Megfelelés
Ugyan már felnőtt fejjel, de sokat gondolkozom a Szülőknek való megfelelésről. Jó a viszonyom velük, kölcsönösen számíthatunk egymásra. Nem diktálnak nekem semmiféle elvárásokat, de dolgozik bennem egy erős megfelelési kényszer, ami gyakran fullasztó számomra. Lehet, hogy Ők ezt nem is tudják. Tudom, hogy magamon kell dolgoznom -ehhez szeretném a segítségeteket kérni- , hogy hogyan dolgozzak magamon? Hisz úgysem tudok mindig ANNYI IDŐT és olyan MINŐSÉGBEN eltölteni velük, ahogy szeretnék/szeretném.
Örülnék, ha megosztanátok véleményeteket, tapasztalataitokat velem.
Köszönöm. :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ez engem is érdekelne!
Ugyanez a problémám, mint a téma felvetőjének!
Tehát mit is tegyünk első dologként?
ha jó vagyok----szeretnek
ha rossz vagyok, hibázom--- nem szeretnek
Valóban?
ha jó vagyok-- szeretem magam
ha rossz vagyok (hibázom, kudarcot vallok, nem úgy teszek, ami a bennem kialakult énképnek megfelel)--- nem szeretem magam
Miért?
Próbáld ki: tedd azt, amit sosem mertél. Tedd az ellenkezőjét, amit tennél. Kis dolgokkal kezd: nem adsz borravalót a pincérnek, ha valami kellemetlen, fordulj felé. Ha valaki unszimpatikus, beszélj vele.
Közben figyeld meg: hol vagy TE? Mit érzel? Ki vagy TE? Szereted-e, elfogadod-e TE saját magad?
Haragszol-e magadra? Hogy állsz a saját sötét oldaladdal? Mindenkinek van, de Te ismered-e, ki lakik benned?
Fojtogatom magam----
JOGOM VAN ÉLNI
izlelgesd, mit jelent ez?
Köszönöm! :)
Húúúú, nekem is ez a bajom magammal, többek között persze. Vagyis a másoknak megfelelés, nem csak szülőknek, hanem nálam kórosabb, szinte mindenkinek és ezzel tévesen összetévesztem önmagam, azt hiszem, ez vagyok én. Lehet, hogy nem pont ide tartozik, de most úgy próbálok szembemenni ezzel az egésszel, hogy most végre elhatároztam, hogy megtanulok autót vezetni. Korábban mindig féltem. Féltem/félek az úton, a többi autóstól, stb-stb. és elhatároztam, hogy sosem lesz jogsim. Meg elhatároztam, hogy most igenis ez kell nekem, valami sikerélmény, megcsinálni egy olyan dolgot, amitől mindig is féltem. Azt remélem, ettől majd beindulnak a dolgaim, hiszen akkor magam előtt legalább látom, hogy megoldottam valamit, amitől mindig is tartottam. S ez ad majd egy lökést.
Kriszti
Saját tapasztalatom ez, a "legnehezebb" feladatot vállalom be, hogy szeretni tudjam magam. Csak ismét lejátszod a programot, ami belül fut, ami a hamis énképbe kényszerít. Az a probléma, hogy mint megoldás csak átmeneti megnyugvást okoz, mert a tudatalattid játszva produkál neked tízszer olyan nehéz helyzetet...Amitől aztán újra lehet félni... A jogosítvány megszerzésénél nagyon komoly blokk miatt megbuktam négyszer - a szüleim botrányos válását hozta fel - majd szereztem protekciót. Aztán Pesten vezetni, hát rémálom-világ... Ma már semmi nekem. És elmentem fel Norvégiába és jöttem Oslóból egyedül haza, tegnap is 14 órát vezettem... Vicc, hogy a kamionosoknak 8 órát lehet... A csúcsom 1700 km alvás nélkül, de ettől már nem szeretem jobban magam. Megtanulni szeretni magam egy tanulási, tisztulási folyamat. Sokat segített a Hellinger, aztán mikor a Sanyitól kérdeztem párszor, a válaszai több hónapnyi tévutakról raktak helyre... Meg a cd-i. És maga Isten megtalálása, meg Bradshaw könyve, már talán unalmas, annyit mondom itt, de el kell olvasni Vissza Önmagunkhoz. Ha valaki ír privit, elküldöm e-bookban.
Nem mondhatom, hogy készen vagyok, de az el nem fogadás fájdalmát feldolgozva nyitom a szívemet, és egyre intenzívebb örömöket tudok így újra megélni.
