Indulhatunk-e tiszta lappal?
Felismertem hogy nem! Ha új környezetbe kerülök, ahol semmit sem tudnak rólam, akkor nekem lesz dolgom azokkal az előítéletekkel, amelyeket az ,,elődeim"ott hagytak. Lehet ez egy munkahely, egy párkapcsolat, stb.
Szóval nem indulhatok tiszta lappal, hanem ott kell folytatnom a történetet, ahol mások abbahagyták, és az én történetemet is folytatja majd valaki...s ez így megy tovább.
Akárhová is kerülünk az életben, igenis van jelentősége, hogy mit hagyunk magunk után!
Hogyan lehetne tiszta lappal indulni?
Kell-e rendet hagynunk magunk után, vagy az már nem a mi dolgunk?
- u.erika blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
37 hozzászólás...párkapcsolati téren tapasztaltam hasonlót, az "előd" által otthagyott lenyomatokat képzelik belénk mindaddig, amíg nem bizonyítjuk az ellenkezőjét, és ez néha nagyon nehéz tud lenni.
Például, amikor rád akarnak vetíteni egy-egy olyan jellemvonást, ami teljesen idegen tőled, de az előző ilyen volt, hát te se lehetsz más, mertaférfimindegyforma...
És amikor érzed, hogy lesik, folyamatosan elemzik a gondolataidat, hogy utolérhetővé váljon a negatív várakozásuk bizonyítéka, hát az nagyon kemény...
Őszintének is nehéz lenni ilyenkor, mert elég egy félreértelmezett szó, és már nyomná is a bélyeget, hogy naugyetudtamén...
Türelem, kitartás lehet a kulcs, és hatalmas szeretet...
Nagyon jó a példa!
Klasszikus helyzet.
Nekem ha nem volt párkapcsolatom,akkor másoktól jöttek az ,,biztos ez is olyan" jellegü feltételezések.
Aztán megismerkedtem a ,,tükör"-el,és így megláthattam hogy azok a tulajdonságokat amikhez ,,semmi közöm" tulajdonképpen elutasítom magamban.
Konkrétan a megcsalást,a csábítást feltételezték rólam egészen addig amíg magamban el nem fogadtam hogy képes lennék rá.
Minden képességem,fizikai adottságom megvan hozzá.
Csakhát mégsem teszem meg,mert nem akarom.
De nem azért mert nem bírnám megtenni,olyasmire ÈN nem lennék képes,hanem csak azért mert tudom hogy ez mit vonz maga után,és nem akarok ártani magamnak.
Tehát.Ha valamit feltételeznek Rólad és ez felháborodással tölt el,akkor fogadd el mint lehetöséget hogy képes vagy Te is arra a dologra.
Csakhát nem teszed meg....
Hogy a lelkedbe beengedj egy minöséget,nem kell fizikai bizonyítékát adnod.
Èrted?:)
De a tiszta lap mint olyan nem létezik.
A kegy mégis az,hogy lehetöségünk van arra hogy visszalapozgassunk,és átrendezhessük azokat a ,,butorokat" amik mára már kényelmetlenekké váltak.
Ha valakit elöítéletekkel fogadnak egy új helyen,az azt jelenti hogy azokkal a tulajdonságokkal dolga van!(fenti példa)
Tulajdonképpen az elöd,egy óriási szívességet tett nekünk.
Szóval ìgy...
Üdv!Erika
Köszönöm ezt a blogot, olyan ez nekem, mint egy égből jött segítség...
Éppen tegnap lettem a szó fizikai értelmében földönfutó, mintha egy hatalmas árvíz tört volna be szép szelíden az életembe.
Azért szelíden, mert tulajdonképpen ezt vártam, ezt akartam és erre készültem már vagy egy éve.
Elmosott mindent, ami volt, és most egy koldushoz képest csak annyi a fizikai javak tekintetében a különbség, hogy nekem adósságaim is maradtak, amiket majd azért a lehetőségeimhez mérten rendeznem kell.
Nem bánom, hogy így alakult, bár lehetett volna kedvezőbb is a végkifejlet, de úgy érzem, most kaptam meg egy felelőtlen, élet legnagyobb számláját a sorstól, aminek a hátuljára odabiggyesztette valaki, hogy: Semmi sincs veszve, csak Rajtad múlik...:))
Olvasgatom a blogot, és szinte minden hozzászólás ad valami újat, de még a magamé is, hiszen azt írtam, türelem, kitartás, szeretet lehet a kulcs...
