan lehetnél elutasító? Hogyan lehetnél ellenérzéssel, vagy közömbös bármi iránt is? Hogyan tudnál rgaszkodni bármihez is? Ha feltétel nélkül befogadod a világ összes szenvedését, feliszod azt, beviszed a szívedbe, és helyette fenntartások nélkül örömet töltesz a létezésbe ... nem csak egy bizonyos valakibe, erre emlékezz! ... mindenfelé feltétlen boldogságot árasztasz, hogyan ragaszkodhatnál hát?

Ragaszkodás, ellenszenv, közöny: mind eltűnik ezzel a kis technikával, és ezek eltűnésével a méreg nektárrá alakul, a rabszolgaságból szabadság lesz, és a pokol többé nem pokol, hanem mennyország. Abban a pillanatban megtudod: éppen ez a test a buddha, pont ez a föld a lótusz paradicsom.
(OSHO)

A buddhista tanítás alapján a kiút:
"Csak akkor lehetünk boldogok, ha igazán szeretünk. A valódi szeretet begyógyítja sebeinket, eloszlatja gondjaikat és mélyen gyökerező értelemmel telíti életünket. Vannak emberek, akik értik ezt, akik ismerik az igazi szeretet természetét, felébresztésének és táplálásának módját. Buddha világos, megalapozott és hasznos tanácsokat ad a szeretetről.
...
A szeretet mérhetetlen tudatállapotának elérése kioltja a haragot az élők szívéből. Az együttérzés mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és szorongást elűz a szívekből. Az öröm mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és boldogtalanságot kiirt a szívekből. A közömbösség mérhetetlen tudatállapota kigyomlálja a haragot, ellenszenvet és ragaszkodást. 1

Ha rájövünk, hogyan gyakoroljuk a szeretetet, együttérzést, örömet és közömbösséget, ezzel azt is megtanuljuk, miként gyógyítsuk meg az olyan betegségeket, mint a harag, bánat, bizonytalanság, szomorúság, gyűlölet és az egészségtelen kötődések. Az Anguttara nikájában Buddha így tanít: Ha haragra gyúl, a bhikkhu (szerzetes) gyakorolja a szeretet, együttérzés vagy közömbösség meditációját azért, aki haragra lobbantotta.
..
Bárki, aki eléri a négy mérhetetlen tudatállapotot, s ezeket a megvilágosodás hét összetevőjével, a négy nemes igazsággal és a nyolcrétű nemes ösvénnyel együtt gyakorolja, átélheti a mély megvilágosodást.
A szeretet, együttérzés, öröm és közömbösség magának a megvilágosodásnak a természetéből következik. Az igaz szeretet négy velejáróját képviselik önmagunkban és minden létezőben."

Azt nem értem, ahogy Útkeresö is említi, hogy hogyan lehet közömbösnek nyilvánítani valamit ami egyszer felizgatott ilyen rövid idö után. Esetleg a "háromig számolhattam volna" konklúzióig lehet így eljutni, de közömbösnek titulálni egy érzést ilyen rövid idö alatt nekem legalábbis nehéz..

Egyedül a TV-n nem akadt meg a szemem. Minden máshoz tartozik egy történet...Jajjj.

Tudod, nagyapám azt mondta egyszer, hogy ne gondolkodjak annyit, mert az határozottan árt nekem...:)))

Nem tudom ezt az idióta agyamat kikapcsolni egyetlen percre sem.

Alig várom az alvásidőt, hogy ne kelljen gondolkodnom!:)

Bennem nagyon kevés dolog nem indít el semmit. Jobbára csak azok, amikről nem hallok...

Tényleg nem jut eszembe semmi a közömbösről. Akkor sínen vagyok. Az előbb átgondoltam a tegnapi napomat, persze, hogy volt olyan, ami jól felturbózta az agyam, de mára már semmiség...:) Közömbös. Annyiból, hogy már nem érint meg...Így jó?

Néha olyan értetlen bírok lenni...:)))

Végigcsinálom ezt a gyakorlatot, jónak találom. Képes vagyok mindent rögtön felnagyítani és a legsötétebben látni - aztán jön a nagy megkönyebbülés. Ilyenkor szokott a családom nagyanyámhoz hasonlítani.:)