Kell-e mentegetőzni?
Konfliktusok, félreértések, tévedések vígjátékai után, sokszor érezzük úgy, hogy mentegetőznünk kell. Kimagyarázzuk a helyzetet, mentjük a még menthetőt, mentegetőzünk, de vajon miért mentegetőzünk és mit nyerünk vele?
Megússzuk vele a veszteséget, vagy a mentegetőzés csak egy újabb játszma? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Te miért mentegetőzöl?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Előzmény itt.
Kedves Éva!
Pont tegnap gondolkodtam azon, hogy miért mentegetőzöl annyiszor, akár az életben, akár itt a honlapon.
Ha Te nem érzed így, akkor majd a többiek biztosan jól megmondják Neked, mert ők talán még több mentegetőzésedet olvasták, mint én.
Talán érdemes lenne elgondolkoznod rajta, milyen játszma, kompenzáció, vagy akármi is van a mentegetőzéseid mögött, mert azt hiszem, ez már több, mint egészséges!
Ha visszaolvasod, hogy mit írtam korábban, akkor fogod látni, hogy nem azt írtam, hogy Te magadból indulsz ki és ítélkezel, hanem azt, hogy úgy tudsz helyesen ítélkezni, ha nem csak magadból indulsz ki!
"A személyiségek sokféle variációban léteznek, ezért nem elég, ha csak magunkból indulunk ki, a teljesen más felépítésű személyiségekbe is bele kell lássunk, hogy megítélhessük őket."
Nem zavar, hogy félreértetted, előfordul. De azt hiszem, ezt azért csinálja Veled az egód, hogy olyan helyzetbe keverjen, ahol mentegetőzhetsz. Nyitok is Neked egy új fórumtémát: Kell-e mentegetőzni?
Ott folytassuk!
Sanyi ,én ebbe nem fogok belemenni.
Nem akarok ebből vitát.
Egyszer,még a legelső alkalommal mentem bele a csőbe ilyen magyarázkodós vitába.
Elég volt egyszer,köszi.
Nekem címeztél valamit,amivel nem értettem egyet és megírtam a véleményemet.
Ennyi.
Az,hogy Te ezt másképp gondolod,az a Te ügyed,és az is hogy megint ellenem akarod hangolni a többieket,mint a táborban,az is legyen a Te ügyed.
,,Ha Te nem érzed így, akkor majd a többiek biztosan jól megmondják Neked, mert ők talán még több mentegetőzésedet olvasták, mint én. ''
Majd jól megmondják! ,mert Te azt szeretnéd,merthogy eddig mért nem mondták? Senkinek semmi baja nincs itt velem,ellenkezőleg.Talán éppen ez a probléma?
,,azt hiszem, ez már több, mint egészséges! "
Én ugyanezt gondolom a hozzám való viszonyulásodról,csak eddig megtartottam magamnak.
Szerintem neked kéne megnézned magadban valamit ,hogy miért irritállak ennyire.
A tanfolyamokon is folyamatosan teszed rám a sértő,gúnyos,.megalázó megjegyzéseidet.
Ez is legyen a Te ügyed.
Az én ügyem meg az,hogy ezek ellenére is el tudok határolódni ezektől a dolgaidtól,és csak azt nézem ,hogy amit tanítasz az jó és e mellett még ki is állok.
Ennyi, nyugodtan hergeld a többieket,nyisd a blogot ,nem veszem fel a kesztyűd.
Lehet ,hogy ez nem ,, úri"dolog,de amit Te csinálsz velem az első találkozásunk óta folyamatosan,az sem nevezhető annak.
Még mindig tisztelettel: Éva /még szeretlek is,amilyen hülye vagyok./
Egyáltalán nem akarok ellened hangolni senkit se Éva. Azt a "majd jól megmondják" mondatot azért írtam bele a szövegbe, mert arra számítottam, hogy ahelyett hogy elgondolkodnál a mentegetőzéseiden, elkezdesz majd védekezni, kikerülni, terelni. Ezt próbáltam megelőzni, nem uszítani akartam.
Elismerem, tényleg irritál benned pár dolog és ennek utánanézek, hiszen ez az én ügyem.
De semmiféle rossz szándék nem vezérelt a fenti bejegyzésben, nem kevertem bele az ellenérzéseimet, csupán lehetőséget kívántam nyitni Neked egy szembesülésre, merő jó szándékból. Természetesen elfogadom, ha nem akarsz a mentegetőzésről beszélgetni és örülök, hogy mindezekkel együtt is szeretsz! : )
,,Elismerem, tényleg irritál benned pár dolog és ennek utánanézek, hiszen ez az én ügyem. ''
Elmondhatnád nekem is,mert az én ügyem is,mivel én iszom a levét már elég rég óta.