És ha mélyebben visszanézek, pont ezek az erények hiányoztak az eddigi életemből.
Van dolgom tehát az új helyzetben is bőséggel, leginkább a fentebb leírtak terén, a szeretettel talán a legkevesebb, mert az egy ideje jelen van...
Egyik legnagyobb Tanítóm, Claryssza folyamatosan "veri" a fejembe, hogy minden minőség és megoldás (is) bennem van, és ezt nagyon jó hallani de leginkább érezni, mert ahogy fogom fel szép lassan, úgy tisztul a lapom is...;)
Köszönöm a segítséget, az útmutatást, mindenkinek ebben a blogban, és bocs, ha többet írtam a kelleténél és a szokásosnál, de nagyon megfogott és mélyen érint ez a téma...:))
Vicces hogy mostanában egyre többen mondják hogy épp a legjobb idöben ,,jöttem" :)))
Az adósság témát már egyszer felvetettem,néz utána ,,Adósság"c. blog.
Vagy a ,,Semmi" c.blog hozzászólásai talán utat mutatnak Neked.
Mégegyszer,amit nem tudsz elfogadni az addig ,,kopogtat" amíg be nem engeded.
Elöször csendesen kezdi,de aztán dörömböl,és ha még akkor sem engeded be,akkor egyszer csak rádtöri az ,,ajtót".Nem lesz más választásod minthogy szembenézel vele.
Nem ugy mint a szelíd Jézus. ;)
Minden emberi minöséget,és minden lehetöséget be kell fogadnod.
A megoldás Benned van.
De hiszen tudod Te ezt! ;)
Erika Szeretettel!
Nagyon szépen megfogalmaztad Erika, tökéletesen egyet értek veled!
Annyit tennék még hozzá, hogy természetesen nem véletlenül kerülünk olyan kapcsolatokba, ahol olyat vetítenek ránk, ami szerintünk nincs meg bennünk.
Az ilyen kapcsolatot bevonzzuk, mert tanítással bír felénk, akár több félével is:
1. Ahogy Erika is írta, ez egyrészt felhívás arra, hogy keressük meg magunkban azt a minőséget, vállaljuk be, majd fogadjuk el magunkat olyannak is.
2. De az is lehet, hogy nem is/csak az adott minőség elfogadásáról van szó, hanem arról, hogy mi is ugyanolyan kivetítéssel, rágalmazással élünk mások felé, ezért kapjuk meg ennek a fonákját.
Az nem mentség, hogy jóval kevesebbszer, vagy kisebb mértékben szoktak lenni előítéleteink, talán pont azért kapunk ilyen felerősített jeleket, mert a korábbiakat nem akartuk észrevenni, ezért erősebben jelez a tanítás.
De ha valóban mindent, amit adtunk visszakapunk a Sorstól. akkor nagyon csúnya világ vár rám...:(((
Sokat rosszalkodtál? Akkor bizony lesz mit feldolgozni!
Nem büntetéseket kapsz, hanem leckéket, amelyekben megtanulhatod, hogy Te mit okoztál másoknak, másokban. Ha ezekből tanulsz, akkor nem kell tovább kapnod azokat a leckéket, nem fogsz annyit kapni, mint amennyit Te adtál!
Nem a mennyiség a lényeg, hanem a mélység. Vagyis az, hogy milyen mélyen tanulsz belőle. Ha teljesen helyre teszed magadban, akkor örökre elmúlik az a lecke, hisz már mindent tudsz róla, nincs mire tanítson!
Ezt a tanulást belül, magadban is lefolytathatod, erre is használhatod a meditációt.
...de azt hiszem a legnehezebb azt felmérni, hogy másoknak mit okozunk azzal, ami nekünk éppen akkor jó.
Ezért kell megtapasztalni, ha jól értem, és minél hamarabb megtanulom a leckét, annál hamarabb nyerek feloldozást...
Ezért érdemes tanulni.
Ha tisztába vagy a spirituális törvényekkel,akkor már elörébb látsz az orrodnál.
S akkor már az épp neked kedvezö ,,lapjáráson"már tovább tudsz gondolkodni azon hogy mi lesz a következménye annak ha azt a dolgot megléped.
