Hát ugye milyen jó, hogy vitáztunk? Most meglehet versenyeztetni a dolgot hivatalosan is :DDD

De én még is inkább azon a véleményen vagyok, hogy ezek nyilván követik egymást egy emberben, És nem csak globálisan, nem csak egész életet átívelően, hanem éppen egy-egy adott vitában is folyamatosan válogatunk ezek között. Éppen attól függően, hogy melyik megközelítés felel meg jobban saját érdekünknek.

Majd ha olyan bölcsek leszünk, hogy már túl tudjuk tenni magunkat az élet élésének fontosságán, és nem kell harcokat vívnunk a fennmaradásunkért, tehát a fizikai fennmaradásunkért, akkor abbamarad a játszmázás is.

Főleg ha elvonulunk a világtól és egy teljesen steril emberektől és lehetőleg más élőlényektől is mentes helyen tartózkodunk.

Hogy tehát versengeni vagy kooperálni fogunk egymással, az nagyban függ attól természetesen, hogy a partner hajlandó-e lemondani néha a másik javára, és vajon vissza kapja-e ezt a lehetőséget más esetben.

Ha egyszer egyszer bevállalja valaki az alárendelt szerepet, de soha nem kap lehetőséget a fölérendelődésre, akkor nem igen fogja az alárendelődést vállalni saját jó szándékából.

Tehát nem találom ezt a kérdésfelvetést helyénvalónak, mivel nem lehet megversenyeztetni ezeket az attitűdöket, hiszen akár másodpercről másodpercre finom árnyalásokkal egymásba szövődnek az aktuális érdekektől függően. Persze személyenként változó mértékben valamelyiknek dominanciája van.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

szerintem nem lehet alá/fölé rendelni egyiket sem.

Honnan jön a gondolat, vagy az érzelem?

Ha megfigyelem, elillan bármelyik. Honnan jön, hová tűnik? Nem tudom, nekem olyan mintha a semmiből jönne, és oda menne vissza.

Berögzült programok néha pont az érzelmi töltöttség révén ismerhetőek fel a legkönnyebben.

Ugyanakkor felemelő, ha a régi mintákat megoldjuk, egyfajta könnyedebb érzés teliti el az embert. Ugyanez az érzés lép fel, ha valamire rájövünk, amin már sokat filóztunk.

Érzelmi töltés nélkül egyébként nem lenne tanulás. Amit érzelemmel átélünk, mélyen bevésődik. Könnyebben, gyorsabban rögzül.

Ugyanakkor a gondolat segitségével jön az értelmezés, megértés.

Ezért egyik világban sem (márha itt kizárólagosan két világra akarjuk osztani) lehet megtalálni a végső igazságot. 

Nekem úgy hat, kéz a kézben jár, vagy láb a láb után lépdel sorban.

Magát az értékét, minőségét a mi tudatunk beállitottsága határozza meg. De óhatatlan, hogy a két minőséget ne járjuk be, márha a végső valóság (teljesség) a cél.

Az érzelem és az érzés szavak között nagy különbség van... a kettő nem ugyanaz.
„az érzelmeknek alapvetően nincs töltésük, csak vannak”.
Ha a gondolat és az érzelem összekapcsolódik, akkor jelenik az érzés.
Önmagában az érzelem és a gondolat semleges, viszont a kettő együtt már kiadja az érzést.

,,A gondolat szüli az érzelmeket, vagy az érzelmekből születik a gondolat? Melyik volt előbb, mi a sorrendiség és az összefüggés közöttük?''

a gondolat is szülhet érzelmeket és fordítva ,érzelem is gondolatot.

Ha az ember felépítését nézem,akkor az érzelem volt előbb ,és hierarchiában alatta van a gondolatnak,mert az már mentális tulajdonság,amíg az érzelem/,,ösztönös''/inkább asztrálhoz tartozó /részünk.

A gondolat is csak akkor magasrendű,ha az ember már fejlett mentálisan.
Az érzelem pedig szintén csak akkor nemes indíttatású,ha tényleg közel vagyunk ahhoz az igazi belső forráshoz.
Ellenkezőleg nagyon is pitiáner,irigykedő,bosszúálló az az érzelem,és primitív a gondolat.