Ha tudnám,mik azok a dolgok,biztos lehetsz benne,hogy ügyelnék rá,hogy ne irritáljalak velük.
Talán meg kéne egyszer beszélni,hasznosabb lenne,mint az állandó csipkelődzések.
Lehet hogy Te észre sem veszed,vagy úgy gondolod nem szándékos,de én szenvedem el,
és most már kicsit sok.Hogy az okát sem tudom,úgy meg végképp.
Tudod,ha valami harc lenne köztünk,akkor érteném,de én túlságosan is pozitívan állok hozzád,és így még
sokkal nehezebb tolerálni ezt nekem.
Igen,így is szeretlek.
Beszélhetünk róla, de a nagyját már elmondtam a táborban, csak ott is úgy vetted le, hogy támadni akarlak, meg a többieket rád uszítani.
Egyébként nem kellett uszítani senkit se, a többieket is irritálta, csak addig nem szóltak, amíg én szóvá nem tettem. Majd privátban megbeszéljük, nem akarom itt kiteregetni.
"Ha tudnám,mik azok a dolgok,biztos lehetsz benne,hogy ügyelnék rá,hogy ne irritáljalak velük."
Nem ez a megoldás. Nekem el kell fogadnom azt, ami irritál benned.
Neked meg meg kell vizsgálnod, hogy mi nincs helyén benned és azt helyre tenni, nem pedig eldugni, hogy az ne zavarjon engem!
"Lehet hogy Te észre sem veszed..."
De észre veszem és direkt csinálom, hogy kibukjon, aminek ki kell buknia.
Persze lehetne egyszerűbben is, hogy megbeszéljük, megérted, felvállalod és tanulsz belőle. Csak hát ez elsőre nem működött, így csak ez az eszközöm maradt, a partizánmunka.
Nem vagyok rá büszke, hiszen ez azt jelzi, hogy bennem sincs helyén a dolog.
Ha helyén lenne, akkor vagy át tudnám adni úgy, hogy befogadod, vagy el tudnám fogadni azt, hogy még nem vagy kész a változásra, ezért nem fogadod be.
No ennyi. Majd beszélünk róla négyszemközt.
Nekem nincs semmi titkolni valóm.
Ha akarod nyitok egy blogot,az összes megoldatlan problémámról,
mert van bőven.
Viszont bizonyos dolgokkal nem értek egyet,ami tőled felém jön,mert úgy gondolom,hogy az momentán nem úgy van.Ezért nem akarok rajta dolgozni.
Viszont sok mindenen kéne dolgoznom,és ennek lenne értelme,a tényleges problémákon,és nem azon
amit esetleg valaki úgy gondol,hogy az úgy van.
Még abban az esetben sem,ha az a valaki Te vagy.
Én tényleg sokra tartlak,de Te is tévedhetsz.
Ami az önismereti tábort illeti,ott szerencsétlen dolog volt azt mondanom,hogy én is emberekkel foglalkozom,
mert ebből adódott a félreértés,amit aztán el is mondtak nekem,és többen Mea Culpáztak is.
Én teljesen ártatlanul mondtam,fogalmam sem volt,hogy ez milyen kombinációk alapja lesz majd.
Na ,most itt van egy magyarázkodás,ez MAGYARÁZKODÁS látod.
Én tudom ,hogy mikor ,mit csinálok/szerencsére/ ,lehet hogy ez is irritáló.
Itt valóban befejezem,fegyelmezni fogom magamat,hogy ne írjak többet ebben a témában.
Hétfőn elmegyek a Tarot estre,mert az első óta pont az ott elhangzott gúnyos megjegyzéseid miatt nem mentem több klubnapra./amikor a Hold című lapról beszéltem,amit húztam és azt mondtam ,hogy tükrözi a Nap fényét,te harsányan el kezdtél nevetni,hogy na itt van még egy Fénymunkás...a többit már nem is említem,mert az már megalázó volt/
A másik blogban írtad ,hogy magyarázkodás,panaszkodás,önsajnálat...
Hát most írtam neked egy olyat,ami ezt egy az egyben kimeríti.
