Távirányítós televiziók vagyunk?
Szeretném megosztani Veletek a tapasztalatomat magunkról, emberekről. Szóval arra jöttem rá mostanában, hogy mintha az ember úgy "működne" mint egy távirányítós TV?!
Mert amikor valaki megbánt minket, akkor egy olyan "csatornára, üzemmódba" váltunk, amit a "sértés" funkció gomb (távirányítón) váltott ki. Ha valaki megnyom egy gombot rajtunk, akkor mi azonnal arra "kapcsolunk" reagálunk, mintha nem is mi irányítanánk az életünket!! De gondolom ez csak azokra igaz, akik még nem igazán értek el magasabb szinteket a tudatosságban?!
Hiába tudom utólag, hogy nem így kellett volna reagálni bizonyos helyzetekre, akkor már megtörténtek a dolgok, és hát az utólagos bölcsesség az nem bölcsesség.
Szeretném kikérni a véleményeteket, hogy mi lehet a probléma megoldása?
Régóta tudom, hogy a meditációt hasznos lenne gyakorolni és szokássá tenni, de a halogatós típusba tartozom és akkora a zaj "belül", hogy szinte lehetetlennek érzem, hogy ne gondoljak semmire "csak létezzek". Ha ezt Osho Mester tudná, biztos kinevetne, mert már 27 könyvét olvastam és mégis itt tartok.
Előre is KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGETEKET! :)
Mindenki ÉREZZE JÓL MAGÁT!
- Jánoska blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
10 hozzászólás,,Hiába tudom utólag h nem így kellett volna reagálni bizonyos helyzetekre akkor már megtörténntek a dolgok........és háát az utólagos bölcsesség az nem bölcsesség...."
...de ,pont itt van a kutya elásva
Rájössz,és tanulsz belőle.
Ez a fejlődésedhez elengedhetetlen .
Egy ideig,csak utólag jössz rá,de eljön az idő,amikor már el sem követed azt a hibát.
Csak ne azon mérgelődj,hogy utólag már késő,hanem tanulj belőle.
Ez a kulcs. Így haladhatsz.
És ne légy elégedetlen magaddal,csak egy kicsit,amíg az előre visz,
mert ha túlzásba viszed ,akkor már hátráltatni fog.
Ha azt várod el magadtól, hogy ne gondolj semmire, nem fog menni. Meditációt megtanulni úgy kell, hogy pl. a légzésedre figyelsz és amikor elkalandozol csak visszatereled a figyelmedet. Ha már odáig eljutsz, hogy a gondolat megteremtődik, de az asszociációs lánc nem indul be, már nagyon szuper.
Jó ez a távirányítós tévé hasonlat, nekem nem pont ugyanez, de a "Marionett bábu" szokott az eszembe jutni, hogy mi emberek azok vagyunk.
Szerintem ezzel a problémával nem vagy egyedül. Én is rengeteg könyvet elolvastam spiri témában, meg a belcső csenddel kapcsolatosan, nem pont Osho-. Ennek ellenére én sem lelem, de úgy döntöttem nem adom fel. Minden napra beépítettem a meditációt a hétköznapjaimba, de igyekszem nem értékelni, mármint felülbírálni, hogy ez most hogy sikerült. Napközben, amikor meg jönnek a pörgős gondolataim, akkor meg váltok és elkezdem megköszönni mindazt, amim van. Még a rosszakat is, mert abból tanulok. Jó ideje ízlelgetem a megoldásokat, s bevallom van mikor segít, van mikor nem. Ezt is igyekszem elfogadni, no meg azt, hogy minden érzésem elmúlik, csak múló állapot.
Kriszti
Szia Kriszti!
Az utsó mondatodat sok embernek kellene felismernie mert ha az érzések elmúlnak akkor miért az alapján döntünk és változtatjuk a dolgainkat,életünket......?
Mert ugye mikor mérgesek és sértődöttek vagyunk,akkor utólag megbánjuk ahogy dühösen reagálunk,visszatámadunk stb......
Mi van a pozitív érzésekkel mint a szerelem? Ami szintén elmúlik és most én is egy olyan helyzetben vok h külföldön dolgozok a szerelmem pedig Magyarországon van ezért csak naon ritkán tudunk együtt lenni............mégis most azt érzem h haza kellene mennem mert ez így nem jó...........
Szerintem ez az egyik legnagyobb felismerés (h elmúlnak az érzéseink is mert csak jönnek-mennek)amit MINDENKINEK fel kellene ismerni.......