Nekem anno folyton azt mondták hogy nem becsületes vagyok,henem hülye.
Most nem mondanak semmit... :)))
Talán eljön az idö amikor valaki azt mondja nekem,hogy jól csináltam....
De bátorság,és kellö elszántság és tudatosság kell ahhoz hogy ne vegyem figyelembe mikor miyennek lát a környezetem.
Most nem behúzott nyakkal kell lapitani és várni azt ami visszahullik rád,hanem elkapni,és hasznát venni.
Próbáld meg vizuálisan elképzelni... Vicces! ;)))
De ne aggódj!
Ami nem öl meg az megerösít! (ja,vagy hallottad már?) ;))
Erika.Tényleg Szeretettel!
Általában ezt mondom magamnak magam is nehéz helyzetekben és hiszem, hogy úgy is van.
Most tényleg a tanulás időszaka következik az eddigi lébecolás helyett...
Eléggé vizuális típus vagyok, (néha sajnos)...;))
És ha "Tényleg Szeretettel" Kedves Erika, akkor Ezt is jól csináltad... :))
,,de azt hiszem a legnehezebb azt felmérni, hogy másoknak mit okozunk azzal, ami nekünk éppen akkor jó.''
Majd a végén a film,ami lepereg
Na az lesz a meglepetés Szeges
Biztos az lesz, de talán belecsúszik egy-egy poén is, aztán majd csendben elkuncogunk rajta az alattam (IS) ücsörgővel...;))
Az a baj,hogy akkor és ott éppen egyedül leszel,
és Neked kell majd megbirkózni ezekkel a felismerésekkel.,
amit ugye nem is gondoltunk volna....
Soha nem vagy egyedül!
Illetve.
Mindíg is egyedül voltál,csak illuzió volt hogy mások is vannak melletted.
Te irányítasz mindent! ;)
Erika Szeretettel!
Igen lehet benne valami: de csak az Ő téves elvárásai, amit épp Rád vetít:) De miért is a Te problémád ez? Miért nem hagyod meg Neki? Ne akarj más fejével/helyet gondolkodni vagy érezni, ez legyen az Ő problémája majd dolgozik rajta. Pont elég ha a rád vetített téves elvárásokra nem megfelelési kényszerrel vagy bizonyítási vággyal válaszolsz, hanem csendes befogadással kiveszed a "részed" belőle és azon dolgozol.
"...hanem csendes befogadással kiveszed a "részed" belőle és azon dolgozol."
Erre tényleg nem gondoltam... :D
De mit szólna hozzá Ő ? :))
Te ki is vetted a részed most is:)))
Persze lehet, hogy megint csak félrehallok valamit...?:D
Erre tényleg nem gondoltam...
De mintha a "létrás" vicc-et is pont Te emlegetted volna máshol, én is csak arra utaltam, hogyha más fejével akarsz gondolkodni, érezni pont a "Tudod mit róka? B... meg a létrádat" figura fog elő állni:)
De mit szólna hozzá Ő ? -akármilyen milyen oldalról is nézed: Nem teljesen lényegtelen ?
Olyan jó lenne most külön-külön válaszolni, mindhármatoknak de félek, hogy úgy tűnne, visszaestem a cseverészés és a mértéktelenség bűnébe. (De tényleg, milyen jó lenne ilyenkor egy chat-szoba…)
Évi!
Te hatalmasat fogsz koppanni, ha a végén mégis kiderül, hogy minden csak illúzió körülöttünk.
Mert mindig magadat hozod hátrányba a másik érdekében, mondván, magaddal majd lerendezed valahogy, a másikat pedig nem akarod bántani...:)
Erika!
Most azt mondod, ahogy Claryssza is, hogy minden illúzió körülöttünk. De mi lesz Veletek, velünk a végén, ha mégsem az? Kopp? Jó nagy? :)
Claryssza!