MAGYARÁZKODÁS, PANASZKODÁS, ÖNSAJNÁLAT, az látod így néz ki,és nem úgy,mint amibe belekötöttél.
Még arra is okot adok most,hogy azt mondhasd ,mennyire fontos nekem ,hogy enyém legyen az utolsó szó.
Bocsi Éva.
Tudom hogy most nem rólam van szó,de én már rájöttem hogy mi irritál Benned.
Köszönet èrte!
Ha érdekel elmondom priviben.
Erika Szeretettel!
Csak kettőtökről van szó.
Szerintem valami közös dolog lehet.
Most már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Én ugyan sejtem,mindkét esetben,és Te pontosan ugyanazt csinálod,mint Sanyi.
Esküszöm semmi harag ,vagy ellenszenv nincs bennem,nyugodtan mondd el.
Itt mindenből lehet tanulni.
Voltam én már sokkal kellemetlenebb helyzetben is,
nem kapok sírógörcsöt ne félj.
Lehet ,hogy ez hülyén hangzik,de én itt mindenkivel /így ismeretlenül is,csak ami itt átjön/
valamilyen szeretet közösségben élek,és nem rejtegetek semmit,és el tudok viselni bármit.
Mondd bátran. /majd magyarázkodom legfeljebb:)))))))))) /
Vártam, hogy valaki majd segít neked, de látom nem teszi meg ezt senki. Az nem segítség valóban, hacélozgatások mennek, jobbnak tartom az őszinte beszédet, még ha fájdalmat okozok is. Azt érzem,félnek megírni neked, pont azért, nehogy megbántsanak, megalázanak téged. Én már úgy is ki lettem kiáltva a helyi megalázónak, hát ezért írok most neked.
Ha már ez szóba került, kérlek figyeld meg a hozzászólásaidat.
Remekül benne vagy minegyikbe, tényleg vállalo magad.
Ami miatt azt látom (-juk), hogy menekülsz, azok a játszmák, amiket itt gyakorolsz talán tudatlanul is:
sokat írsz, bár igazi tartalmak nincsennek benne. Többet írhatnál a saját megéléseidről, tapasztalataidról, kicsit háttérbe szorítva az elméleti részt. Nyílj meg, mert néha bele esel a megmondom a tutit neked, aztán megijedek, nehogy megbántsalak ezzel, és felmagasztallak, csak ne csapjon vissza a másik haragja.
Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, ahogy Erikához viszonyultál: ez volt: én idősebb, tapasztaltabb vagyok, nehogy már kioktasson egy csitri. Aztán ahogy kezdted a békülést: olvasd el azt az írásodat: frankón Erikát okoltad, kioktattad, miközben az volt a szándékod, hogy leteszed a csatabárdot, amit eleve te emeltél felé. Többünkkel így történt.
Azt látom, nincs reális énképed. Nem dolgozol magadon, sokat éltél, tapasztaltál, de magadon nem gyakorlod. Valami miatt megrekedtél. Én büszkeséget érzek, azt, hogy milyen nagy vagyok, meg bölcs, mellé jön a fensőbbrenű érzés, hogy bezzeg ti, milyen alacsony szinten álltok.
Többször szerettelek volna rávezetni arra a meglátásra, hogy nem vagyunk többek, sem kevesebbek másikaknál. Ez nem helyes szemlélet. Ezt hívjuk mi Egózásnak, nem pedig azt, amit te értesz alatta: hogy külön lényként kezeljük. Többször írtuk már ezt is neked. Azon a szinten lehetsz, amit én kölök csakra szintenek nevezek. Nem baj, csak lépj feljebb a szív szintjére. Köldök szinten éljük az Egót , az ÉNKÉPÜNK előtérbe kerül mások felett. Szív szinten már felismerjük, Egyek vagyunk. Kérlek, nézd meg az Egy -ség blogom, amit eredetileg Mikinek, és Neked írtam volna a zsidózós,erőszakolós, blogok miatt. Fejtsük ott ezt ki.
Ezt tapasztalatból tudom cáfolni. Sok meglátásom olyan emberek szólása miatt jött, akik csöppet sem tudatosak.
Írtad Mikinek egyszer, alázatot kellene tanulnia, nos Neked is (mint mindannyiunknak).
Hagymahéj, csípi a szemet, ha feszegetni kezdik, kérlek ne menj át tagadásba, Sanyi mondandója miatt, inkább vizsgáld meg, az visz előre.
És senki sem alázhat meg, vagy bánthat meg. Jönnek majd a felismerések, és meglátod miért írom ezt.