Az az igazság, hogy alig tudok olyan helyzetet mondani, amitől mondjuk 10 éve még nem féltem. Pl. mikor bekerültem életem első munkahelyére, még rettegtem a számítógép használatától. Nem volt gépem és azt hittem, hogy én azt el fogom rontani. Aztán nem hogy nem rontottam el, hanem hamarabb megtanultam a használatát, mint az átlag és virtuóz lettem pár hónap alatt.
Egy ideig kozmetikai termékeket árultam a munkahelyemen és emlékszem, amikor belekezdtem még megszólítani sem mertem a kollégáimat, hogy odaadjam a katalógust és emlékszem 3-4 hétig győzködtem magam, hogy ezt meg merjem tenni és zavarni merjem őket annyival, hogy odaadjam a katalógust. Aztán én lepődtem meg a legjobban, hogy szétosztottam elsőre 40-50 katalógust és milyen sok rendelésem lett és beindult a bolt.
Utólag a félelmeimről mindig kiderült, hogy alaptalanok.
Ezért gondoltam, hogy most megpróbálom az autóvezetést. Igaz, most már motiválva is vagyok, mert egy Pest megyei településen élek nuku helyi közlekedéssel és 40-50 perc gyalog az óvoda meg a bölcsi. Eddig egy utánfutós biciklivel hurcibáltam a lányokat, de télen a nagyon jeges úton 3-4szer borultam, szóval igen erős a motiváció most.
Kriszti
Az a törekvés teljesen helyénvaló, hogy meg akarunk felelni a szülőknek, hiszen amikor megszülettünk, tőlük függött az életünk. Ez az egyik része a dolognak. A másik a tágabb értelemben vett családhoz való tartozás igénye. Ez korábból való, az ősembernek fontos volt, hogy a csoporthoz tartozzon, különben széttépték a vadállatok. Ez az ősi ösztön most is él bennünk: úgy viselkedünk, úgy vélekedünk, úgy élünk, ahogy a csoport szokásai megkívánják. Régen ruházatról is meg lehetett állapítani az emberek hovatartozását. Most a tizenéves gyermekünk lila hajat kezd hordani, vagy Milánóban az utcagyerekek arra büszkék, hogy milyen sok turistát zsebelnek ki, stb. tehát úgy cselekszünk, úgy öltözködünk, hogy bizonyos emberek csoportja elfogadjon. És jól érezzük magunkat bizonyos helyzetekben így, másokban meg nem.
Bizonyos lelki megközelítésekben különböző én-részekből állunk. Ezek az én-részek más-más helyzetekben különféle módon viselkednek. Pl. van egy részem, amelyik ki nem állhatja az orvosos filmeket, másik fél a sebességtől, a harmadik meg akar felelni a szüleinek. (mert ha nem azt csinálja, nem úgy él, stb. akkor csalódást okoz, és hűtlenné válik) Vannak olyan én-részek, akik különböző okok miatt nem követik az idő múlását. Próbáld ki, hogy milyen helyzetekben érzed magad gyereknek. (Én jellemzően az orvosnál éreztem ezt mindig.) Tehát ha felnőttem, és már nem vagyok rászorulva a szüleimre, akkor ez az én-részem valószínű, kicsi gyermek maradt. A lényeg, hogy fel kell növeszteni a mostani korodig. Sok módszer van erre a folyamatra, válaszd a neked legmegfelelőbbet.
Ildikó, köszönöm! Ez igaz amit leírtál, és valahol érzem is, hogy ezt kell csináljam. Írtam is, tudom hogy csak magamon tudok segíteni, dolgozni. Tudnál nekem mondani ilyen módszert/módszereket?
Sajnos elég kevés módszert ismerek, kettőt tanultam és gyakorlok, ez az NLP és a családfelállítás. Mindkettő alkalmas az én-részeink felnövesztésére.
Kipróbálva. ;-)
De elképzelhető, hogy ez pl. meditációban is megvalósítható. Ezt nem tudom.
Meditáció alkalmas arra, hogy megismerd magad, megszabadulj a negatív tudattartamoktól. érzelmektől. Nekem is rengeteget segít, hogy a meghaladott szerepektől, gondolatformáktól meg tudjak szabadulni. Sanyi Sirály csomagjai közül a Vágyak és félelmek és az Önértékelés, Önbizalom növelése, ami erre a témára van.