Van Küldetésed?
Persze-persze életfeladata mindenkinek van, amit keresgélnek, kutatgatnak az emberek, ezt hívják útkeresésnek, "önmegismerésnek", de a küldetés nem ez. Míg az életfeladat az egyénre irányul - hogy önmaga fejlődjön valamerre - addig a küldetés túlmutat ezen, s egy tágabb összefüggésben értelmezve "kifelé" irányul. Aki életfeladatot teljesít sétál, leül, továbbmegy, nézelődik, elkanyarodik, hátrál, bolyong, ugrik, megáll, stb. Aki küldetést, az többé-kevésbé egyenesen, kitartóan egy irányban halad a cél felé.
Van-e valami olyan erő Benned, ami születésedtől hajt valami irányába? Esetleg tudod azt is, hogy van küldetésed?
- Kozmoty blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
37 hozzászólásSzerintem ez az - "az vagy, mit egesz nap gondolsz"- valami pozitív gondolkodós irányzat jelmondata. Inkább:
Az vagy, aki vagy, de azzá torzítod magad, amit egész nap gondolsz!
Szándékosan írtam, hogy torzítod, mert ha szándékosan pozitív dolgokra gondolsz, azzal is torzítod magad ahhoz képest, mint aki igazából vagy!
Igazi Önvalódat akkor láthatod meg, ha megszabadulsz a pozitív és negatív gondolataidtól, érzéseidtől, és meglátod, ki azonosult eddig ezekkel tévesen.
Te, Te vagy most is, csak nem látod a tudattartalmak erdejétől Önmagadat. Ezért próbálja a jóga leállítani az elmeműködést, a tantra pedig feldolgozni a tudattartalmakat. Mindkét út végén csend és tisztaság van, ahol észreveheted azt, aki Lát.
,,Te, Te vagy most is, csak nem látod a tudattartalmak erdejétől Önmagadat. Ezért próbálja a jóga leállítani az elmeműködést, a tantra pedig feldolgozni a tudattartalmakat. Mindkét út végén csend és tisztaság van, ahol észreveheted azt, aki Lát. ''
Hoppá...
Jöhetnél gyakrabban is !
Én éreztem már kiskoromban is a küldetést, tudtam, hogy van valami fontos dolgom ebben a világban. Akkor még nem tudtam, hogy pontosan mi az, így az érzésre és az akkori tudásomra alapozva azt gondoltam, hogy egy nagy hódító lesz belőlem, mint például Nagy Sándor.
Nos, maradtam Huszti Sándor, és világhódítás helyett most az önismeretet népszerűsítem, de azt gondolom, a mai korban nem is háborúval lehet megváltani az embereket, hanem azzal, ha visszaadjuk nekik az utat Önmagukhoz. Az önismeret erre való, ha át tudom adni, akkor teljesítettem a küldetésemet.
Volt idő, amikor nem akartam ezt csinálni, pedig tudtam, hogy kell. A könnyebbik utat akartam járni, de akárhogyan is menekültem a feladat elől, az élet visszakényszerített a legdurvább eszközeivel, így kénytelen voltam elfogadni ezt a küldetés utat.
Most már nem ellenkezem.
Sokba került neked '94-ben az a talpmasszázs.
Mik voltak a "legdurvább eszközei"? Erre kiváncsi lennék.:)
Köszönöm, Mindannyian nagyon jól és érthetően leírtátok azt, hogy mit és hogyan csináltok!
Megszelídíteni, lecsendesíteni az egómat, aki velem és értem dolgozik! Ez nagyon tetszik! Ez menni fog (remélhetőleg), mert nagyjából (többé-kevésbé) most is így állunk egymással:)
A többi tapasztalás, változás, felismerés meg majd jön, amikor időszerű jönnie: elfogadom!
Halvány lila gőzöm sincs, ami azt illeti még azt se tudom ki vagyok :)
De jobb lenne valami küldetés, foglalkozás... ötletek? :)