Úgyis mindig azt írjátok: önismizzük magunkat, akkor jöjjenek végre már olyan blogok , hsz-ok tőletek, ahol ti is ezt fejtegetitek.
"Vártam, hogy valaki majd segít neked, de látom nem teszi meg ezt senki." --------> Sanyi megtette már párszor, meg sokan mások is. :))) Meg most Te is :)
"Egyek vagyunk" ---> nem elég tudni, ezt át is kell érezni, addig közhely marad, mint most jelenleg nekem is. :)
"És senki sem alázhat meg, vagy bánthat meg." ----> egészítsük ki, hogy legyen válasz a miértre - azért nem, mert hogy hogyan állunk a dolgokhoz, az a mi hozzállásunk kérdése. Én is fel tudtam már hergelni magam csak úgy a poén kedvéért és kajak, "sütött az agyam", szóval, miért ne lehetne nyugodtnak maradni valamennyire, ha mondanak valamit nekem és mondjuk végig nézni, hogy nah, akkor vajon a köcsög miért b...gat? :)
Bár, ez is egy szint... sokáig voltam én is ilyen és valamikor még most is.. kell ez, mert ez a "lenyomat" ott marad, amikor valaki hisztizik és jobb esetben ennyivel lesz kevesebb szenya egy köv alakolmokor, tisztábban lehet majd látni, hogy mi is van a gyökér résznél...
Hiába mondták...(exem is pl) nem hiszem el, amit mond, mert ki f...m ő? Nah, ha majd egy "guru" mondja, akkor az már valami. Csak, hát ugye: Nem mindenki lehet Mestered, de mindenki lehet a Tanítód és ebből kifolyólag, mivel cseteltünk és visszaolvastam a beszélgetésinket és a pofám leszakadt.... gecc, olyanokat játszmáztam vele tudatlanul, hogy ihaj... nagyon fura volt szembesülni ezzel, de utána jó érzés volt, hogy ez is tudatosult bennem... :)
Peti Peti!
Mi bosszantott fel ennyire? ;)
Èva!
Miért várod a segítséget ha ugy érzed nincs is rá szükséged?
Föleg meg tölünk....!
Hopp!Most belementem egy játszmázásba... :))))
Üdv!Erika
"Mi bosszantott fel ennyire? ;)" ---> semmi, Erika, olyan "stílushoz" volt kedvem :)
Erika ,miről beszélsz?
,,Èva!
Miért várod a segítséget ha ugy érzed nincs is rá szükséged?
Föleg meg tölünk....!
Hopp!Most belementem egy játszmázásba... :))))
Üdv!Erika''
Kár,hogy ennyire sürgős volt neked,hogy nem olvastad el Anita hozzászólását,mert Peti ezt idézte,és jól félreértetted a dolgot.
Merthogy én semmilyen segítséget nem kértem!!!
Sanyival 5 perc alatt tisztáztuk a dolgot ,
A TÖBBIEK PEDIG NAGYON INTELLIGENSEN TÁVOL MARADTAK,MERTHOGY EZ SANYI ÉS AZ ÉN DOLGOM.
Nem, gyanús ez nektek ? /Peti nem rólad van szó/
írd ki, rólam van szó.
Írd meg, mit látsz bennem, mi zavar. A lényeg, kezdj dolgozni magadon. Ha én általam, legyen, kezdjük el.
Éva, a Sanyi pont azért tette ide fel, hogy amit problémának látunk veled kapcsolatban ne legyen személyeskedésnek kikiáltva! A fő kérdés az, hogy miért mentegetőzöl? Én is rád mordultam priviben, kaptam is magyarázkodást bőven... Az önismeret azt jelenti, minden belőlem indul ki, a helyzetet én vonzottam be, nekem kell tanulnom belőle, úgy, hogy befogadom a tanítást és a változást...
Beleragadtál egy szerepbe, ez pedig az, én vagyok a segítő... Aztán rájöttél, így tönkre fogsz menni...
