Azért vagyunk emberek, hogy "tökéletlenek" legyünk. Ha ez nem így volna, akkor nagyon unalmas lenne az élet! Hihi!
Eta

Azért születtünk embernek, hogy a tökélesedés irányába haladjunk, de ez az út addig létezik, míg tökéletlenek vagyunk!

A tökéletlenség csak egy állapot, ugyan úgy mint a tökéletesség.
Ez is mint az Életben minden csak döntés kérdése, hogy akarjuk-e ezt vagy azt az állapotot.
Sajnos csak nagyon kevesen vannak akik így döntenek.
Mi lenne ha mindenki a jólét és a tökéletesség állapota mellet döntene? Vajon milyen lenne a világ?

Első beugró válaszom: nem törekszem rá, mert én tökéletes vagyok. Mivel ez így nagyképű, és ráadásul nem is igaz, ezért hozzáteszem, hogy a tökéletlenségemben vagyok tökéletes. Még egy finomítás: az adott lehetőségeim között igyekszem annak is látszani. A lehetőségeimet pedig nem tudatos módon a tökéletes énem teremt ,tehát minek görcsöljek rajtuk és magamon, hisz úgyis ott és akkor fognak tágulni és fogok én is rácsodálkozni a saját változásomra, amikor annak a helye meglesz,  és ideje eljön. Persze addig is ostromolhatom kérésekkel Istent, ( " legyen meg a Te akaratod " ), de ha túl komolyan veszem magamat ebben a játékban, akkor hajszává teszem a megélést, és a vágyott jövőn ábrándozva, vagy azt erőltetve: elveszítem a pillanatot.
Egy elmésség ráadásnak: Az ember tökéletlen lény.
A tökéletes ember tökéletesen tökéletlen lény. felacso

U.i.: Szerintem a haláltól nem válunk tökéletesebbé, talán a tudatunk kitágul, átjár a szeretet, de amíg egy korlátozott énnel azonosítjuk magunkat, addig csak korlátokat érzékelünk magunk körül, mégha azok a végtelenben nyújtóznak is. Ez inkább kérdés, mint állítás.

Mert lehet, hogy neked vagy nekem a béke, egyensúly, harmónia, szeretet.
A másik embernek az izgalom, a feszültség a kaland. Ezeket megtalálja az első tipusú ember is a keresése közben, de a másik úgy érzi tökéletesnek magát, ha elönti az Adrenalin.
Azért értem amit kérdezel Sanyi. Szerintem nincs "tökéletesség", mert ez csak egy szó, egy címke. Ha megkérdeznénk egy ma élő megvilágosodott embert, hogy "Te tökéletes vagy?" csak nézne ránk mosolyogva és azt mondaná, hogy dehogy:) Szerintem.

Az lett volna a kérdésem, hogy tkp. mit is nevezünk tökéletesnek...
kereso megelőzött...
egyet értek vele...

ha netán igen a válasz, akkor mennyi idő alatt? hol van az intervallum két határa, elméletileg akár egy élet alatt is teljesíthető?

Állítólag Isten csak tökéleteset alkot.
Az utóbbi időben kezdek rácsodálkozni magamra, nahát, ezt meg honnan tudtam magamtól így megoldani?
Valahogy kezdenek kinyílni az antennáim, egyre több esetben jövök rá olyan megoldásokra nehéz helyzetekben, ami régebben nem ment. Kezdem csodálni a tökéletesre alkotott természetet, beleértve magamat is. Ezek az apró sikerek rengeteget lódítanak a kis önbizalmamon. Egyre többet szeretnék tanulni, mert minél többet tudok, annál kevesebbet tudok... Ha ez belénk van kódolva, hol a határa a tökéletességnek?
Csak nem lennénk olyan kicsiny hitűek!
zsuzsa

Szerintem az emberi lét, a leszületés pont a tökéletességért van. Hogy tanuljunk, haladjunk ezirányba, akár tudatosan, akár tudattalanul (nyilván nagyobb léptékben ha tudatosan tesszük). Most úgy gondolom, hogy ha valaki elérte a tökéletességet, akkor annak már nincs értelme leszületni, ha csak nem "direkt", tanítás végett... (pl. Jézus)

Mindenki Pont Annyira Tökéletes ahogy ebben az életében szüksége van rá: tehát amit a Lélek bevállalt, annak teljesítéséhez van meg benne a "szükséges és elégséges (setöbb-sekevesebb) alapanyag". Feltétel, vagy biztosíték a Feladat elvégzéséhez. Ilyen szempontból tartom magunkat, mint lényeket tökéletesnek. De ha belegondolok bármilyen teremtett lény biológiájába, működésébe, leesik az állam, mennyire tökéletesre vannak ők is "gyártva"... akár növények, vagy állatok, bármi!

Nemtudom az az abszolút állapot, amit Sanyi annak hív(sz), mennyire jelent egyet ezzel a tökéletességgel, amiről most szó van, előbbit tökéletes Mostban-létnek fogom fel, tökéletes Jelenlétnek... a megvilágosodást meg nemtudom:P ...még:)

Nekem attól tökéletes, hogy folyton folyvást tökéletlen.:-) Törekszem a tökéletes felé..... aztán abban az állapotban minden jó :-) ....az események és az élet meg csak folyik-folyik, folyton folyvást változik, nagyon rövid ideig stagnál és egy másik állapotra vágyom, ami akkor épp tökéletesnek ígérkezik .... aztán oda megint eljutok, és kezdődik előlről az egész.:-))

Mindannyian mások vagyunk ezért a tökéletességről alkotott képünk is különböző.

Tökéletesség? hmmmm..... 1
Emberi tökéletesség???? hmmmm........... egység :)

http://sargacsik.hu

Sziasztok!

Eljátsszuk vállalt szerepünket a kiérdemelt körülmények között. Tanulunk, változunk, tökéletesedünk. Tényleg lehetséges? Kicsit tökéletes vagyok, aztán a következő létidőben tökéletesebb, és így tovább? Vagy az eszközeim (járművem) fejlődik addig, hogy a tökéletesség útjára léphessek? Ez is lehet egyfajta tökéletesség. Viszonylagos. De vajon, létezik-e abszolút érvényre igényt tartó tökéletesség? A szívem azt súgja, hogy földi tanulópályánk, utunk előkészület csupán a nagy útra, mely éppen a megvilágosodással veszi kezdetét. Az út tökéletes. Az úton járó ember tökéletes. De lehet, hogy itt már az úton járó Emberi lényről van szó. Mi a végcél, van e végcél? A tökéleteség az. Isten. Kell-e idő az eléréséhez? Nem, hiszen sosem szakadtunk el Tőle. Felismerés követ felismerést végtelen sorban. Egymással szembefordított tükrök.

Mindenki tökéletesnek születik, és akként is hal meg, de erről csak kevesen tudnak. :-P Csak ennyit kell felismerni, és rengeteg probléma megoldódik.