Szia! Én is voltam 72 kilós, és hat hónap alatt 52 kilóra mentem le. Nem koplaltam. Epegörccsel kezdődött és nem volt a közelben elérhető orvos. Maria Treben : Egészség Isten patikájából című könyvét vettem elő. Csaláncsúcs, menta, kamilla és cickafark keverékét ittam, naponta két litert. Három hét alatt csodálatosan kitisztított. Utána zöld tea. Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget ettem. Minden nap a tükör elé álltam, többször is, és mondogattam: mennyivel jobban nézek ki!:) Pedig akkor még megvoltak a kilók! Annyi azért mégis volt benne, hogy kenyeret minimálisra csökkentettem, és nem vacsoráztam. Az első három napban hiányzott csak, utána már észre sem vettem. Aztán kezdett látszani újra a derékvonalam. Megboldogult keresztanyámtól kaptam egy nadrágot, egészen másként festettem benne, mint az addig megszokott bő farmerekben. Ez megadta az igazi lökést. Naponta 15 percet tornáztam is. Ettem én közben pörköltöt meg gulyáslevest is, de mindig úgy fogtam hozzá, hogy ebből egy deka nem marad rajtam!!!:) A tükör gyakorlatot közben nem hagytam abba. Karácsonyra már 38-as cuccokat vettem!

Sok sikert!

A tornát ne hagyd ki, fontos a bőröd miatt! Nem kell megerőltető legyen, a lényeg, hogy mozogj egy kicsit.

Szia! Egész életemben küszködtem ezzel a dologgal. Az utóbbi két évben 20 kilótól szabadultam meg, és még van rajtam 10!!! Amikor stagnálok a fogyással, rögtön tudom, hogy valami nincs rendben a lelkemben, vagy éppen gyógyulok, és kell neki egy kis idő, hogy regenerálódjon. De most valahogy nem bírok rájönni, hogy mi van, pedig nagyon rajta vagyok önmagam elfogadásán. Lehet, hogy a görcsösség okozza? Sokat lehet ezen agyalni, de persze a rendszeres mozgást semmi sem pótolhatja. Újra el kell kezdenem. A másik, ami még nekem szokott segíteni, az a méregtelenítés. Vagy szűzteával, vagy gyümölcsnapozással. A lelki oldaláról pedig még azt szoktam megvizsgálni, hogy mit akarok eltávolítani magamtól, mitől akarom elhatárolni magam. Zsírpárnát ugyanis azért növesztünk, hogy távol tartsunk valakit vagy valamit magunktól. Egyéb ötletem nincs.

Szia!

Úgy tartom, hogy a rajtunk lévő zsírpárnák a fel nem dolgozott traumák, tudattartalmak, melyek azért így jelennek meg az életünkben, mert a testtudatosításban is van mit fejlődnünk.

Amikor elkezdtem önismereti módszerekkel feldolgozni a sérelmeimet, fájdalmaimat stb., akkor a fölösleges kilókra már nem volt szükség mint jelzésekre és elmúltak. DE a testem állaga, szerkezete a fogyás után tükrözte a testem működésével kapcsolatos tudatlanságomat. Így az elmúlt évet - többek között - ennek szenteltem és az eredménnyel én is és mások is meg vannak elégedve. ;)

Tehát ezeket tudom ajánlani: múlt feldolgozása és a test tudatosítása!

Engem inkább az érdekelne, hogy a súlyproblémák közül miért a fogyni akarás vált ennyire népszerűvé. Belekergetnek minket az elégedetlenkedésbe, szinte megkövetelik a szépséget, pedig az belülről fakad, mint tudjuk. Egészséges nők vállnak idegronccsá, mert már nem bírják a versenyt. Én évek óta annyit eszem, mint egy disznó, és úgy nézek ki, mint egy etióp kisgyerek. Évekig rettenetesen zavart, mert eszem, aztán szaladok a wc-re, ilyen az anyagcserém. El voltam foglalva azzal, hogy egy kívülálló biztos röhög rajtam, hogy micsoda csonkollekció vagyok. Mára rájöttem, hogy ez számomra áldás, mert az a rengeteg méreganyag, amit ez a fain világ belénk töm, maximum egy órát van a szervezetemben, és tényleg csak a fontosakat építi be a szervezetem. Amióta így állok hozzá, mérlegen ugyanannyi vagyok, mégis ha belenézek a tükörbe, nem az elégedetlenség van bennem, hanem hogy ilyen vagyok, punktum. Még vastagabbnak is látom magam, holott a súlyom tényleg nem nőtt. És szerintem itt a kulcs. A felfogásban, az elfogadásban. Amíg nem fogadod el magadat a jelenben, addig kínkeserves lesz a fogyókúra, és valószínűleg eredménytelen is. De ha tudod, hogy ilyen vagy, és el is tudod fogadni mindenféle feltétel, meg fogyni vágyás nélkül, akkor belül egészséges leszel, és az majd megoldja helyetted a súlyod normalizálását. Lehet, hogy nem olyan radikálisan, egyik napról a másikra, mint egy diéta, ami közben vágyódva nézel a kuglófra a hűtő mélyén, de idővel biztos, hogy meghozza a gyümölcsét, és szerintem sokkal hatékonyabban, mint egy norbi update...

BMI 65-81 kilóig teljesen normális 180 cm-es magasságnál. Vajon miért akarsz Smaragdzölden a testtömeg index szerint a sovány és a normális határán mozogni, miért olyan zavaró, ha a normális testalkat közepén vagy?

