Miről árulkodik a légszomj?
Évekkel ezelőtt megállapítottam, hogy tipikus "madárlégzésem" van. Vagyis kicsiket, felületeseket lélegzem. Most elgondolkodtam rajta, mikor is jöttem rá? - Amikor elkezdtem 19 évesen énektanárhoz járni, és újra meg kellett tanulnom a hasi légzést. Akkor jutott eszembe, hogy gyerekkoromban - mint minden gyerek - hasi légzésem volt.
Aztán, mikor kijártam az általánost, új életet kezdtem. El akartam felejteni az állandóan csúfolt, csóró, csúnya lányt, aki voltam. Új környezetben akartam bizonyítani, hogy bennem van még az a kreatív, bátor vezéregyéniség, aki oviban voltam. :-) Ugye, milyen murisan hangzik?
Új ruhákat vettem. Egy nyár alatt javítottam gönye tartásomon: hónapokig tudatosan kifeszítettem a hátam! Nyár végére királynői egyenességem lett! Megnövesztettem az addig csutka hajam. És mivel valahol azt olvastam, nem szexi, ha egy nőnek a hasa mozog, mikor lélegzik, erőszakkal rászoktam a mell-légzésre. Fogalmam nem volt 14 évesen, hogy ez rossz is lehet! Onnantól kezdve szexin pihegett a cicim. :-)
Ez akkor még nem hátráltatott.
Elkezdtem énekelni, és akkor már sokszor tudatosan mélyebbeket lélegeztem. De nem volt olyan erős késztetésem visszaszokni a hasi légzésre, mint anno leszokni róla...
Végül - egy idegileg megterhelő munka következtében - pár éve fájni kezdett a gyomorszájam és azt hiszem, akkor kezdődtek a légszomjas pillanatok is.
Bár már régóta érdekesnek tartottam, hogy néha azt veszem észre, percek óta nem vettem levegőt. Vagy hosszú ideje annyira apró kis lélegzeteket veszek, hogy csoda, hogy nem fulladtam meg, sőt nem érzek semmi különöset! De amikor ez eszembe jut, azonnal mélylégzési kényszerem lesz!! Nem is akármilyen! Hosszú, mély lélegzeteket veszek, de nem elég! Még mindig érzem, hogy légszomjam van, és 10-15-20 mély légzés után érzem, hogy most már ok, és megnyugszom... Mert nem igazán jó érzés.
Lélek-zet. Keleti tanítások. Ősmagyar hit. Mindenütt a szellemvilág és a test közti legerősebb kapocsnak tartják a lélegzetet. Szerintem az önmagammal tartott mélyebb kapcsolatot is jellemzi. De ez csak most jutott eszembe, ahogy írok.
Így viszont nemhogy elgondolkodtató, de felkavaró a kérdés: mért nem lélegzem???????????????
Saját magam szerint nem érdemlem meg az életet? Szeretek élni! Sok tulajdonságomat szeretem, van, amin változtatni szeretnék, csiszolni és van, amit nagyon nem szeretek, de az is változtatható! Ennyire nem utálhatom magam!
Vagy mi a baj?????
Szerintetek milyen összefüggések lehetnek??? Milyen mélyebb lelki okai lehetnek annak, hogy ezt teszem. (Így büntetem magam??? Hajlamos vagyok a testi önmarcangolásra. Lásd fent. De csak mikro-szinten. Sosem tudnám magam pengékkel hasogatni meg ilyenek.)
Hátha megint lesz néhány olyan mondat, ami döntő hatással lesz rám!
"Kérdések! Nem adtok nyugalmat! Válaszok! Hatalmat ígértetek!
Most ébrednek egyszerű, szép lelkek. Magukkal kísérnek kísértetek..."