Azt gondolom,hogy mindkettő,akkor igazán magasrendű,ha intuitíve jön,vagyis már egy magasabb kiterjedésünk uralja mindkettőt.

Vagyis nem ösztön,és nem pusztán okoskodás,hanem jóval felette van ezeknek,
és ÉN uralom,ami jóval több,mint az én.

Ami meg ez alatt van,arról szerintem nem érdemes szót ejteni,csak annyiban,hogy az az ,amit meg kell haladni.

Na az előbb túlságosan sematikusan probáltam leegyszeerűsítve süríteni, és hát a végeredménye kutyulás/zavar lett...
Kerestem hát 1 ugyan sokkal bővebb, de érthetőbb leírást:
(Tanítások a Felső Világokból)

Életünket legfőképpen érzelmeink útján éljük meg. Az ingerekre adott válaszaink, legyenek azok belülről, vagy kívülről érkezők, érzelmeinken keresztül nyilvánulnak meg bennünk. Amivel nem állunk érzelmi kapcsolatban, az nem is igazán érint meg minket energetikai szinten, csak áthalad rajtunk. Az érzelmek olyan érzések kifejeződéseiként keletkeznek bennünk, melyeket magunkban, energia-rendszerünkben hordozunk.

Az érzések olyan energiainformációk, melyek hozott vagy szerzett tapasztalatként tárolódnak, illetve épülnek energiaterünkbe.

A hozott információk, előző életbeli tapasztalatok és feladatok eredményeképpen kerülnek érzelmi feljegyzésként testeinkre.
Ezek az érzések, mint energiainformációk, a gondolatok, és ebből fakadóan, a szituációra adott válaszaink hatására aktiválódnak és érzelmeket, valamint abból képződő cselekvéseket kondicionálnak.

A szerzett érzésbeli feljegyzések gyermekkorunkban, neveltetésünk családi illetve környezeti hatásai kapcsán kódolódnak belénk. Ezek olyan folyamatos ingerhatások révén jönnek létre bennünk, melyek nem egyeznek identitástudatunk által megnyilvánuló érzéseinkkel, azaz ellentétes reakciókat, diszharmóniát váltanak ki belőlünk. Ezzel gyermekként nem tudunk mit kezdeni, ezért magunkban eltároljuk őket, és sokszor nem is tudjuk, hogy ezek működtetnek minket a háttérből.

Tisztázzuk most először az érzelem jelentését:

Az érzelem akkor jön létre, amikor egy érzés bennünk, a megfelelő gondolattal találkozik és összekapcsolódnak.

Az érzés elsősorban testi szinten megnyilvánuló energia, míg a gondolat elme szinten van jelen.

Tehát az érzelem, az érzés és a gondolat együttes megnyilvánulása, mikor testi és elme szintű reakcióink összekapcsolódnak, és ennek a két aspektusnak az együttes kifejeződésére jutnak.

Maga az érzés és a gondolat is külön-külön hordoz információt, de akkor fut mindez végig reakcióként bennünk, mikor összekapcsolódva érzelmeket kondicionálnak energia-testeinkben.
Mind a gondolat, mind pedig az érzés magában is energiahordozó. A gondolat energiacsatorna, mely információkat továbbít, így segít a fejlődésben, tanulásban. Maga a gondolat, összekapcsolódás nélkül tiszta teremtő energia, mely nem minden esetben vált ki érzelmeket.

Ugyanígy az érzés is információ. A tiszta érzés egy energiaminőséget képvisel, mely beállítja testeinket az adott rezgésre.
Nem feltétlenül kapcsolódik gondolattal, így nem biztos, hogy érzelmi megfelelője van bennünk.
Az érzés az a lényegi való, mit létünkben hordozunk. Ezek az érzések belső énünkből táplálkoznak, olyan ez, mit érezni önmagunkat. Ez egy emelkedett, emberi érzelemmel nem igazán leírható energia.