Igaz is, lényegtelen, ha úgyis csak egy illúzió..:D
De ez a sok apró információ talán mégiscsak segít tisztábbá tenni azt a lapot, amivel indulnunk kell(ene) újra meg újra…
Lehet, hogy valahogy úgy lesz a végén, hogy: Kinek-kinek a hite szerint... ;)
http://www.youtube.com/watch?v=KDtmyt7P5iw
"Az igaz élet azt jelenti: lerázzuk magunkról a mások által ránk kényszerített hazugságokat. Csupaszon, természetesen, meztelenül az ember az, ami. Semmivé sem kell válnod, csak lenned kell. A hazugságból sosem lesz igazság, a személyiségből sosem lesz lélek. A lényegtelen sosem lesz lényeges. A lényegtelen mindig lényegtelen lesz, a lényeges pedig mindig lényeges marad - a körtéből sosem lesz alma. És ha az igazságért küzdeni akarsz, akkor abból csak még nagyobb zűrzavar lesz. Az igazságot nem kivívni kell. Nem is lehet kivívni, mert már most is az az igazság. Csak a hazugságot kell leráznod róla. "
(Osho)
"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
Márai Sándor
És miből gondolod,hogy én nem így gondolom?
,,Évi!
Te hatalmasat fogsz koppanni, ha a végén mégis kiderül, hogy minden csak illúzió körülöttünk.
Mert mindig magadat hozod hátrányba a másik érdekében, mondván, magaddal majd lerendezed valahogy, a másikat pedig nem akarod bántani...:) ''
egyébként az a baj,ha az ember ,,csak úgy meghal'',mint általában egy földi halandó,tehát nincs magasabb rendű megvalósítás,
akkor ugyanolyan illúzióban találja magát odaát is,amit a tudat maga köré újrateremt,mint az álomban,
álomtest,álom körülmények...
az is csak illúzió,mert az is a létesülés körén belül van.
Ez meg a második nagy koppanás!
"egyébként az a baj,ha az ember ,,csak úgy meghal'',mint általában egy földi halandó,tehát nincs magasabb rendű megvalósítás..."
Gyanítom, hogy jó néhányan csak úgy fogunk. Tudnál tíz példát mondani a magasabb rendű megvalósítók közül?
"álomtest,álom körülmények..."
Ezeket még csak-csak bevállalnám Évi, és akkor talán tiszta lap se kellene... ;)
,,Gyanítom, hogy jó néhányan csak úgy fogunk. Tudnál tíz példát mondani a magasabb rendű megvalósítók közül?''
Én is gyanítom..
Ha az emberiség egész történetét nézem,azért voltak egy jó páran.
Habár az okosok azt mondják,hogy a felébredettet,csak egy másik felébredett ismerheti fel,
így hát ugye ezt én nem tudhatom.
A ,,koppanás"-t én felismerésnek hívom.
Nem tudom ti hogy vagytok ezzel,de én imádok nagyokat koppanni! :)))
Üdv Erika!
,,A ,,koppanás"-t én felismerésnek hívom.""
az is, csak a pofára esés ne lenne ott...
azért jobb ,ha az a felismerés nem koppan...
nem?
Az álom itt nem jelzőként szerepel
ha problémákkal mész,akkor azok pillanatok alatt újra ott lesznek,és az már nem olyan happy
Attól függ, Erika, ki mit nevez "tiszta lapnak"?
Szerintem lehet tiszta lappal indulni. Számomra ez azt jelenti, hogy életem bizonyos szakaszát lezárom, tanulok a hibáimból, tudom mit nem akarok, mit nem teszek többet, kik azok, akiket kiszortírozok a társaságomból. Ha az élet úgy pofán csap, hogy padlót fogok, nyöszörgök a fájdalomtól, feltápászkodok, és kezdem a létrázást a gödör aljáról. Levonom a következtetéseimet, újra csak tudom, mi az, amiért kaptam, megtanulom a leckét és indulok "tiszta lappal" a jövő felé.
Egyébként az "Álomfejtés"-ben leírtam egy különös álmomat, amit nagyapámtól kaptam halála után.
Két bolygó- négy hold - tizenhat teleíratlan csodálatos, sárga alapon fehér felhős teleíratlan lap...
Nekem ezek a "tiszta lapok". Már azt is tudom, mivel fogom őket teleírni...:)
Az én drága öreg nagyapám, aki csak élete végén volt képes kicsit változtatni, megüzente nekem, hogy igenis szükséges a változtatás, lehet tiszta lappal indulni újra! :)
A Lap vagy Alap?:)
Az alapban benne van a magaddal vitt hiedelemrendszer, ahova mész ennek megfelelő embereket, eseményeket, mentalitásokat vonzol-ismét/továbbra is-magadhoz…ha ugyanazokkal a reakciókkal válaszolsz mindezekre, nem fogod érzékelni a saját változásaid.
