Kedves Noémi!

Jól sejtem, hogy elsősorban az árvizek károsultjairól és a nekik nyújtható segítségről írsz most? Hát nem tudom, szerintem sokféle segítség létezik. Biztos, hogy nem az a segítség a jó segítség, ha megoldasz problémákat mások helyett. Azzal csak "ellopod" tőle a lehetőséget, hogy fejlődjön. Be kell valljam, hogy én is bizonytalan vagyok ebben a kérdésben, mert én sokszor annyira segíteni akarok, hogy az általam nyújtott segítségek már átcsúsznak abba a kategóriába, hogy egy idő után terhessé, sokká válnak. Szerintem az segít rajtunk, ha felébredni, felismerni segítünk másokat, valahogy rávezetni őket a helyes útra.
De lehet, hogy tévedek.

Kriszti

Ha már úgy is otthon ülsz.

Hivd fel őket, csak két percre, néha már az is elég, ha szólsz, bármi van, hivjatok, rám számithattok. 

Segiteni már ezzel is sokat segitesz. Lehet valaki pont örlődik, kitől kérjen segitséget, nem akar a másik terhére lenni.

Radikálisan materialista leszek. Egyáltalán nem szellemi emelkedésre és elmélkedésre van szükségük most! Lehet menni homokzsákokat tölteni, az ott dolgozóknak meleg teát és leveset főzni, esetleg tartós élelmiszert, hasznos holmikat gyűjteni azoknak, akiknek semmijük nem marad/maradt. Ez most a segítség.

"...bár sok mindent veszítenek most a térségben lakók, viszont kapnak helyette mást, jobbat, újat, tisztábbat, de mennyi mindenen kell még addig átmenniük."

Csakhogy az már nem ugyanaz lesz. Életek munkája van oda, ezt magyarázd meg annak, miért volt, aki önnön kezével épített fel mindent a saját vágyainak megfelelőlen!

Egyébként van egy zseniális mérnökünk, az ő számításai idáig mindig bejöttek, a NASA vizsgálja módszere helyességét, amíg nálunk kirekesztették és elutasították. Pontosak a számításai. 24 évenként van ilyen idő, a ciklikusság visszavezethető...Ennyit a magyar érdekközösségekről, nem csoda, ha előbb-utóbb minden koponya Amerikában köt ki...

Ha érdekel benneteket, szívesen belinkelem a cikkét. Ezek szerint 24 évente következik be a "nagy változás"?

Sziasztok!
Egy ideje nem tudok részt venni a beszélgetéseitekben, de úgy gondoltam egy rövid beszámolót azért írok nektek is, hogy ne csak a médián keresztül jövő információkat ismerjétek.
Az én barátaim , ismerőseim Edelényben laknak, és ha a Felsőzsolcaiakat hallgatom , bizony nagyon nagy szerencséjük volt, hogy egy talpraesett, élelmes , és nem utolsósorban szolgálatkész polgármesterük van.
A kár itt is nagyon nagy, mert amikor az ember azt látja, hogy a zsíros bödön egymás mellett úszik az irha bundájával, a gyerek játéka meg a WC kefével, hát az bizony elkeserítő, de az emberiességből ők most jelest kaptak részemről.
Az alábbi beszámoló viszont már nagyon szomorú:

"Máté Ildikó: Árvíz Felsőzsolcán :

Jelentés a pokol tornácáról, Felsőzsolcáról.

Kedves barátaink !

Itt vagyunk az új Pannon tenger közepén. (Felsőzsolca, Toldi Miklós u.11.)

Azért ültem le írni nektek, mert amit a tv-ben és a hírekben láttok, hallotok közel sem adja vissza azt az áldatlan állapotot, ami itt van.

Amikor kitelepítettek bennünket, akkor a városból a kisebbséget vitték a " menekült táborokba ". Mi magyarok egymáshoz menekültünk, és egymást fogadtuk be.