Sok gyógyító esik ebbe a hibába... Most olvasom Brandos Bays könyvét a Belső utazást. Milyen érdekes, hogy pont hagymahéj hasonlatot használta ő is... 15 év gyógyítói munka után jutott el oda, hogy beismerte, nem tudja mi van az Énjén belül, valami, ami nagyon komolyan beteggé tette őt. Ez nem zárja ki azt, hogy az addigi tudásával nem segített embereknek, de ez ami eztán jön, igazi minőségi változást jelent.Hát bárki tanulhat tőle, ha elolvassa a könyvét, nagyon szájbarágósan le írja az egészet. Lényeg a lényeg, miután mindent kibontott, megszüntette az összes ellenállást, átengedte magán és befogadta az összes fájdalmat, dühöt stb. az egység élményhez jutott el. Ugyanezt tanítja a Sanyi is, hogy ha valami a külvilágban megérint, erős indulatot vált ki benned azt kizárod, megtagadod. Az önismeret lényege megtalálni a legbelsőbb okot, mi dolgom van vele, miben hazudok magamnak???
Én úgy gondolom, azért vagy ezen az oldalon, hogy megtaláld újra azt, amit a szerethetőség hitének neveznek... Szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok... Ha nem segítek senkin, akkor is... Ha eldobom minden szerepemet, akkor is... És megtalálni a helyedet a világban, hogy azokat vonzd be, akiknek érdemben tudsz segíteni.
A következőket fontos lenne megnézni a gyerekkorban:
1. Mennyi teljesítményt vártak el tőled?
2. Szerettek-e csak magadért vagy túlzott mértékben használták a szeretet mint jutalmazást, ezzel kondicionáltak-e arra, hogy szerepet játssz?
3. Megengedték-e, hogy a dühödet, jogos haragodat kifejezd?
4. Ha tiltva volt, hogyan büntették ezt?
5. Ki volt a kis kedvenc a családban?
És nem látom még a helyén azt sem, hogy teljesen elválasztod Istent és az emberi életet... Miért nem lehet ezt elfogadni, hogy halál nem létezik? Gondolom azért, mert még nem a tiéd az, hogy halhatatlan vagy...
Sok kérdés, sok meló...
tökéletes a kiegészítésed, köszi
szerintem nem kell, a mentegetőzésről és a magyarázkodásról is épp mostanában próbálok leszokni. de ez egyszerűbb lesz mint egy fóbia, elég ha átlátja az ember a dolgok mikéntjét és szép lassan leszoktatja róla magát, mert tudja hogy hasztalan.
egyébként szintén pont mostanában kezd kialakulni bennem az az észrevétel, hogy ha valaki pl mentegetőzni kezd válaszul egy mondandómra, akkor már tudom, hogy nem jött át abból az infóból neki semmi.
Néha szerintem elég egy "bocs félreértettelek", máskor bővebb magyarázatot igényelhet egy-egy félreértés tisztázása. Ha azonos a hullámhossz akkor az előbbi, ha nem, akkor az utóbbi. És mellette habitusfüggő. A bőbeszédű ember eleve bővebben védekezik, magyaráz...:))
Vannak akik a beszélgetőpartner kellő ismerete hiányában keverik a kettőt...
Van, hogy az ember úgy érzi ha hibázott, meg kéne magyarázni a megmagyarázhatatlant, de ez általában csak a saját megnyugtatását szolgálja, a partnerből viszont lehet, hogy még több indulatot vált ki.
Ami a blog közvetlen előzményét illeti, szerintem az nem volt konkrétan mentegetőzés, inkább csak a kialakult szituáció értelmezése, indoklása, kis szúrkálódással megfűszerezve...
Te miért mentegetőzöl?
Ha néha ráveszem magam, akkor leginkább azért, hogy ne hagyjak tüskét egyikünkben sem...:))
Na jó, azért inkább magamban, az egómban... ;))
"a szavak csak félreértések forrásai"
Igen, ez az írott kommunikációban egy gyakori hibalehetőség, éppen ezért ha úgy érzem, hogy a másik támad, piszkálódik, akkor inkább többször elolvasom a sorait, és közben azt feltételezem, hogy én értettem valamit félre, Ő pedig csak jót akar nekem.
Az esetek nagy részében észre is veszem, hogy mit értettem félre, és hogy még kritizálásról sem volt szó, csak belevetítettem az ettől való félelmemet a soraiba.
Ha pedig valóban kritizált, akkor arra is azzal a pozitív hozzáállással tekintek, hogy egészen addig a segítő szándékot feltételezem Tőle, amíg meg nem bizonyosodik az ellenkezőjéről!
Rengeteg konfliktust el lehet így kerülni, elég csak a jót feltételezni a többi emberről!
Persze ez nem azonos a klasszikus naivitással, mert abban nem történik vizsgálat és megítélés, ugyanis a naiv ember egyszerűen a tudatlansága vagy félelme miatt, mindenkiben vakon megbízik.