Ha megfigyelünk egy gondolatot, vagy egy érzést az nem biztos, hogy érzelemként feltűnik bennünk, amennyiben nincs bennük egy közös, összekapcsolható, összetartozó energiarész.

Vegyünk egy gondolati példát. Legyen a gondolat, mi felötlik bennünk, a következő:

- Az élet nehéz.

Most figyeljük meg reakciónkat erre a gondolatra. Amennyiben van egy belénk kódolt érzés ezzel kapcsolatban, azonnal érzelmi viszonyulást fogunk tapasztalni, mert összekapcsolódik az adott gondolattal.

Eltölt egy érzelem, mely szomorúságot, fájdalmat, haragot, félelmet, vagy bármilyen más érzelmi reakciót söpör végig egész testünkön.
Ekkor biztosak lehetünk benne, hogy energiarendszerünkben van olyan érzéskód, mely ehhez a gondolathoz kapcsolódik.
Ez lehet előző életbeli tapasztalat, mikor nagyon nehéz sorsot éltünk meg, és magunkban összekapcsoltuk ennek a gondolatnak a hatására az élet fogalmát a nehézséggel.
Vagy gyermekkorunkban állandóan ezt hallottuk a szüleinktől és mivel kisgyermekként, akármilyenek is szüleink, mi mind felnézünk rájuk, ezt elhittük nekik és érzésbeli kódként eltároltuk magunkban.

Vegyünk egy másik példát:

- A ceruza ír.

Most milyen érzelmek jönnek fel bennünk erre a gondolatra? Van, aki azt mondja erre, minden érzelem nélkül: hát persze, és akkor? Az a dolga, hogy írjon.
Neki nincsenek a ceruzával és az írással kapcsolatban feldolgozatlan érzéskódok energiarendszerében.
Vannak azonban, akikben erre az egyszerű gondolatra is komoly érzelmek tűnnek fel.

Ők valószínűleg olyan érzelemkódokat tartogatnak magukban, melyek fájdalmas emlékeket rejtenek ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy nehezen tanultak meg írni és ezért büntetést kaptak. Vagy előző életükben írástudatlanok voltak és ezért hátrányosan megkülönböztették őket. De az is lehet, hogy éppen írásaik miatt kerültek bajba, így az ezzel kapcsolatos gondolat félelmet kelthet bennük.

Láthatjuk tehát, hogy az energiatereinkbe beprogramozott érzés-kódok a hozzájuk kapcsolódó gondolatok hatására aktiválódnak és érzelmeket kondicionálnak, melyek végigsöpörve rajtunk kiváltják az adott hatást. Figyelmeztetnek, emlékeztetnek minket az általunk ,,írt" feljegyzésekre, melyek lehetnek feladatok, vagy fájdalmas védekező reakciók.

Itt nem áll meg a dolog, hiszen az érzelmek tovább ösztönöznek bennünket, és cselekvésre sarkallnak. Sokszor nem is tudjuk, hogy előre megírt reakciók hatására cselekszünk. De ha odafigyelünk, észrevehetjük, hogy mindig ugyan azokat a dolgokat tesszük egy adott területen.

Egy egyszerű példa, az apa/anyakomplexus.

Lehet, hogy gyermekként apánkkal/anyánkkal nem értettük meg egymást, sok minden kimondatlan maradt, és bántott minket. Ezt érzéskódként magunkban eltároljuk.
Mondjuk apánk/anyánk sokszor ,,haszontalannak" nevezett bennünket, amit magunkra vettünk és el is hittünk.

Magunkba kódoltuk: a lányok/fiúk haszontalanok.