Kitelepített az, akit nyilvántartásba vesznek Miskolcon. Mi nem számítunk annak. Vannak olyan házak, amikben harmincan vannak a tetőtérben, mert a szomszédok átmenekültek az összedőlő
házaikból.
Míg a gátat építettük láttuk ahogy az apa a gyermekét hozza, a fiatal anya hátán meg egy lepedő a gyerek ruháival, és gázolnak a derékig érő vízben. Láttuk, ahogy a 80 éves bácsi minden erejét összeszedve vonszolja a földön a homokzsákot, hogy védje a vályogházát, amiből mára semmi nem maradt.

Láttuk a nagymamát, ahogy ölben hozták egy szál hálóingben papucs vagy cipő nélkül. Mindenét elvitte a víz.
Láttuk ahogy az öreg nénike a kerítésbe kapaszkodik, hogy hagyják, mert ő itt akar meghalni, mert ez az élete.
Láttunk csodálatos férfiakat, akik 13 fokos vízben állva sportcipőben meg melegítőben rakták a homokzsákot, amit az asszonyok adogattak nekik.
Láttunk egész utcákat megmozdulni, és összefogni.
Láttunk 55 ezer homokzsákot megtölteni.

DE NEM LÁTTUNK EGY OLYAN EMBERT SEM, AKI TUDTA VOLNA, HOGY A GÁTAT HOVÁ RAKJUK.

A magyar azt mondja fáj a szíve vagy megszakad a szíve. Mi ezeket látva sírva zsákoltunk.
A városunk polgármestere szerint nálunk minden meg volt szervezve. Őt azonban el sem tudtuk érni. Egyszer ugyan felvették a telefont, amikor homokot kértünk, mert elfogyott, de közölték, hogy ők értekez-
letet tartanak, és nem érnek rá.
Jelenleg sok helyen nincs vezetékes víz, vagy nem megy el a szennyvíz, ezért vödrökbe végzik a dolgukat. Azt nem részletezem, hogy ezután a vödör tartalma hová kerül.
A vályogházak úgy rogytak össze, mint gyerekkori homokváraink, ha vízzel locsoltuk le őket. A 10-20 éves házakban meg beszakadtak a szobák.
Nálunk a nappaliban most csattogott át a mélytengeri ipari búvár.
Amióta itt vagyunk egy alkalommal kaptunk három szál megsavanyodott kolbászt, meg egy kiló kenyeret, ami másnapra megposhadt, mert a víz miatt nagy a páratartalom. Gondolkoztunk is hogy azokat a rákokat meg halakat kéne megenni, amik az udvarunkon vertek tanyát. A részünkre szánt élelmiszert sátrakban tárolják a 35 fokban, és mire hozzájutunk addigra megromlik.
Jó hír, hogy mindenkinek szép színe van, mert iszonyú erős a napsugárzás többen tarjagosra égtek.
Ivóvizünk szerencsére van, mert egy hölgy a saját ásványvizét szétosztotta közöttünk.
Bűz terjeng mindenütt, mert a befolyt víznek nincs útja, és elkezdett possadni.
Nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, és nincsen pénzük arra, hogy szivattyút béreljenek, vagy nincs autójuk, illetve erejük, mivel idősek, hogy 40 kilóméteres kerülőúton jussanak be Miskolcra, ami légvonalban 3 kilóméter, csakhát beszakadt a híd és nem tudunk arrafelé közlekedni. Tömegközlekedés nincs.
A jó hír, hogy nyitva van a bolt, és lehetne vásárolni, de a kisboltokban nincs kártyás fizetési lehetőség, a város egyetlen kesautomatája meg még víz alatt volt.
Sok embert megharaptak a megvadult kutyák, de szerencsére a nagy ár elvonultával ez már nem fenyeget.
Este élesre töltött géppisztollyal járnak a rendőrök, mert a fosztogatást valahogyan meg kell fékezniük. A házainkból nem merünk elmenni, mert a kisebbség beígérte, hogy ha vissza térnek, az üres házakba fognak beköltözni, és az Isten sem rakhatja ki óket. Félti mindenki azt a kicsit ami megmaradt.
Házhoz sem vizet, sem ételt nem hoznak, el kell érte menni az iskolába, ami innen vagy három kilóméter, és nem mered itt hagyni a házad nyitottan, mert az ajtók a víztől bedagadtak, és nem lehet bezárni ...

