"Bármit is teszel az mindig átmegy egy torzításon, egy múltbéli esemény hatására."
Nem feltétlen. Ez csak a szemlélőtől függ, hogy a múltbeli tapasztalatai alapján ítél meg, vagy egy friss véleményt mond-gondol rólad. Minél tudatosabb, annál kevésbé fog az elmúlthoz viszonyítani.

Te magadat is szemlélheted így és talán érdemes is így kezdened, mert ez hathat a többiekre, a bevonzott véleményekre.

"Az egó vajon rendszerességből, ciklikusságból van kikövezve?"
Ha nem is az egész egó, de ez mindenképpen egy fontos eszköze, része. Próbál időt és energiát megspórolni azzal, hogy mintákat ismétel, sablonokat használ, addig sem kell gondolkodnia, mindent az elejétől újragondolnia.

A minta követés gyorsabbá teszi, viszont adott helyzetekben  téves következtetéseket hoz ki.
Olyan ez, mint ahogyan a böngészőnk sem olvassa be a teljes weboldalt, amit pár perccel korábban már meglátogattál, hanem a cache-ből olvassa ki az eltárolt információt. Így gyorsabban jeleníti meg  rendszeresen látogatott weblapokat, viszont nem veszi észre azonnal a változást, úgy kell nála kitörölni az Előzményeket, Sütiket, stb.

Na most, mi jelentené Nálad az "Előzmények törlése" gombot?
Mivel tudnád adott esetben (Nem mindig és nem örökre!!) kiiktatni az emlékekre támaszkodást egy-egy értékítéletnél?

"El kell távolítanunk a saját magunkról alkotott képünkről a szerepeinket, játszmáinkat úgy tűnik.. "

Igen! Legalábbis most így látom magam is. Le kell fejteni minden sallangot magunkról. Szembesülnünk kell azzal, hogy szerepet, szerepeket játszunk egész életünkben.
Ez talán az egyik legnehezebb dolog, mert a saját egónkkal kell ilyenkor megküzdenünk.

A magam példájából kiindulva ma már úgy látom, hogy egész fiatal koromban öntudatlanul felvettem egy szerepet, és később ahhoz alakítottam szinte az egész életemet.

Később találkoztam a horoszkópom szerinti jellemzőimmel, és elégedetten láttam, hogy Igen! ... de jó, ez pont én vagyok. Pont ilyen vagyok. És még jobban ráerősítettem...

És amikor néha húzott volna egy másik irány, akkor megálljt parancsoltam a vágyaimnak, mert úgy gondoltam, hogy a helyemen vagyok, nekem ilyennek kell lennem.

És az elfojtott vágyak szépen hizlalták magukat bennem. Bizonytalanná, határozatlanná, kedveszegetté tettek.

Aztán egyszer csak - nyugodtan mondhatom, hogy Tolle tanácsára - magamba néztem.
Először csak kicsit, majd az oldalatok, és egy számomra eddig ismeretlen érzés hatására egyre mélyebben, és akkor döbbentem rá, hogy mindaz, amit egész életemben képzeltem magamról, az csak egy illúzió volt.

Amiről addig azt hittem, magamért teszem, arról kiderült, hogy csak a felvett szerep erősítéséről szólt, és nem magamnak, hanem a külvilágnak. Én csak sütkéreztem, benne.

A megfelelni vágyás vezetett, hogy mások olyannak lássanak, amilyennek én látom magam és ezért néha áldozatot is kellett hoznom önmagammal szemben.

Nem mondhatom, hogy rossz volt az eddigi életem, inkább azt mondanám most, így visszanézve, hogy szerencsés és küzdelmes.

Küzdelmes inkább csak magammal szemben, mert "kívülről" minden támogatást megkaptam, amivel gyakran vissza is éltem. Nem okozott lelkifurdalást szinte semmi, mert engem a csillagjegyem hajt. nem tehetek róla.

Most éppen fordulni készül, és szép lassan mindent el kell engednem, a berögzült megszokásaimat és egy sor olyan dolgot, amit ezidáig fontosnak véltem.

Kőkemény helyzet ez, hiszen úgy érzem, mindent az elejéről kell kezdenem. Ahogy dobom le a sallangokat, úgy távolodok el azoktól, akik eddig fontosak voltak számomra.
Néha úgy érzem, pucéran, védtelenül sodródom a világ előtt, de már egyre kevésbé zavar.

Sok mindent megtapasztaltam, ma már vannak sejtéseim arról merre tartok, mit keresek, most éppen életcélom is akadt, de nagyon sokat kell érte dolgoznom magamon...

És hogy ki vagyok én? Jelen pillanatban dunsztom sincs...

Vagyok az, aki vagyok. Nem vagyok több Nálad, de kevesebb sem. Nem vagyok jobb Nálad, de rosszabb sem. Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó de rossz sem. Csak vagyok. Élvezem a VAGYOK érzését. Élvezem a létezést magát. Csak egy hang vagyok a tömegből, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a mosoly. Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, csók leszek. Ha megölelsz, én leszek magam az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, a gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel. Nem egy arc, nem egy test de nem is egy gondolat. Egy érzés vagyok. Ahogy Te magad is. Ha félsz, nem vagyok. Ha félsz, Te sem vagy. A félelem nincs. Csak a szeretet van. Ha azt gondolod, engem látsz és nem tetszem, jusson eszedbe, hogy csak egy illúziót látsz. Ha pedig meglátsz engem az illúzión túl, Magadat pillantod meg. Az pedig az egyetlen valóság. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők. Ugyanaz, csak a nézőpont más. Az egyetlen valóság. Minden más csupán illúzió. Ha meglátod a VAGYOK-ot, csak az egyetlen létező valóságot látod meg, a szeretetet. Lényegtelenné válik minden más: tudomány, vallás, pénz, politika, test, anyag. Kívánom, hogy tapasztald meg ezt az érzést, amit semmi más nem tud leírni, egyetlen nyelv sem tud definiálni. Ez az egyetlen szó létezik rá: VAGYOK. Találkozz hát Önmagaddal, a VAGYOK-kal. Végtelen örömmel. Végtelen a VAGYOK. Érzed Te is, hallod Te is, ott van mindenütt, Te vagy az. Csak figyelj rá. Csodákat fog mesélni egyetlen szó kimondása nélkül.