megnézném, hogy azért nem tudom átérezni, megkeresni...stb mert nincs rá képességem, vagy azért, mert valami félelem visszatart attól hogy megkeressem. Ha még képesség hiányzik, akkor szerintem Sanyi szívnyitás gyakszija jól jöhet, hisz átérezni szívcsakránál kell, lehet még nincsen elégé nyitva. Ha valami félelem nem engedi, akkor nem is próbálkoznék addig más blokkok oldásával, amíg meg nem találtam ezen félelmek gyökerét, és fel nem oldottam azokat. Lehet, hogy kell hozzá külső segítség is, lehet, hogy előbb-utóbb egyedül is megy majd a kezdeti sikertelenségek után, ha többször rámész. Jó ha van a tarsolyodban türelem önmagad felé és kitartás. Beszélgesd meg magaddal, hogy tökmindegy mennyi időbe telik, addig csinálod szelíd türelemmel, amíg egyszercsak sikerül. Az elvárásnélküliség meg csupán döntés kérdése.

Na akkor vallok.
Fiatal koromban én is féltem ettől ,attól.

Például,ha az arcomat mostam,marhára siettem,hogy minél előbb lássak,és én is gondoltam rá,hogy addig valaki a hátam mögé kerülhet...

Aztán a pók fóbiám.
Szerencsétlen Apám fél éjszaka a pókot üldözte a szobámban,mert addig nem voltam hajlandó lefeküdni,amíg a pók ott volt.
Aztán az öcsém a csónak evezőt a fejem felett lengette,ott lógott egy bazi nagy keresztes pók ,
én meg annyira majréztam tőle,hogy inkább beugrottam a mély vízbe,pedig nem tudtam úszni,
a Balaton kellős közepén./ja és ott volt egy örvény is,azt sem tudom ,hogy úsztam meg/
Úgy iszonyodtam a póktól,hogy a legmélyebb álmomban kiugrottam az ágyból üvöltve.
Az Apám /megint / átrohant,villany,mi van,és akkor láttuk,hogy egy szintén testes példány ráesett a plafonról a párnámra...na szóval...

Érdekes módon ezek a dolgok ,, maguktól ''elmúltak.
Ahogy én változtam fokról fokra,ezek is eltűntek.
Most pók ügyben a ló másik oldalán vagyok.
Teljes a békesség velük,soha nem bántom őket,és normális a jelenlétük.

Egyszer sajnos azt láttam,hogy egy elég nagy keresztes pók rohan a kutyák felé,és a kutyákat féltettem,
és sajnos már lendült a lábam,és kinyírtam.És iszonyú volt,mert közben láttam,hogy egy nagy fehér gubót görgetett maga előtt amiben a kicsinyei voltak,de a lában gyorsabb volt.
.
Amikor ezt felismertem,teljesen kikészültem,hogy mentette az ivadékait,és ezért nem tudott gyorsabban futni,és ezért kellett meghalnia.
Ne tudd meg,hányszor jut eszembe,és nem tudom megbocsátani magamnak,hogy ezt nem vettem észre.
Iszonyatos érzés,mert aljasnak és igazságtalannak tartom,és nem vettem észre.
Ez vagy 5-7 éve volt,és sokszor látom magam előtt ma is ,és kikészülök,hogy ilyet csináltam.

Azért hoztam fel a két ellen példát,hogy látod a félelmek elmúlhatnak,sőt még a ló másik oldalára is átcsaphatnak. /egyik sem jó/

Szia Erika!
Csak azért csodálkoztam el ,amit Peti írt,mert a hozzászólásai nem erről tanúskodnak,mint amit itt ír.

Egy perccel előtte olvastam egy hozzászólását egy másik blogban amitől elájultam,pozitív értelemben.
Akkor jöttem ide ,és olyan nagy volt a kontraszt,hogy azt hittem ,hülyéskedik.
Én komolyan kérdeztem ezt,mert a hozzászólásai alapján valahogy nem tudom ezt elképzelni,
vagy akkor egészen mást mutat magáról kifelé.
Ez a két verzió lehetséges.
Ha ez tényleg így van,ahogy írja,akkor egész mást mutat magáról kifelé.
Ezt most megint lehet kritizálni,vállalom,mert semmit nem írok rosszindulatból.

... a félelemtől, mert az is csak illúzió...:))

Szokták ajánlani - talán a Webmester is - hogy éld meg mindennek az elvesztését, amihez kötődsz.

Nekem sikerült ezt nem csak megélnem. hanem átélnem is a maga teljes fizikai valóságában.

Tényleg elszállt mindenem, és amiről eddig azt gondoltam, hogy félelmetes lesz, most csak azt mondhatom, hogy inkább egy felszabadult, örömteli érzést hozott...

Lehet, hogy apránként soha nem lesz vége. Szerintem engedd el először a félelmet, aztán a többi is eltűnik talán...;))

én is hallottam arról, hogy sokszor a lélek azért nem meri elengedni a blokkokat, mert azokba legalább tud kapaszkodni, biztonságérzetet adnak neki. Vannak lelkecskék, akik dolgoznak magukon, szeretnének tisztulni, de amikor a blokk elhagyni készülne az aura utolsó rétegeit is, akkor a lélek megijed és újra visszarántja azt megához, mert fél a semmitől ami a blokk után marad. Ezért jó az, hogy ha valamit elengedünk, cserébe kérünk az égiektől más, jó érzéseket a rossz dolgok helyére. Pl oldás után meditációban elképzeljük, hogy szétnyílik az ég kékje és egy fénysugárban belénk áramlanak azok a minőségek, amik akkor éppen eszünkbe jutnak hiányként. pl biztonság, öröm, szeretet...stb. Így a lélek nem veszíti el a kapaszkodóját, tud ezekbe a pozitív minőségekbe fogódzkodni, és nem lesz arra szüksége, hogy visszarántsa azokat a félelmeket vagy bármit, amit nagy munka árán elengedett.

Nem valami összehúzott, kicsinyke állapottól félsz? Lehet, hogy nem kapcsolódik egyik élettörténetedhez sem, mégis a legtöbb félelmed mélyén ez lapul.

Nem tudom ,hogy mi van neked meg a Sirályból?
Milyen gyakorlatokat csinálsz?

Úgy értettem az alapot,hogy mondjuk nem lehet rögtön a belső látással kezdeni,
ahhoz komoly alapok kellenek.
Vagyis hogy szerintem akkor lenne tényleg hatékony a gyakorlatozás,ha az ember a legelejéről ,lépésről lépésre csinálná végig.
Ha ez nem így van,akkor szerintem lehetnek gubancok,mert hiányoznak az előző lépcsőfokok,az alapok.
Így értettem.

Ezen kéne gondolkodnod,hogy amiket csinálsz,
csak kiragadtad az egészből,/mert akkor van gubanc/,
vagy lépcsőről,lépcsőre csináltad.

Ezt Te tudod,és lehet ,hogy tetten is éred az okot.