Ez az érzéskód ott van energiaterünkben és a haszontalanság gondolatára érzelemként megnyilvánul. Lelkiismeret furdalást és szomorúságot kondicionál, mert ezt éreztük, mikor ezeket hallottuk gyermekkorunkban. Ez egy ismerős reakció a testünknek és gondolati síkon apánkhoz/anyánkhoz köti. Ez egy kapcsolt érzelem, mely bennünk dolgozik, és előjön, ha bármelyik aspektusa feltűnik.
De a lélek szeretné feloldani ezt a képet magáról és feladatként állítja elénk. Ez azt jelenti, hogy szinte keressük azoknak a férfiaknak/nőknek a társaságát, akik szerint a nők/férfiak haszontalanok. Így akarjuk megoldani és feldolgozni a problémát, mert lelkünk szembesíteni akar vele, hogy felismerve elengedhessük és letörölhessük ezt a feljegyzést. Ezzel cselekvésre sarkall, és ha nem figyelünk újra és újra elkövetjük ugyanazokat a belénk kondicionált kényszeres dolgokat. Ilyenkor csak erősítjük a kapcsolatot az érzés és gondolat között, ahelyett, hogy felismerve a minket bántó szituációt, azt a megoldás irányába terelnénk.

Van egy ellentétes aspektus is.
Minden kapcsolt érzelem lehet védelem is. Rossz tapasztalat esetén igyekszik megóvni minket a már ismert rossz hatástól. Ezért inkább megakadályoz minden cselekvést, nehogy megint átéljük a számunkra fájdalmas szituációt. Azaz blokkol, mi pedig elfolytunk.

Ha bárkiben elnyomtak gyermekkorában egy vágyat, és elhitették vele, hogy az számára nem jó, az eltárolódik gondolati-, vagy érzés-kódként benne. Mivel környezetéből ez a vágya akkor negatív visszajelzéseket váltott ki, azt összekapcsolta a nem jó, nem neked való érzéssel. Máris bekódolta azt energiarendszere megfelelő részébe.
Ezért bármikor, ha vágyai irányába indult, vagy rájuk gondolt, a gondolat azonnal összekapcsolódott a ,,nem jó" érzéssel és ez egy érzelmet, mondjuk dühöt váltott ki. Ez a düh aztán megnyilvánulva olyan területeken gátolja őt, amiben kiteljesíthetné magát.

Mit tehetünk, hogy feloldjuk ezeket az összekapcsolódásokat?

Tisztázzuk. Nem az a baj, ha vannak érzelmeink és átéljük őket. Ez teljesen természetes, sőt szükséges dolog, hiszen kifejezzük önmagunkat és fejlődünk, tanulunk általuk. Azt se feledjük, a kiéletlen, visszatartott érzések ugyanúgy blokkokat eredményeznek, mint a túlzott érzelmesség.

A probléma az, ha meggyőződéseink, hiedelmeink irányítják azt, hogy milyen érzelmek nyernek teret bennünk.

Egy nehéz dologra kell vállalkoznunk, hogy megoldjuk a problémát: szét kell választanunk egymástól az érzést és a gondolatot, megszüntetve így a köztük lévő kódolt kapcsolatot. Ezzel mindkét energiát felszabadítjuk, és hagyjuk, hogy helyesen működjenek.

Nem mindegy, hogy automatikus válaszreakció kondicionálja érzelmeinket, vagy az adott szituációnak megfelelő érzés.

Le kell ásnunk az automatikus érzelmek mélyére és az érzést fel kell szabadítanunk a kondicionáló gondolatoktól.
Először is meg kell találnunk az összekapcsolódás helyét és idejét. Folyamatos önmagunknak feltett kérdésekkel bele kell ásnunk az érzelem mélyébe, és őszintén feltárni, hogyan és mikor kapcsolódtak egybe.

Ezek az érzéskódok legtöbbször adott csakrákban tárolódnak.

Minden csakra irányít egy energetikai területet, melyhez érzések és gondolatok kapcsolódnak. Ha azzal a területtel kapcsolatos kódolás történik, az itt kerül feljegyzésre, és innen olvasódik le inger hatására, mikor is aktiválódik egy előre megírt program, vagy beidegződés.

Nézzük meg, miről is van itt szó. Milyen érzések és gondolatok kapcsolódhatnak az adott, testben található főcsakráinkhoz.

1.csakra - Ősi érzések

Kapcsolat a fizikai léttel, életerő, élvezet, vágy, versenyszellem, rettegés, szégyenérzet, frusztráció, bűnnel kapcsolatos érzések. Agresszió, kapzsiság, bizonytalanság, vagy túlzó ragaszkodás.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Magáról a létezésről, a létjogosultságról szólnak: életről és halálról. De ide tartoznak a jólétről, emberi szükségleteinkről, hivatásról, boldogulásról és a tulajdonlásról szóló gondolataink is.