Amit én javaslok, abban egy döntésen alapuló megelőlegezett bizalom van és közben folyamatos értékelés, felülbírálat, hogy észrevegyük, ha tévedünk.
Persze az végső soron mindegy is, hogy a másik ember jó vagy rossz indulatból kritizált, vagy esetleg nem is kritizált, csak önhibánkból félreértettünk valamit!
Ha mindez zavar minket és sértettséget keltett, akkor egészen biztosan nincs bennünk helyén valami!
A szándéktól és a valóságtól függetlenül is vizsgálódnunk, tudatosítanunk kell, hogy feloldjuk a magunk problémáját, különben úgy járunk, mint nyuszika a porszívóval.
Néha azon vettem észre magam hogy túl hosszú,és mindenre kiterjedö magyarázatot adok.
Na ezt hívják mentegetözésnek!
Ilyenkor azzal áltatja magát a mentegetözö személy,hogy ha másokat meg tud gyözni az igazáról akkor ö is megnyugszik,hisz valahol ö is érzi hogy amit állít hazugság,és azért nyugalmat lel ideig óráig hisz sikeresen elvakította önmagát.
Na nem ennyire tudatos a cselekedet!;)
A magyarázkodás önmagunknak szól elsösorban.
Ha valamiben biztos vagyok nincs szükségem bólogató fejekre.
Húha!Nehogy túl hosszú legyen!
Nem szeretnék mentegetözni hogy miért is ne mentegetözzek! ;))))
Üdv!Erika
azt gondolom, hogy ha ket ember kozott letezik a bizalom, akkor nem letezik es nincs szukseg a mentegetozesre
Én úgy gondolom, nem kell minden bejegyzésem végére odaírnom, hogy "...szeretettel: Sanyi.", meg "...nem akarlak megbántani!", mert az evidens, hogy azért írok, hogy segítsek. Bízom benne, hogy az emberek nem sértődnek meg, nem veszik bántásnak, kötekedésnek a megjegyzéseimet, kritikáimat, hanem kiveszik belőle azt, amit hallaniuk, tanulniuk kell.
Viszont van, aki önállóan megsértődik a semmin, magára vesz olyat, amit Ő vetített ki a másikra, vagy bele a másik mondandójába. Ha az illető ilyen önálló a sértődésben, akkor utána hiába is próbálom megmagyarázni a tetteimet, szándékaimat, Ő már rég eldöntötte, hogy szerinte mi vezérelt engem.
Így esélye sincs, hogy észrevegye a saját félreértését, ráadásul az még pluszban égő lehet neki, hogy beismerje: Nem is a másik volt a rosszindulatú, hanem én feltételeztem róla rosszat, kivetítettem rá a saját félelmeimet.
Ilyet csak komoly felvállalással, őszinteséggel rendelkező egyének képesek megtenni, a többiek inkább ragaszkodnak a saját igazukhoz, még ha látják is, hogy rossz vágányon futnak.
Szóval azt gondolom, a mentegetőzés az esetek nagy részében eleve veszett ügy, akár még rosszabb helyzetbe is kerülhet vele az ember, ahogy egy előttem szóló már említette ezt.
De azért minden félelmünk és kilátástalanság ellenére, talán egy finom próbálkozást lehet-érdemes adni a másiknak, hátha nem is olyan fafejű, képes túllátni a saját falain és megérti az érveken alapuló mentegetőzést! Érveken alapulót, ahol megmagyarázzuk, hogy mit, miért tettünk, mi vezérelt, mi lehetett a félreértés alapja.
A bocsánatkéréseken alapuló mentegetőzésnek azért nem látom értelmét, mert azzal...
Ehelyett megtehetjük azt, hogy ha elég értelmesnek / tudatosnak tartjuk a másikat, akkor feltárjuk előtte, hogy az egész bántás-sértődés-kiengesztelés játszmája mire megy ki.
Ő teremti magának, csak hogy szeretve legyen, figyeljenek rá, sajnálhassa és megvigasztalhassa magát, vagy hogy újra bebizonyíthassa, hogy milyen szemetek a többiek.
Ha az illető beérett a változásra, akkor képes lesz belátni a játszmáját és elindul a feldolgozás felé. Ha nem, akkor úgyis kikerüli a szembesülést és tovább játszik azokkal, akik még öntudatlanul belelépnek a bántó szerepébe.