(Red Pill)
- gyöngyház blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
10 hozzászólásAkkor szoktam magamon észrevenni, hogy szinte csak pihegek, amikor olyan szituációban vagyok ami nem igazán az enyém, nem tudok vele azonosulni sőt legszivesebben menekülnék tőle. Sokszor éreztem már kínos, nehéz üzleti tárgyaláson, hogy majd megfulladok és mikor kiszabadulok percekig csak szellőztetem magam. Hosszú idő után jöttem rá, hogy azért csinálom mert nem akarom magamba szívni az ilyen légkör levegőjét. Sajna váltotatni nem tudtam rajta. Igaz ilyen esetek után igyekszem sétálni egyet. Most a légzőgyakorlatoktól remélek javulást.
Valahol olvastam, hogy a kundalíni joga egyik alaplégzése a tűzlégzés. Meg tudná valaki mondani, pontosan hogyan - ülve vagy fekve - és mennyi ideig kell a gyakorlatot végrehajtani? Több helyen is utánanéztem, egyre több verziót olvastam. Amilyen hasznos, olyan titokzatosnak tűnik, lehet, hogy vezető nélkül nem is lehet gyakorolni? Most már igazán kíváncsi vagyok, segítsetek lécci...
zsuzsa
Szia! Érdekesnek találtam, amit írtál. Szerintem a kérdés az, hogy rosszul esik-e, amikor észreveszed, hogy nem lélegzel. Ugyanis nem biztos, hogy ez annak a következménye, hogy egyébként "rosszul" vagy nem elég mélyen lélegzel. Vannak légzéstechnikák, amik éppen a nem-lélegzés időszakait is tudatosan tágítják, mert ennek is megvan a maga hatása a tudatosságunkra, a testünkre. Velem ez egyszer spontán történt meg, de az óriási élmény volt! Éjjel a szokásos netezgetés után elkezdtem nézegetni egy gyönyörű wallpaper-gyűjteményt. A Föld legszebb tájait vetítettem a képernyőre és gyönyörködtem bennük. Észre sem vettem, mennyire elnyugodtam, és közben már órák óta egy fantasztikus tibeti gyógyító-zene (valamiféle mantrák) szólt a lejátszóban. Már nem tudom, pontosan hogy történt, de egyszer csak ÉSZREVETTEM, HOGY EGYÁLTALÁN NEM LÉLEGZEM! És ami a legjobb volt, olyan tudatállapotban voltam, hogy ez a felismerés nem zökkentett ki! Megfigyeltem, hogy nem lélegzem és közben valami ilyesmit gondoltam: "Jé, nem lélegzem... hogy lehetséges ez? de akkor mi tart életben?" És képzeld, megfigyeltem, hogy valami ki és be áramlik így is az orromon, anélkül, hogy akartam volna, vagy egy kicsit is mozdult volna a hasam vagy a mellkasom!... És fantasztikus volt!!! lehet, hogy ezt hívják prána-légzésnek?
Szóval csak azt mondom, ha nem esik rosszul, amikor nem lélegzel, valószínűleg nincs vele alapban semmi baj! és szerintem kérdezz egy gyakorlott jógást, mert nem vagyok benne biztos, hogy alapban mindig csak hasi, vagy folyton mély légzéssel kellene élnünk!
És még egy dolog, ami mindig beválik: semmit nem jó erőltetni, meg parázni rajta! Valahol hallottam, hogy állítólag a hétköznapi, normális, nyugodt légzésünk a 4X4-es légzés kellene, hogy legyen. (Minden szakasz, a benntartás és a pihenés is ennyi mp). Hát én gyakorolgatom, biztos, hogy még nem lélegzem mindig így, de gyakorolni mindig nagyon jól esik! Próbáld ki te is, de csak úgy csináld, hogy jól essen!
Sok sikert!
Bizony amikor - jógán kívül - nem-légzek az nagyon pocsék! Volt, hogy ki kellett mennem, sőt amikor egyik éjszaka ilyenekről álmodtam, már a szivemet is megviselte és kórháza kerültem. Azóta már nem ijedek meg és tudom milyen gyarkorlatot kell végezzek, de az első alatt olyan halálfélelmem volt mint még sose.