S fordítva is igaz. Csakis olyan helyre kerülhetsz, ahol ezen hiedelemrendszered megerősítéseit gyakorolhatod, mert ez az ami által a valóságot, mint olyant érzékeled, értékeled, mint szilád, s ALAP-vető realitást. Ez a folytonosság élményét is adja neked, az állandó visszaigazolás, ami erősíti a „szabályaid”. A történeted nagyrészt te írod, tudatosan vagy nemtudatosan.
A tiszta alap melletti elkötelezettséged, nem jelenthet mást, mint újfajta reagálásokra való átnevelésed, ezáltal kigyengülnek a régi reakciók, s újszerűséged tapasztalod.
Ha alapindulásnak a tiszta lapot helyezed, kicsit gyökértelenné válhatsz, szerintem túl nagy elvárás önmagaddal szemben. Belőled csak csődérzetet válthat ki, azért is mert mindent amit „fáradtságosan” megtanultál, elsajátítottál újra kéne generálj magadnak. Azért ennyire „lerombolni” mégsem akarnád magad…:)…De, ha megfigyeled a gyerekeket, akiknek adsz egy darab fehér lapot, s egy marék színesceruzát…sohasem elég a tiszta lap…:)
Az válik valósággá a számodra amiben hiszel, ami megerősödött benned a visszaigazolásaid alapján. Nem a körülmények determinálnak, hanem a lét állapotaidon keresztül materializálod állandóan magad köré a körülményeidet, melyek érzelmeidnek s gondolataidnak tárgyi következményei. S visszahat rád az általad létrehozott körülmény.
Ha folytonosságot érzékelsz, akkor most az alapra építesz…amiről a tapasztalataid szerint-ezek szerint-nem az a véleményed, hogy tiszta volna…Nincs olyan, hogy kell…illetve azt amit KELL-ként érzékelsz az n módon meg lehet oldani, közelíteni, lereagálni. A folytonosságnak sem kell szükségszerűen lineárisnak lennie…MInt ahogyan a fejlődés sem kizárólag előre-hátra lépésekkel valósulhat meg hanem úgy is, hogy ha kimerült egy területen a haladás, oldalirányba átlépsz egy másik területre.
Jelentősége mindennek van, de a jelentőségekkel mi ruházunk fel, s azok minősége határozza meg életünk és tapasztalataink minőségét.
A tisztaság pedig eléggé jelentőségteljes s időtálló alap-minőség. Amit szerintem mindenképpen megtalálunk, mert a fejlődésünk iránya ezotérikus szempontból amúgyis a letisztulás felé mehet csak. Különben nem volna fejlődés.
A tisztaság, mint fogalom, pl. a festészetben, ha a színkeverést veszem alapnak, egy szín minél tisztább, annál nyersebb, s annál harsányabb, annál inkább közelebb van ahhoz, hogy ingerültséget okozzon hosszabb szemlélet esetén…nagyobb értékűk van a kikevert szürkéknek, amik még nem mocskosak, s más szín kölcsönhatásában fejtik ki rafinált, harmónikus hatásaikat, minőségeiket. A tiszta szín inkább „nyersanyag” szerepű.
:)
AnnA
Ez jó téma, sajnos már nem tudok érdemben hozzászólni. De evidenciában tartom a dolgot.
Egy új környezetben miért ne indulhatnánk tiszta lappal? Ők nem tudnak semmit. Engem sem emlékeztetnek folyton az emlékeimre.
Egy régi reflex felülírható újakkal, illetve megvan a lehetőség a régiek leépítésére. Valahogy afelé tendálok, hogy új, ismeretlen környezetben mégis csak lehet tisztalappal indulni.
De majd meglátjuk mit hozunk ki ebből a kérdésből. De mindenképpen érdekes, és globális, tehát mindenkit érintő témakör. Jó kérdésfelvetés.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Az új környezet nem segít rajtad, ha hozod magaddal a régi környezetben rád rakódott tudati szennyeződéseket. Viszont még környezetváltásra sincs szükséged, ha megtisztulsz magadban, akkor tiszta lappal indulsz tovább hátralevő életed útján.