Ha csak azt hallom, milyen szép és okos és tehetséges vagyok, ezzel nem jutok előbbre. Meg amúgy is tudom. Viccet félretéve. Az segít a legtöbbet, aki megbánt. Mert valahogy lereagálom, de azonnal elvonulok, megvizsgálom magamban miért is fáj ez nekem? Azért fáj, mert belső konfliktusom van, mert igaz, nálam általában fel nem dolgozott gyerekkorra utal vissza. Vagy pedig azért fáj, mert az ellenkezője az igaz, de nem vagyok szeretve, a másik ember bánt engem és nem szeret.... De az, hogy ne fájjon, csak én magamban tudom lerendezni, úgyis bevonzom a következő esetet amíg meg nem oldódik. Konkrét példa. Kb 12 éves lehettem, az unokatesóm elkezdett csiklandozni. Mikor már nem bírtam, felugrottam, a hátammal levertem egy ablakot... Az apám azonnal lekevert egy iszonyú nagy pofont - nekem. Hányszor és hányszor bevonzottam azt, hogy indok nélkül megtámadnak, nekem esnek, leginkább szerencsére csak verbálisan, de nagy kár okozva... Amíg fel nem dolgoztam ezt.
Az a baj Kati,hogy Ti itt egy páran,elég sérült lelkek vagytok,bántalmaztak Titeket,nem is akárhogy,és
mindig magatokból indultok ki,és azt hiszitek ,hogy ez a megoldás,mert biztos hogy a másik embernél is ez a baj
.Ebből adódik minden konfliktus itt,hogy magatokból indultok ki.
Nekem hál Istennek szép gyerekkorom volt ,nem bántottak,neveltek ,tanítottak minden erőszak nélkül.
Úgy is lehet,mindenhez két ember kell.Jelen esetben:
Normális szülő,és befogadó gyerek.
,,aki megbánt, az segít a legtöbbet ''
A segítséghez nem feltétel a megbántás,és ebben a párosításban nem is az igazi segítség!
/ez úgy látszik,hogy csak ezen az oldalon használatos módszer/
Az már régen rossz,ha nincsenek olyan módszereim a segítségre,hogy ezt kelljen alkalmaznom.
Akkor bizony nem vagyok segítő,hanem valami mást csinálok.
20 év alatt mért nem kellett senkit megbántanom,aki engem tisztelt meg a bizalmával ?
Mert nem magamból indulok ki,nem az én előítéleteimből,hanem Őt nézem,azt az embert,az Ő életét sorsát,problémáit,az Ő szemszögéből,és nem az enyémből.Hogy ő hogy fogja fel a dolgokat,és akkor fogom megérteni a problémáját,és csakis akkor tudok neki segíteni.
Ha folyton csak magamból tudok kiindulni,és nem tudok ráhangolódni a másik emberre,hogy csak és kizárólag őt lássam,akkor ne álltassam magam azzal,hogy én valaha is bárkinek is segíteni tudok.
Ehhez olyan elfogadás ,alázat és szeretet kell,amit nem lehet idő előtti csakranyitogatásokkal, kierőszakolni,hanem ,ha az ember helyes úton jár akkor mikor ott az ideje meg jönnek a képességek is.
Csak ez az igazi képesség,ami működik is,amit kierőszakolsz,az csak a károdra lesz.
Ha nem kapod meg a képességet,akkor téves az az út,mert valamit csak kierőltettél idő előtt.
Mindaddig amíg neked egy másik embert vizsgálva az jut eszedbe ,hogy téged gyerekkorodban bántalmaztak,addig nem vagy kész rá,hogy Te bárkit is tisztán láthass,mert beleviszed a te életedet,és
ez már egy hamis kép,el fog vinni,.téves diagnózisod lesz.
Mert ott nem rólad van szó,hanem a másikról,az ő problémáiról.
... hogy előre mentegetőzzek, mert valóban nem akarlak bántani.
Te most nem ugyanazt követted el, amit felróttál "itt egy párunknak", mint hibás működést?
Hermess ,sajnos már érdemben nem tudok válaszolni neked,/bocsáss meg/
Mert Michaelita új blogjában elköszöntem Tőletek.
Sajnos a felsorolásomból hogy kiket sajnálok itt hagyni kimaradtál,mert túl hosszú lett volna a névsor,
de nincsenek véletlenek,most ,, elmenetegetődzhetem ''neked.
Szóval Isten áldjon Hermess.