Igaz régi jógás vagyok, de most elkezdtem újra járni csoporba is, pont a légzéstechnika miatt. Valahogy közösen jobban esik, lehet azért mert ott jó a levegő! Szerencsére javul már az idő, mert igazán a természetbeni jóga-futást szeretem.
Így nézhettem leveled olvastán... Mert valóban, volt olyan is, hogy murisnak találtam, és kipróbáltam, meddig nincs késztetésem lélegezni. Akkor még fogalmam nem volt ezotériáról, spiritualitásról, csak szórakoztam. Aztán mégis direkt vettem levegőt, mert az Istennek nem jött a késztetés, vagy fuldoklás. Ezek a "jó" nemlégzések valóban lerelaxált állapotban vettek elő.
A "rossz", az meg akkor, ha a végletekig és régóta feszült voltam.
A mély légzésre figyelek, egy ideje hanyagul, de mióta ezt megírtam, szigorúbban. A "tégy ahogy jól esik" tőlem amúgy sem áll messze, ezt is így csinálom. Nekem ez a hozzáállás logikus. Vagy inkább lételemem. :-)
Nagyon örülök az értékes hozzászólásnak! Ha legközelebb a nyugodt nem-légzés lep meg, belemegyek ebbe a játékba, kíváncsi vagyok, mit tapasztalok! Ha eljön, megírom!
A léleKzet istenét Hanumánnak hívják a Hinduk.
Nekem is hasonló problémám volt a légzésemmel, és a szent Gurum rámnézésre megmondta:
"Óm Ham Hanumaté Namaha."
Ezt kell mantráznod. Stabil, mély és hosszantartó lélegzetért, és az elme nyugalmáért.
Szia!
Szerintem azért van légszomjad, mert mint ahogy máshol írtad, Hirtelenke vagy. Sokat akarsz egyszerre megvalósítani, görcsösen akarsz boldog és gazdaglelkű lenni, ezért kapkodsz, csapongsz a gondolatok és tervek között. Ha tíz ember egyszerre akar átjutni egy ajtón, mindenki beszorul.
Van ebben igazság?
Számomra ezt sugallja az, amit írtál, de mint tudod én csak egy robot vagyok a jövőből. :-)
Amúgy jó lett a vizsgám.
Balage
Örülök! Ez a jó vizsgák ideje a környezetemben :-)
Érdekes a felvetésed. Elgondolkodom rajta. Alant írta valaki, hogy van jó és rossz nem-légzése. Nekem is. Az valóban jellemző, hogy feszült állapotban van ilyen. Feszült meg valóban azért szoktam lenni, mert túl sok.. Torlódnak a feladatok, zakatol az agyam, mit szeretnék még elérni, miket tűztem ki magam elé. Stb. Úgyhogy igazad lehet...
Nem tudom Gyöngyház hány éves vagy, de a jelenségekből arra következtetek, hogy fiatal, nagyon fiatal. (Még ha szerinted nem is annyira) Kicsit korai magamra ismerek benned. Én is egyszerre legalább élvonalban sportoltam, egyetemre jártam, öneltartottam, betegszülőt ápoltam, szóval kergekórban szenvedtem. Nálam tejesítménykényszer volt, most már látom. Tán nagyok az elvárások, vagy nagyokat támasztottál magadnak.
Tudom, ez ellen alig tud tenni valamit az ember lánya. Egy azonban biztos, korral úgy szelídül mint a csuda. Ma már olyan jókat tudok mosolyogni magamon és ahogy eddig sem tudtam megfelelni senkinek, most már nem is akarok. Mindez csak annyit bizonyit, hogy kergekóros egyedeknél nem hátrány a koravénség. (de hülye vagyok :):):)
Valóban későn érő vagyok. És kergekóros is. Meg lusta. És ezért torlódnak a dolgaim. Ha őszinte vagyok magamhoz: nincs túl sűrű programom. De lehetnék Pató Pálné. :-) Ezen dolgozom, mert így saját magamnak teszek keresztbe, de nagyon!