Egészségesebben élni mindig jó, és egészségesebbnek lenni is egészséges törekvés. A testsúlyod viszont teljesen normális a magasságodhoz képest, mit gyötröd magad a kilókkal? Az életmódváltás középpontjába ne a kilókat tedd, hanem az egészséget.

Ne azért kezdj el mozogni, hogy fogyj, hanem azért, hogy egészségesebb legyél. Ha egyébként kutya bajod, sosem vagy beteg, egészséges vagy, akkor nem lesz kitartásod az egészségesebbé váláshoz szükséges mozgást rendszeresíteni, mert egyébként is egészséges vagy, nem fogod elhinni, hogy az egészséghez mozogni kell. Akkor az egész fogyás és egészségesebbé válás mögött teljesen más van.

Találkoztam egy tökéletes testű lánnyal, aki állandóan gyúr. Megkérdeztem tőle, hogy miért tölt napi 3 órát edzőteremben. Az mondta, hogy kell valami rendszer az életébe, és ezzel legalább van. Megkérdeztem, hogy mit szeretne valójában? Hát, egy figyelmes partnert, símogatást, dédelgetést, gyereket, családot. Persze most egy olyan partnere van, aki nem simogatja, dédelgeti, hanem edzi. A valódi vágyai helyett rohadtul egészségesen edz minden nap, rohadtul egészségesen táplálkozik, és állatira boldogtalan, de mindent pótol neki a rohadtul egészségesnek kinéző élete.

Szerintem inkább annak kellene utánanézned, hogy mi szeretnél valójában? Mi lenne, ha 60-64 kilós lennél? Akkor mi lenne más, mint most?
Akkor hiper-szuper überakárki lennél?
Akkor lenne egy álompárod?
Akkor mi lenne, ami most nincs?

Üdv:
Alenka

Érintett vagyok a témában, nekem is problémáim vannak az evéssel és egy időben én is felmentem majdnem 100 kilóig. Aztán egyszer két év kemény koplalással sikerült 75-76 környékére is lemenni, amit persze az ismerősök már rosszallóan néztek, de én nagyon jól éreztem magam akkor a bőrömben. Könnyű voltam, légies, önfeledt!:) Azóta egy 7-8 kiló visszajött, de épp tavasszal elhatároztam hogy azért 80 alá jó lenne lemenni megint. De már épp kezdett nem érdekelni a téma, amikor a napokban elromlott a mérlegem. Digitális, ráállok, elkezd számolni és egy idő után kiírja hogy: Error. Úgy gondoltam ekkor, hát jó, akkor minek nekem mérleg, régen az emberek kiválóan megvoltak mérleg nélkül is, minek méricskéljem magam. De most hogy felhoztátok a témát, már kiváncsiságból is megnéztem meddig mér egyáltalán, mikortól romlik el.. 79.5 kg-ig minden ok, utána van az Errorzóna.:) Szóval vagy lemondok a mérlegről, vagy pedig..
De testtudatosítás alatt mit értetek konkrétan? Meg egyáltalán kifejthetnétek példákkal ezt hogy múltbeli dolgok rakódnak(milyen témakör hova rakódik?:)), vagy hogy el akarjuk határolni magunkat valamitől, azért növesztenénk zsírréteget?:) Ez elég abszurdnak hangzik. Mert én szerintem csak szimplán a nassolástól meg a sörtől hízok.

Én nyirfanedvvel fogytam le 1 hónap alatt 6 kg-ot. Nekem nagyon bejött!
www.nyirfanedv.hu

nézzetek utána!!!

kati

Pósa Ferenc - Betegség mint pótcselekvés (könyvrészlet)

Elhízás:

Lelki jellemzői:

A földi és égi energiák egyensúlya megbomlik, eltolódik a fizikai felé. A kövér emberek gyűjtögető életmódot folytatnak, már ami a szeretetet és a gondoskodást, szellemi táplálékot illeti.

„Nem csak kenyérrel él az ember..." és ez nem csupán a szó átvitt, de a szó szoros értelmében véve is igaz!

(szerintem nagyon jó a megfogalmazás)

33 kilót a 90 napos diétával, és majdnem az összes visszajött egy-két év alatt.

De az idén furcsa dolog történt velem. Letettem a stresszes, pörgős életet, az indulatok, feszültségek helyét átvette bennem a nyugalom és a szeretet, aztán egyszer csak elkezdtem fogyni.
Nemrég Hajdu Mikivel beszélgettünk az egyik blogban, akkor még 140 fölött voltam kicsivel, ma pedig 120 kg vagyok, pedig alig mozgok valamit.
Szerintem a testem kezdett el önmagáért dolgozni, talán hálából...
Egyébként nem egy ismerősömön megfigyeltem, ha családi, munkahelyi, vagy bármilyen egyéb okból kifolyólag stresszelni kezdenek, elég hirtelen meghíznak.

Visszatérve a saját, mostani fogyásomra, nem vonok meg magamtól semmit, nem fogyókúrázom, nem éhezem, nem mozgok eleget és mégis fogyok.

Miután betegnek sem érzem magam, nem tudok másra gondolni, mint hogy a stresszmentes élet hozta.
Anita mondta egyszer, hogy a szeretet gyógyít, és ezt most a saját példámmal, tapasztalatommal is szeretném nyomatékosítani.:)

mozgás :-)
ez a legjobb gyógyszer :-)