2.csakra - Érzelmekhez hasonló érzések

Kreativitás, vagy annak hiánya, érzékenység, elégedettség, félelem, fizikai szintű kapcsolatok. Partnerhez való hozzáállás, másik nemtől való félelem. Identitászavar.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Magáról a testről, érdeklődésről, gyermekekről, születésről (ez lehet egy terv, vagy eszme megszületése is), társas kapcsolatról, kreativitásról, megvalósításról, művészetekről szólnak.

3.csakra - Tettekkel kapcsolatos érzések

Önbizalom, vagy óvatosság, megfontoltság, bátorság, szabadság és az ezzel kapcsolatos boldogságérzet, életerő, másokkal való nyitottság, elégedettség vagy elégedetlenség, aggodalom, fóbiák, bizonyítási vágy, irigység, idegesség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Hol is a helyünk a világban, siker, egyéniségünk kifejezése, optimizmus, képességek, hatalom, maximalizmus.

4.csakra - Kapcsolati érzések

Szeretet, kötődés, elfogadás, megértés, empátia, bizalom, megbocsátás, béke, odaadás, érzelmi szabadság, nagylelkűség, igazságosság, nyitottság, fájdalom, félelem a csalódástól, távolság, elszakadás, érdektelenség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

A kapcsolatokról szólnak, melyet magunkkal vagy másokkal tartunk fent. Vágyak, álmok, gyermeki énünk gondolatai. Bizalommal, nemes gondolatokkal, gyengédséggel fordulunk mások felé. A szeretetről és szerethetőségről szóló gondolatok.

5.csakra - Kifejező érzések

Együttműködés, vágy arra, hogy érzéseinket másokkal megosszuk. Kifejeződés, vagy éppen hallgatás, mások megnyilvánulásainak megértése, képességekkel összefüggő érzések. Megismerés, függetlenség. Helyes, vagy helytelen értékítélet

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Kommunikációval, információkkal, kifejezésmóddal, kinyilvánítással kapcsolatosak. Egyként való gondolkodás. Önkifejezés. Őszinteség, nyitottság. Felelősséggel teli gondolatok, melyek kapcsolódnak az igennel vagy nemmel való kifejeződéshez. Igazsággal és hazugsággal kapcsolatos gondolatok.

6.csakra - Énképpel összefüggő érzések

Önmagunk elfogadása, vagy el nem fogadása. Intuíció, inspiráció, imagináció, holisztikus látásmód, belülre figyelés, őszinteség, bölcsesség, belátás. Humor. Gyógyítás képessége és az ezzel összefüggő érzések. Izgalom, kétségbeesés, rémálmok.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Intelligencia, spirituális tudat. Intellektus, emlékezet. Énképünkkel, testünkkel (energiatestünkkel is) kapcsolatos gondolatok. Szellemi gondolatok. Jövőbeli vágyaink. Emlékezet vagy emlékezés hiánya. De kapcsolódhat hozzá a manipuláció, és az egyoldalú látásmód is.

7.csakra - Beteljesüléssel, beteljesültséggel kapcsolatos érzések

Spirituális tudatosság, magasabb rendű énünk elismerése. Egység. Elfogadás vagy éppen elutasítás. Felelősségvállalás. Nyugalom. Bizalom a felső vezetésben, megérzéseinkben. Érzékenység, céltalanság, bizonytalanság, értelmetlenség, felszínesség, kicsinyesség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Istenről, spirituális létezésről, magasabb rendűről szóló gondolatok. Magasrendű célok, irányok, jelentések, értékek és alapelvek. Isteni tudat. Alázat, intelligencia és tudás. Teremtésvágy, más világokkal való kapcsolat. Az élet helyes vagy helytelen értelmezésével kapcsolatos gondolatok.