Csak vicces, hogy nem vagy hajlandó fejlődni... Itt vagy, egy önismereti oldalon... Úgy csinálsz, mint aki jóga tanfolyamra beront és azt harsogja, az aerobic sokkal jobb, én ezt már 20 éve csinálom! Erre a jógázok - mi a fa...t harsog ez itt? Veled ellentétben én még tudom, hogy nem vagyok teljesen készen, Te viszont olyan dolgokat állítasz emberekről, ami megkérdőjelezi a hitelességedet, mint gyógyító... Tiszteletet vársz el, ez miatt a 20 év miatt...
De mit keresel itt, ha a módszer alapjaival nem tudsz egyetérteni? Ez nem világos számomra. Priviben megírtad, hogy teljesen leszívják az energiáidat, ahelyett hogy a saját életedet élnéd, valaki más helyett akarsz élni... A barátnődet tuszkolod el a Sanyi Istenes estjére, ahelyett hogy ott megtaláltad volna Istent, csak a púpodat kellett volna otthon hagyni... Ha ténylegesen tudnál nekik segíteni, akkor meggyógyulnának... Most ki kapaszkodik kibe? Róka fogta csuka...Nem én írtam neked először, Te panaszkodtál és panaszkodsz állandóan a Sanyira...Én úgy látom, és nincs kétségem, hogy tudok olyan dolgot, ami segíthetne Neked is. Akár csak egy őszinte, jó beszélgetés. De belemerevedtél ebbe a magasabb rendű gyógyítói szerepbe, de sokan jártak így, elszállva... Illetve ez így nem teljesen igaz, mert valami mégis hajt, hogy itt legyél. Miért nem érted amit akarok mondani? Ki kellett volna vesézni, mi volt az amin úgy vérig sértődtél a Tarot esten, hogy nem jöttél többet a klubba. Nekem semmi bántó nem tűnt fel, nem tudom akik még ott voltak észre vették-e ezt az elviselhetetlen bealázást? Minden embernek szüksége van a vele egy szinten állók barátságára és szeretetére! De a kritikára is! Nekem sérült - és nem pejoratív értelemben - az az ember is, aki csupa élő halott defektessel veszi magát körül, hogy mellettük roskadozó egós önbizalmát kellőképpen meg bírja támogatni. Még valami, a parapszichológiai képzettség nem zárja ki a megbillenést...
Mentegetőzni? Minek? Ezt a leckét én már jó régen megtanultam.
Ha mondok valamit, úgy is gondolom. Akármit reagálnak rá, nem fogok mentegetőzni.
Volt szerencsém hosszú éveken át egy kötözködő, idős házaspárral egy kétlakásos társasházban élni. Mindig találtak valamit, amivel belém köthettek, utána mondták fűnek-fának a saját verziójukat, ami persze akkorára már hatalmas viharrá nőtte magát - az ő elméjükben. Én meg mentegetőztem, magyarázkodtam, közben olyan kicsire zsugorodtam, amilyenre csak lehet, és mindig én jöttem ki belőle rosszul. Ők ezt tökélyre fejlesztették...Akármennyit mondtam az igazat, azt már nem hitte el senki...
Aztán eljutottam odáig, ha valaki valamiért számon akart kérni, vagy rendre akart utasítani, a válaszom annyi volt: "csak". Ajtó bezár az orra előtt. Mindezt mosolyogva - persze ez a legnehezebb volt, mert belülről majd szét robbantam. Innentől kezdve békén hagytak, mert nem találtak rajtam fogást.
Mára már eljutottam odáig, ha valami "félreértést" kell elmagyaráznom /nem "kimagyaráznom"!/, a végére odáig jutunk a partnerrel, hogy valami "kommunikációs hiba" csúszott be... Innentől kezdve nincs tüske, nincs sértődés, téma lezárva. Nekem kb. ennyi.
Na akkor meg is válaszok itt magamnak. Nemsokkal azután, hogy beküldtem ezt a pár mondatot, jó kis szorongásos rohamot kaptam. Elemi erővel tolulnak fel az emlékek. Szabály szerűen rosszul vagyok. Hiába pergettem le én ezeket az embereket, a halom szemét itt maradt bennem... Talán ez a néhány év volt eddig, ami majdnem megölt. Hogy a fenében dobáljam ezt most ki? Ráadásul egyikőjük már meg is halt azóta.
Csak most döbbentem rá, mennyi harag és indulat lappang ott a mélyben lent...Ahogy jönnek felfelé, feszítenek szét.
Mester, írj valamit, ezzel most mit lehet kezdeni???