Köszönöm a gondolataid!
Jánoska
Kedves Jani!
Megértem, hogy hiányzik a társad, de nincs valami eszközötök ilyenkor arra, hogy túl legyetek a nehezén? Úgy értem telefon, skype, e-mail, chat, valami, ami továbblendít.
De amúgy nem biztos, hogy az az akadály, hogy külföldön vagy. Az én férjem itthon dolgozik reggeltől estig, a hétköznapjaink többi órája kész rohanás, s nagyon kevés érdemi idő jut egymásra és a gyerekekre, én emiatt érzem gyakran úgy, hogy társas magányban élek. Persze ebben mindketten hibásak vagyunk és szerintem sokat teszek, hogy ez ne így legyen, ne így érezzem és azon tartsam a figyelmem, hogy ez az érzés csak múló állapot. Meditálok, másba teszem az energiát, de azért be kell valljam, okoskodhatok sokat, de így is van, hogy elragad az ár ....
De őszintén örülök, hogy segítettem a gondolataimmal.
Kriszti
Kedves Kriszti!
Természetesen tudunk chatelni de az azért egy kicsit sem helyettesíti az együttlétet csak betüket irogatunk:)
Hát ha jobban belegondolok,a Ti helyzetetek talán még rosszabb mert ott vagytok de mégsem:(
Te hogy kezdtél el meditálni? Én nem igazán tudom a gondolataimat kikapcsolni.............Te hogy csinálod?
Érezd jóóól magad!
Jani
Szia!
Leginkább vezetett meditációkra kezdtem, még most is azokat részesítem előnyben. Nyilván, mert egyébként még az én fejem is "tele" a gondolataimmal. De azért már eljutottam odáig, hogy önállóan is megy a meditáció, de ez nekem elég sok gyakorlásba került (több hónap). Eleinte rendszeresen bealudtam rajtuk. Ekkor rájöttem, hogy talán nem este kéne meditálnom, mikor már hulla vagyok. Ezért napközben meditáltam, de ezt is már csak akkor tudtam megengedni magamnak, amikor a gyerekeim már bölcsiben-oviban voltak. Szóval akkor tudtam fejlődni ebben, amikor a gyerekek nem voltak mellettem. Sajnos utóbbi időben, ha itthon voltak/vannak, már nem aludtak délután. Tehát meg kell keresni azt a napszakot vagy napszakokat, amikor van szabadidőd, de azért nem zavarnak és én pl. mp3 lejátszón szoktam hallgatni, inkább ülve, szintén az elalvást kerülendő.
Ami a "nagy bánatom", hogy az önvalómmal, belső mesteremmel még nem igazán sikerült felvennem a kapcsolatot, tehát a meditációban és sokszor utána is feljönnek infók, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy ezek a felismerések - legalábbis egy részük - nem inkább az egómtól származó információ-e. Erre mentem most rá jobban, bízom benne, hogy majd előbb-utóbb sikerül is felvennem önmagammal a kapcsolatot.
Kriszti
Szia Kriszti!
Köszönöm,én valamilyen technikára gondoltam h le tudnád-e írni h Neked mi volt az ami sikerült?
Jóéjt
Szia Jani!
Most nem merek technikát ajánlani igazán, épp most vagyok abban a stádiumban, hogy kicsit pótlék lett nekem ez a spirituális gondolkodás, életvitel és meditációk. Ideig-óráig feldobnak, a változtatásban elindítottak, de a külső körülményeim mutatják, hogy belül még nagyon nincsenek rendben a dolgok. Tanácstalan is vagyok, hogy hogyan másszak ki a gödörből. Talán az a baj, hogy túlságosan akarok, pedig közben lazítanom kellene.
Kriszti
Szia Kriszti!
Szerintem MINDENKI ugyanabban a cipőben jár mint Te vagyis "gödörben van" :))) uh ezért ne keseredj el........egész életünkben azért küzdünk h kikerüljünk a gödörből:) de amíg az egónk irányít addig sajna ott is maradunk.......
Sajnos én is azt érzem h a múlt által annyira "programozottak" vagyunk(mint egy tv:) hogy nehéz a változás,nagy kitartás akarás kell hozzá..........
Olvastam egy jó mondatot : "Mindenki különböző színü fürésszel vágja maga alatt a fát."
Szerintem a fűrész=egó és ettől kell megszabadulnunk......
ÉREZD JÓÓÓL MAGAD!!!!!
JÓ VÁLTOZÁST!!!:)))))