Információnk semmiről nincs.

Nem tudjuk, hol lehetne ételhez jutni, nem tudjuk mi lesz velünk. Sokunk azért is marad egy helyben, mert a kocsija is vízben áll, vagy állt, és nem meri elindítani. Többek közt a miénk is.

Drága barátaink! Megkaptuk a segélyszállítmányaitokat, amit nagyon hálásan köszönünk.
A Máltai Szeretetszolgálati Központba továbbítottuk, hogy azok jussanak hozzá akinek szüksége a legnagyobb.
Miután azonban ide semmi nem érkezik, ezért kérünk benneteket, most már az itt maradtakon segítsetek.

Utóirat :
Tengerparti ingatlan belső medencével eladó.
Ez egy tréfa volt, mert már nincs könnyünk.

Szió mindenkinek

Mint tudjátok én is itt éldegélek Miskolcon. Az elmúlt hetek eseményein rengeteget tűnődöm. Láttam-látok tönkremenni embereket, életeket, látok derékig a szennyes vízben tüsszögő fiatalokat homokzsákotpakolni látok semmittevő henyélőket, okoskodókat, botcsinálta vezéreket, a kocsmában sörözőket és névtelen hősöket...
felemelkedés és tisztulás. ???? nemtudom mennyire lehet ez tisztulás, a szennyvízben az úszkáló dögök és a poshadt áporodott bűz facsaró szagával a fejedben megtisztulni. Amit én látok ebből az egészből, hogy kicsit felrázta az embereket. Ébresztő! fogalmad sincs, hogy hol élsz és mit teszel a környezeteddel, és magaddal. és ahogyan említettétek is. Ha valaki nem jön rá, hogy az egyéni érdektől sokkal de sokkal fontosabb a közösség, és az egység, az még ebből sem tanul. Vannak csoportok, akik ebből is hasznot akarnak és fognak is húzni. akik nem fosztogatnak, akik nem örültek hogy dejó lesz új házuk, mert az állam nekik úgyis ad. láttam összefogni az embereket, láttam barátságok születését, láttam hálakönnyeket, láttam megértést, láttam törődést. láttam hitet. Ezek az emberek azok akik majd mindenüket elvesztették. minden vagyonukat, ingóságukat és "ingatlanukat" De talá találtak valami fontos, ha csak pillanatokra is. emberséget önzetlenséget. vad idegen emberektől.

de ott volt a kapuk mögött az irigység, a kapzsiság, a rosszakarat és rosszindulat is. És amit igazán fontosnak tartok, hogy azok az önzetlenség és az emberség, azok a vadidegen emberek mindennek dacára hozzájuk is odamentek. nem káromkodtak, nem szitkozódtak. csendben voltak, majd kérdeztek:

segíthetünk?

órákat, napokat lehetne beszélni arról ami itt történik, de aki ezt megéli, átéli az teljesen másképpen látja
egy percig ne tétovázz ha segíteni akarsz.
most nincs olyan, hogy túl sok segítség... most csak segítség van. és aki jön az megtalálja, hogy mit tud tenni.

mindegy hogy Zsákot pakolsz, homokot lapátolsz, szivattyút kezelsz, gátat őrzöl, ételt-italt osztasz, vagy a konyhán főzöl, valakit éppen vigasztalsz. a nevét sem tudod, de a te válladon sír.... a lényeg ha kell akkor legyél itt. ha te úgy érzed hogy itt kell lenned. akkor semmi nem tart vissza.

pff na ezt most jól leírtam...s még írnék és írnék és írnék...

Kedves Noémi

Akkor ez a plútói hatás az én bak ascendesemre tényleg .....
Erre vártam.