Amikor a feloldást elkezdjük, az adott csakra területére kell összpontosítanunk és tudatunkkal oda fókuszálnunk. Meg kell keresnünk az adott érzelmet, melybe beleragadtunk, és meg kell azt határoznunk. Vissza kell mennünk oda, ahol bekódoltuk.
Ha kellően felbontottuk összetevőire, azaz megtudtuk mikor, hogyan és milyen indíttatás hatására tör elő belőlünk, már meghatározhatjuk, hogy buzdító, vagy éppen blokkoló érzelemről van szó.
Ha tudjuk hogyan keletkezett a kondicionáló hatás, akkor el tudjuk azt különíteni. Azaz fel tudjuk oldani az érzés és a gondolat közötti összekapcsolódást, hogy ne váltsa ki a bekódolt érzelmet.
Minél bonyolultabb egy érzelem, az annál régebbről és melyebbről fakad.

Gyógyító lépések:

1.Az érzelemből először ki kell vonni magát az érzést.

Vegyük azt a példát, mikor apánk haszontalannak nevezett és ennek hatására lelkiismeret furdalást kondicionáltunk. Érzelmi vonulatra figyelve elemezzük a szituációt.
A lelkiismeret furdalás az érzelem, de mi az érzés? Az érzés létünkkel kapcsolatos. Mit érezhetünk, ha így neveznek bennünket: elkülönültséget, kirekesztettséget az egységből. Nem akarunk elszakadni, inkább vállaljuk a lelkiismeret furdalást, ha azzal visszajutunk az elfogadásba.
Ezt az elkülönültség érzést kell kivonni a lelkiismeret furdalásból, a szituáció elemzésével és megértésével. Amint felismerjük, hogy a lelkiismeret-furdalás nem szünteti meg bennünk az elkülönültséget, már képesek vagyunk lemondani róla és leválasztható.

2. El kell különíteni a gondolati formát.

Meg kell határoznunk, hogy a kondicionáló gondolat egyáltalán tőlünk ered-e, vagy másokét ültettük át a sajátjaink közé. Újra a szituációt elemezzük, de most a gondolati részére hangolódunk rá.
Mit gondoltunk, amivel összefűztük az adott érzést, hogy bennünk ezt a reakciót váltotta ki.
Mit is gondolhattunk: a haszontalanság nem jó, mert attól mások dühösek lesznek, tehát a haszontalanság dühöt vált ki. Azaz aki iránt dühöt érzünk, az haszontalan.
Minden meggyőződéssel teli gondolatunkat így szép lassan vissza kell vezetnünk, míg rájövünk, hogy ez nem is biztos, hogy a mi gondolatunk, csak apánk ültette belénk, mert féltette a tekintélyét, ezért leszólásokkal növelte magában azt. Miért? Mert jelentéktelennek érezte magát.

Hoppá. Hát miért büntessük magunkat az apánk érzései miatt? Le vele! Nincs szükségünk rá, ez nem is a mi gondolatunk, csak apánk érzéseiből generáltuk.

3. A feloldás

Már lecsupaszítottuk az érzést és a gondolatot is. De hogyan programozzuk át az érzelmet?
A megbocsátással és a szeretettel!

Megértjük, hogy miért viselkedtünk így, és azt is, hogy mások, esetleg korábban mi, miért tettük azt, ami ide vezetett.

Tudjuk már, hogy az adott érzelem milyen teret töltött ki bennünk, de azt most már mással kell helyettesítenünk. Meg kell találnunk kik vagyunk! Milyen kapcsolat fűz bennünket önmagunkhoz és isteni Valónkhoz, és azt szeretettel elfogadni. Másoknak és magunknak is megbocsátani, és az adott teret szeretettel feltölteni. A szeretet visszaállítja a harmonikus működést érzelmi rendszerünkben.

Mivel ez a feladat igen nehéz és összetett, hiszen régóta beágyazódott érzelmeket hordozunk, javaslom, hogy mindenki forduljon szakemberhez, aki segít mindezeket feltárni, megérteni és meggyógyítani.

Törekedjünk arra, hogy tisztává tegyük érzéseinket és gondolatainkat, így önmagunkon és másokon is segítünk!